No regret ✔

32. Fejezet

A repülőnk reggel korán indult ezért az ébresztést három órára terveztük. Úgy bőven volt elég időnk reggelizni, elkészülni és másfél órával a gép felszállása előtt elindulni. A három óra eleve egy korai időpont mégis testem úgy gondolta, hogy az lesz a legjobb ha megébredek még két órakor és nem tudok vissza aludni.

Nyitott szemekkel feküdtem Márkot ölelve, hallgatva egyenletes légzését és figyeltem mellkasának ritmusos emelkedését. Már egy ideje ugyanabban a pozicióban ültem és bármennyire is szerettem volna nem mozogni mégis muszáj volt átfordulnom másik oldalamra mert a hátam egyre jobban kezdett el fájni.

Persze ez nem épp ilyen egyszerű, mert miután átfordultam már az sem volt elég kényelmes pozíció így újra ugyanott találtam magam, Márk oldalához lapítva magam.

- Mi a baj? - szólalt meg rekedtes hangon. A francba. Tudtam, hogy fel fogom ébreszteni a sok mozgásommal. Ejnye.

- Semmi baj, aludj Márk - túrtam bele puha hajába.

- Hmm - dörmögött érintésem alatt. - Nem tudsz aludni? - szorított magához közelebb.

- Nem.

- Miért?

- Mert nem hagy a hátam. De minden rendben, aludj.

- Akarod, hogy megmaszirozzam?

- Nem - mondtam mosolyogva.

- Jó - suttogta és pillanatokon belül már aludt is.

Amilyen halkan csak tudtam keltem ki az ágyból. Magamhoz véve ruháimat vonultam be a fürdőbe elkészülni. Egy forró, pihentető zuhanyzás, egy kis smink után ruháimmal magamon léptem ki a fürdőből csak hogy lássam hogy az óra még csak fél hármat mutatott. Utoljára megnéztem magam a fürdői tükrömben majd rábólintva kinézetemre tipegtem ki halkan a szobából hagyva hogy Márk aludjon.

Nem nevezném magam divatosnak, magassarkú cipőimet már rég kiraktam, helyébe felvettem a kényelmes bakancsomat, szakadt farmereimet lecseréltem a terhes részlegen kapható jóganadrágokra egyedül a felsőimet tudom még felhasználni de lassan azok is már túl feszesek lesznek. Így készültem én Párizsba, fekete bakancsba, nadrágba és egyszerű bézs kötött pulcsiba. Hajamat pedig hagytam hogy hullámoson vállamra hulljon,nem mintha máskor bármit is csinálnék vele.

A házban vak sőtétség volt mégis sikerült lebotorkálnom a konyhába anélkül, hogy felkapcsoljam a villanyt. Ez van ha az ember úgy ismeri a házát mint a tenyere összes vonalát. Amint beléptem a tágas konyhánkban egyből korogni kezdett gyomrom. Dúdolgatva kezdtem el kipakolni a pultra a palacsintához szükséges hozzávalókat.

A csendes házban halk léptekre lettem figyelmes. Légzésem egyből felgyorsult és kezemet védekezően pocakomra helyeztem másikkal a legközelebbi kést markolásztam. Nevezzetek paranoiásnak vagy bármi másnak de amióta ez a csöppseg a pocakomban nő minden második gondolatom az ő biztonságáról szól és bármilyen kis dolgot veszéllyé tudok alakítani.

A lépések egyre közelebb kerültek és már azon voltam, hogy megfordulok és a késemmel csodákat teszek de helyette nyugodt sóhaj hagyta el ajkaimat amint a "betörőm" hátulról kezeit hasamra kúsztatta és orromat megtöltötte jellegzetes illata.

- Héj cukorfalat - suttogta rekedtes hangon fejét vállamra helyezve. Hangja mintha gyógyszerként hatott volna feszült testemre. Izmaim egyből elernyedtek és félelem helyett biztonságban éreztem magam.

- Héj. Megijesztettél - mondtam lágy hangon minden percét élvezve ahogy meleg mellkasához szorított és az orrán kifújt levegő libabőrt keltett tarkómon.