No regret ✔

15. Fejezet

14. Fejezet folytatása

A feszültséget vágni lehetett a vacsi közben. Apa némán evett, anya apát fürkészte, én meredtem a tányéromon lévő kajára étvágy mentesen, Ervin pedig válaszolgatott Dodó kérdéseire aki teljesen immun volt a feszültségre.

- Felmehetek a szobámba? - néztem fel anyára aki halkan bólogatott. Fellélegezve álltam fel az asztaltól örülve, hogy végre megszabadulhatok a kínosságtól és apa komoly jelenlététől. - Sajnálom - mondtam mielőtt elhagytam volna az ebédlőt, majd könnyek között szaladtam fel csendes szobámba.

Tudtam, hogy apának időre van szüksége de a feszült pillanatok csak egyre mélyebbre marták a sebet. A tökéletes kiruccanásból rémálom lett. Még ha anya teljesen mellettem áll mégis rosszul éreztem magam. Mégis fájt, hogy apa így reagált, annak ellenére, hogy joga volt úgy reagálni és az én hibám amiért elromlott a nyarunk. 

Ruháimtól megszabadulva ültem be a meleg vízbe, ellazítva izmaimat. A háttérben Ed Sheeran énekelt, amikor megcsörrent a telefonom. Konferencia hívás. Kihangosítóra téve ejtettem be majdnem telefonomat a kádba amikor a két legjobb barátnőm belevisított a mikrofonba.

- Jézusom lányok - nevettem el magam biztonságba helyezve a telefont. - Hogy vagytok?

- Emma! Annyira örülök, hogy hallom a hangodat - szólalt meg Szofi a vonal másik oldalán.

- A pici hogy van? - kérdezte Iv.

- Jól vagyunk és én is örülök, hogy felhívtatok - mosolyogtam.

- Mi szól? 

- Jajj - kuncogtam - épp a kádban ülök.

- Anyudéknak mondtad? 

- Igen - válaszoltam egy kis csend után, majd belekezdtem a részletes magyarázásba.

Jól esett kiadni a lelkemből a felgyűlt érzéseket. A csajok tudták, hogy mi a feladatuk, csak annyira volt szükségem, hogy meghallgassanak és a végén egy rövid de őszinte válasszal lezárjuk a témát és már egyből jobban éreztem magam.

Csak akkor vettem észre, hogy milyen régóta ülök a vízben mikor bőröm ráncosodni kezdett és a víznek már nem ugyanaz a hőmérséklete volt. Frissen másztam ki a fehér kádból, magamra kaptam kedvenc pizsimet, nedves hajamat laza kontyba kötöttem fejem tetejére és bevágódtam az ágyamba.

Már készítettem elő a laptopot sorozat nézésre amikor kopogtattak az ajtón.

- Szabad - mondtam bárkinek is aki a folyósón várakozott. Az ajtó résnyire nyílott ki majd egy doboz pisztáciás fagylalt jelent meg. Arcomon egyből vigyor ült amint észrevettem a zöld mennyországot. A fagyis doboz után apa helyes arca jelent meg.

- Bejöhetek bogár? - kérdezte halkan mosolyogva.

- Igen - bólintottam még mindig szemezve a dobozzal. 

Apa pizsiben huppant le mellém az ágyban, kezembe nyomva egy evőkanalat és a fagyis dobozt. Villám gyorsasággal szabadítottam meg a fedelétől és túrtam bele a fagyiba. Ajkaimat egy kielégítő sóhaj hagyta el amint megéreztem a pisztácia ízét. Apa mellettem kuncogott míg én teljes kaja orgazmust éltem át. Ki ne tudná imádni ezt a mennyei ízt?

- Gondoltam, ha fagyit hozok, könnyebb lesz a beszélgetés - vallotta be apu szándékát szórakozott tekintettel. Egy pillanatig lefagyott a számfelé tartó kezem de aztán a kaja mániám győzőtt és még gyorsabb tempóban tömtem magamba a fagyit. 

- Ne haragudj, hogy semmi szó nélkül elmentem. Kicsit sokkos állapotba kerültem a hírtől. Nem hibáztathatsz. Nem mindennap hallom a kicsi lányomtól, hogy terhes és, hogy nagypapa leszek. Még mindig gyerekként tekintek rád bogár és a mai hír kicsit megviselt. A kislány akit nemrég úszni tanítottam babát vár, a kislány aki nemrég sírva jött haza, mert Dominik meghúzta a haját már felnőtt. A kislány aki minden problémájával hozzám jött vígaszért eltűnt és helyette van egy csodálatos, gyönyörű, okos nő. Borzasztó büszke vagyok rád Emma, amiért volt bátorságod és elénk álltál. Nagyon szeretlek kicsim! - fúrta gyengéd tekintetét enyémbe. Bármennyire is próbáltam visszanyelni könnyeimet utat törtek és patakokban folytak le arcomon.