No regret ✔

28. Fejezet

Érthetetlenül néztem körbe a házunk előtt, szemeimmel Márk fekete sport autóját keresve. A suliban még arról volt szó, hogy nem megy haza, hanem egyből hozzám jön, a parkolóból pedig hamarabb elindult szóval számításaim szerint már nálunk kellett volna legyen. Egy egyszerű váll rándítással nyitottam ki az ajtót és dobtam a kocsi kulcsot az előszobában lévő kisasztalra.

A ház csendes volt. Anyuék még dolgoztak, Dodó még oviban volt és Ervin meg valószínüleg a barátaival lógott mint mindig. A szobámba felsietve dobtam le a táskám az íróasztalom mellé majd gyorsan átöltöztem megszabadulva a farmertől és magamra húzva valami kényelmesebb ruhát ami kevésbé szorította hasamat. Hajamat kibontottam a feszes kontyból és hagytam, hogy hullámaim szépen vállamra terüljenek. Itthon vagyok na, jól kell érezzem magam.

A telefonomat kezembe véve nyomtam meg a gombot. Négy órát mutatott és Márk még sehol nem volt. Gyomrom korogni kezdett hiszen nem ettem olyan sokat és eleve már nem elég az eddigi adagnyi kaja mivel kettőnkért eszem. Márk nevére kattintva hezitáltam egy kicsit majd ujjaim mozogni kezdtek a billentyűzet fölött.

Em: Márk, éhes vagyok, hol vagy?

Az ágyamra lehuppanva pörgettem végig a facebookon, majd az instán, majd a pinteresten, Márk válaszát várva. Lassan egy fél óra eltelt és Márk még mindig nem válaszolt, a pinterestet meguntam és a gyomrom folytonos protestálásba kezdett.

Em: Máááárk!!!!

Küldtem egy újabb üzenetet. Negyed óra elteltével morogva feltápászkodtam az ágyból és a konyhába indultam ételt keresni miközben Márkot kezdtem el hívni. Semmi. A telefonja kikapcsolt. A kaját megmelegítve kezdtem el a mai napot újra átélni gondolataimban hátha eszembe jut Márk mondata, hogy esetleg nem jön át egyből. De akárhányszor visszatekertem a napot mindig ugyanoda jutottam. Egyértelműen úgy beszéltük meg, hogy suli után átjön.

Míg befejeztem az evést nem egyszer hívtam újra és küldtem millió üzenetet. Mi a frászt történt? Mi van ha csak elment vásárolni? Ne viccelj már, akkor válaszolt volna az üzenetre. Mi van ha balesete volt? Akkor láttad volna az úton mert megegyezett az útvonalunk. Mi van ha elrabolták? Jézusom, mikre gondolsz? Kik rabolják el? Az ufók?

A harc percekig tartott a fejemben, idiótábbnál idiótább kérdések merültek fel bennem és egyre jobban aggódtam érte. Felkapva a kulcsot az asztalról, bezártam magam mögött az ajtót és villám sebeséggel ugrodtam be az autómban, egy az aggódás miatt, kettő mert kezdett hűvös lenni és amilyen okos voltam nem vettem kabátot.

Az udvarról kitolatva indultam el az első desztináció felé. Ha nincs otthon akkor fogalmam sincs, hogy hol lehet.

A megengedett sebességnél kicsit gyorsabban haladtam végig Buda utcáin míg végre megpillantottam az ultra modern házt. Szívem egyre hevesebben kezdett el dobogni és minden létező Istenhez imádkoztam, hogy otthon legyen. Sietősen leparkoltam a kapu előtt figyelmen kívül hagyva a Parkolni tilos! táblát majd rátapadtam a csengőre. Senki nem válaszolt, de nem adtam fel. A csengőt idegesen nyomkodva fürkésztem a ház összes ablakát remélve, hogy mozgást látok valahol amikor megakadt a tekintetem valamin. Márk ablakában lévő függöny a lehető legkisebb mozdulattal billegett odébb ami akár a huzatnak is köszönhető vagy valaki kinézett az ablakon. A gombot még agresszívebben kezdtem el nyomni de senki nem nyitott ajtót.

És akkor eszembe jutott a legidiótább és legmeggondolatlanabb ötlet. Belekapaszkodva a vas kerítésbe helyeztem jobb lábamat az első ívre és emeltem meg testemet. Bal lábammal még magasabbra léptem míg teljesen a kapu tetején ültem. A föld irányába pillantva jutott el az agyamig, hogy ennél hülyébb nem is lehetek. Tenyerem izzadni kezdett ahogy felmértem a kerítés magasságát és ahogy beindult a tériszonyi pánikom eszméletlen erővel kezdtem el kapaszkodni a vascölöpökbe. Két választásom volt, vagy túllépek félelmemen és végig viszem a tervet, átmászom a kerítés másik felére és remélhetőleg sikeresen földet érek vagy itt maradok a kapu tetején és várok valakit aki majd lesz olyan kedves és leszedi a terhes kisasszonyt a kerítés tetejéről.