No regret ✔

16. Fejezet

Egy hónappal azelőtt

Anya mosollyal az arcán tette tenyerét pattogó lábamra.

- Minden rendben lesz - mondta bíztatóan majd tovább nézegette a magazint.

- Nagy Emma - szólt ki a rózsaszínbe öltözött aszisztensnő.

Nem igazán segített semmi gyomoridegemen. Sem anya jelenléte, sem az aszisztensnő kedves mosolya de még az orvosnő csiripelő hangja sem. Tenyerem már a váróteremben izzadni kezdett ami már az enyhe idegességemnek volt a jele, de amint beléptem a kabinetbe és megláttam az ijesztőnek tűnő gépet már a szívverésem is gyorsabb lett a kelleténél.

Remélem nem mérnek vérnyomást.

- Szervusz Emma. Dr. Kovács Andrea vagyok - nyújtotta ki kezét egy tökéletes mosollyal az arcán.

Tenyeremet gyorsan nadrágom széléhez dörzsöltem remélve, hogy megszabadulok a nedvességtől majd imitálva az orvosnő mosolyát ráztam meg gyengéden kezét.

- Emma drága, aggodalomra semmi ok. Csak egy egyszerű vizsgálat lesz ma, hogy megbizonyosodjunk hogy minden a legnagyobb rendben halad. Megkérnélek, hogy foglalj helyet az ágyon. A baba apukája veled tart a következő megbeszélésen? - nézett fel rám a papírok közül.

- Öhm.. nem tudom - sütöttem le a szemem szégyenemben. Anya szorított kézfogásán és egy enyhe bólintással jelezte, hogy átveszi ő a szót. Hálás mosolyt küldtem felé, nem hiszem hogy sikerült volna beszélnem anélkül, hogy elcsuklodjon a hangom.

- Emma még nem szólt az apukának, de a közeljövőben megtudja majd ő is a hírt és remélhetőleg velünk tart.

- Értem. Remélem megismerem őt is. Miután befejeztük a kivizsgálást szólók a bábának, hogy megismerkedjetek. - emelte fel a pólómat hasamról. - Egy kicsit hideg lesz - nyomott a tubusból valami zselét a hasamra. A hideg nem egy jó kifejezés amivel leírhatnám a zselé hőmérsékletét, inkább fagyos, dermesztő, jeges lett volna a megfelelő jelző rá. - Ezzel fogjuk megnézni a babát, kisebb nyomást fogsz érezni de nem fog fájni. - emelt le valamit a gép széléről amit a hasamhoz érintett, elkenve a zselét a felületen. 

A képernyőn fekete fehér kép jelent meg, Kovács doktornő összehúzott szemöldökkel figyelte a képernyőt, majd halkan motyogni kezdett orra alatt. Ijedten kaptam fejemet anyu irányába, kérdően néztem rá remélve, hogy valamilyen telepatikus módón biztosít arról, hogy minden rendben van. A folytonos motyogás és intenzív képernyő bambulás nem segített rajtam meg az enyhe pánikolásomon.

- Ohh - szólalt meg végre az orvonső, nem mintha valami értelmeset mondott volna. - Minden a legnagyobb rendben - jelentette ki, mire újra lélegezni kezdtem. Nem is vettem észre, hogy az utolsó percekben elfelejtettem levegőt venni. - Egy egészséges babát hordassz - fordította felém a képernyőt, értetlenül néztem a képernyőre majd a doktornőre. - Ez a folt itt - nevette el magát fura fejemen. 

- Édes Istenem - mosolyodtam el a bab nagyságú foltot figyelve. Az én picim. Az én gyerekem. 

- Ezek az örömkönnyek - nevetett tovább Kovács doktornő, majd kedvesen letörölte a zselét a hasamról. - Eddig minden a legnagyobb rendben van. Persze szükséges elvégezni az összes vizsgálatot a babával kapcsolatosan de azokra egy kicsit később kerül sor. A bába asszony, mellesleg nagyon kedves és fiatal, biztosan jól kijöttök majd, mindent elmagyaráz, hogy miket ehetsz, miket kéne kihagyni az étrendből, mire legyél figyelmes és hasonlókat. Vele akkor találkozol amikor akarsz és végig melletted lesz a terhesség alatt, de ezt majd ő is elmondja neked. Ami engem illet, a következő találkozásunk a 12. hétben lesz majd a 16., 20., 24., 28. hetekben, utána majd eldől az egészségetek alapján. - mosolygott kedvesen. - Gratulálok mégegyszer, remélem a következő alkalommal az anyukát lecseréljük valaki másra - kacsintott majd kisietett a teremből.