No regret ✔

37. Fejezet

Emma szemszöge

Idegen hangokra ébredtem. 

Hajamba beletúrva néztem az ágy jobb oldalára keresve Márkot de sehol sem volt, csak a paplan alatt maradt melegsége jelezte, hogy nemrég mászott ki az ágyból.

Gyorsan magamra kaptam az egyik jóganadrágomat és Márk egyik sötét pólóját majd a mamuszomba csúsztatva lábamat léptem ki a hűvös folyosóra. Hasamat dörzsölve próbáltam csitítani a picúrt aki megállás nélkül mozgott belső szerveimet átrendezve és sikeresen ráhelyezkedett a hugyhólyagomra így siethettem vissza a mosdóba pisilni.

Miután rendbe szedtem magam és háromszor pisiltem is végre elértem a lépcsőig.

- Márk. - kiáltottam a nevét ráérősen lesétálva a lépcsőfokokon.

- A nappaliban - hallottam meg rekedtes hangját ami visszarepített az esténkhez és arcomat elöntötte a pír.

Amint beléptem az ajtón testem egészében lefagyott. Anya könyekkel a szemében nézett rám és villám sebeséggel termett mellettem karjaiba húzva. Nem értettem mi történik, szemeim apára szöktek aki csak bíztatóan bólintott egyet. Apa mellett két rendőr állt, összekulcsolt kezekkel és engem figyeltek. 

Tekintetemmel a gyönyörű világos kék szempárt kerestem de nem találtam, Márk a földet vizslatta nem nézve felém. És akkor összeállt a kép. Szemeim elhomályosodtak de igyekeztem lenyelni könnyeimet hogy erősnek tűnjek. Anya még mindig a hátamat simogatta nyugtató szavakat suttogva fülembe de nem igazán figyeltem rá, helyette Márk sápadt arcát fürkésztem és mindent megadtam volna hogy végre megemelje tekintetét és pimaszul rám mosolyogjon, szokásához híven.

- Jó reggelt - szólaltam mag halkan eltolva magamtól anyut. Nem hagyhattam, hogy eluralkodjanak rajtam az érzelmek, hogy bőgve a földre zuhanjak és azt ordítsam hogy mennyire igazságtalan az élet. Felnőtt vagyok, hamarosan egy anya és úgy is kell viselkednem. Magamra erőltettem egy enyhe mosolyt és vártam, hogy valaki megmagyarázza a helyzetet, hogy igazolják sejtésemet.

- Jó reggelt kívánok. Nagy Emma? - kérdezte az egyik rendőr. Apró bólintással fogadtam el kinyújtott kezét. - Sárközi Szabolcs rendőr és kollegám Sípos Elemér. 

- Miben segíthetek? - kérdeztem óvatosan apára pillantva.

- Értem jöttek - szólt közbe Márk szemeit végre rám emelve. Az arrogáns Márknak semmi jele nem volt. Szemei tükröződtek a könnyektől és minden erőmre szükség volt, hogy ne húzzam karjaimba. Félt. Rémült volt mint egy útszélén hagyott kiskutya.

- Miért? - húztam fel a szemöldökömet a rendőrökhöz fordulva.

- Feljelentés érkezett és erőszak elkövetése miatt őrizetbe vesszük Arnóczy urat.

- Nem te.. - kezdtem ellenkezni de Márk vállamra tette forró tenyerét és sikeresen belém fojtotta a szót.

- Semmi baj Cukorfalat, beismertem amit tettem.

- De.. ugye tisztában vannak hogy az a rohadék mit csinált? - emeltem meg hangomat türelmetlenül.

- Mi csak a feladatunkat teljesítjük Nagy kisasszony.

- Hahh - nevettem gúnyosan. - Tökre normális elzárni valakit aki csak a húgát akarta megvédeni. - hadonásztam egyre idegesebben.

Nem hagyhattam hogy elvigyék. Szükségem volt rá. Hogy mellettem legyen, hogy vigyázzon rám, hogy a picúrral beszéljen.

- Shh, semmi baj cukorfalat! Minden rendben lesz - ölelt magához szorosan mire belőlem csak kitőrt a zokogás.

- Tudtad ugye?