No regret ✔

19. Fejezet

- Nem olyan téma amit a suliban kéne megbeszélnünk - suttogtam fülébe, még mindig erős karjai között állva.

- Tudom - motyogta hajamba.

- Akár el is engedhetnél - nevettem el magam halkan mire egyből engedett szorításán.

- Ne haragudj - tette óriás tenyerét arcomra - tudom, hogy nem tudom visszaszívni de annyira mérges voltam magamra, ne haragudj! Nem érdemelted meg - cirogatta hüvelykujjával arcomat. Akaratom ellenére hajtottam fejemet tenyerébe és millió tüzijáték robbant fel bennem minden egyes érintésekor. - Melletted akarok lenni. Szabad? - kérdezte bizonytalanul. Ha akartam volna sem tudtam volna nemet mondani, nem akkor amikor azokkal a kék szemeivel falta arcomat, nem amikor ujjai érintették bőrömet.

- Szabad - mosolyogtam rá miközben egymást figyeltük. Pillanatunkat egy köhögés törte meg. Fejemet Anti felé kaptam aki egy önelégült vigyorral az arcán figyelt minket. - Ó, szia Anti - pirultam el.

- Szia Emma! Gratulálok.

- Köszi - mondtuk teljesen egyszerre Márkkal. Még szoknom kell, hogy most már nem vagyok egyedül. Ketten vagyunk.

- Emma nem szeretnél nálunk helyet foglalni? - mutatott a szabad helyre Márk mellett.

- Nem, nem, maradjatok nyugodtan, várnak vissza a barátaim - intettem a csajok fele.

- Biztos nem haragszanak ha most az egyszer maradsz velünk - szólt közbe Márk - Amúgyis lenne pár kérdésem - sütötte le szemeit.

- Igen? - foglaltam el a padon maradt üres helyet.

- Izé, hány hetes vagy? - nézett rám kíváncsi szemekkel.

- 9 - mosolyogtam és minden erőmre szükségem volt, hogy ne vezessem kezemet pocakomra.

Nem igazán lehetett látni, hogy terhes vagyok, csak ha nagyon szűk ruhában jártam, ami nálam nem igazán szokott előfordulni. Hasam kezdett feszülni de azon kívül még nem volt nagy pocakom. Anyu szerint az első terhességnél a pocak mindig kisebb, nálam csak azért láthatóbb, mert naaagyon lapos a hasam.

- Már látszik? - pillantott bő felsőmre.

- Nem igazán, csak az látja aki meg van szokva a lapos hasammal, plusz a laza ruhák alatt pláné, hogy nem lehet észrevenni.

- Értem. Öhm.. a szüleid tudják? - dörzsölte meg tarkóját zavartan.

- Igen.

- És, izéé.. mit szóltak hozzá?

- Apának szüksége volt egy kis időre de elfogadták és velem együtt örülnek, pont mint a barátnőim. - pillantottam hátra vállam fölött a csajok irányába akik izgatottan integettek és hüvelykujjukat felmutatva jelezték, hogy ne velük foglalkozzak hanem a gyermekem apjával.

- Azt is tudják, hogy tőlem van? - túrt bele a hajába idegesen. Válaszul csak bólogattam mire arca színe megváltozott, Anti halkan kuncogott Márk nyugtalanságán de nem szólt közbe csak csendben figyelte beszélgetésünket. Bíztatóan mosolyt csaltam arcomra és próbáltam elterelni a témát.

 - A te szüleid tudják? - kérdeztem fürkészve még mindig sápadt arcát.

- Nem - kapta el tekintetét - csak a húgom.

- Van egy húgod? - csillantak fel szemeim.

- Ahha, Flóra, 14 éves, most kezdte a gimit de nem ide jár - mosolygott büszkén. - Neked Ervin a tesód, ugye?

- Igen, de még van egy 4 éves húgom is, Dóra. - néztem Ervinre aki épp Amelie-t szórakoztatta khm..khm. - Szeretném ha megismernéd őket - mondtam ki mielőtt meggondolnám magam és halasztanám.