No regret ✔

24. Fejezet

Úgy rebbentünk szét mint a kisgyerekek akiket rajtakapnak mancsukkal a sütis dobozban. Ajkaim még mindig bizseregtek a gyengéd érintéstől. Mosolyogva kaptam ki egy zsebkendőt az asztalon levő dobozból és töröltem le az átlátszó zselét pocakomról aminek egy része Márk felsőjére kenődött. Huppszi.

- Szia Ditta - néztem rá még mindig mosollyal az arcomon. Nem tudom, hogy mi váltotta ki a folytonos vigyorgásomat, a baba képe, Márk csókja vagy Ditta jelenléte. Nem akarlak megsérteni Ditta de azt hiszem az első kettő.

- Szervusz. Kelemen Ditta - mutatkozott be a zavartan ülő Márknak.

- Arnóczy Márk - húzta csóktól duzzadt ajkait mosolyra. Még csak pár perc telt el a kontaktustól mégis hiányzott közelsége, érintése.

- Sajnálom, hogy így rátok tőrtem de szerettem volna szólni, hogy ma nem tudok maradni, ezért beszélünk valamikor máskor. Amúgy meg itt vannak a képek - vigyorgott. - Egészséges kaják és kell mozogni Emma! - fenyegetett meg de azért szemei mosolyra húzodtak. - Márk, figyelj Emmára hogy ne lustuljon el. Jóga, szaladás, bármi ami jól esik és amiben nem tudsz megsérülni. Csinálhatjátok együtt is - kacsintott sokat mondóan mire Márk eszeveszett köhögésbe kezdett.

- Jól vagy? - simogattam hátát. - Meg kell szokni a beszólásait - suttogtam fülébe.

- A jóga jó lesz - mondta pimaszul amit egy tarkó suhintással díjaztam.

- Különböző baba órák majd a terhesség vége fele lesznek megtartva, addig keveset fogunk találkozni Márk, csak ha nem szeretnél te is részt venni minden egyes beszélgetésen amit Emmával tartunk. Vizsgálatokról, szülésről.. - kezdte Ditta izgatottan sorolni a témákat mire Márk arca egyre sápadtabb lett. - Ezt úgy veszem, hogy inkább kihagynád - kuncogott Ditta majd a kezünkbe nyomva a négy képet köszönt el és már megint ketten maradtunk a szobában.

A kabinetet belepte a kínos csend. Egyikünk sem mert megszólalni és szerintem mindketten visszakívántuk Ditta jelenlétét. Szemem sarkából pillantottam Márk fele de szemei már rajtam voltak. Szemkontaktust tartva éreztem ahogy egyre nagyobb a feszültség és muszáj volt valamit tennem, így beletúrtam hajamba, táskámba vágtam a képeket és kisiettem az ajtón. Majdnem jó ötlet volt. Majdnem. 

A korház ajtaját kinyitva néztem vissza várva, hogy Márk mögöttem legyen csakhogy nem volt ott. Érthetetlenül néztem körbe keresve szemeimmel a barna hajú srácot aki bekerülhetne a playboy magazin címlapjára de helyette csak pocakos nőket láttam.

- Márk? - kérdeztem körbe forogva. - Márk!! - indultam vissza a szoba irányába de amint befordultam a sarkon megpillantottam a fényben őt! És körülötte négy hölgyet. Szuper. Úgy nézett ki, mint amikor a National Geographic-en négy oroszlán levadássza a kis őzikét. Csak a különbség az őzike és Márk között az volt, hogy Márk szívvadítóan mosolygott és állta a boszorkány ujjak cirogatását míg a kis őzike szenvedett.

Nem tudom mi ütött belém, de amint megpillantottam ahogy kétszáz watt-os mosollyal bolondítja a nőket vérem forrni kezdett és szivem olyan szaporán vert, hogy szükség volt a légzés gyakorlatokat alkalmaznom. Be. Ki. Be. Ki. Mosolyt eröltettem arcomra ami inkább egy gonosz grimasznak felelt meg és kecsesen Márkhoz sétáltam.

- Elnézést hölgyeim, ideje lenne elrabolnom gyerekem apját! - néztem szúrós szemekkel a vadállatokra majd Márk kezébe kapaszkodva kezdtem el a kijárat felé rángatni.

- Féltékeny vagy cukorfalat? - hámozta le kezeimet felkarjáról és helyette összekulcsolta ujjainkat, szájához emelve lehelt csókot kézfejemre. Ezt nektek hiénák.