No regret ✔

11. Fejezet

10. Fejezet folytatása

- A szüleidnek, mikor mondod el? - váltott témát Iv, chipset majszolva.

- Nem tudom. Attól félek a legjobban. - sütöttem le szemeimet. - Azt hiszem előbb elmondom Ervinnek. Ha ő megérti a helyzetet és mellém áll, akkor egyszerűbb lesz elmondani anyáéknak. Gondolom - játszottam ujjaimmal.

- Biztos megértik. Mármint nézd csak meg anyádat. Gyerek bolond. Minden kisbabát meg kell, hogy fogjon, minden gyereknek gügyög és feltétlenül szeret titeket. - érvelt Szofi nyugtatóan.

- Mondjuk apuddal lesz egy kicsit nehezebb, előbb szólnék Márknak, hogy költözzen el egy más kontinensre, mert valószínüleg a hír után elindul a sereg Márk keresésére - kuncogott Iv apum furcsa megszállotságán.

- És ami Ervint illeti szerintem ő megérti. A testvéred, imád téged, mindenkitől próbál megvédeni, lehet egy kicsit sokkoló lesz neki, de majd megszokja - állt fel Szofi az ágyról. - Lassan mennem kell pakolni, de bármi van írjál, hívjál és beszélünk veled, vagy ha kell akkor jövünk hozzád. Nem hagyunk cserben, oké? - ölelt meg szorosan.

- Oké - mosolyodtam el.

- Te jó ég. Azt mondtam Ervinnek, hogy nem ülök két óránál többet, lassan három lesz. Megyek én is mielőtt szétaggódja magát. Köszönöm csajok. Nem tudjátok elképzelni mennyire sokat jelent számomra, hogy mellettem vagytok. Annyira szeretlek titeket.

- Mi is téged. - mondták teljesen egyszerre, mire mindhármunkból kitőrt a röhögés.

----------------

A ház elé parkolt autóban ültem csendben, figyelve Ervin mozgását az ablakon keresztűl. Tenyeremet hasamra téve húztam ajkaimat mosolyra amint eszembe jutott a pici. Bármennyire is féltem az elkövetkezendő napoktól, hónapoktól mégis a kis életre gondolva elszállt minden félelmem és testemet egy annyira erős érzés járta át amit nem lehet csak úgy megtörni. Azt hiszem ezt nevezik anyai szeretetnek. 

Az ablakról a kicsapódott bejárati ajtóra kaptam tekintetem majd egy kuncogó Dodót vettem észre aki felém szaladt rövid lábaival.

Az ajtót kinyitva másztam ki az autóból pont időben, hogy elkapjam a felém rohanó kis ördögöt és a magasba emeljem.

- Hova szaladsz te kis huncut? - fújtam bele nyakába elérve, hogy Dóra hisztérikus nevetésbe törjön ki.

Míg bal karommal tartottam húgomat derekamon addig bal kezemmel becsaptam az autóm ajtaját és beindultam a házba.

- Mi volt a reggeli? - kérdeztem a még mindig kuncogó gyerektől. Sosem tud leállni.

- Palacsinta - nevette el magát majd mozogni kezdett, hogy letegyem a földre.

- Mondtam, hogy rántottát egyetek - léptem be a konyhába.

- Ahha - túrt hajába zavartan Ervin.

- Elképesztő vagy - nevettem el magam. - Az ebédet együtt csináljuk. - jelentettem ki.

- Jó - sütötte le szemeit. - De mit?

- Hmm.. Nem is tudom. Dodó mit szeretnél ebédre? - kiáltottam a francia ajtónak dőlve, figyelve Dórát aki épp hintázni akart.