No regret ✔

7. Fejezet

Másfél hónappal azelőtt

Könyvvel a kezemben ültem a hintaágyon szemmel tartva Dodót és barátnőit ahogy sorban ugrottak be a kis medencénkbe.

Nem fogok hazudni, gazdagok vagyunk. Anyu nagyon híres lakberendező és meg kell hogy mondjam borzasztóan jól csinálja a munkáját, nem hiába keresik meg híres emberek, hogy Nagy Adrienn stílusú lakásban éljenek. Apa amint már említettem a budapesti rendőrségnek a főkapitánya és a bűnügyi osztály vezetője. 

Ervinnel az Amerikai Nemzetközi iskolába járunk a nagyszüleink ellenére. Anyáék nagyon oda voltak az oktatási rendszerért, plusz anya nagyon sokszor jár az USA-ba különböző projektekre, konferenciákra stb. Persze nagyiék teljesen ellene voltak, szerintük magyarul kellene tanulnunk és nem valami "béna idegennyelven" őket idézve. Mondjuk azt minden alkalommal elfelejtik, hogy anyáék biztosítanak számunkra magyar tanárt (sajnos), hogy megkapjuk a "megfelelő oktatást" nagyiék miatt.

A 12. kerületben lakunk, Budapesten, egy óriási házban ami akár megfelelne egy kúriának is. Anyának köszönhetően minden talál mindennel, házunk amerikai, farm ház stílusban épült, fehér falak, fa gerendák, egy csipetnyi modernséggel fűszerezve. Hátsó kertünkben egy átlagos méretű medence is van. Ervin szerint ez az egyetlen jó dolog a házunkba a sok giccs és világos szinek mellett.

Férfiak.

A gyerekek teljesen lefoglalták magukat, eleve nem nagy ördögök így megengedtem magamnak, hogy ahelyett, hogy a medence szélén üljek és unatkozzak inkább olvassak és néha néha rájuk pillantsak.

Lábaimat felhúzva magam alá nyitottam ki könyvemet az elmaradt fejezetnél. Mint minden egyes könyvet amit eddig elolvastam ezt is imádtam. Izgatottan kortyoltam bele hűvös limonádémba majd falni kezdtem a betüket. Tökéletes délután.

- Csajok, kicsit lassabban légyszíves - szóltam a kuncogó gyerekekre akik azzal szórakoztak, hogy a medence körül futkároztak, a vizes csempén. Nem valami jó ötlet.

- Emmmmaaaa - kiáltott csiripelő hangján Dodó. Az oldalhoz téve ujjamat néztem fel könyvemből kicsit mérgesen mert pont akkor jött az izgalmas rész. - Lécci, hozsol nekünk üccsit? - vetette be kiskutyai szemeit.

- Persze - nem mondhattam nemet, még akkor sem amikor Lisa be kellett valljon valamit. Senki nem tud úgy nézni mint Dodó.

Sóhajtva nyújtottam ki zsibbadt végtagjaimat majd elindultam a konyhánkba. Négy poharat elővéve kukucskáltam ki az ablakon, hogy ellenőrizzem még mindenki ép és egészséges.

A négy pohár narancslével zsonglőrködve tértem vissza a forró napra a lányok után kiabálva.

- Mit szóltok ha most ültök egy kicsit bent az árnyékba. Eleget voltatok a napon. - tettem tenyerem Dora legjobb barátnőjének fejére. Égetett fekete hajkoronája. - Játszodhatnátok valamit itt - javasoltam remélve, hogy belemennek és nyugodtan folytathatom a könyvem.

Nem arról van szó hogy nem szeretem a gyerekeket. Sőt, imádom őket. De amikor egy jó könyv van a képben akkor minden sorrend felbomlik és a prioritás a történet lesz.

- A nagyiéktól kaptam szinezsőt - pattant fel az asztaltól a húgom és már rohant is fel a szinező lapok meg a 100 árnyalatú színes ceruzák után.