Szívdobbanás

Special - 3. rész

Wade és Ed története

3. fejezet - Talán, mégis...

Ed

Szívesen heverésztem volna még az élet értelme után kutakodva. Csak ez a nyomoronc vizsga ne lenne! 

Nem mondom, hogy megviselt az este de nem kontrázok rá semmire ha azt mondom; kész vége, meghalok!

Holnap lesz a végnap, én meg tohonya módjára fordulok egyik oldalamról a másikra mint egy sertés a tűz fölött. Egy kulcscsomó csapódik a combomhoz, Eri fáradtan esik be a küszöbön. Kabátját magán hagyva esik arccal előre a kanapéra. 

  - Ah, tavaszhoz képest dermesztő hideg vaan - dörmögi a párnába, hátára gurul és kifújja az arcába hullott hajszálakat. 

Visszatemetkezem a reggelimbe, magamon érzem a tekintetét. Karját homlokához szorítja, onnan figyel engem a nappaliból. Tud-e rólunk? Rólunk.. nincs olyan, hogy Mi. És már nem is lesz. 

Nyelvemmel benedvesítem kiszáradt számat, nagyot húzok a kávéból. Ha mindez még nem lenne elég, vele álmodtam. Pontosabban... róla - hamar kirázom a fejemből a sok sületlenséget. 

  - Szeret téged, tudod? - hangzik el az első állítás, amivel együtt majdnem kiköpöm a kaját a számból. 

 - Hogy mi?! - prüszkölök, öklömmel ütögetve a mellkasomat. 

  - Te is hallottad.

Vörösen nézek félre nem akarom, hogy lássa; minden amit mondott igaz. Semmit nem beszéltem vele erről. Egyetlen árva szó sem hagyta el a számat ezzel kapcsolatban. Átlát rajtam, mint a szitán. 

  - Nagyon szeret.

  - Nem kell megismételned! - dörzsölöm a szemeimet. Nem kell emlékeztetned. - Mit fogsz tenni ez ügyben?

A kérdés jogos volt. Nem tudtam rá válaszolni. 

Emlékeimben felszínre tör, egy régebbi vitatkozásunk Wade-el. A bálon voltunk, én nem voltam valami jó táncpartner azért nem is szívesen mentem senkivel a parkettre, ő viszont sorjában fogadta el az invitálásokat a fél iskolát megpörgette maga körül. Az este vége felé aztán mellém csapódott. Mert nem táncoltam egy lánnyal se, levonta a száméra egyszerű következtetést belőle. 

  - Nem kell szégyellni, ha a srácokhoz vonzódsz - kacsintott rám. - Dylan-re ráhajthatsz, ő se valami nagy nőcsábász.

  - Kapd be, Deadpool... - húztam el a számat. Értetlenül meredt rám. - Ne már. Wade Willson, alias Deadpool! Ne legyél gyökér. 

Nem azért sértődtem meg, mert nem volt igaz az állítása. Nem mondtam ki hangosan, de ezt gondoltam. 

  Egy srácot kedvelek. De Ő egy igazi sarlatán, aki most is engem bombáz mindenható heccelésével. 

Azóta se voltam képes elmondani neki. Mikor is lett volna rá alkalmam, ha minduntalan ekkora faszként viselkedik? A helyében ha ekkora arcom lenne lehúznám magam a vécén ezzel megkönnyítve az emberiség dolgát. De ez most mellékes. 

Egy idő után nem is akartam már beavatni. Ugyan mire mentem volna előrébb, ha megtudja... csak még jobban szekált volna vagy többet felém se néz.