Maffiába kényszerítve (BEFEJEZETT)

Munka

**Zoé Silverman***

Nem sokat aludtam az éjszaka folyamán, mivel egész végig az este történtek jártak a fejemben. Folyamatosan forgolódtam és reggel nyúzottan keltem fel. Rögtön a fürdőbe vettem az irányt, ahol elvégeztem a reggeli rutinomat, majd felöltöztem. Mikor kiléptem szembe találkoztam Daviddal.

-Jó reggelt!-köszönt kómásan.

-Neked is.-válaszoltam semlegesen majd az éjjeliről elvettem a telefonomat.

Ő a fürdőbe bement és én pedig kiléptem a szobából. A konyhába mentem, ahol csak Erica volt.

-Jó reggelt.-köszöntem illedelmesen.

-Jó reggelt.-válaszolt ő is.

Készített nekem egy csésze kávét, amit lassan ittam meg. Közben meg jelent David és az édesapja is.

-Jó reggelt.-köszönt a leendő apósom.-Hogy aludtál?-tette kezét a hátamra.

-Köszönöm, jól. Ön?-kérdeztem rá mosolyogva.

Végig David szavai jártak a fejemben, hogy haldoklik.

-Meg vagyok, köszönöm.-foglalt helyet mellettem.-Fiam, láttam, hogy a kanapén aludtál.-nézett rá rosszallóan.

-Hát igen. Nagyon részeg voltam és nem akartam felkelteni, Zoét.-válaszolt majd a telefonját nyomkodta.

Pár perc múlva valaki hívta és ő kisétált a konyhából. Amikor vissza jött mérges volt.

-Mennem kell.-itta meg a kávéját.

-Baj van fiam?-kérdezte az édesapja.

-Nem sokára kiderül.-válaszolt és el is viharzott.

Minket pedig ott hagyott. Erica kitálalt nekünk és mi csendesen eszegettünk.

-Mi a terved mára?-kérdezte.

-Még nem tudom.-turkáltam az ételemben.-Az utóbbi időben állást kerestem.

-Milyen állást?-ráncolta a homlokát.

-Ügyvédnek tanultam.-mosolyogtam rá.

-De nem kell neked dolgoznod.

-Nem szeretnék David pénzén élősködni.-mondtam.

-Ez nem is élősködés. Ne kutass munka után, majd beszélek a fiammal.-mondta mosolyogva.

-Köszönöm, ez kedves Öntől, de nincs rá szükség.-mosolyogtam.

-Dehogynem.-mosolygott ő is.

A reggeli után a szobába vettem az irányt. Majd a táskámat a kezembe véve elindultam meglátogatni Katyt az óvodába. Az ajtón kilépve kiakartam menni a kapuba fogni egy taxit, de Taylor az utamat állta.

-Az úr azt mondta, hogy mostantól én leszek a maga sofőrje.-mondta udvariasan.

-Remek.-mondtam cseppet se elragadtatva.

Ő kinyitotta nekem a hátsó ajtót és én beszálltam. Lediktáltam neki, hogy hova vigyen. 25 perc alatt oda is értünk. Én kiszálltam az autóból és ő az autóba várt rám. Elsétáltam a főbejárathoz majd egyenesen be az óvodába.

-Szia.-mentem mosolyogva a barátnőmhöz és megöleltem.

-Szia.-mosolygott ő is.-Foglalj helyet.-paskolta meg a mellette lévő széket.

Én le is ültem.

-Hogy vagy?-kérdeztem.

-Én jól, köszönöm. Inkább te mesélj. Hogy vagy? Minden rendben?-szegezte nekem a kérdéseket.