Maffiába kényszerítve (BEFEJEZETT)

Család

Reggel nagyon korán keltem fel. Kimásztam David biztonságot nyújtó kezei közül és a konyhába mentem. Úgy döntöttem, hogy még alszik addig csinálok reggelit. A hűtőből kiszedtem a szükséges alapanyagokat.
Egy serpenyőt tettem fel a gázra és megsütöttem a bacont. Azután pedig csináltam rántottát is. Egy tálra pakoltam felvágottat és sajtot. Egy másikra pedig vágtam össze zöldségeket. Még főztem le kávét neki és a kenyeret is elővettem.
Azután felmentem felkelteni.
-Ébresztő.-pusziltam meg az arcát
Mocorgott, de nem nyitotta ki a szemét.
-Csináltam reggelit.-újabb puszi
Ekkor a kezét a derekamra helyezte, de még csukva volt a szeme.
-Jó reggelt.-húzott magához
-Neked is.-mosolyogtam rá.
Kinyitotta a szemeit és rám mosolygott. Egy csókot nyomott a számra és felült.
-Na gyere!-ragadtam meg a karját
Mosolyogva követett. Egyenesen a konyhába sétáltunk.
-Kitettél magadért.-nyomott egy puszit a halántékomra.
-Igyekeztem.-mosolyogtam rá.-Na ülj le.
-Igenis, főnökasszony!-tisztelget és leült
Én is helyet foglaltam mellette. Hozzá is láthattunk a reggelinek.
-Átmehetnénk ma a szüleidhez.-dobtam fel az ötletet
-Én is gondoltam erre.-kapott be egy falatot
-Akkor ezt megbeszéltük.-vigyorogtam rá és ittam egy kortyot.
A reggeli befejezése után összepakoltunk mindent. Felmentem, hogy átöltözhessek. Elsőnek elvégeztem a napi rutinomat, majd felvettem egy farmert és egy szürke pólót. A farmer alját felhajtottam és egy magassarkúval párosítottam.
-Hogy lehetséges az, hogy mindenben dögös vagy?-pillantott rám mikor kimentem
-Túlzás.-kacagtam
-Egyáltalán nem.-sétált mellém, már ő is fel volt öltözve.
A derekamnál fogva húzott magához egy csókra.
-Mehetünk akkor?-pillantottam fel rá
-Persze.-válaszolt
Még a táskámért bementem és már mehettünk. Mázli, hogy nem messze laknak és , így nem kell sokat utaznunk.
-Nincs hányingered?-vezette combomra a kezét miközben vezetett
-Nincsen.-mosolyogtam rá
-Ha rosszul vagy szólj.
-Szólok.
Mázlista vagyok, hogy mellettem van. Nagyon szeretem és nem vehetik el tőlem. A vaskerítésük már nyílt is és mehettünk be. A lépcsőtől nem messze parkolt le.
Az édesanyja már szaladt is hozzánk.
-Nem is szóltatok, hogy jösztök.-ölelt át engem majd a fiát
-Nem rég beszéltük, hogy jó lenne már jönni.-mosolyogtam rá
-Jól tettétek.-mondta vidáman.-Ne ácsorogjatok kint. Menjünk be.-ragadt karon
A Peterson apuka a nappaliban olvasott egy újságot. Közben pedig egy csésze kávé gőzölgött előtte.
-Jó reggelt.-mentem oda és öleltem meg
-Sziasztok, gyerekek!-állt fel
A fiával kezet fogott.
-Hogy van?-kérdeztem meg tőle miközben helyet foglaltunk.
-Köszönöm, jól vagyok.-mosolygott kedvesen.-Ti hogy vagytok?-szemeiben boldogságot véltem felfedezni
-Mi is jól vagyunk, köszönjük.-mondtam
-A kicsivel minden rendben?-kérdezte az anyósom
-Igen, majd október 10.-én kell mennem ultrahangra.
-Ahová elkísérem.-szólalt meg a férjem.
-Már nagyon várjuk.-ölelt át az anyósom
-Bizony, az első unoka lesz a családban.-mondta büszkén az apósom
-Már mi is nagyon várjuk.-mosolyogtam rájuk
-Fiam, el is felejtettem.-figyelt a férjem felé.-Beszélnünk kell.-állt fel
-Baj van, apa?-nézte aggódva
-Majd azt te elmondod.-sétált a dolgozószobája felé
David engedelmesen követte.
-Tudja, hogy miről van szó?-néztem az anyósomra
-Sajnos nem.-mondta.-A férjem az üzleteibe sose kevert bele.-mosolygott szelíden
-Ohh, értem.-válaszoltam és eltöprengtem ezen
Nekem se szokott ezzel kapcsolatban mondani semmit. A tegnapiről is csak ezért tudok, mert James jött. Martinról meg azért, mert pont a klubban volt ő is. Nem is bánom, hogy nem tudok ezekről, mert elszörnyednék a sok szörnyűségen.
-Gyümölcslé jó lesz?-szakította félbe a gondolatmenetemet
-Igen.-válaszoltam
Azonnal hozatott is a kért innivalóból. A többieket is ellátta még vissza nem érnek.
-Köszönöm.-vettem el az innivalót és nagyon kortyoltam belőle.-A többiek?-kérdeztem rá
-Ők még aludnak.-válaszolt.-Tegnap James reggel érkezett haza. Az arca sebbekkel volt tele, de mind le volt ápolva.-sorolta nekem
Beharaptam a számat, mivel mindenről tudtam és én kezeltem le. Frusztrált a nő szomorúsága. Csak bánatosan ült. Nagyon sóhajtva dőltem hátra.
-Én ápoltam le.-hunytam be a szemeimet.-Többet nem mondhatok. Sajnálom.-néztem rá szomorúan
-De mi történt?-aggódott
-David elrendezte.-mondtam szűkszavúan.
Csak bólintott.
-Nem mondom el, hogy tudok róla.-mosolygott rám és belekortyolt a kávéjába
-Köszönöm.-néztem hálásan
Én is ittam az innivalómból és vártam, hogy a többiek végre megérkezzenek. Már egy jó ideje eltűntek. Nem sokára Amanda sétált le kómásan a lépcsőn. Mikor meglátott mosolyogva sietett hozzám, és ölelt magához szorosan.
-Jól vagy már? Minden rendben?-aggodalmaskodott
Azt szerettem volna, hogy ha a szüleik nem tudják meg az ájulásomat, de a tervem csődbe ment.
-Hogy érted, hogy már jól van?-nézett összeráncolt szemöldökkel hol rám, hol pedig a lányára
-Tegnap előtt elájultam.-válaszoltam.-De nincsen semmi baj
-Nekünk erről miért nem szóltatok?-háborodott fel
-Nem akartam, hogy még miattam is aggódjanak.
-A családunk része vagy. Ugyanúgy, ha neked is bajod volt szólj.
-Rendben.-mosolyogtam rá.
Jól estek a szavai.
-Megyek iszok egy kávét.-mondta Amanda.-Utána jövök.
Már el is tűnt és a férfiak is visszatértek. A családfő a fotelban foglalt helyet. A férjem pedig leült mellém.
-Legközelebb, ha történik valami, fiam akkor szóljatok.-dorgálta meg a fiát
-Ezt hogy érted?-kérdezte az apósom
Még mielőtt válaszolhattam volna David válaszolt.
-Tegnap előtt elájult Zoé, de semmi baj nem történt.
-Már jól vagy?-kérdezte aggódva
-Persze.-mosolyogtam rá.
Közben Amanda is vissza tért egy gyümölcstállal a kezében. Végig kínált mindenkit, de senki sem kért belőle. Ott a nappaliban ültünk és társalogtunk. Kellemes volt a légkör és időközben James is befutott, sőt a testvérem is megérkezett
Nagyon örültem, hogy így összegyűlt a család.
-Ha már mindenki itt van, akkor ebédelhetnétek itt.-mondta az anyósom
-Ez egy jó ötlet.-helyeseltem.
Mindenki beleegyezett, hogy akkor ebédeljünk együtt. Felvetettem azt az ötletet, hogy lehetne a kertben, mivel szép időnk van
Az anyósom oda is szervezte az egészet. Még kész lett az ebéd addig a nappaliban voltunk továbbra is.
-Kész van az ebéd.-szólt az házvezetőnő
-Akkor asztalhoz.-állt fel az apósom
Mindenkit kitessékelt. Én és a férjem maradtunk utoljára.
-Olyan jó a feneked ebben a farmerbe.-suttogta a fülembe, mire elpirultam.
-David.-csaptam mellkason
Ő csak nevetve megfogta nekem az ajtót.
-Ami igaz, az igaz.-kacsintott és egymás melletti székre ültünk
Kitálalták az ebédet, ami rántotthús volt, töröttkrumplival.
-Holnap lesz a szülinapod.-vigyorgott rám Amanda.
-Tudom.-nevettem fel
-Mi a terved holnapra?-kérdezősködött
-Még nem tudom.-válaszoltam
-Nekem lenne egy-két ötletem.-súgta a fülembe David
Próbáltam kizárni a mondatát és semmilyen reakciót nem mutatni.
-Társaságban nem illik sugdolózni.-vigyorgott James
A férjem csak szúrósan rá pillantott mire csendbe maradt. Az ebéd végeztével a fél család szét is széledt. James randizni ment elvileg, amit a bátyja nem bírt szó nélkül hagyni.
-Szóval van barátnőd?-nevetett fel
-Még csak randizunk.-rántotta meg a vállát hanyagul
-Akkor nem lesz szükséged a kezedre.-nevetett fel
Majdnem én is elnevettem magam, de inkább csak megcsapkodtam a vállát.
-Nagyon vicces.-forgatta meg a szemeit.-Inkább megyek.-fogta meg a kulcsát
-Ne hallgass rá, James.-mosolyogtam rá.-Csak bolond.-nevettem
-Tudom.-nevetett ő is.-Vigyázz magadra.-ölelt át fél kézzel
A többiektől is elköszönt és már ment is.
-Mi is megyünk.-állt fel Amanda is.-Elmegyünk sétálni.-mondták
Mason is felállt és elköszöntek és már el is tűntek. Csak négyen maradtunk ott.
-Ki Jamesnek a leendő barátnője?-mosolyogtam kedvesen rájuk
-Még mi sem tudjuk.-mondta az anyósom
David szólásra nyitotta a száját, de mielőtt bármi csípőset is mondhatott volna az oldalába csíptem. Rám kapta a tekintetét és intettem, hogy ne mondjon semmi csúnyát a szülők előtt. Az előbbi se volt szép tőle, ezért is akadályoztam meg most.
-Majd úgyis elmondja, ha komolyra fordul.
-Ez így igaz.-helyeselt az apósom.-Legalább őt nem kellett noszogatni.-sandított a férjemre
-De mégis megállapodtam.-mosolyodott el.-..és milyen jól is tettem.-pillantott rám.
Szavai meghatottak és rá mosolyogtam. Utána már elterelődött a téma mindenfelé. Órákat ültünk ott és csak beszélgettünk.
-Menjünk lassan.-szólaltam meg 3 óra felé.
-Menjünk.-állt fel David is
Még elköszöntünk a szülőktől és haza mentünk. Otthon ledobtam magamról a cipőmet és az emeltre mentem.
-Szívem.-sietett utánam David
-Igen?-ültem le az ágy szélére
-Most el kell mennem egy kicsit.-mondta
-Hová?-ráncoltam a homlokomat
-Munka.-válaszolt.-Dominic az előbb írt
-Rendben.-válaszoltam
-El leszel?-kérdezte
-Aha.-bólintottam
Nyomott egy puszit az arcomra és elsietett. A fürdőszobába mentem és megengedtem a kádba a vizet. Öntöttem habfürdőt is bele. Amikor kellőképpen megtelt a kád lezártam.
Levetkőztem és a hajamat a zuhanynál kimostam. Felkötöttem a hajamat és belefeküdtem a vízbe. Sokáig áztattam magamat, amikor úgy döntöttem, hogy ideje megfürödnöm.
Jól megtörölköztem és leengedtem a kádat. Egy köntöst vettem magamra. A tiszta ruháimat elpakoltam a szekrénybe, és felvettem egy fehérneműt.
Úgy feküdtem be az ágyba tévét nézni. Bár ez a tevékenység nem sokáig tartott, mert elnyomott az álom. Órákkal később arra keltem fel, hogy besüpped mellettem az ágy.
-Shh..-aludj vissza
Nyomott egy puszit az arcomra. Nekem több se kellett és újra az álmok világában jártam.