Maffiába kényszerítve (BEFEJEZETT)

Kórház

***David Peterson szemszöge***
-Hé..-keltett valaki.
Azonnal kipattantak a szemeim. Kellett néhányat pislognom, hogy megszokjam a fényt.
-Miért nem mentél haza?-kérdezte Dr.Stewart
-Nem mozdulok mellőle egy percre sem.-válaszoltam és kicsit megmozgattam a nyakamat, mivel elzsibbadt.
-Aludni haza kell menned.-nézett rám.
-Nekem egy széken is tökéletes aludni.-válaszoltam.
-Lehetetlen vagy.-sóhajtott egyet és új témába kezdett bele.-Most megyek megvizsgálni a feleséged. Pár rutinvizsgálat mielőtt megijednél.-mondta.-Ha minden jó akkor olyan 11 és dél körül átvisszük egy sima kórterembe.
-Ennek örülök.-válaszoltam
-Most, ha pedig megbocsátasz.-intett és tovább is sétált.
Én felálltam és lementem a büfébe venni egy kávét és egy szendvicset. Az egyik közeli asztalhoz ültem le és ott ettem amikor valaki hívott.
Ránéztem a képernyőre és anya neve villogott. Azonnal elhúztam a zöld kis ikont és a fülemhez helyeztem a készüléket.
-Szia.-szóltam bele.
-Szia.-szólt.-Mikor mész be a kórházba?-kérdezte
-Én itt vagyok.-válaszoltam és belekortyoltam a gőzölgő kávémba.
-Mikor mentél, fiam?
-Nem mentem haza.
-Jaj, fiam.-mondta.-Mikor viszik át egy kórterembe?
-Az orvos szerint 11 vagy dél. Most ment megvizsgálni.
-Akkor olyan 10 óra felé bemegyünk mi is.-mondta.-Megyek, mert még van dolgom. Szia, fiam. Vigyázz magadra.
-Rendben van, anya. Szia.-nyomtam ki
Miután megettem a szendvicset és megittam a kávémat, vissza mentem a kórterem elé. Az orvos még bent volt és vizsgálta. Addig leültem a legközelebbi székre és vártam.
Elővettem, hogy ki keresett és láttam, hogy Dominictól volt pár nem fogadott hívásom és üzenetem. Meg persze néhány üzlettársam is keresett. Felhívtam addig a barátomat.
-Na végre.-szólt bele.-Hallottuk, hogy Zoé karambolózott. Hogy van?
-Hál’ Istennek jól vannak.-dőltem hátra a székben.
-Mi ez a többesszám?-hallottam hangján, hogy vigyorog.
-Az barátom, hogy apa leszek.-mosolyodtam el.
-Gratulálok, haver.
-Köszönöm.-válaszoltam.
-Mikor engedik ki?-kérdezte
-Még nem kérdeztem. Ma viszik át egy kórterembe, mert megfigyelésen volt.
-Ma bemegyünk meglátogatjuk. Maya és én.
-Várunk titeket.-mondtam majd megláttam, hogy jön ki az orvos.-Most leteszem, mert jön az orvos.-válaszát meg sem várva nyomtam ki.
Felálltam és odasétáltam a doktorhoz.
-Minden a lehető legnagyobb rendben van velük.-mosolygott rám.
-Ezt örömmel hallom.-mosolyogtam én is.-Nem mehetnék be egy kicsit?-kérdeztem
-Kevesebb mint 3 óra múlva átviszik egy másik szobába. Nem bírod ki?-kérdezte nevetve
-Nem.-válaszoltam határozottan.
-Ne sokáig legyél.-intett egyet és tovább is ment.
Én pedig bementem a szerelmemhez.
-Jó reggelt, kedvesem.-mosolyogtam rá.
-Jó reggelt.-mosolygott rám
-Hogy vagytok?-sétáltam közelebb hozzá és a hasára vezettem a kezemet.
-Jól, de kicsit hányingerem van.-válaszolt és rám pillantott.
-Szóljak az orvosnak?-kérdeztem aggódva.
-Azt mondta, hogy hoz egy nővér gyógyszert nekem nem sokára.-válaszolt és elmosolyodott.-Mondta, hogy itt aludtál.-nézett a szemeimbe és egyszerűen megbabonázott.
-Mivel én nem megyek sehova tőled.-adtam egy puszit a szájára.
-De pihenned kell.-karolta át a nyakamat.
-Nekem azon a széken is tökéletes.-válaszoltam
-Ahj..megőrjítesz.-hunyta be egy pillanatra a szemét.
Ajkamat az ajkára vezettem és óvatosan csókoltam meg.
-Szeretlek.-suttogtam az ajkaira.
-Én is szeretlek.-válaszolt.
Majd elváltunk, mivel bejött a nővér. Megkapta a tablettáit és a vizet és miután bevette ki is ment a nő.
-Szükséged van valamire?-kérdeztem.-Vagyis mit hozzak neked?-helyesbítettem
-Jamesnek az ajándékát jó lenne, ha elhoznád meg néhány ruhát.-kezdte.-Ma nem hiszem, hogy felfogok öltözni, de nem akarom, hogy így lássanak.-mosolygott rám.
-Így is gyönyörű vagy, szerelmem.-mondatomra elpirult.
-Fésűt is hozz nekem légyszi.-mondta tématerelésként, mire én elnevettem magam.
-Még valamit, egyetlenem?-kérdeztem rá mosolyogva.
-Más nem kell.-válaszolt.
-Milyen innivalót kérsz meg milyen kaját?
-Sütit hozhatnál.-csillant fel a szeme.
Elmosolyodtam rajta.
-Akkor felhívom Ericát pakoljon össze és James elhozza.-vettem elő a telefonom.
-Én azt szeretném, ha te hoznád és kicsit lepihennél aludni is.
-Szó sem lehet róla.-húztam ki magam.
-De David.-nézett rám kedvesen.
-Ezeket elhozom, de nem pihenek.-jelentettem ki.
-Akkor egy zuhany?-kérdezte meg.-Legalább felfrissülsz.
-Büdös vagyok?-kérdeztem nevetve
-Dehogyis.-nevette el magát.-Csak na..értsd jól.-temette a kezeibe az arcát.
-Értem én, szerelmem.-pusziltam meg az arcát.
Még fél órát beszélgettünk mire megtudott győzni és elindultam. Sietősre vettem a tempót, mivel nem akartam magára hagyni. Az autómat, amilyen gyorsasággal tudtam úgy vezettem, hogy mielőbb haza érjek.
Szerencsémre nem volt nagy forgalom, ezért hamar haza is értem. A lépcső előtt álltam meg és a kulcsot zsebre téve mentem a házba. Összetalálkoztam Ericával.
-Hallottam mi történt.-jött ki.-Hogy van?
-Már jól van és kiderült, hogy terhes.-mosolyogtam rá.
-Úristen, gratulálok.-ölelt át.
Még egy kicsit beszélgettünk és mentem is az emeletre. Mondta, hogy holnapra főz neki valami finomat és elhozza.
Miközben öltöztem le felhívtam a húgomat.
-Otthon vagy?-szóltam bele.
-Igen.-válaszolt.
-Akkor gyere át.-mondtam.
-Megyek.-válaszolt és lenyomtam.
A zuhanyzóba beálltam és tizenöt perc alatt lezuhanyoztam. Egy törölközővel a derekamon mentem át ruháért a gardróbba. Mire felöltöztem kopogás hallatszott.
-Gyere.-kiáltottam.
-Itt vagyok.-sétált be Amanda.
-Örülök, hogy megtanultál kopogni.-mosolyodtam el.
-Muszáj volt.-nevette el magát.
-Zoénak viszünk ruhát, tisztasági szereket és ételt.-válaszoltam.
-Rendben.-mondta
Egy utazótáskát vettem elő és abba pakoltunk bele néhány ruhát. Azután a fürdőbe ment a húgom és bepakolta a tusfürdőjét, samponját meg, ami még kellet. Összehúztam a cipzárt és a vállamra kaptam.
A dolgozószobámból elhoztam James ajándékát, amit Amy hozott el a kocsiig. Ott mindent a hátsó ülésre pakoltunk. Majd beszálltunk és elindultunk a kórházhoz legközelebb lévő szupermarkethez.
-Pár nap és itt a szülinapja.-hoztam fel a témát.
-Tényleg.-csillant fel a szeme.-Mit veszel neki?-kérdezett rá.
-Egy új autót, mivel az övé összetört. Meg elviszem nyaralni három napra csak kettesbe.-soroltam.-Feldíszítem a házat szépen, amiben te is segítel.-pillantottam rá mosolyogva.
-Állok rendelkezésedre.-mosolygott.
-Venni kéne neki egy új telefont is.-gondolkodtam.
-Akkor azt is útba ejtjük?-kérdezte.
-Így igen.-válaszoltam.
Az első mobil üzletnél megálltunk és bementünk. Nem sokáig kellett a választáson gondolkodni. Egy Samsung S10-et választottam neki és mehettünk is tovább. A bevásárlóközponthoz érve mindketten kiszálltunk és vettünk neki gyümölcsleveket, ásványvízet majd tovább mentünk az ételekhez.
-Azt mondta süteményt szeretne enni.-mondtam.
-Milyet?-kérdezte a húgom.
-Veszünk neki péksüteményt meg dobozt is.-jelentettem ki.
Választottunk neki 2 féle dobozosat és utána több fajta péksüteményt. Azután vettünk neki csirkemellet, salátát, krumplit, hamburgert és gyrost.
-Szerintem vinni kéne neki chipset is.-mondta Amy.-Meg gumicukrot. Tudod, hogy szereti.
-Igaz.-értettem vele egyet.-Te is válassz magadnak, ami kell.
Bólintott és összeszedtünk mindent. Ő vett el magának egy chipset meg egy kólát. Megkérdeztem párszor tőle, hogy elég lesz-e és ő azt válaszolta, hogy igen.
A kasszához mentünk és fizettünk. Az eladónőt megkértem, hogy pakoljon már be egy kis borravalóért cserébe, amit szívesen elvállalt.
Végre elindulhattunk a kórházba. Az út csendesen telt és 15 perc alatt odaértünk. A parkolóban megálltam a legközelebbi helyen, hogy ne legyen messze az ajtó. Az órámra pillantottam, ami azt jelezte, hogy már 11 óra elmúlt. Szóval már a szobájába van.
Felpakoltuk a cuccokat a húgommal és a recepcióhoz mentünk. Megkérdeztem melyik szobát kapta és arra indultunk. Be kellett szállnunk a liftbe és felmenni a másodikra, ahol az övé volt a 24-es szoba.
A szüleim is ott ültek vele már.
-Azt kértem, hogy hozz pár ruhát és egy kis sütit, ne az egész ruhatáram és a boltot.-nevetett fel.
-Nem érdekel.-nevettem el magamat.
Letettem az asztalra mindent. Elsőnek kipakoltam az innivalókat az asztalra.
-Mit kérsz enni?-fordultam felé, de láttam, hogy a szüleim beelőztek.
-Most ez elég.-válaszolt mosolyogva.-Azért köszönöm.
Amanda segített bepakolni a hűtőbe. Az utazó táskát a földre tettem le a szekrényhez. Majd kipakolok belőle, ha ketten leszünk.
-Jamesnek az ajándékát add át.-mosolygott rám, kedvesen.
-Nem kellett volna.-nézett hol rám, hol Zoé az öcsém.-Köszönöm.-ölelt át és megpuszilt.
-Ugyan, tesó.-válaszoltam.
-Neked is köszönöm.-ment oda a szerelmemhez, akinek ugyan úgy adott puszit és megölelte.
-Bontsd ki.-nézett rá a feleségem.
A dobozból pedig előkerült a laptopja és a box. Még vagy 50x megköszönte nekünk.
-Azt szeretném tőled kérni, James, hogy ma menj el bulizni. Az én kedvemért, de figyelj oda.-emelte fel mutatóujját Zoé.
-Értettem.-nevette el magát.
-Még mindig itt vagy?-kérdezte nevetve.
-Most ki is dobsz?-kérdezte
-Jó, kicsit maradhatsz, de utána menj készülni. -nevette el magát és én odasétáltam mellé hátra tett kézzel
Leültem a székre.
-Én neked hoztam egy kis ajándékot.-mosolyogtam rá és elővettem a telefont.-Mivel a tiéd eltört és szükség van egy másikra, ezért tessék.-nyújtottam felé.
-Jaj, David.-mondta könnyes szemmel.-Nem kellett volna.-ölelt magához.
Elvette a telefont és letette az asztalra.
-Ohh, Amy hozd már ide a péksüteményt.
Láttam, hogy megcsillant a szeme mikor odaadtam neki.
-Mindent köszönök.-ölelt magához megint.
A kezében lévő tányért letettem és hozzá is látott a süteményhez. Persze elsőnek mindenkit végig kínált.
Mosolyogva figyeltem, ahogy evett. Jamest időközben elküldte, hogy menjen bulizni. A szüleim meg megígérték neki, hogy mihint kiengedik Zoét elmegyünk egy közös ebédre.
Mason is megérkezett, hogy meglátogassa a nővérét. Olyan 2 fele mentek el a szüleim is, hogy már édesapám is letudjon pihenni egy kicsit.
A szekrényhez sétáltam és kipakoltam a ruháit a vállfákra. A fehérneműket csak az egyik polcra tettem. A sampont és társait a fürdőbe pakoltam ki. Az utazó táskát pedig csak a szekrény aljába dobtam.
-Kérsz valamit?-siettem mellé
-Nem kérek semmit.-mosolygott rám.
-Biztos?-ültem le az egyik székre.
-Biztos.-fogta meg a kezemet.
-Nem mondták mikor engednek ki?-kérdezte a sógorom.
-Még nem mondták.-figyelt rá.-Remélem minél előbb, mert nem jó itt lenni.
-Azt el is hiszem.-mondta szomorúan Amanda.
-Hamarosan otthon lesztek velem.-pusziltam meg a kezét.
Csak rám mosolygott. Jó pár órát elbeszélgettünk négyesbe, amikor már mondták, hogy mennek. Örültem, hogy itt vannak, mert kikapcsolják Zoé gondolatait és nem gondol arra, hogy kórházban van. Még, ha röpke kis időkre, de akkor is megéri.
Kimentem felkeresni Dr.Stewartot és néhány nővért, hogy beszéljek velük és megtárgyaljam, hogy én ott leszek a kórterembe a feleségemmel. Kis segítséget is adtam, hogy jobban belemenjenek. Bár a doktor anélkül is belement volna, de sok mindent tett már a családomért, amiért hálás vagyok.
-Szeretnék zuhanyozni.-mondta mikor visszaértem.
-Segítek.-siettem oda.
A kezembe felkaptam és úgy vittem a fürdőbe. Leültettem a wc ülőkére és megengedtem a vizet.
-Meg is akarsz fürdetni?-húzta fel egyik szemöldökét.
-Igen.-mondtam határozottan.-Miért mit hittél?-fordultam felé.
-Hogy én zuhanyzok egyedül.-válaszolt.
-Ne is álmodj róla.-jelentettem ki.
-Akkor pizsamát hozzol?-figyelt engem.
-Persze.-álltam fel és a szekrényből hoztam be egy pizsamát neki és fehérneműt és törölközőt.
Szerencsére többet is hoztam belőle. Lepakoltam csak és felhajtottam az ingem ujját. Segítettem neki leöltözni és beállni a zuhany alá. Előtte még a haját is felkötöttem, hogy nehogy vizes legyen.
-Megtudok mosakodni.-szólalt meg.
-Nem baj.-mondtam és ráengedtem a vizet.
Aztán megfürdettem és segítettem kiszállni is neki. Megtörölközött és felöltöztettem. Ő csak mosolygott rajtam. Újra felkaptam és az ágyba vittem.
Még a doktorúr bejött és megkérdezte hogy érzi magát. Azután kapott még gyógyszereket.
-Mit kérsz enni?-kérdeztem.
-Mit hoztál?-kérdezte
-Hát hoztam, csirkemellet, salátákat, krumplikat, gyrost, sütiket, hamburgert is.-soroltam a választékot
-Akkor legyen gyros.-mondta.-Anyukádék is annyi ételt hoztak. Pedig meg se fogom bírni enni.
-Szerintem meg de.-mosolyogtam rá.
Ő is csak elnevette magát.
Megmelegítettem neki a gyrost és ágyba vittem.
-Eszel velem?-kérdezte aranyosan
-Legyen.-mondtam neki
Együtt fogyasztottuk el, de ő utána még kért egy kis gumicukrot is, amit perceken belül elfogyasztott.
-Kérsz még valamit?-kérdeztem, de elkezdett csengeni a telefonom.
Dominic volt az.
-Mond.-szóltam bele.
-Ne haragudj, hogy nem mentünk, de nem tudtam elszabadulni.
-Semmi baj, haver.-mosolyodtam el.
-Holnap már mindenképpen bemegyünk. Legkésőbb 2-kor.-válaszolt.
-Rendben. Várni fogunk.-mondtam neki.-Minden rendben?-kérdeztem rá
-Persze. Minden kézben tartok emiatt ne aggódj.
-Örülök neki.
-Majd még beszélünk. Szia.
-Szia.-nyomtam ki.
-Szóval kérnék még hamburgert.-mosolygott rám.
Hangosan felnevettem és utána válaszoltam.
-Megbírod enni?-kérdeztem.
-Még szép, ha marad úgyis megeszed.-rántotta meg a vállát.
Én nevetve melegítettem fel és adtam oda neki. A felét bírta csak megenni. A másik felét nekem adta. Azután vittem neki innivalót is.
-Felfekszel mellém?-kérdezte
-Nem foglak összenyomni?-kérdeztem aggódva
-Dehogy.-mosolygott rám.
Levettem a cipőmet és felmásztam mellé. A kezemet a feje alá tettem. Szorosan hozzám bújt és azt vettem észre, hogy pár perc múlva már alszik is.
Boldogsággal töltött el, hogy ilyen közel van hozzám. Hálás voltam az Istennek, hogy vele áldott meg és nem vette el tőlem.
Nagyon szeretem és mindenképpen megfogom védeni mindenkitől.
Ahogy hallgattam egyenletes szuszogását én is hamar elaludtam.