Maffiába kényszerítve (BEFEJEZETT)

Szervezkedés

Reggel nagyon kiegyensúlyozott voltam. Már úgy ébredtem fel. Egy hatalmas mosoly terült el a számon, amikor felé fordultam. Még békésen aludt. A hajával kezdtem el játszani.
-Ne nézz így.-mondta csukott szemmel és elmosolyodott
-Nem is nézlek.-bújtam hozzá
-Akkor csak megakarsz erőszakolni?-nyitotta ki a szemeit
-Erről szó sincs.-nevettem el magam
-Na persze. Tudom, hogy ez a célod.-nevette el magát
-Bolond.
-Mondjuk azt nem is nevezhetjük erőszaknak, amiben a másik fél is benne van.-húzta pimasz mosolyra a száját
-Te mindenben benne vagy?-nevettem el magam.
-Főleg benned szeretek.-kacsintott
Nekem pedig lefagyott a mosoly az arcomról.  Megköszörültem a torkomat.
-Úgy gondolom, hogy ideje készülnöm.-mondtam rá sem nézve
Csak hangosan felkacagott.
Feltápászkodtam és elvégeztem a dolgaimat. Felöltöztem és már meg is fésülködtem.
-Te még mindig fekszel?-nevettem el magam
-Mint látod.-mosolygott rám.
-Hát jó.-sóhajtottam.-Akkor egyedül megyek reggelizni.-mosolyogtam rá
Tudtam, hogy jönni fog velem. Elmosolyodva léptem ki az ajtón. Alig tettem meg két lépcsőfokot, de már a nevemet hallottam.
-Zoé, jövök én is.-ért utol és átkarolta a vállamat.
-Gondoltam.
A konyhába helyet foglaltunk a szokásos helyünken. Erica már tálalt is nekünk.
-Mi a terved a mai napra?-pillantottam rá
-Bemegyek egy kicsit a klubba. Utána Dommal beülünk valahová.-rántotta meg a vállát
-Igen?-húztam fel az egyik szemöldökömet
-Aha.-válaszolt lazán.
-Oké.-mondtam
Majd befejeztem a reggelit.
-Megkérhetlek, hogy ide hozd a gyógyszereimet?-pillantottam Ericara
-Persze, kedveském.-mosolygott és már ment is
-Na és hová mentek?-törtem meg a csendet
-Szerintem csak iszunk egy kicsit.-törölte meg a száját.-Vagy ki tudja.-rántotta meg a vállát
Elképedve figyeltem.
-Itt is van.-tette elém a gyógyszert
-Köszönöm.-mosolyogtam rá
Bevettem a gyógyszereket és a táskámat a kezembe fogva felálltam az asztaltól.
-Akkor jó szórakozást.-mondtam gúnyosan
-Zoé..-kapta el a kezem
-Engedj el!-néztem rá szúrósan
Kihúztam a kezemet a szorításából és az autóhoz siettem.
-Várj már.-jött utánam
Nem fordultam meg, rá sem pillantottam és beültem az autóba. Azonnal mondtam Taylornak, hogy induljunk.
-Taylor, kérhetek egy szívességet?-hajoltam előre
-Természetesen.-válaszolt
-Ma szervezem le teljesen David szülinapját. Ne mondja el kérem, hogy hol vagyunk.
-Lakat a számon.-mosolygott
-Köszönöm.-dőltem hátra az ülésben
Majd a telefonomat elővettem. James számát tárcsáztam.
-Készen vagy?-mondtam vigyorogva
-Igen.-válaszolt.-Már a nappaliban várlak.
-Nem sokára ott vagyok.-mondtam és bontottam a vonalat.
Egy bejövő hívásom volt. David. Kinyomtam rá és levettem a hangot a telefonról. A táska mélyébe süllyesztettem.
Nem sokára Taylor telefonja csörgött.
-Igen, uram.-szólt bele.-Igen. A szülei házához.-válaszolt.-Jó. Adom.-mondta és hátra nyújtotta a telefont.-Önt keresi.
Én elvettem tőle és kinyomtam rá. Majd visszaadtam a készüléket.
A hatalmas ház előtt parkoltunk le és én besétáltam.
-Szia.-mentem oda és köszöntem neki.
-Szia.-mosolygott rám.-Ülj le.
-Nem ülök le.-mosolyogtam rá.-Menjünk, mert hosszú napunk lesz.
-Jól van.-állt fel
-A többiek?-néztem körbe
-Elmentek ajándékot venni.
-Akkor minden jó.-mosolyogtam
Elindultunk kifelé az ajtón.
-David?-kérdezte meg mikor már a lépcsőn sétáltunk.
-Amikor eljöttem még otthon volt.-rántottam meg a vállamat és beszálltam az autóba
-Összevesztetek?-pillantott rám
-Nem.-válaszoltam
-Akkor?-fürkészte még mindig az arcomat.
Lediktáltam a helyszín címét, ahol a buli lesz és várnak rám.
-Csak nem tetszett nekem valami.-mondtam semlegesen
-Tudtam, hogy van valami.
-Na és mit is vegyünk a barátnődnek?-kacagtam fel
-Ez egy tökéletes kérdés.-nevetett ő is.-Nem tudom ez, hogy jutott az eszedbe.
-Ez volt a legkézenfekvőbb.-nevettem még mindig.
-Végül is igen.-nevetett
Az egy órás kocsiút nevetéssel volt teli. Jó volt, hogy végre mindenkivel megbeszéltem mindent és mindenki újra közel van hozzám. A családot sosem szabad elengedi, mivel csak rájuk számíthatsz a bajban. Csak ők vannak melletted és senki más. Az emberek 90%-a örül a fájdalmadnak, de ők ott vannak és megvigasztalnak. Nem törnek feletted pálcát, csak magukhoz ölelnek és vigasztalnak. Amikor jobban vagy átbeszélitek a dolgokat. Majd felnyílik a szemed, hogy mit rontottál el.
A családomat sosem engedem el. Hiába meghaltak a szüleim, de Mason itt van nekem, ahogy David is. Sosem szeretném őket elveszíteni. Belehalnák, ha bármi történne velük.
Lassan megérkeztünk és kiszálltam. A ház előtt egy nagy szökőkút helyezkedett el. Egy fehér márványlépcső vezetett fel az ajtóhoz.
-Nagyon szép helyet választottál.-nézett körbe James
-Remélem Davidnak is tetszeni fog.-mosolyodtam el
A lépcső tetején már vártak rám. Felsétáltunk és köszöntünk.
-A tervei szerint kezdtük el.-mosolygott rám a 40 év körüli nő
-Köszönöm.-válaszoltam és beljebb léptem.
Ahogy a hallba beléptünk épp akkor tették fel a feliratot. Körülnéztem a következő helyiségben is, ami már szintén készülőben volt.
-Gyönyörű lesz.-néztem körbe
A kék szín dominált mindenhol. A hatalmas ablakok miatt a teremt megvilágította a fényt.
-Pár óra és kész lesz.-mondta kedvesen.-Vissza jönnek még vagy küldjek fotót?-kérdezte
-Még vissza jövünk.-nyúltam a táskámhoz és kifizettem a pénzt
-Köszönöm.-vette át.-Akkor mielőtt kész van felhívom.
-Rendben van. Várni fogom.
Még elköszöntünk és már mentünk is.
-Most hová?-kérdezte James
-Az ételeket és az italokat lefixálni, hogy hányra legyen itt.
-Úgy látom te mindent megszerveztél.-szálltunk az autóba.
-Szerinted tetszeni fog neki?-fordultam felé
-Nagyon.-mosolygott rám.-Örülök, hogy egy ilyen felesége van a bátyámnak
-Köszönöm. Aranyos vagy.-mosolyogtam
Elindultunk a következő úticélunk felé. Az étteremben már elég sokan voltak.
-Jó napot!-köszöntem az egyik pincérfiúnak.
-Jó napot!-köszönt vissza.-Miben segíthetek?-kérdezte
-A főnökével szeretnék beszélni.-mondtam kimérten
-Azonnal szólok neki.-válaszolt és már ment is.
Pár perc múlva már előttem is állt.
-Ohh, maga az.-mondta vidáman.-Miért nem engedted be az irodámba?-nézett szúrósan a fiúra.-Foglaljanak helyet.-mondta kedvesen.
-Köszönjünk.-válaszoltam és leültem az egyik székre.-Holnapra akkor minden rendben lesz?-kérdeztem rá
-Természetesen, asszonyom.-mondta kedvesen.-A szakácsok korán elkezdenek főzni. A mixerfiú reggel fog megérkezni, ahogy az italok is.
-Hát ez remek.-mondtam kedvesen.
-Van még egyéb kívánság az ételekkel kapcsolatban?
-Nem. Minden tökéletes így.-válaszoltam
-Akkor kérem fogyasztjanak valamit.-mosolygott rám
-Akkor én egy teát kérnék.-válaszoltam.-Ne haragudjon, elfelejtettem bemutatni a sógoromat.-mutattam James felé
Bemutatkoztak egymásnak. Még beszélgettünk megérkeztek a kért italok is.
-Valami ételt hozassak?-kérdezte érdeklődve.
-Köszönöm, de én nem kérek semmit.-mondtam
-Én sem.-mondta James.
Megittuk az innivalókat és már mentünk is tovább a cukrászdába. Egy négy emeletes tortát csináltattam. A tetején pedig mi leszünk.
Miután ott is végeztünk elindultunk az ajándékokat megvenni.
-Na és mit veszel neki?-kérdezte miközben sétáltunk az épületbe.
-Készítettem neki egy naplót.-vigyorogtam rá.-A szerelmünk történetével, és persze képekkel. A saját két kezemmel állítottam össze és dugtam el.-mosolyogtam.-Képeket akarok még előhívatni, amikkel az egész házat kidíszítem. Szép keretekbe fogom tenni. Meg kinéztem neki egy öltönyt is, le is foglaltam a boltban.-soroltam el
-Hűha..hát ez aranyos.-mosolygott rám.-Hol van a napló?-nevetett fel
-A ruháim legeslegalján.-nevettem fel
-És nem vette észre?-ráncolta a homlokát
-Nem.-ráztam a fejem.-A ruháimhoz sosem nyúl.
-Így már mindent értek.
A hatalmas üzletbe besétáltunk, és minden szem ránk szegeződött.
-Jó napot!-mentem a pulthoz mosolyogva.-Zoé Peterson vagyok, és én hívtam magukat egy öltöny miatt.
-Jó napot!.-mondta kedvesen a hölgy.-Az olasz öltöny. Igaz?-pillantott rám
-Igen.-mosolyogtam
-Egy pillanat és hozom. Már be is csomagoltuk.-ment el mosolyogva
Pár perc múlva az öltönnyel a kezében tért vissza, ami egy hatalmas ruhazsákba volt benne. Felakasztotta és széthúzta a cipzárt.
A lélegzetem is elállt. Sokkal jobban nézett ki élőben, mint a képeken.
Egy sötétkék zakó volt és egy hozzáillő öltönynadrág. A gombok aranyszínűek voltak a zakó zsebében egy hófehér zsebkendő lógott.
-Tökéletes.-mondtam még mindig a ruhát nézve.
-Becsomagoljam valami díszdobozba?-kérdezett rá
-Nem, így elvisszük.-válaszoltam
A kasszához sétált és kifizettem.
-Majd én hozom.-mondta James.
-Köszönöm.-mosolyogtam rá
Elköszöntünk az eladótól és tovább haladtunk.
-Szerinted milyen?-kérdeztem miközben a mozgólépcsőre léptem
-Nagyon jól néz ki. Jó az ízlésed.-vigyorgott rám
-Köszönöm.
A képeket előhívattuk és kereteket is vettünk hozzá. Ezt mind egy szatyorba pakoltuk be.
-Akkor kész vagyunk?-kérdezte érdeklődve
-Igen.-válaszoltam.-Meghívlak ebédelni.
-Rendben.-mosolygott rám
Kivittük a cuccokat a kocsiba és szépen letettük. Egy közeli kis vendéglőbe mentünk be, hogy elfogyasztjuk a kései ebédünket.
Én egy gyros tálat ettem, ő pedig hamburgert. Előhalásztam a telefonomat, mert eszembe jutott, hogy lehalkítottam.
David már vagy 50x hívott és hagyott üzeneteket is. A hölgy is hívott 10 perce.
Rákattintom és azonnal fel is vette.
-Elnézést, de nem hallottam, hogy hívott.-szólaltam meg.
-Semmi baj. Nem sokára készen vagyunk.-mondta
-Egy órán belül ott vagyok.
-Rendben.-válaszolt és már ki is nyomtam.
Befejeztük az evészetet, de közben megnyitottam az üzeneteket.
,,Zoé, ne csináld már ezt. Vedd fel a telefont!
Tudod jól, hogy csak direkt mondtam.
Kérlek, Zoé. „
Csak néhányat futottam át a szememmel. Majd újra vissza tettem a táskába. Miután befejeztük vissza is mentünk megnézni, hogy milyen lett.
Amikor beléptem az ajtón egy felírat fogadott egyből. „Boldog születésnapot David!”
Lufikból volt kirakva. Mindenhol 29-es lufik díszelegtek. Beljebb mentem. Az asztalok szépen feldíszítve voltak már. Minden tökéletes volt és a holnapi napra várt.
Megköszöntem a nőnek a segítséget és már mentem is. Haza felé menet a képeket a képkeretekbe pakoltuk bele szépen és így tettük vissza a szatyorba.
Egy volt a baj, ha otthon van akkor lebukok. Kénytelen voltam felhívni mielőtt haza érek.
-Hol vagy?-kérdeztem meg egyből.
-A klubban.-válaszolt kedvetlenül.-Beszélni szeretnék veled.
-Mikor végzel?-tértem ki a mondata elől
-7 felé.-fújta ki a levegőt.
-Oké. Akkor majd beszélünk.-választ sem várva nyomtam ki
-Ez egy gyors beszélgetés volt.-pillantott rám
-Ha otthon lenne, akkor nem tudnám eldugni ezeket.-mutattam az ajándékokra.
Elsőnek kitettük Jamest és csak úgy mentünk tovább haza. Otthon a ruháim közé dugtam az öltönyét. A zacskót is elrejtettem az egyik fiókba, hogy ne vegye észre.
Majd indultam is tovább az öcsémhez, mivel megígértem neki, hogy délután találkozunk. Még oda nem értem Katyvel írkáltam, hogy minden rendben van-e vele.
Szerencsére megnyugtatott, hogy minden jó és otthon van Josh is. Megnyugodva szálltam ki az autóból és indultam a bejárat felé.
-Mason!-kiabáltam amikor beléptem
-A konyhába vagyok.-jött a válasz
-Mi újság?-sétáltam be és ültem le az egyik székre.
-Semmi.-mosolygott rám és elém tett egy poharat.-Veled?
-Velem sincsen semmi.-mosolyogtam.-Tegnap voltam a temetőn.-mondtam hallkan.
-Én is szoktam kijárni.-töltött nekem a flakonból.-Ültettem virágokat.
-Láttam.-mosolyodtam el
-Látom, hogy szomorú vagy.-sétált mellém és megölelt.
-Sokáig voltam kint tegnap.
-Mennyire sokáig.-ráncolta a homlokát
-David jött értem és vitt haza.
-Jaj, Zoé.-húzott újra magához
-Hiányoznak és szükségem volt egy kicsit erre.
-Tudom. Nekem is hiányoznak, de megfázhattál volna.-simogatta a hátamat.
-Tudom.-fogtam meg a poharat és ittam egy kortyot
-Hogy érzed magad?-terelte a témát.
-Már sokkal jobban.-néztem a szemeibe.
-Ennek örülök.-nyomott egy puszit a fejemre.
Elég sokáig ott voltunk és beszélgettünk. Megbeszéltük, hogy ki mit csinált a mai nap folyamán és, hogy hogyan lesz a holnapi nap.
Alig vártam, hogy láthassam David arcát. Elindultam végül haza. 7-re értem haza kereken.
Még David nem ért haza, addig lezuhanyoztam és felvettem a pizsamámat. Majd lementem a földszintre, hogy ott várjam meg.
Igazából nem haragudtam rá. Csak féltem, hogy valami nő is lesz ott és akkor én már el is vagyok felejtve. Ez a legnagyobb félelmem, hogy egyszer egy másik nő elveszi tőlem.
Nagyon félek ettől. Nem tudtam koncentrálni a tv-re sem. Majd egy ajtónyitódást hallottam.
Beljebb sétált hozzám. A kezébe egy rózsacsokor volt. Felálltam és elé sétáltam.
-Remélem nem gondoltál semmit bele.-nyomott az arcomra egy puszit és átadta a csokrot
-Csak félek.-bújtam hozzá
-Mitől?-emelte meg az államat
-Hogy elveszítelek.-mondtam szomorúan.
-Emiatt nem kell aggódnod.-simogatta az államat.-Sosem hagylak el, sosem csallak meg. Nekem te vagy a mindenem.-nyomott egy puszit a számra.-Nem ér annyit egyetlen éjszaka sem, hogy téged örökre elveszítselek.
-Szeretlek.-karoltam át a nyakát fél kézzel.
-Én is szeretlek.-csókolt meg.