Maffiába kényszerítve (BEFEJEZETT)

Otthon

***Zoé Peterson szemszöge***
Boldogan ébredtem fel, mivel tudtam, hogy ma haza mehetek. Nyújtózkodtam egyet és feljebb ültem az ágyon.
-Jó reggelt, kedvesem.-adott egy puszit.
-Jó reggelt.-nyomtam egy csókot a szájára.
-Gyere csak vissza.-mosolygott rám.
Egy újabb csókot nyomtam a szájára.
-Készüljünk.-keltem ki az ágyból.
Azonnal kivettem egy ruhát, amit hoztak nekem és a fürdőbe mentem készülődni. Amikor kész voltam újra kimentem hozzá.
Majd ő is felöltözött. Nem sokára a doktorúr jött be.
-Hogy vagyunk?-kérdezte vidáman
-Köszönöm, jól.-válaszoltam.
-Ezt örömmel hallom.-mondta kedvesen.-Fél óra múlva jön egy nővér és elkíséri vért venni.-mondta.-Addig is igyon rengeteg folyadékot.
-Rendben, doktorúr.-válaszoltam.
Elköszönt és ment is tovább a dolgára.
-Addig összepakolok.-mondtam a férjemre nézve.
-Segítek.-mondta.
A ruhákat szépen összehajtogatva bepakoltunk. A szemeteket összeszedtük és kidobáltuk. A megmaradt ételeket és innivalókat odaadtuk az egyik nővérnek, hogy amelyik beteg kéri annak adják oda.
Azután David levitte az utazótáskát. Mire visszaért a nővér is ideért és elkísért minket a laborig. Feszülten foglaltam helyet a székben.
-Engedje el magát.-mosolygott a hölgy rám.
-Kicsit félek.-mondtam neki.
-Nyugodj meg, szerelmem.-mondta és megfogta a kezemet a férjem
A jobb kezemet kezdte nézni majd lefertőtlenítette. Azután egy apró tűszúrást éreztem.
-Kész is.-mondta a nő.-A doktorúr át fogja küldeni az eredményeket a kezelőorvosának.-mondta miközben leszorította.
-Köszönjük.-álltam fel.
Elköszöntünk és kifelé kezdtünk sétálni, de elkezdtem szédülni. Azonnal David keze után kaptam.
Ő megtartott és egy közeli székre ültetett le.
-Jobban vagy?-húzott magához
-Nem teljesen.-válaszoltam.
Ő felállt és az automatából hozott egy palack ásványvizet. Lecsavarta és felém nyújtotta. Nagyot kortyoltan belőle majd hátra dőltem a székben és lehunytam a szemeimet. Éreztem, hogy már kezdek jobban lenni.
-Mehetünk már.-pillantottam felé immár nyitott szemmel.
-Biztos?-kérdezte aggódva.
-Igen.-bólintottam.
Felsegített és szorosan tartott, hogy nehogy baj történjen. Egészen az autójáig sétáltunk, ahol kinyitotta az ajtót nekem és segített beszállni is. Becsatolta az övemet és át sietett a volánhoz.
Elindította az autót. Az egyik kezével a kezemet fogta. Annyira jó érzés, hogy ennyire aggódik értem és, hogy szeret engem. Boldogsággal tölt el, hogy mellettem van.
Tegnap nagyon megijedtem amikor elrohant és csak délután érkezett vissza úgy, hogy verekedés nyomai látszottak az arcán. Arcom eltorzult, ahogy a történteket felidéztem.
Rá pillantottam és az utat kémlelte. Megsimítottam az arcát, ahol egy vöröses-kékes folt húzódott. Egy pillanatra összerezzent érintésem alatt.
-Fáj?-kérdeztem meg.
-Egy picit.-nézett rám majd újra a vezetésnek szentelte figyelmét.
Nem ment gyorsan, aminek örültem, mivel nem vagyok a gyorsaság híve. Lassan haza érkeztünk. Az őrök nyitották is a kaput. Mikor megállt az autó David segített kiszállni.
-Már jól vagyok.-néztem a szemeibe.
-Nem baj.-mosolygott kedvesen.
A kezemet megfogva indult el a bejárat felé. Az ajtóban Erica és Tayler állt.
-A táska a csomagtartóba van.-nézett kimérten a férjem.
Erica hozzám szaladt és megölelt.
-Jó, hogy végre itthon vagy.
Mosolyogva öleltem vissza. Bementünk a házba egyenesen a konyhába.
-Most pedig enni fogsz.-jelentette ki David.
-De..-kezdtem el
-Semmi de.-adott egy puszit a hajamba.
Erica tálált nekünk és közösen reggeliztünk meg. Közben hívták a férjemet.
-Szia, apa.-szólt bele.-Igen, már itthon.-mondta.-Jól van, de kicsit megszédült szóval pihenni fog.-mondta.-Gyertek át este vacsorára. 6?-kérdezett rá.-Oké, szia.-nyomta ki.
Azonnal Ericához fordult.
-8-ra jön a család vacsorára.-mosolygott rá.
-Rendben van.-válaszolt az idős asszony.-Akkor elmegyek mindjárt vásárolni.-jelentette ki.
Miután befejeztük felmentünk az emeletre. Kulcsra zárta az ajtót, amin elnevettem magam.
-Ne zavarjon téged senki.-nevetett
-Csak engem?-nevettem el magam
-Minket.-válaszolt
-Igy már másabb.-mondtam neki.
Levettem a cipőt a lábamról és felfeküdtem az ágyra. Elmosolyodott majd követte a tettemet. Bekapcsolta a tévét és keresett valami romantikus filmet és mosolyogva felém fordult.
-Így már sokkal jobb.
-Hogy?-kérdeztem rá.
-Hogy itthon vagy és itt fekszünk az ágyban.
-Szerintem is jó.-bújtam hozzá
Fejemet a mellkasára hajtottam. A filmet kezdtem el nézni, de elaludtam közben.
Ugyan abban a pozícióban ébredtem fel.
-Szia, szépségem.-simította meg az arcomat.
-Szia.-ültem feljebb.-Mennyit aludtam?
-Egy órát csak.-nyomott egy puszit a számra.
Majd a tarkómra vezette a kezét és szorosan húzott magához. Kezemet mellkasán pihentettem.
-Szeretlek.-suttogta ajkaimra mikor elváltunk.
A szívem hangosan dobbant meg.
-Én is szeretlek.-néztem a szemeibe.
-Téged is szeretlek manó.-simogatta meg a hasamat majd lehajolt és puszit nyomott rá.
Meg melengette a szívemet a tette. A szemeim könnybe lábadtak.
-Mi a baj?-kérdezte aggódva.
-Semmi.-szipogtam.-Csak meghatódtam.-eresztettem egy mosolyt felé.
Elmosolyodott és fél kézzel szorosan húzott magához.
-Gyere, kedvesem.-fogta meg gyengéden a kezem.
-Hová?-kérdeztem
-Elmegyünk enni, sétálunk meg ilyenek.
-Nekem így is jó.-néztem rá.
-Nem.-mondta és felkapott az ágyról.
-Te bolond vagy.-nevettem el magam.
-Nem baj.-nevetett ő is majd lehajolt a cipőmért.
Úgy vitt le engem egész a kocsijáig. Nevetve csatoltam be magamat.
-Várj még felhúzom a cipőmet.-nevettem.
-Rád adjam?-kérdezte röhögve.
-Nem kell.-válaszoltam. Magamra húztam.-Most már mehetünk.
Elindultunk elsőnek egy közeli étteremhez. Hiába mondtam, hogy nem vagyok éhes ő ragaszkodott, hogy legalább egy kicsit egyek.
Megálltunk és ajtót nyitott nekem. Kéz a kézben sétáltunk be. Helyet foglaltunk egy közép tájon elhelyezett asztalnál.
5 perc se telt el és már jött is a pincér és felvette a rendelésünket. Én csak egy nutellás palacsintát kértem.
Nem sokára meghozták és hozzá is láthattunk. Nekem ugye meg kellett várnom a férjemet.
-Egyél már még valamit.-kérlelt
-Nem kérek.-válaszoltam.-Ez nekem bőven elég volt.
-Biztos?-fogta meg az egyik kezem.
-Teljesen.-válaszoltam.
Miután végzett elindultunk autóval a bevásárlóközpontba. Elsőnek egy ruhaüzletbe húzott be.
-Nekem nem kell ruha.-mondtam
-Csak egyet.-vigyorgott rám.
-Ahj.-sóhajtottam.
Egy sötét bordó, testhez simuló ruhát akasztott le nekem.
-Drágám, nem sokáig fogom ezt tudni hordani.-néztem rá.
-Miért?-ráncolta a homlokát
-Nézz légyszíves a hasamra.-tettem oda a kezem.-Növekszik a gyerekünk.
-Majd, ha megszülsz jó lesz és még most is tudod hordani.-puszilt meg.-Próbáld fel, kérlek.-nézett rám
A próbafülkéhez sétáltam. Elhúztam a függönyt és felvettem a gumis ruhát. A bársony ruha tökéletesen illeszkedett rám.
Majd kiléptem. David szájtátva figyelt engem. A közelben lévő tükörhöz sétáltam. Tökéletesen kiemelte a nem túl nagy pocakomat.
-Gyönyörű vagy.-sétált mögém.-Ezt megvesszük.-jelentette ki.-Szeretném, ha a vacsoránál is ezt viselnéd.
-Rendben.-fordultam meg a karjaiba és egy puszit nyomtam a szájára.
-Este meg segítek levenni rólad.-suttogta a fülmbe.
Azonnal libabőrössé váltam. A vállamra nyomott egy puszit és elmosolyodott. Vissza sétáltam és felvettem a ruháimat. Ezt a csodát pedig a vállfára vissza akasztottam.
A ruhával a kezembe léptem ki hozzá és mentünk a pénztárhoz. Kifizette és a szatyrot a kezébe fogva indultunk el.
Sorra sétáltunk be mindenfele, de meggyőztem, hogy nincs szükségem semmire. Hiába próbált erősködni, de akaratos voltam.
A kocsiba beletettük majd a közeli parkhoz hajtott. Egy kis bódénál vett innivalót és kézen fogva sétáltuk kettesben és élveztük a gyönyörű időt.
2 óra felé indultunk el már haza.
-Jól érezted magad?-kérdezte a kocsiban
-Nagyon jól.-mondtam mosolyogva.-Te?-fordultam felé kissé
-Én is jól.-mosolygott rám.
Kimozdultunk kicsit a kórházban töltött napok után, ami nagyon jól esett tényleg. Kicsit kellett ez a kikapcsolódás, hogy csak kettesben legyünk és nem csak otthon.
Kellemes idő volt kint. Nem volt az a túlságosan meleg. Nem is baj, mivel nem bírom az olyan időt.
A házhoz érve a szatyorral a kezembe mentem be a házba. David utánam sétált. Beköszöntünk Ericának majd felmentünk a szobánkba.
Újra kulcsra zárta.
-Bemegyek megfürödni.-fordultam felé.-Nincs kedved csatlakozni?-simítottam meg a vállát.
-Ez kérdés?-vigyorodott el kajánul.
-Gyere.-ragadtam meg a kezét és a fürdőszobába sétáltunk.
Bedugtam a dugót és megengedtem a melegvizet. Öntöttem bele jó sok habfürdőt. Amikor félig volt a kád vízzel elzártam és a hideget nyitottam meg.
Amikor már jónak gondoltam lezártam azt is. Szemben álltam meg a férjemmel. A cipőmet lerúgtam magamról azután pedig leöltöztem.
David minden egyes mozdulatomat figyelemmel kísérte, de közben ő is öltözött. Beleültem a kellemes vízbe.
-Menj picit előrébb, kedvesem.-mondta halkan
Tettem, amit kért és beült mögém. Neki döntöttem a hátamat.
-Kimosod a hajam?-kérdeztem meg.
-Persze, szerelmem.-válaszolt
Előrébb mentem, hogy ki tudja normálisan mosni. Mikor kész lett egy törölközőért nyúlt és megdörzsölte a hajamat. Azután az egyik hajgumival, ami a kád mellett volt a szekrényen felkötötte.
Újra neki döntöttem a mellkasomat. Kezét előre vezette egyenesen a hasamra és elkezdte simogatni.
-Már nagyon várom.-szólalt meg hirtelen.
-Én is.-mosolyodtam el.
A másik kezét az oldalamra vezette és fel-le simogatott.
-Fürödjünk lassan.-mondtam még mindig háttal.
A tusfürdős dobozomhoz nyúltam és megmosakodtam 2x is. Azután David is és egy-egy törőlközőben mentünk a hálószobába.
Kerestem fehérneműt is felvettem. Azután pedig felöltöztem. Közben a férjem is öltözködött és egyszerre lettünk kész.
Azután a hajamat is megszárítottam és meg fésülködtem. Lementünk a nappaliba tévét nézni még megjöttek a szülei.
6 óra előtt jöttek pár perccel. David nyitott ajtót nekik és mindenkit üdvözölt azután hozzám jöttem. Miután köszöntünk egymásnak a konyhában foglaltak helyet. Az asztal már meg volt terítve és csak ránk várt.
Erica finomabbnál finomabb falatokat készített nekünk. A vacsora végeztével mindenki a nappaliba vonult át és beszélgettünk.
Nagyon jól szórakoztunk és 8 óráig beszélgettünk mindenféléről. Kikísértük őket egész az autójukig és ott búcsúztunk el egymástól.
Mindenki hatalmas vigyorral az arcán szállt be a járműbe.
-Menjünk be, kedvesem.-simított végig a karomon.
-Menjünk.-fogtam meg a kezét.
A konyhába mentem, hogy segítsek elpakolni Ericának, de se ő sem pedig David nem hagyta.
-Ma jöttél haza a kórházból és pihenned kell.-dorgált meg az idős asszony
-De én jól vagyok.-mondtam
-Nem baj.-mondta.-Elpakolok és utána én is megyek már.-mondta.
-Akkor jó éjszakát.-köszöntem el.
Ő is elköszönt és felsétáltunk az emeletre. Az ajtót kulcsra csukta.
-Új megszokás?-dobtam le a magassarkúmat és terültem szét az ágyon.
-Nevezhetjük annak is.-vigyorgott és az ágyig sétált.
Levette a cipőjét és mellém mászott.
-Annyira bolond vagy.-karoltam át a nyakát nevetve.
-Mert megbolondítasz engem.-nézett a szemeimbe és megcsókolt
-Kaphatok még egy csókot?-húztam magamhoz.
-Bármennyit, szerelmem.-válaszolt és fölém mászott és úgy csókolt meg.
Közel húztam magamhoz amennyire csak tudtam. A lábaim közé férkőzött és az oldalamat kezdte el simogatni. A fenekemnél állapodott meg a keze, amibe bele is markolt.
-Mondtam én akarom levenni a ruhádat.-vigyorodott el.
-Azért se öltöztem.-vigyorogtam rá.
A ruhám aljával kezdett el szórakozni és elkezdte felfelé húzni. Meg emelkedtem, hogy könnyebben le tudja venni rólam....