Maffiába kényszerítve (BEFEJEZETT)

Vacsora

***Zoé Silverman szemszöge***
Reggel olyan nyolc óra körül keltem fel. Észre vettem, hogy David nincs a szobába. Nem foglalkoztam vele. Csak bementem felöltözni a fürdőbe és a reggeli rutinomat elvégezni.
Miután végeztem egyenesen lefelé vettem az irányt, de folyamatosan a tegnapi nap járt az eszemben. Akkor tudatosult bennem, hogy mibe is keveredtem bele. Eddig nem fogtam így fel, de a tegnap történtek rávilágítottak, hogy egy maffiózóval élek egy fedél alatt és ő akar elvenni engem feleségül.
Persze, hogy kényszerítve, mert egy épeszű ember nem foglalkozna vele, de én lehetek ilyen pancser, hogy mindenbe belekeveredem.
-Jó reggelt.-köszöntem Ericanak.
-Jó reggelt.-mosolygott rám.-A kanapén aludt.-mondta pedig nem is kérdeztem.
Elkezdtem egy kávét készíteni magamnak. Leültem az egyik székre és elkezdtem kortyolgatni a gőzölgő mentőövemet.
Erica tovább tevékenykedett gondtalanul a konyhába és készítette a reggelit. Én valahogy nem voltam ilyen felhőtlen. Kíváncsi voltam arra, hogy miért utálják ennyire egymást.  
-Jó reggelt.-köszönt rekedtes hangon a hátam mögül.
-Jó reggelt.-mondtam rá sem nézve és nyeltem egyet a kávéból.
Nem szóltunk egymáshoz. Töltött magának kávét és leült mellém. A telefonja folyamatosan a kezében volt. Gondolom valami történt, ami miatt a kanapén is aludt.
Egy hívást kapott és felállt az asztaltól. Pár perc után jött csak vissza.
-Most elmegyek. Van egy kis dolgom.-nézett rám.-Hatra légy kész. Megyünk vacsorázni az egyik ügyfelemmel és családjával.
-Nem akarok menni.-mondtam és az elém tett ételbe kezdtem el turkálni.
-Ez volt a feltétele, hogy gyere.
-Engem nem érdekel a feltétele.-álltam fel.
-Jönnöd kell.-állt velem szemben.-Készülj el addigra. Én meg most megyek.
-Menj és vissza se gyere.-kiabáltam utána.
Leültem újra az asztalhoz és el löktem magamtól a tányért.
-Mi a baj?-ült le hozzám Erica.
-Nem akkor ebbe az egészbe belekeveredni.
-Már akkor belekeveredtél, szívem, amikor megkérte a kezedet mindenki előtt.-nézett rám.
-Tudom.-hajtottam le a fejem.
-Nyugodj meg.-simította meg a vállamat.-Meg fog védeni, ha történik valami.
Nem szólaltam meg, mivel nem hittem ezt el. Lehetetlen, hogy ő megvédjen. Én csak egy báb vagyok a számára, akivel az apját akarja boldoggá tenni, de remélem közben szerelmes lesz valakibe és engem békén hagy egy életre.
Felálltam az asztaltól inkább. A táskámért felszaladtam és elindultam elsőnek céltalanul, de felhívott Katy.
-Szia.-szólt bele vidáman.
-Szia.-mondtam egyhangúan.
-Baj van?-kérdezte aggódva.
-Nincs.-füllentettem.-Csak fáradt vagyok.
-Biztos?
-Biztos.
-Van egy jó hírem a számodra.-hallottam a hangján, hogy mosolyog.
-Igazán?-mosolyodtam el.
-Igen. Rá érsz most?-kérdezte.
-Persze.
-Nem sokára elkészülök. Találkozzunk a szokásos helyünken.-utalt az utca végén lévő kávézóra.
-Ne menjek el érted?-kérdeztem rá.
-Nem szükséges.
-Rendben van. Akkor ott találkozunk.-mondtam.
-Jól van.
Bontottam a vonalat és elindultam a tőlem nem messze lévő kávézóhoz. Jóval a barátnőm előtt értem oda. Addig helyet foglaltam hátul.
A telefonomon nézelődtem még nem ért ide.
-Szia.-jött boldogan és megölelt.
-Szia.-álltam fel és én is megöleltem.-Mit kérsz?
-Egy forró csoki jó lesz.-intettem a pincérfiúnak és kértem egy forró csokit és egy cappucinót.
-Miről akartál beszélni?-vágtam a közepébe.
-Kíváncsi vagy már?-kérdezte vigyorogva.
Közben a fiú megérkezett a kért innivalókkal és elénk tett.
-Igen.-kortyoltam bele a kávémba.
-Nagyon?-próbálta tesztelni a tűrőképességemet.
-Jaj, Katy ne csináld már. Már nem bírok várni.-nevettem el magam és egy újabbat beleittam.
-Terhes vagyok.-mondta ki vidáman a számban lévő folyadék pedig az asztalon lendült.
-Mi?-kérdeztem csodálkozva közben megtöröltem a számat azután az asztalon lévő mocskot próbáltam felszedni.
-Jól hallottad.-mondta vigyorogva.
-Gratulálok-öleltem magamhoz az asztalon keresztül.
-Köszönjük.-mondta boldogan.
-Mennyi idős vagy? Vagy mikor tudtad meg? -szegeztem neki a kérdéseimet.
-2 hónapos.-mosolygott rám.-Tegnap rosszul lettem és elmentünk orvoshoz. Megvizsgált és elmondta a jó hírt.
-Úgy örülök.-mosolyogtam rá.
-Remélem leszel a keresztanya.-nézett rám
-Természetesen.
-Most pedig mesélj mi újság veled?
-Semmi. Elvagyok.-mosolyogtam rá.
-Nem alakul köztetek?-húzogatta a szemöldökét.
-Nem és nem is fog, mert én nem szeretném ilyen ember mellett elkötelezni magam.-kezdtem el.-Ez egy kényszer, amit Mason miatt viselek el, mert ő az egyetlen családtagom.-fejeztem be a rövid monológomat.
-Tudom, de lehet megváltozna.-próbált meggyőzni.
-Aki mindenféle aljasságot elkövet az szerinted megtud változni?-néztem a szemébe.
-Lehetséges.-válaszolt.-Nem tudhatod mit hoz az élet.
-Tudom, hogy mi lesz.
-Na?
-Egy ideig ezt eljátsszuk, hogy együtt vagyunk, házasság meg minden hülyeség. Majd elkezd nők után menni, el fog tűnni napokra is és megismer valakit. Szerelmes lesz abba a személyben és mi szépen elválunk. Utána élhetjük az életünket külön és boldogan.-vázoltam fel neki az elméletemet.
-Mi lesz, ha beléd szeret?-kérdezett rá.
-Olyan nem fordulhat el.-válaszoltam.
-Miért?
-Mert tudja, hogy utálom és ezen nem tud változtatni.
-Most ezt mondod, mivel nem régóta laksz ott.
-Ez később se fog változni.-válaszoltam.-11 napja keseríti az életemet.
-Remélem, hogy boldog leszel.-szorította meg a kezem.
-Akkor leszek boldog, ha eltudok tőle szakadni végleg.
Nem válaszolt rá semmit inkább váltotta a témát. Tudta nagyon jól, hogy igazam van csak próbált lelket önteni belém, hogy kibírjam ezt a keserűséget és ürességet. Egyszer szerelmes leszek valakibe, de az nem ő lesz. Nem fogom magamhoz közel engedni, mert ha közel kerül akkor az egész maffiába bele sodor, amit nem szeretnék.
Próbálok a legtávolabb maradni ettől, de tegnap se sikerült és sajnos ez csak rosszabb lesz. Nem tudom, hogy meddig fogom kibírni ezt az egészet, de próbálkozom erős maradni és elviselni mindent.
Már egy óra múlt mire mi befejeztük a trécselést. Haza vittem, hogy ne kelljen busszal utaznia. Azután pedig elmentem Mason elé és haza vittem. Főztem neki egy kis levest. Tudom jól, hogy gondoskodik róla Dorothy, de jó érzés néha szállítanom vagy főznöm rá vagy bármi.
Megette, amit kiszedtem neki. Utána pedig megírta a házit az unszolásomra. Nem tetszett neki, de amit meg kell csinálni azt meg is kell csinálnia.
Majd hívta Amanda szóval elbúcsúztam tőle, hogy tudjanak normálisan videochatelni. Elindultam haza felé. A kocsit leparkoltam és az emeltre mentem fel. A magassarkút lerúgva magamról feküdtem fel az ágyra és kezdtem el tévét nézni.
-Így jössz?-rontott be David.
-Mondtam már, hogy nem megyek.-néztem rá.
-Öltözz fel vagy segítsek?-jött közelebb.
-Én itt maradok.
-Jössz velem.-lépett az ágyhoz.
-Ne merj hozzám érni!-néztem vele farkasszemet.
-Akkor öltözz.-jött még közelebb.
-Nem.-fordultam el tőle és ő fölém hajolt.
-Vagy felemeled a formás kis fenekedet erről a rohadt ágyról és felöltözöl vagy segítek rajtad és adok rád ruhát.-vigyorodott el.
-Gyűlöllek.-néztem dacosan a szemeibe.
-Tudom.-nevetett fel.-Mi a választásod?
-Menj arrébb.-löktem rajta egyet és felálltam.
-Okos kislány.-mondta és megforgattam a szemeimet.-Bár az tetszett volna, ha én öltöztetlek.
-Rohadj meg!-mentem neki vállal.
-Ez csúnya volt.
Nem válaszoltam neki, hanem kerestem egy ruhát. Azután pedig lezuhanyoztam, de direkt húztam az időt. Egy idő után kijöttem a fürdőből.
-Végre.-forgatta meg a szemét.
Még ő is át öltözött és elindulhattunk a vacsorára, amihez semmi kedvem nem volt.
-Messze van?-néztem unottan.
-Nem.-válaszolt.-Ha odaérünk egy kis mosolyt varázsolj magadra, mert elriasztod őket és bukom az üzletem.
-Alapból nem kellett volna hoznod.
-Ő akarta, hogy a menyasszonyommal menjek. Kibírod.
-Nem hiszem.
-Egy vacsora csak náluk.
-Nem bízok senkiben.
-Hidd el, hogy én sem.
Nem szóltam hozzá az út további részében. Csak kifelé bámultam és néztem a tájat, hogy legalább addig is terelje el a gondolataimat.
Nem sokára egy hatalmas vaskerítéssel őrzött házhoz értünk. Két biztonsági volt a kapuba mikor meglátták Davidot nyitották is a kaput.
Behajtott a hatalmas ház lépcsőjéhez. Látszott rajta, hogy nagyon gazdagok. Modern építésű ház volt.
A lépcső legtetején egy magas fekete hajú, jól szituált férfi állt a feleségével. Mikor megláttak minket elmosolyodtak.
David megállította az autót és kiszállt belőle. Át szaladt az én oldalamra és ajtót nyitott majd a kezét nyújtotta, hogy segítsen a kiszállásnál. Egy hamis mosolyt erőltettem magamra és a vőlegényembe karolva sétáltam fel a lépcsőn.
A hölgy nagyon kifinomult volt és kissé ismerősnek is tűnt.
-Már vártunk titeket.-fogott kezet a férfi Daviddal.
-Örülünk a meghívásnak.-válaszolt a mellettem lévő majd két puszit nyomott a nő arcára.
A férfi hozzám lépett.
-Az eljegyzési partin már találkoztunk.-mosolygott rám.-Hagy mutatkozzak be a nevem Filip Parker.-nyújtotta a kezét.
-Zoé Silverman.-nyújtottam a kezemet és kezet csókolt.
-Nem sokára pedig az én nevemet fogja viselni.-mosolygott a vőlegényem.
-A feleségem pedig Esther.-mutatott a nőre.
Nagyon elegáns volt, haját pedig ki volt engedve.
-Örülök.-mosolyogtam rá.
-Én is.-lépett hozzám közelebb és két puszit nyomott az arcomra.
A férfi olyan negyven év körüli lehetett, de a felesége biztosan, hogy fiatalabb.
Beinvitáltak minket a házba és az ebédlőbe sétáltunk. Mindenki helyet foglalt és közben a pár két kislánya is megjelent, akik mosolyogva figyelgettek.
Találták a vacsorát és mindenki egyszerre kezdett hozzá. Több fajta fogás volt, de én már nem bírtam enni.
-Mi elvonulunk egy kicsit beszélgetni.-álltak fel a férfiak az asztaltól.
-Gyere, Zoé. -állt fel Esther.
Követtem őt és egyenesen a nappaliba mentünk. A két kislány is velünk tartott.
-Hogy hívnak titeket?-fordultam feléjük.
-Engem Natalia-szólalt meg a nagyobbik.
-Engem Faith.-mondta a kissebb.
-Na és hány évesek vagytok?-kérdezősködtem tovább.
-Én 8 éves vagyok a húgom pedig hat.
-Nagyon aranyosak vagytok.
-Köszönjük.-mondták egyszerre.
-Lányok lassan ideje aludni.-szólalt meg az édesanyjuk.
Ők megértően bólintottak és a dadával elindultak a lépcső felé.
-Látom szereted a gyerekeket.-mosolygott rám.
-Imádom őket.-néztem rá.
-Remélem minél előbb lesz nektek.
-Majd kiderül.-mosolyogtam rá.
Tőle biztos nem lesz gyerekem, de neki nem kell tudnia erről.
-A családod merre lakik?-kérdezősködött.
Kissé megfeszültem a kérdésétől, amit észre is vett, de mielőtt bármit mondhatott volna megszólaltam.
-A szüleim már nem élnek.-mondtam szomorúan.-Egy öcsém van csak.
-Ohh, sajnálom.
-Semmi baj. Nem tudhattad.-válaszoltam.-Na és a te családod?
-Ők Londonban élnek és ritkán szoktunk menni. Általában, ha idejük engedi jönnek hozzánk.
-Értem.-válaszoltam. -Mióta vagytok együtt?
-Már 10 éve.-mondta boldogan.
-Az igen. Gratulálok.-mosolyogtam rá.
-Na és ti hogy jöttetek össze? Nehéz elhinni, hogy így megállapodik.
-Az öcsém által. A szüleink halála után elég sokat drogozott én meg megtudtam és elmentem beszélni Daviddal több drogot ne adjon neki.
-Majd egymásba szerettetek.-vigyorgott rám.
-Igen.-mosolyogtam hamisan.
-Örülök nektek.-nézett rám.
-Köszönjük.
Folyamatosan beszélgettünk még ők tárgyaltak valamiről. Megismertem Esthert és kiderült, hogy nagyon értelmes és kedves nő.
Valahogy nem illett bele a maffiába, de hát ő ezt választotta szerelemből. Lett két csodálatos kislányuk és boldogok.
Elmesélte nekem, hogy sokszor vitatkoztak még a kapcsolatuk elején, mert az éjszakai élet vonzotta, ahogyan a legtöbbjüket is. Majd amikor elakarta hagyni Filipet megváltozott. Most már a családjáért él és próbálja megóvni őket.
Elmesélte, hogy egyszer volt egy nagyon balhé, aminek ő is részese lett, de egy karcolás nélkül kitudták kerülni. Azóta meg a lányaikra nagyon figyelnek és megpróbálják kerülni az olyan üzleteket, ahol nagyobb baj lehet.
Mondta, hogy mindenük meg van és ennél többet nem kíván. Neki a gyerekek a legnagyobb boldogság.
Már elég régóta beszélgettünk amikor végre a két férfi is vissza tért mosolyogva. Csatlakoztak hozzánk és tovább beszélgettünk négyesben.
Már nem nagyon volt kedvem ott lenni, mivel nyomasztott David közelsége, de el kellett viselnem. Itt nem üthettem volna meg, mivel akkor lebukik. Mondjuk mit bánom én, de az a baj, hogy az öcsém életével játszottam volna.
Szóval elviseltem és az este további részében is bájolognom kellett. Elő kellett adnom a nagyon szerelmes menyasszonyt.
-Lassan mi már indulunk.-állt fel a kanapéról.
-Máskor is szívesen látunk titeket.-fordult felém Ester.
-Mi pedig szívesen jövünk.-mosolyogtam rá.
-Szavadon foglak.-nevetett rám.
-Rendben.-nevettem én is.
A lépcsőig kísértek el minket. Ott pedig elbúcsúztunk egymástól. Majd lesétáltunk a nagy lépcsőn. Kinyitotta nekem az autó ajtaját és bezárta miután beszálltam. Átsietett a másik oldalra és elindultunk.
-Látom elvoltál.-vigyorgott rám.
-Mert nem láttalak.-mosolyogtam rá és kibújtattam a lábaimat a magassarkúkból.
-Vicces vagy.-forgatta a szemeit.
-Tudom.-válaszoltam neki.
-Nem vagy fáradt?-nézett rám.
-Egy kicsit már igen, de nem sokára letudok feküdni.
-Alszunk egy jót.-vigyorgott rám.
-Én egyedül és te is egyedül.
-Nem alszom ma már a kanapén.-fordult felém.
-Az utat nézd.-szóltam rá.
-Csak nem zavar, hogy nézlek?
-Irritál. Még a létezésed is irritál.-néztem csúnyán rá.
-Kezdek hozzá szokni a sok kedvességedhez.-mondta gúnyosan.
-Tudom.-húztam ki magamat vigyorogva.
Nem szólt utána már hozzám csak csendben utaztunk egészen hazáig. Vajon megsérthettem?!
Na sebaj. Majd megbékél, ha akar, ha nem akkor így járt. Én nem vagyok rászorulva a beszélgetésére se rá. Talán jobb is így.
A házhoz érve kipattantam a kocsiból és besiettem. Azonnal elfoglaltam a fürdőszobát és átvettem a pizsamámat. Csak úgy beestem az ágyba. Majd elkezdtem keresni a távirányítót.
Gyorsan kerestem valami nézhető filmet és betakaróztam. David még nem jött fel, ha szerencsém van ma is a kanapén alszik és nem kell elviselnem.
Nem foglalkoztam azzal, hogy miért nem jött fel. Inkább csak a tévére koncentráltam. Nem sokáig néztem, mivel valamikor a film elején már elaludtam.