Maffiába kényszerítve (BEFEJEZETT)

Ex

Reggeli után egyedül maradtam a házban, mivel Davidnak volt valami dolga. Azt mondta, hogy igyekszik mihamarabb haza jönni, de addig foglaljam el magam. Megkérdeztem tőle, hogy nem-e mehetnék vele és mondta, hogy pihenésre van szükségem. Maradjak a házban és úgyis fog majd Amy átjönni. A nappaliban maradtam és úgy döntöttem nézem a televíziót egy picit, de sajnos nem igazán kötötte ez le a figyelmemet. Felhívtam Katyt, aki 2.csörgésre fel is vette.
-Szia.-szóltam bele vidáman
-Szia.-köszönt.-Mi újság?
-Semmi. Veled-dőltem el az ágyon
-Semmi.-válaszolt.-Szerintem holnap átmegyek.
-Várlak.-mosolyogtam bele
-Már jól vagy?-kérdezte
-Igen.-válaszoltam.-Na és te?
-Én is jól vagyok.-válaszolt és kopogást hallottam
-Most leteszem, mert jött valaki.-mondtam neki
Még elköszöntem tőle és bontottam a vonalat. Feltápászkodtam az kanapéról, ahol az előbb kinyúlva feküdtem és az ajtó irányába mentem. Kinyitottam és meglepetésemre az egyik őr állt ott.
-Asszonyom, elnézést, hogy zavarom, de az úr kihagyta, hogy családtagokon és barátokon kívül senkit se engedhetek be.-mondta el egy szuszra Derek
-Ki van itt?-húztam fel az egyik szemöldökömet
-Egy hölgy keresi magát.-válaszolt
-Hogy hívják?-kérdeztem
-Linda Black.-mondta ki
Elsőnek gondolkoztam, hogy honnan ilyen ismerős a név. Majd jött a felismerés, ami új pofán vágott, hogy csak na. Ereimben még a vér is meghűlt.
Egy kérdés merült fel bennem azonnal: Mit akar tőlem az a nőszemély?
Mély levegőt vettem és úgy válaszoltam.
-Engedjék be!-mondtam ki. A válaszomra már azonnal el is tűnt a férfi.
Egy papucsba belebújtattam a lábaimat és elindultam kifelé. Az ajtót gondosan bezártam magam után. Megláttam a felém közeledő alakot.
Hosszú szőke haja a vállára omolt. Egy elég szűk fekete miniruhát viselt, ami nagyon tapadt rá. A magassarkúja hangos kopogása hallatszott.
Én is felé indultam és félútnál találkoztunk. Megállt velem szemben és végig mért. Elmosolyodott.
-Mit akarsz?-húztam ki magam
A magassarkúja miatt jóval magasabb volt mint én.
-Ez csúnya fogadtatás.-dobta hátra a haját
A teste 70%-a mű volt, ami már egyszerűen undorító.
-Nem érdekel.-néztem vele farkasszemet
-Be se hívsz?-kacagott fel mint, ha valami nagyon vicceset mondtam volna
-Nem.
Szavaimra újabb öntelt mosoly jelent meg az arcán.
-A férjedről van szó.-mondta.-Ha itt szeretnéd megtárgyalni, akkor legyen.
-Mond, hogy mit akarsz és menj.
-Látom, hogy nem a türelmedről vagy híres.
-Téged se az eszedért szeretnek.-vigyorogtam rá
-Féltékeny vagy?-kacagott fel
-Én? Rád? Ne nevettess.
-Mindegy is.-legyintett mosolyogva.-Tudod, hogy még mindig engem szeret?-vigyorgott rám
-Hányszor játszod még ezt el?-forgattam a szemeimet.-Elmondta már neked múltkor is, hogy nem érez irántad semmit.
-Rosszul tudod.-vigyorgott még mindig.
Az egész testemben az ideg egyre jobban áradt szét.
-Ha te mondod.-forgattam meg a szemeimet.-Ennyit szerettél volna? Ha igen mehetsz is.-mutattam a bejárat irányába
Közelebb sétált hozzám és a fülemhez hajolt.
-Újra az enyém lesz és nem tehetsz ellene semmit.-suttogta
-Egyet nem értek-vigyorodtam el.-Ha elvileg téged szeret..-kezdtem el
-Nem csak elvileg.-húzta ki magát
-Ha elvileg téged szeret-ismételtem meg, ami nem tetszett neki.-akkor miért tőlem lesz gyereke?-vigyorogtam rá
Hirtelen lefagyott és döbbenten meredt rám. Szóval nem tudta.
-Egy gyerek nem akadály.-vigyorgott
-Sajnálattal kell közölnöm, hogy lekésted már ezt a vonatot. David már az én férjem.-emeltem fel a kezemet, hogy jól megtudja figyelni a gyűrűmet.-Engem szeret már. Te megcsaltad és sosem szeretted. Most pedig el lehet menni, mert nem vagyok rád kíváncsi.-néztem vele farkasszemet
-Azt hiszed, hogy te vagy a fattyúd kelleni fog neki valaha is?-mosolyodott el félig.-Egy szavamba kerülne és újra az enyém lenne.-lépett közel hozzám.-Túl jelentéktelen vagy.-bökte meg a mellkasomat.
-Itt a jelentéktelen csak te lehetsz.-húztam ki magam.- Még egyszer pedig ne merj hozzám érni!-löktem meg
-Miért ki vagy te?-röhögött fel
-Takarodj innen!-emeltem fel a hangomat. Láttam, hogy nem akar mozdulni.-Őrök!-kiabáltam el magam
-Megyek meglátogatom a férjedet.-nevetett fel.-Ne érjenek hozzám!-emelte fel a kezét mikor kiakarták dobni
-Dobják ki, kérem.-néztem rájuk
Megértően bólintottak és karon ragadva cipelték ki.
-Csak, hogy tudd még ezzel nem végeztünk.-kiabált vissza
Addig ott álltam még a vaskerítésen kívülre nem került. Éreztem, hogy valami nincsen rendben velem. Elkezdtem a bejárati ajtó felé lépkedni, de egyre homályosabban láttam.
A torkom elszorult és alig kaptam levegőt. Mielőtt a kilincsre helyeztem volna a kezemet teljesen elsötétült minden.
Teljesen elnyelt a sötétség. Mikor felébredtem a kanapén feküdtem mellettem pedig Amanda ült
-Végre, hogy magadhoz tértél.-ugrott hirtelen mellé
Feljebb ültem a kanapén, de még mindig szédültem.
-Egy kis vizet hoznál?-dőltem az ágynak
Bólintott és már el is tűnt, pillanatokon belül már vissza is jött. A kezembe nyomta az innivalót és leült mellém. Nagyokat kortyoltam belőle.
-Jobban érzed magad?-aggodalmaskodott
-Már nagyjából jobb.
-Szóltam a bátyámnak és nem sokára itt van.-mondta.
-Mikor érkeztél?-kérdeztem
-Hát már az ajtóban feküdtél és akkor szaladtak hozzád, hogy segítsenek rajtad. Mikor megláttam, hogy ölbe visznek azonnal szaladtam el.
-Sokáig voltam eszméletlen?-kérdeztem rá
-Körülbelül 10 percig, de nagyon aggódtam, mert semmire sem reagáltál.
A fejem iszonyúan fájt és még mindig nem éreztem magam valami jól. Pár perc múlva az ajtó hangos csapódással nyílt ki. Majd gyors lépteket hallottunk meg és megjelent ő.
-Szerelmem.-sietett mellém.-Hogy érzed magad?-kérdezte
-Nagyszerűen.-forgattam meg a szemeimet
-Én kimegyek levegőzni még beszéltek.-mondta Amanda és már el is tűnt.
-Mi történt, kedvesem?-fogta meg a kezem
Én felültem teljesen.
-Tudni szeretnéd?-kérdeztem meg
-Persze, hogy tudni szeretném.-válaszolt.-Mihint mondták, hogy összeestél azonnal jöttem is.
Felegyenesedett és én is felálltam. Meginogott a lábam és utánam kellett kapnia. Szorosan tartott magához közel.
-Engedj el.-néztem mélyen a szemeibe
-Mi?-döbbent meg teljesen
Még mielőtt felfoghatta volna kitéptem magam a karjaiból. A kanapéba kapaszkodva indultam az emeletre.
-Unom ezt az egészet.-fordultam felé a lépcső aljánál
-Zoé, állj már meg.-jött utánam, de én figyelmen kívül hagytam és az emeletre sétáltam.-Ebből elég!-kapott utánam és a falnak nyomott
A közelségétől az egész testemet borzongás futotta végig.
-Itt volt a te nagy szerelmed.-néztem vele farkasszemet.-Azt mondta, hogy úgyis az övé leszel és őt szereted, hogy a gyerekünk nem akadály és ő egy fattyú.-szememet marni kezdték a sós könnycseppek.
Ráncolta a homlokát és úgy nézett rám.
-Te miről beszélsz?
-Itt volt a te Lindád.
-Te komolyan azt hiszed, hogy nekem ő kell?
-Folyamatosan képben van.-folyt egy könnycsepp végig az állam vonaláig.
Letörölte az arcomat és egy puszit nyomott oda.
-Én csak téged szeretlek, kedvesem.-simított végig az arcomon.-Be is bizonyítom.
A telefonját kivette a zsebéből és keresgélni kezdett valamit.
-Mit művelsz?-kérdeztem
Nem válaszolt csak a füléhez emelte a készüléket.
-Josh, keresd meg Lindát és mondjad, hogy 1 órán belül legyen az irodámban, mert beszédem van vele.-ki is nyomta és rám nézett.-Szeretnél átöltözni vagy így jó?
Értetlenül néztem rá.
-Bebizonyítom, hogy én csak kizárólag téged és a gyerekünket szeretem. Azt meg főleg nem hagyom, hogy olyan jelzőkkel illessék a gyerekemet és azt, ami az enyém.
Még mindig megrökönyödve álltam vele szemben.
-Egy cipőt felveszek.-válaszoltam
-Gyere.-tartott meg szorosan és bekísért a szobába.-Melyiket kéred?-ültetett az ágyra
-Egy fekete sportcipőt.-válaszoltam
Pár pillanatra el is tűnt és már hozta is. Egy pár zoknit is hozott és rám is adott mindent. Felálltam az ágyról és szótlanul kullogtam lefelé. Ő pedig mögöttem sétált. A bejárat előtt volt még mindig a húga.
-Van egy kis elintéznivalónk, de ha szeretnél maradhatsz itt is.-mondta a férjem.
-Akkor megvárlak titeket itt.-válaszolt.-Nem szeretném Zoét magára hagyni.
-Rendben.-mondta.-Nem sokára jövünk.
A kocsija nem messze tőlünk parkolt. Beszálltam és bekötöttem magamat. Elindította az autót és azonnal indult is.
-Ne menj gyorsan!-szóltam rá mielőtt kiértünk volna.
-Jól van.-válaszolt.
Kezét a combomra simította. Én csak az ablakon bambultam kifelé.
-A stressz árt a babának.-szólt egy idő után, de látta, hogy nem nagyon reagálok semmire.-Te most komolyan elhiszed egy szavát is?-csattant fel
-Nem hiszek neki.-válaszoltam és tekintetemmel előre meredtem.-Csak fájtak a szavai.-szememet csípni kezdték a könnyek, amik újra gyülekeztek
Felpillantottam és sűrűn pislogtam, hogy nehogy elsírjam magam.
-Annyira sajnálom, hogy nem voltam melletted.-szorítottam meg az ölemben heverő kezemet
Rákaptam a tekintetem.
-Mindegy.-rántottam meg a vállam
Az út további része csendben telt el. A köztünk beállt csend már kínos volt számomra. Mélyet sóhajtottam és már vártam, hogy odaérjünk.
Fájt az, hogy így beszélt velem az a nőszemély és ennyire megbántott. A szavai késként fúródtak bele egész lényembe. Nem értettem, hogy hogyan lehet valaki ennyire aljas és szívtelen. Nem számított neki semmi.
A szemei csak haragot tükröztek. A szavai folyamatosan visszhangzottak a fejemben. Újra az enyém lesz.
Nem tudom, hogy miért nem tudott továbblépni Davidon. Ő csalta meg és nem értettem az egészet. Újra és újra csak kattogott az agyam. Engem szeret.
Újabb és újabb döfések. A könnyeimet alig bírtam visszatartani. Lejjebb húztam az ablakot, hogy levegőhöz jussak.
-Mi a baj? Megálljak?-bombázott azonnal kérdéseivel.
-Nincs baj.-válaszoltam rá sem nézve
Éreztem, ahogy egy könnycsepp legurul az arcomat, de a szél azonnal fel is szárította azt. A torkomban egy hatalmas gombóc keletkezett, ahogy befordult az ismerős utcába és nem sokára meg is állt.
Az ablakot felhúzta és rám pillantott. Várt. Kezemet a kilincsre helyeztem és azonnal ki is szálltam az autóból. A szívem hangosan kalapált és féltem az újabb találkozás miatt.
Mellém sétált és a derekamnál fogva tartott. Látta, hogy nem vagyok a legjobb állapotban, de nem szólt semmit.
Besétáltunk a hatalmas épületben. Az ajtónál előre engedett, de kezét folyamatosan rajtam tartotta.
-Egy pohár gyümölcslevet töltsél már.-pillantott el mellőlem a férjem egyenesen a pultosra
Az tette, amit kért tőle és pár pillanat múlva hozta is. David biccentett, hogy nekem adja. Én megköszöntem és elfogadtam.
-Igyál egy kicsit.-simogatta meg a hátamat.
Biccentettem és belekortyoltam. Az irodájába vezetett. Leültem a kanapéra és ő mellém ült.
-Ha letisztáztuk ezt akkor elviszlek enni.-tette combomra a kezét
-Nem szeretnék ma sehova menni.-válaszoltam.-Majd csinálok kaját én.
-Szó sem lehet róla.-nézett rám.-Majd akkor én.
Kijelentésére felnevettem.
-Nem is tudsz főzni.-ráncoltam a homlokomat nevetve
-Ketten csak megoldjuk.-mosolygott rám féloldalasan.
-Majd segítek.-mosolyogtam rá
-Benne vagyok.-vigyorgott és elővette a telefonját
-Mit csinálsz?-bújtam közelebb
-Csak írok Ericának, hogy nyugodtan menjen, mert ma mi főzünk.-puszilt a hajamba
Újabb kortyot ittam az innivalómból, majd Davidon átnyújtózkodva letettem a kisasztalra.
-Nem fáj semmid?-simította meg az arcomat
-Nem.-ráztam a fejem
Közel hajolt és egy puszit nyomott a számra.
-Olyan jó lenne, ha eltűnne ez a nő.-sóhajtottam gondterhelten
-Elfog tűnni nem sokára.-húzott magához félkézzel.
-Remélem.
Nem sokáig lehettünk így összebújva, mivel egy ajtónyitódás törte meg a csendet. A magassarkúja hangosan kopogott és megállt előttünk.
-Úgy beszélgetek, ha ő nincs itt.-bökött felém.
-Pedig itt fog lenni.-éreztem, ahogy megfeszül
Felállt mellőlem és farkasszemet nézett vele.
-Mit akarsz?-förmedt azonnal rá
-Nem nyilvánvaló?-tett egy lépést férjem felé
-Elmondtam, hogy nem szeretlek.-csak úgy köpte a szavakat felé.
-Én igen.-vigyorgott rám
Kedvem támadt felképelni. Egyre jobban ideges lettem a szavai hallatán.
-Miért mentél a házamba?-láttam, hogy egyre idegesebb lesz
-Beszélni akartam vele.-pillantott rám.-Remélem felfogta, hogy engem szeretsz.-végig az én szemembe beszélt
-Nem szeretlek, Linda.-förmedt rá.-Egyenesen gyűlöllek.-folytatta és egyre hangosabban beszélt.-Nincs jogos zaklatni a feleségemet.-lökte meg a nőt.-Ahhoz meg végképp nincs jogod, hogy a gyerekemről bármit is mondj.-lökte a falnak.
A torkára tette a kezét.
-David.-pattantam fel és a félelem teljességgel eluralkodott rajtam.
Rám pillantott és úgy vette el a kezét róla.
-Még egyszer nem akarlak meglátni a közelében. Engem se keress, mert különben nem jársz jól.
A nő szemében láttam a döbbenet és a félelem szikráját. Tudta jól, hogy most nagyon rosszat tett.
-Megértetted?-üvöltött a képébe.
Linda csak erőtlenül bólintott. Nem számított arra, hogy ennyire elfajulhat ez az egész.
-Nem hallom.-mondta a férjem
-Megértettem.-válaszolt
-Most pedig takarodj.-szűrte a fogai között
A lány még megdermedve állt ott, hiába lépett el tőle David. Pár másodperc kellett még realizálta a helyzetet és azután fejvesztve ment.
Hirtelen meg sem tudtam szólalni és csak álltam. Az ajtót bámultam, amin az előbb kirontott ez a nőszemély. Megköszörültem a torkomat és felé fordultam.
-Öhm..-ennyit tudtam csak kinyögni
-Most már elfog tűnni.-karolt át.-Menjünk haza
-Menjünk
A kezemet megfogva mentünk egyenesen ki. A nap gyönyörűen sütött, de a szél miatt kicsit hűvösebb volt a levegő. Az autóba beszálltunk és elindultunk.
Nem ment gyorsan, minden sebességkorlátott betartott. Még a hangulat és feloldódott időközben és végre élvezhettük egymás társaságát.
Otthon már az autóból kipattanva egyenesen a házba mentünk. Lerúgtam magamról a cipőt és egy papucsba folytattam tovább az utamat.
A konyhába mentünk főzni. A hűtőn egy cetli fogadott minket.
„Masonnal találkozom, de majd később vissza nézünk.”
Amanda. Megfelejtkeztünk róla teljesen.
-Úgyis majd vissza jön.-rántotta meg a vállát.
Mélyet sóhajtottam. Nem akartam, hogy azt érezze a sógornőm, hogy nem érdekel.
-A telefonod ideadod?-pillantottam rá
Nyújtotta is felém a következő percben. Azonnal fel is vette.
-Na mi újság? Minden rendben?-kérdezte
-Én vagyok az, Zoé.-szóltam bele.-Minden rendben van. Nem kell aggódnod.
-Jól vagy?
-Igen.-válaszoltam
-Később átmegyünk.-mondta.-Elmondtam Masonnak, hogy mi történt. Nagyon aggódott és azonnal menni akart, de mondtam, hogy elmentetek otthonról.
-Nyugtasd meg, kérlek.
-Várj odaadom neki a telefont.
Pár perc csend volt és megszólalt az öcsém.
-Hogy vagy?-kérdezte aggódva
-Már jól, köszönöm.
-Mi történt?-faggatózott
-Csak összeestem.-válaszoltam szűkszavúan
-De miért?-kérdezte
-Majd személyesen.
-Jól van.-mondta.-Később átmegyünk
-Várunk titeket.
Még elköszöntem és bontottam a vonalat.
-Mi legyen a kaja?-fordult felém a férjem.
-Legyen spagetti.-gondolkoztam el.-Meg csináljunk valami édességet.
-Rendben.-egyezett bele.
Meglazította az ingnek az ujjait és feltűrte egész a könyökéig. Két gombot ki is gombolt és elkezdett keresgélni.
Segítettem neki előszedni a szükséges dolgokat. Egy fazék vizet tettem fel forrni a tűzhelyre. Majd hozzá kezdtünk a további műveletekhez. Amikor készen lett a spagetti felém fordult.
-Mit sütünk?-kérdezte
-Muffint.-csillant fel a szemem
Gyorsan előszedtem, ami kell hozzá és összeöntöztem. Majd felültem a pultra és onnan figyeltem, hogy David a formába tölti be és nutellát is tesz közé.
Betette a sütőbe az első adagot. Azután pedig elkezdett elpakolni onnan és letörölte a piszkot.
-A lisztet itt hagytad.-nyújtottam felé a mellettem lévő alapanyagot.
Mosolyogva sétált el érte és el is tette. Megállt velem szemben és lábaimra tette hatalmas mancsait.
-Kényelembe helyezted magad.-döntötte oldalra a fejét kissé.
-Látod.-mosolyogtam rá és átkaroltam a nyakánál
Combjaimat széttárva közéjük furakodott és közelebb húzott magához. Fenekemre vezette kezeit.
-Szeretlek.-suttogta és közelebb hajolt.
-Én is szeretlek.-mosolyogtam rá
Tarkómra vezette egyik kezét és közelebb húzott magához. Megszüntette az összes távolságot, ami közöttünk volt és azonnal ajkaimnak esett. Hajába túrtam, hogy még közelebb legyek hozzá..
Homlokát a homlokomnak döntötte.
-Mi haragban vagyunk amúgy?-vigyorgott rám
-Nem. Miért?-értetlenül ráncoltam a homlokomat
-Mert lett volna egy békülő módszerem.-kajánul vigyorgott
-Mire gondolsz?-kérdeztem majd pár perc múlva leesett.-Hülye.-csaptam mellkason.
-Neked is tetszene.-csípett a fenekembe.
Felugrottam és ő csak elvigyorodott.
-Inkább menj nézd meg a süteményt.
Megforgatta vigyorogva a szemeit és megnézte. Kiszedte a sütőből, egy tálcára pakolta majd újat tett bele. Vissza is tette és nekem szentelte a figyelmét.
-Nem vagy éhes?-kérdezte.
-Most nem.-válaszoltam
Újra befurakodott előbbi helyére és combomat kezdte el simogatni. Majd egyre tovább haladt és a fenekemet is simogatni kezdte. Homlokomat az övének támasztottam.
-Nem szeretném, ha bárki is közénk állna.-tolt el egy picit, hogy a szemembe nézhessen
-Én se szeretném azt.-fontam karjaimat újra a nyaka köré.
-Komolyan mondom, Zoé.-nézett mélyen a szemeimbe.-Nem élném túl, ha nem lennétek velem. Az maga a pokol lenne.
-Nem fog előfordulni.-válaszoltam.-Mindig veled leszünk.-nyomtam ajkaimat az övének
Egy apró csókot akartam neki adni, de nem volt számára elég. A számra tapadt és egyre szenvedélyesebben csókolt. Jobb keze az oldalamat szántotta fel majd a pólóm alá nyúlva kezdte simogatni az előbbi területet.
-Annyi felesleges holmi van rajtad.-vált el egy percre tőlem és drámaian megforgatta a szemeit
-Akkor szabadíts meg tőlük.-suttogtam ajkaira
Szívverésem egyre jobban gyorsult. Imádtam ezt a férfit és olyan hatással volt rám, mint még soha senki. Egyetlen érintésétől is lángba borult az egész testem, szaporábban vettem még a levegőt is.
Mondatom egy pillanatra meglepte, de ez csap egy röpke percig tartott. Azonnal elvigyorodott és újra a számnak esett. A pólóm szegélyével kezdett el játszadozni és hirtelen felfelé kezdte el húzni. Felemeltem a kezeimet, hogy megszabadítson tőle.
Valahol a földön végezte a ruhadarab. A hajamat elseperte a nyakamtól és áttért annak kényeztetésébe. Elsőnek csak lány puszikkal hintette be az egész területet, hangosan felsóhajtottam és ő ezt egy vigyorral díjazta.
-Ilyenkor az őrületbe kergetsz.-döntöttem fejem a vállára és próbáltam normalizálni a légzésemet
-Tudom.-hallani lehetett a hangján, hogy mosolyog.-Nagyon élvezem.-puszilt a nyakamba
Az állam alá nyúlt, hogy nézzek a szemébe. Elsötétültek és csillogtak a szemei. Láttam a vágyat bennük.
Én se nézhettem ki máshogy. Ebben biztos voltam.
-Elfelejtettük lezárni a sütőt.-kaptam észbe
Azonnal odaszaladt és lezárta. Lenyitotta az ajtaját és gyönyörűen megégett muffinok vigyorogtak ránk. Egyszerre nevettünk fel.
-Akkor ezt hagyjuk is.-sétált vissza hozzám.
Dereka köré fontam a lábaim. A fenekem alá nyúlva emelt fel és vitt az emeletre.
-Szegény muffin.-mondta már a hálószobában
Kulcsra zárta az ajtót.
-Már mindegy.-nevetett fel
-Ez is a te hibád.-mondtam és az ágyra fektetett
-Mint, ha te nem élvezted volna.-nevetett rám.
-Hagyjál.-fontam keresztbe a karjaimat a mellem alatt
Hirtelen oda kapta a tekintetét és megnyalta alsó ajkát.
-Hagyd, hogy kiengeszteljelek.-jött közelebb vigyorogva.
-Nem is tudom.-húztam az agyát, de nem sok kellett, hogy elnevessem magam
-Igazán?-mászott felém
Pulzusom kezdett felgyorsulni a közelségétől. Vágytól izzó szemekkel figyelt engem.
-Nem.-válaszoltam és a nyakánál elkapva húztam magamhoz
Egy szenvedélyes csókba forrtunk össze. A pólójához nyúltam és lerángattam róla. Fordítottam helyzetünken és a csípőjére ültem.
-Mit szeretnél?-vigyorgott rám
Nem válaszoltam csak megcsókoltam. Majd áttértem az arcára, az állára, nyakára és egész a hasáig leptem el puszikkal. Ugyan ezt újra eljátszottam majd egyszer csak felmordult. Maga alá gyűrt.
Megszabadított a többi felesleges textiltől is engem majd saját magát is. Percek alatt került felém és tett magáévá.
-Már nem bírtam magammal.-feküdt lihegve mellém és egy takarót húzott mindkettőnkre.
-Tudom.-vigyorogtam rá és megtámaszkodtam az egyik könyökömön
-Annyira szerelmes vagyok beléd.-nézett mélyen a szemeimbe nekem pedig a lélegzetem is elállt.-Újra és újra beléd szeretek.-simogatta meg az arcomat.
-Én is nagyon szerelmes vagyok beléd.-mosolyogtam rá és a mellkasára feküdtem.
-Amikor a közeledbe kerülök minden megszűnik számomra.-simogatta a hátamat.-Csak te vagy.
Szemeim könnybe lábadtak szavai hallatán.
-Annyira szeretlek.-nyomtam egy puszit a mellkasára és letöröltem a könnyemet, ami utat tört magának.
Egymás szuszogását hallgattuk. Nem szóltunk semmit csak kiélveztük a pillanatot. A szívem szárnyalt a boldogságtól.
Egy idő után feltápászkodtunk az ágyból és együtt lezuhanyoztunk. Majd David összeszedte az eldobált ruhákat és lementünk a konyhába.
Tálalt a vacsoránkból, ami valójában a kései ebédünk lett volna. Már épp hozzá akartunk látni, amikor megérkezett a testvérem és a barátnője. A férjem nekik is szedett belőle és mind egy asztalnál fogyasztottuk el a vacsoránkat.
Azután ettünk egy kis desszertet, de mikor rá gondoltam beharaptam a szám, hogy nehogy elnevessem magam.
Miután végeztünk David mindent a mosogatógépbe pakolt. Én addig beinvitáltam őket a nappaliba, hogy ott folytassuk a további eszmecserénket.
-Mindjárt megyek csak öntök inni.-szóltam még utánuk.
Egy tálcára pakoltam a poharakat és töltöttem mindenkinek. Hátulról átkarolta a derekamat és a hajamba puszilt.
-Nem hiányzik valami?-suttogott a fülembe
-Mi?-fordultam meg a karjaiba.
Ő csak egy pontra mutatott a konyhaszekrény és a pult között, ahol észre vettem a pólómat. Felnevettem egy kicsit.
-Most vettem észre.-szakadt el tőlem és elsétált a felsőmig majd a székre helyezte.
-Mert mindent eldobálsz.-néztem rá szúrósan
-Te kérted, hogy szabadítsalak meg tőle.-döntötte oldalra a fejét vigyorogva.
Nem tudtam erre mit mondani.
-Hozd a poharakat.-indultam el mellette
Hangosan felkacagott és jött utánam. Helyet foglaltunk a nappaliba mi is. A lábaimat a férjem ölébe tettem és úgy beszélgettünk.
Elmeséltük, hogy mi történt, de természetes nem mindent, mert aggódnának. Még az is lehet, hogy szólnának a Peterson szülőknek és ők azonnal pánikba esnének
Szerencsére David beszélőkének hamar más vizekre evezhetett a beszélgetésünk. Önfeledten szórakoztam a társaságukban és jól esett, hogy átjöttek egy kicsit.
Bár a kicsiből órák lettem, aminek én még jobban örültem, mert mostanában nem sokat beszélgettem a testvéremmel. Legalább ezáltal is pótoltam ezt.
Majdnem 10 óra volt mikor mondták, hogy már ideje haza menni, mert már idő van. Elköszöntünk tőlük és az ajtóig kísértük őket.
A férjem bezárta az ajtót és a karjába kapva cipelt fel az emeletre. Óvatosan tett le az ágyra és mászott be mellém.
A televíziót bekapcsolta, de én nem sokáig figyeltem arra. Szorosan hozzá bújtam és elaludtam.

****
Sziasztok!
A késésemért egy extra hosszú részt hoztam nektek!❤
****