Maffiába kényszerítve (BEFEJEZETT)

Egész nap úton

+18

Reggel amikor felébredtem már nem volt mellettem. Nyújtózkodtam egyet és kiszálltam a kényelmet nyújtó ágyból. A fürdőbe mentem elsőnek, ahol elvégeztem a napi rutinomat és utána a gardróbba és kiválasztottam a mai ruhámat.
A választáson egy fekete bőrszoknyára esett, aminek a derekán egy vastag öv díszeleg. Hozzá pedig egy fekete garbót vettem fel. Felhúztam egy ugyan ilyen színű bokacsizmát is és lementem reggelizni.
A konyhában Erica volt csak. Akkor David elmehetett dolgozni.
-Jó reggelt.-köszöntem kedvesen és az egyik széken helyet is foglaltam.
-Jó reggelt.-köszönt mosolyogva.
Már egy csészét elő is vett és töltötte a kávét. Illedelmesen megköszöntem és elkezdtem kortyolgatni.
-David mikor ment el?-pillantottam rá miközben már a csésze félig üres volt.
-Nem ment még el.-mosolygott.-Reggelizett és bement a dolgozószobájában.
-Ohh, akkor jó.-mosolyogtam.
Megettem két szelet pirítóst lekvárral és felálltam az asztaltól. Elindultam felkeresni a férjemet. Szokásomhoz híven nem kopogtattam, hanem csak bementem.
-Jó reggelt, kedvesem.-állt fel a székéből.
-Jó reggelt.-mosolyogtam rá.
Közelebb lépett és megcsókolt.
-Jól aludtál?-kérdezte és leült a helyére.
-Igen. Na és te?
-Én is.-válaszolt.
-Azt hittem nem vagy itthon.-ültem le vele szemben.
-Csak nem akartalak felkelteni, mert hamar felkeltem és így lejöttem.
-Nem keltettél volna fel.
-Így legalább kialudtad magad.-mosolygott rám.-Én nem sokára megyek, de ha van kedved bejöhetsz velem.
-Szívesen.-válaszoltam.
-Még ezt az emailt elküldöm és mehetünk is.-bökött a laptopjára.
-Eddig lehozom a táskám.-álltam fel.
Felsétáltam az emeletre és egy vékony szövetkabátot magamra kaptam. Még felkaptam egy kisebb táskát, amibe a telefonomat dobtam bele. Mire lementem már a lépcső alján várt rám.
Az ő autójába szálltunk be és útnak is indultunk.
-Tetszik ez a szoknya.-simította kezét a combomra.
-Igazán?-fordultam felé.
-Nagyon.-húzta mosolyra a száját.
-Örülök neki.-húztam ki magam.
Kezét elvette és újra a sebességváltóra helyezte, de csak egy pillanatig. Utána szinte egész úton az én combomon pihent.
Megnyugtatott a tudat, hogy itt van mellettem, de ugyan akkor féltem. Borzasztóan féltem attól, hogy elveszítem, hogy történik vele valami, hogy baja esik.
Megőrjített a tudat, hogy valami történhet vele. Tudom nagyon jól, hogy mivel jár ez az élet és arról is, hogy ez nem gyerekjáték. Tudom, hogy lehet, hogy egy rossz pillanat és az életébe kerül, de én nem akarom ezt átélni. Nem akarom, hogy bárki elvegye tőlem és soha többé ne lássam.
A gondolat, hogy akár mikor eltűnik tőlem felemészt. Sok az ellensége, sokan rosszat akarnak neki és tudom, hogy nagyon sok üzletbe belefog. 
Reménykedem benne, hogy semmi baja nem fog esni.
Lassan a klub elé értünk. Kicsatoltam a biztonságiövet és kiszálltam az autóból. Megvártam még mellém ér és kezével megfogja a kezemet. Így sétáltunk be mi ketten. Az ajtóban álló biztonságiak illedelmesen köszöntek nekünk és arrébb léptek, hogy beférjünk tőlük.
Maga elé engedett David. A pultban az a Martin nevezetű fiúcska állt, aki szokásosan szokott. Az asztalokat éppen Natasha és még két lány törölgette le.
Az pulttól nem messze pedig Dominic állt és valakivel igen telefonált. Mindenki köszönt, aki mellett elmentünk. Egyenesen az irodájába vezetett.
Ő leült a szokásos helyére. Én pedig vele szemben foglaltam helyet. Egy halom papírt vett elő a szekrényből és azokat kezdte el elemezni. Letettem az asztalra a táskámat a kabátomat meg a székre.
-Ha unatkozol akkor szólj.-mosolygott rám.
-Segítsek valamiben?-mosolyogtam rá.
-Nem szükséges.-válaszolt.
-De én segíteni akarok.-válaszoltam.
-Na legyen.-nyújtott felém egy dossziét.
Én elvettem tőle és kinyitottam. Elkezdtem átnézni az elejétől kezdve. Pénzmozgások és ilyesmik voltak rajta megtalálhatóak.
Mindent átnéztem még a legkisebb összegeket is.
-Ebben nincsen hiba.-válaszoltam.
-Örülök neki.-húzta ki magát.-Ezt nézd csak meg.-mutatott a nála lévő papírra.
Felálltam, megigazítottam a szoknyámat és mellé sétáltam. Ránéztem a lapra, de nem találtam rajta semmit.
-De ez üres.-nevettem fel és felé fordultam.
-Tudom.-állt fel a székből.
-Akkor?-kérdeztem nevetve.
-Csak megakartalak csókolni.-válaszolt és már a számnak is esett.
Nem sokáig élvezhettük egymás társaságát, mivel kopogás hallatszott kintről.
-Gyere.-morogta a szemembe nézve.
-Főnök,-hallottam meg valakinek a hangját.-Elnézést kérek, hogy zavarom.
Megfordultam és megnézzem ki is az. Egy magas barna hajú és szemű srác volt az. Már láttam itt, de a nevére nem emlékszem.
-Mondd.-mondta kicsit se kedvesen David, mire én oldalba böktem.
Rám kapta tekintetét és szúrós szemmel nézett.
-Akiket mára összehívott itt vannak, uram.
-Basszus, teljesen megfelejtkeztem róla.-csapta magát homlokon.-Vidd be őket a tárgyalóba. Mindjárt megyek én is. Ja, és szólj Dominicnak, hogy hívja Taylort és hozzon kocsit a feleségemnek.
-Értettem, főnök.-válaszolt és ki is ment.
-Ne haragudj, szerelmem.-fordult felém.-Elfelejtettem, hogy én ide hívattam őket.
-Semmi baj.-mosolyogtam rá és átkaroltam.
-Cserében, ha végeztem elmegyünk ebédelni.-karolta át a derekamat.
-Benne vagyok.-válaszoltam.-Addig meglátogatom Katyt és megnézem, hogy van.-mosolyogtam rá.
-Add át neki, hogy üdvözlöm.
-Átadom.-mosolyogtam rá.
Egy gyors csókot adott nekem és megvárta még felveszem a kabátot és a táskát.
Velem együtt lépett ki az irodából.
-Majd érted megyek.-szólalt meg.
-Jól van.-mosolyogtam rá.
Még egy csókot adott és elindultunk az ellenkező irányba. Mindenkinek köszöntem kifelé menet. Az egyik biztonsági mondta, hogy néhány perc és megérkezik az autó.
-Addig menjen be asszonyom. Majd úgyis szólunk önnek.-mosolygott kedvesen.
-Köszönöm, de megvárom.-mosolyogtam.
Tényleg csak néhány percbe telt bele mire ideért Tayler. Kinyitotta nekem az ajtót és megvárta még beszállok. Ő előre sietett a vezetőüléshez és beszállt. A rádió halkan ment.
-Hová vihetem?-nézett rám a visszapillantóból.
-Katyt szeretném meglátogatni.-mosolyogtam rá.
Már megtanulta a barátaim nevét és azt is, hogy ki hol lakik. Írtam egy sms-t a barátnőmnek és azt mondta, hogy otthon van. Megörültem ennek és egyenesen a lakására mentünk. Nem ment gyorsan, de mégis hamar odaértünk. Kinyitotta az ajtót és kiszálltam. Elköszöntünk egymástól és ő tovább ment az útjára.
Én elsétáltam az kapuig, ahol csengettem. Pillanatokon belül pedig a barátnőm mosolygós arcát pillantottam meg.
-Hát szia.-mosolyogtam rá.
-Szia.-ölelt át.
Besétáltunk a házba és a nappaliban foglaltunk helyet.
-Hogy vagytok?-kérdeztem rá.
-Nagyon jól, köszi.-mosolygott.-Te?
-Én is jól, köszönöm.
-Holnap lesz egy ultrahang vizsgálat és szeretném, ha elkísérnél.-mosolygott rám.-Josh dolgozni fog és sajnos nem engedik el.
-Nagyon szívesen elkísérlek.-mosolyogtam rá.-Hánykor?
-11-re kell ott lennem.
-Rendben, akkor olyan fél 11 körül itt vagyok.
-Megbeszéltük.-mosolygott.-Na és milyen volt a nászút?
-Hát kezdem az elején.-nevettem el magam.-Összejöttünk.-mosolyogtam rá.
-Azt egyből gondoltam.-vigyorgott.
-Na és miből?-kérdeztem kíváncsian.
-Kezdjük ott, hogy elég volt rátok nézni és várható volt, hogy idő kérdése, hogy együtt lesztek.-nevetett fel.-A másik pedig a nyakadon lévő foltok, amiket észrevettem mikor a hajadat hátra dobtad.-nevetett.
-Ohh..-nevettem és előre tettem a hajam.
-Nyugi, előttem nem kell takarnod.-nevetett.
A kabátomat levettem addig Katy kiment a konyhába üdítőért. Nem sokára vissza is jött és letette elém az egyik pohár innivalót. Belekortyoltam majd az asztalra vissza is tettem.
-Amúgy üdvözöl David.-mosolyogtam rá.
-Én is, de majd úgyis átadom neki.-nevetett.-Na, de mesélj már-nevette el magát-Hol jártatok, miket csináltatok? Mik történtek? Lefeküdtetek?-bombázott a kérdéseivel.
-Egyesével.-nevettem el magam.-A hely egyszerűen csodálatos volt. Annyira szép volt minden.-kezdtem el áradozni.
Elsoroltam neki, hogy hol jártunk. Elmeséltem neki azt is, hogy miket csináltunk. Ő figyelmesen hallgatta végig és néha-néha feltett egy kérdést.
-Annyira örülök nektek.-mosolygott rám.-Rád fér már a boldogság.
-Köszönöm.-mosolyogtam rá.
Még elég sokat beszélgettünk és egyszer csak dudálásra lettünk figyelmesek. Katy kiment és beengedte. Leült mellém.
-Mit hozhatok inni?-kérdezte Davidtól.
-Nem kérek semmit, Katy. Ülj le.-mosolygott rá.
Egy kicsit beszélgettek ők is majd elindultunk. Hívtuk a barátnőmet, hogy jöjjön ő is velünk, de mondta, hogy nem akar minket zavarni. Hiába mondtuk, hogy nem zavar, de ő akkor sem jött. 
-Holnap elkísérem orvoshoz.-mondtam a kocsiban ülve már.
-Milyen vizsgálat?
-Ultrahang.-válaszoltam.
-Jól van.
Az étteremig csendesen telt el az út, de mégis élveztük egymás társaságát. Gyorsan kiszolgáltak minket. Talán ez Davidnak és a hírének köszönhető.
Sokszor, ha elmegyünk valahova vagy bármi, felismerik és félelemmel néznek rá. Pedig nem olyan félelmetes. Én is azt hittem, hogy rossz ember. Mondjuk az, de hatalmas szíve van.
A kései ebédünk után meglátogattuk a szüleit, mivel tegnap nem tudott velem átjönni. Mikor beléptünk a házukba csend honolt. A szülőket a kertben teázva találtuk meg. Érkezésünkre felpattantak és megöleltek minket. 
Mi is helyet foglaltunk mellettünk. Azonnal hoztak nekünk is innivalót.
-Hogy vagy apa?-fordult édesapjához.
-Jól, köszönöm.-válaszolt.-Majd két nap múlva kell mennem orvoshoz egy kezelésre.
-Elviszlek.-válaszolt.-Zoé és elkísér minket.
-Persze.-mosolyogtam rá.-Nyugodtan szóljon bármi van.
-Köszönöm nektek.
Elég sokáig beszélgettünk náluk, mivel már elkezdett sötétedni. Szó esett a családról, gyerekekről és mindenféléről.
Kicsit kikapcsolódott David is és nem aggodalmaskodott az üzletei miatt, aminek nagyon örültem. Amanda az öcsémmel ment moziba és majd csak később érnek vissza. Szóval velük nem találkoztunk, mivel elindultunk haza. James se volt otthon, mivel a barátaival elment szórakozni.
Boldogok voltak a szülők, de mégis ott rejtőzött egy kis szomorúság minkettő szemében. Meg is értem, mivel a férjének halálos betegsége van.
Nagyon sajnálom ezt, mivel egy csupaszív ember. Nagyon szeretetteljes, kedves, egyszóval egy nagyszerű ember.
-Erica készített nekünk vacsorát és hamarabb haza engedtem, mert meglátogatta a fia.-mondta mikor beléptünk a házba.
-Nagyszerű.-mosolyogtam rá.
Felszaladtam az emeletre és eltettem a kabátomat és a táskámat is. A cipőmet lecseréltem egy papucsra még gyorsan. Utána vissza mentem a földszintre, ahol a konyhába találtam meg Davidot.
-Gondoltam szedek vacsorát.-válaszolt és elém tett egy tányérral a raguból.
-Aranyos vagy, köszönöm.-mosolyogtam rá.
Leült velem szemben és együtt vacsoráztunk meg. Azután pedig mondta, hogy neki van még egy kis dolga és bement a dolgozószobájába.
Én a nappaliban foglaltam helyet és a csatornák között keresgettem. Fél órát töltöttem ezzel a tevékenységgel, de meguntam. Mentem boldogítani a férjemet.
Mint mindig most is csak úgy belibbentem a helyiségbe. Nagyban telefonált valakivel.
-Persze.-mondta a telefonba és rám vigyorgott. Az asztalához sétáltam és leültem a tetejére hozzá közel. -Jól van.-beszélt még mindig a telefonba, de a szemével engem követett.-Ezt majd holnap folytatjuk rendben?-kérdezte. Én csak elmosolyodtam.-Viszonthallásra.-nyomta is ki azonnal a telefont.
-Unatkoztam.-mondtam ki egyszerűen.
-Hamarabb is bejöhettél volna.-állt fel a székéből.
-Most már itt vagyok.-mosolyogtam rá és ő beállt a lábaim közé.
-Ideje volt.-hajolt közelebb és megcsókolt.
Fenekem alá nyúlva kapott fel az asztaláról. Éreztem, hogy a szoknyám feljebb csúszott, de nem érdekelt. A nyakánál karoltam és húztam közel magamhoz.
Egyik kezével kinyitotta az ajtót és úgy mentünk ki. Amikor a lépcsőn mentünk fel elhagytam az egyik papucsomat.
-A papucsom.-nevettem fel és lerúgtam magamról a másikat is.
Ő csak hangosan felnevetett és csak addig szakítottuk meg a csókot. A szoba előtt a falnak támasztott, de nem engedett el. Kinyitotta ezt az ajtót is és berúgta magunk után.
Az ágyra lefektetett és lerúgta a cipőjét és felém került. A felsőm pillanatok alatt a földön végezte. A számtól egész a nyakamig apró nyálas puszikat hagyott.
A nyakamat néha erősebben meg is szívta és elvigyorodott.
-Holnapra ez szép lesz.-kacsintott rám.
-Ez nem ér.-mondtam és a pólójához nyúltam.
Fordítottam a helyzetünkön  és a csípőjére ültem. Elsőnek csak puszilgattam a nyakát, majd elkezdtem szívni.
-Erősebben.-mondta. Tettem, ahogy mondta és boldogan pillantottam végig a mesterművemen.-Na elég a gyereknapból.-mondta és újra maga alá gyűrt.
A melltartómat pillanatok alatt kikapcsolta és eldobta. Elsőnek a jobb mellemet kezdte ostromolni. Majd áttért a másikra is. Tele volt szívásnyommal mind a kettő.
-Erre nincs szükség.-nyúlt a szoknyám szegélyéhez.
Lehúzta a cipzárt és megszabadított attól is. A bugyim is a földön végezte, ahol a többi ruha is.
Visszatért az arcomhoz és megcsókolt. Közben egyik ujját belém vezette. Halkan sóhajtottam fel, aminek ő megörült és elvigyorodott.
Folyamatosan csókolt miközben még egy ujját belém vezette. Nyögéseim hallatára gyorsított a tempóján és addig folytatta még el nem élveztem.
Egy csókot nyomott a számra majd egész a hasam aljáig végig puszilt. Ott egy pillanatra megállt majd tovább folytatta a szeméremajkamig. A lábaimat széttárta, hogy jobban hozzám férjen.
Lélegzetem felgyorsult. A szívem egyre hevesebben vert. Nyelvét megéreztem intim pontomnál. Elsőnek lassan, körkörös mozdulatokat végzett. Majd egyre gyorsított a tempóján.
Közel voltam ahhoz, hogy újra az orgazmus gyönyörében legyen részem, de megállt.
Letolta a nadrágját és a boxerén keresztül látni lehetett, hogy mennyire felizgult. Letolta az alsóját is és óvatosan belém vezette nemiszervét. Nem mozgott, hanem várt még megszokom. Egy kis idő múlva elkezdett mozogni, de lassan.
A szobát a nyögéseim töltötték be.
-Engedd el magad egy kicsit, kedvesem.-szólt.
Bólintottam, de nem volt olyan egyszerű.
Egyre gyorsabban kezdett mozogni bennem és éreztem, hogy már nem sok kell.  Egy csókra lehajolt hozzám azután pedig nem sokkal egyszerre mentünk el. Ő egy férfias morgás kíséretében.
Rám dőlt és egymás zihálását hallgattuk. Mellém feküdt és ránk takarta a takarót.
Hozzá bújtam és a mellkasára feküdve nyomott el az álom.

*********
Nem lett valami jó, de igyekeztem.😊
*********