Maffiába kényszerítve (BEFEJEZETT)

Együtt

***David Peterson szemszöge***
Reggel arra ébredtem fel, hogy nagyon mocorog mellettem.
-Mi a baj?-kérdeztem meg rögtön.
Ő válasz helyet csak felugrott mellőlem és rohant a fürdőbe. Azonnal utána mentem és a wc felé görnyedve adta ki magából a tegnapi vacsoráját. Leguggoltam mellé és a hátát kezdtem el simogatni.
-Jobb már?-kérdeztem
-Már igen.-állt fel és lehajtottam az ülőkét.
Lehúzta és a tetejére ült.
-Szükséged van valamire?-kérdeztem aggódva
-Csak ölelj meg.-válaszolt
Behunyta a szemeit és úgy bújt hozzám. Egy kis idő múlva a mosdókagylóig sétáltunk és megmosakodott és megmosta a fogait.
Azután segítettem neki befeküdni az ágyba és pillanatok múlva el is aludt. Én a széken foglaltam el a helyet és felvettem a cipőmet. Figyeltem minden egyes mozdulatát, hogy ha baj van akkor tudjak neki segíteni.
Addig még ő aludt beállítottam a telefonján mindent, hogy teljesen készen kapja meg. A névjegyeket is beírtam. Állítottam neki háttérképet meg minden szükséges dolgot elvégeztem.
Olyan fél nyolc fele kezdett ébredezni. A doktorúr nem sokkal azután jött be, hogy felébredt. Kiküldött addig még megvizsgálta majd ment is tovább.
-Ide adod az ásványvizet?-mosolygott rám
-Egy csókért cserébe.-válaszoltam
-Akár kettőt is adok.-válaszolt vidáman.
-Jobban vagy?-váltottam komolyra a témát miközben lecsavartam az üveget és töltöttem a pohárba.
-Már igen.-eresztett egy enyhe mosolyt.
A poharat felé tartottam és elvette. A felét megitta és letette az asztalra.
-Hol az ígért csók?-háborodtam fel
-Gyere.-mondta mosolyogva
Kezemet arcára vezettem és úgy húztam magamhoz. Egy hosszú szenvedélyes csókot nyomtam ajkaira és a végén elmosolyodott. Amikor elakartam húzódni ő rántott vissza magához még egy csókra.
-Most lehetsz ki fogsz nevetni, -kezdte el.- de én éhes vagyok.-nevette el magát.
-Nem hiszlek el.-ráztam a fejem
-A baba éhes és nem én.
-Igaz, könnyebb a gyerekre fogni.-nevettem el magam
-Sütit kérek.-mosolygott
Én felálltam és elő kutattam az egyik doboz süteményt. Mosolyogva fogadta el és azonnal hozzá is látott.
-Ma egész nap itt leszek veled.-simogattam meg az arcát.
-Akkor jó.-mosolygott rám.-De nyugodtan menj haza pihenni, ha szeretnél.
-Nekem itt nagyon kényelmes.-adtam egy puszit a kezére.
-Kérsz?-tolt egy szelet süteményt a számhoz.
-Nem.-válaszoltam mosolyogva.
-Szerintem meg de.-nyomta a számba.
-Én is szeretlek.-haraptam le a felét
Még össze se rágtam, de adta volna a másik részét is. Miután lenyeltem meg is ettem.
-Segítesz nekem átöltözni?-kérdezte meg
-Persze.-álltam fel a székből
Letettem a süteményt és segítettem neki is felülni majd kitakartam. Az ajtót kulcsra zártam és a szekrényhez mentem. Egy fényes rózsaszín melegítőt vettem elő és az ágyhoz sétáltam.
-Megfelel?-kérdeztem.
-Igen.-mosolygott rám.
Segítettem levenni a pizsamáját és össze is hajtottam. A nadrágba belebújtattam a lábait és kicsit megemeltem, hogy rá tudjam húzni. Még segítettem a pólót is ráadni meg a felsőt.
-Nem kell összehúzni.-mondta.
Bólintottam és megigazítottam a párnáját. Hátra dőlt és félig betakartam. A pizsamát pedig a szekrénybe tettem bele. Az ajtót kikulcsoltam és melegítettem neki néhány ételt, hogy már egyen is valamit és ne csak édességgel tömje tele magát.
Egy tálcán elé tettem és adtam hozzá neki evőeszközt is.
-Köszönöm.-mosolygott rám.
-Nincs mit, szívem.-adtam egy puszit a homlokára.-Nem mondta az orvos, hogy mikor engednek ki?
-Azt mondta még pár nap.-kapott be egy újabb falatot.
-Már jó lenne, ha otthon lennél velem.
-Nagyon jó lenne.-mosolyodott el.
Nem sokáig voltunk kettesbe, mivel megérkezett Mason is. A kezében lévő szatyrot letette majd a nővérét megölelte, velem pedig kezet fogott.
-Hogy vagy?-ült le mellé.
-Jól, köszönöm.-mosolygott rá.-Te?
-Én is jól, köszönöm.-mosolygott testvérére.
-Elmegyek kávéért.-szólaltam meg.-Kértek?
-Én nem.-mondta a sógorom.
-Én kérek.-válaszolt a szerelmem.
-Neked nem hozok.-pusziltam meg.-Max forró csokit.
-Miért?-nézett ártatlanul.
-Neked nem szabad.
-Dehogynem.-válaszolt.
-Inkább beszélgess.-nevettem el magam és kisétáltam.
A lifthez mentem és egyenesen az elsőre. A büféhez sétáltam, ahol egy 25-30 éves nő szolgált ki mindenkit. Megvártam még sorra kerülök.
-Helló.-köszöntem.
-Szia. Mit adhatok?-kérdezte.
-Egy kávét meg egy forró csokit.
-Pillanat és készítem.-mosolygott rám és csinálta is a dolgát.
Pár percbe telt bele mire kész lett és elém tette. A kért összeget odaadtam neki.
-A számom is ott van.-nyújtotta felém a visszajárót egy cetlivel.
A pénzt eltettem.
-Tartsd meg.-csúsztattam vissza neki a papír darabkát.
Megfogtam a két műanyag poharat és vissza indultam. A két meleg pohár miatt nehezebben ment kinyitni az ajtót, de sikerült.
Az egyik poharat felé nyújtottam, amiben az övé volt. Bele kortyolt és elnevette magát.
-Úgy utállak.-nézett rám bosszúsan.
-Ne hazudj.-nevettem el magam.
Az öccse is nevetett rajta.
Nem szólt hozzám, hanem tovább traccsolt Masonnal. Néha én is beleszóltam és hármasban beszélgettünk. Majd mondta, hogy megy, de még később vissza jön.
Már épp élveztem, hogy kettesben maradtunk amikor megérkeztek a szüleim is, akik 2 óra hosszátvoltak velünk. Majd egyszer csak csörgött a telefonom.
-Na?-szóltam bele
-Melyik szoba a Zoéé?-hallottam meg Dom hangját
-2.emelet 24-es.-válaszoltam
-Oké. Pár perc és ott vagyunk.-nyomta ki.
Kíváncsian pillantott rám a szerelmem.
-Dominic meg Maya jönnek.-válaszoltam.
-Rendben.-mosolyodott el.
Közel hajoltam hozzá és nyomtam egy csókot a szájára.
-Csak ennyit kapok?-biggyesztette le alsó ajkát.
Felnevettem és szájára tapadtam. Egyre elmélyítettem a csókunkat, ő a hajamba vezette a kezét és a hajszálaimmal kezdett játszadozni.
-Zavarunk?-hallottam meg barátom vidám hangját.-Vissza is jöhetünk később.-válaszolt és én rá pillantottam.
-Gyertek üljetek le.-mondta a szerelmem és feljebb tornázta magát az ágyán.
-Sziasztok.-jött közelebb elsőnek Dom
Velem kezet fogott majd nyomott két puszit Zoé arcára. Maya csak megölelt engem, de a feleségemet puszikkal üdvözölte.
-Hoztunk egy kis kaját.-emelte meg mosolyogva a szatyrot a szőkeség.
-Nem kellett volna.-mondta az én gyönyörűségem.-Már túlzásokba esnek.
-Ne hallgassatok rá.-nevettem el magam
-Komolyan. Még kávét se kaptam.-mondta szomorúan, de elnevette magát.
-A koffein árt a lányomnak.-húztam ki magam.
-Nem is tudjuk még a nevét.-röhögött
-Én biztos vagyok benne.-mondtam egy hatalmas vigyorral az arcomon.
-Ohh tényleg.-szólalt meg Maya.-Gratulálok.-ölelte meg Zoét.
Nagyon jó viszonyt ápolnak, aminek szívből örülök. Tudom, hogy bármikor rá bízhatnám a feleségemet.
-Neked is gratulálok.-fordult felém. Vissza leült velem szemben.-Milyen érzés, hogy apuka leszel?-vetett egy kíváncsi pillantást rám.
-Egész életembe erre vártam. Elsőnek, hogy legyen egy gyönyörű feleségem.-pillantottam Zoéra és megfogtam a kezét.-Majd gyerekeim.-mosolyogtam rá.
-Szívből örülök, hogy boldogok vagytok.-mosolygott
Körülbelül 3 óra hosszát töltöttek el velünk. Addig is elszórakoztattak minket, de főleg Zoét. Végig vidáman nevetgélt és beszélgetett. Szemmel láthatóan jobban volt és jól is érezte magát. Örültem ennek, hogy így van. Úgy voltam vele, hogy holnap beszélek az orvossal, hogy mikor engedik már haza, mert azért neki sem jó ebben a kórteremben.
Hamarosan megérkezett újra Mason és mellette Amanda is. Boldogan kéz a kézben jöttek be. Fura volt a kis húgomat egy fiúval látnom. Bele kell törődnöm, hogy egyszer felnő és ez ellen nem tudok mit tenni. Az biztos, hogy mindig oda fogok figyelni rá, amíg világ a világ és megóvom minden bajtól. Egy haja szála sem fog meggörbülni, ha rajtam múlik.
-Hogy vagy?-puszilta meg a kishúgom.
-Jól vagyok, köszönöm.-mosolygott rá a szerelmem.
Még ők elkezdtek beszélgetni hárman, addig írtam egy SMS-t Taylornak, hogy hozzon már nekem egy felsőt és egy zakót, inget és nadrágot holnapra.
-Kivel írogatsz?-lettem figyelmes Zoé hangjára.
-Csak Taylornak írtam, hogy hozzon már be ruhát nekem.-fogtam meg a kezét.
-Biztos?-szaladt fel azonnal a szemöldöke
Meglepődtem szavain és hirtelen meg sem tudtam szólalni.
-Nem hiszel nekem?-néztem a szemeibe
-De.-mosolygott rám.
A kézfejére nyomtam egy puszit. A témát elterelte a sógorom másfelé, de mégis bennem ott kavargott a szava, hogy bizalmat. Nem tudom, hogy viccből mondta-e vagy valójában, de kissé bántott.
Egy óra múlva kaptam egy üzenetet, hogy már itt van a kért ruháimmal. Megkértem, hogy jöjjön fel velük és pár perc múlva meg is kaptam. Megköszöntem és ment is tovább. Csak a szekrénybe tettem és vissza is ültem hozzájuk.
Éppen arról ment a téma, hogy ki lesz a keresztszülő.
-Az első gyerekünknek ti.-mosolygott Zoé.-Igaz, szívem?-fordult felém.
-Pontosan.-erősítettem én is meg ezt.
-Gondolkoztatok már azon, hogy mi lesz a neve?-kérdezte a húgom
-Még arra van időnk.-mondtam neki
-Majd, ha tudjuk mi lesz a neve akkor elkezdünk gondolkozni rajta.-mondta a feleségem is.
Olyan 5 óráig beszélgettünk és utána mentek el. Nem sokkal később bejött Dr.Stewart megnézni Zoét és már ment is. Megkérdeztük azt is tőle, hogy mikor vihetem már haza és azt mondta már csak pár nap, mivel a biztonság kedvéért még megfigyelik.
Segítettem letusolni a szerelmemnek meg felöltözni is. Azután is letusoltam és felvettem azt a felsőt, amit hozott nekem. Sőt, mázlimra egy melegítőnadrágot is kaptam, amiben kényelmesen tudok feküdni.
Vittem neki ételt, hogy vacsorázzon meg, de azt mondta csak akkor eszik, ha én is. Közösen megvacsoráztunk majd befeküdtem mellé.
-Beszélgessünk.-tettem a feje alá a kezemet.
-Beszélgessünk.-fordult felém.
-Nem bízol bennem?-tettem fel a kérdést
-Miért ne bíznák benned?-ráncolta a homlokát
-Amikor Taylornak írtam nem hitted el.-mondtam neki
-Csak direkt mondtam.-eresztett egy enyhe mosolyt, de átláttam rajta.
-Légy már őszinte velem, kérlek.-adtam egy puszit a homlokára.
-Félek, hogy elveszítelek.-mondta és könnybe lábadtak a szemei.-Félek, hogy elhagysz, hogy történik valami és egyedül maradunk a gyerekünkkel.-egy könnycsepp gurult le egész az álláig
-Kicsim, -emeltem meg az állát.- Ilyenben ne is gondolkozz. Sosem fogsz engem elveszíteni. Mindig itt leszek neked és a gyerekünknek. Egy család vagyunk. Nem hagynálak sosem el. Senkiért nem engednélek el téged. Nagyon szeretlek, kedvesem. A mindenem vagy és ezen nem változtathat senki. Ne gondolj ilyenekre, kérlek.- adtam egy csókot a szájára.
-Megígéred?-nézett a szemeimbe.
A szemei fátyolosak voltak.
-Ígérem.-válaszoltam.-Nekem ti vagytok a legfontosabbak.-simítottam a hasára.
-Annyira szeretlek.-bújt szorosabban hozzám
-Én is szeretlek.-nyomtam egy puszit a hajába.
-Amúgy még nem tudtunk normálisan beszélni a kicsinkről.-ült fel és mosolyogva nézett rám.
-Na?-csillant fel nekem is a szemem.
-Egy doktornőt választottam.-mosolygott rám.
-Ez egy nagyon jó döntés volt.-válaszoltam.-Egy férfi sem érhet hozzád.
-Gondoltam.-kacagott fel édesen.-Mondta Dr.Brown, hogy a korának megfelelő, sőt egy picit nagyobbacska is.-mosolygott rám.
-Mikor tudhatjuk meg a nemét?-kérdeztem azonnal
-Azt mondta, hogy a 12.hét környékén, de az még nem biztos. Amikor már a 5.hónapban leszek akkor lesz teljesen biztos a neme.
-Akkor még kicsit várnunk kell.-mosolyogtam rá.
-Igen, de az a lényeg, hogy egészséges legyen.
-Egészséges lesz, szerelmem.-adtam egy puszit neki.
-Jaj, meg el kell mennem vérvételre meg néhány vizsgálatra.-borzadt el.
-Holnap beszélek a doktorral, hogy még bent vagy végezzék el és én végig melletted leszek.
-Holnap még akkor úgy se csinálják meg.
-Még akkor nem, de azután már szerintem igen.
-Ahj.-bigyesztette le az alsó ajkát
-Ne félj már.-mosolyogtam rá és nyomtam egy puszit a szájára.
-Nem szeretem a tűket.
-Tudom, de azt a pár percet kibírod.
-De végig ott kell lenned.
-Ott leszek ne aggódj már.-nevettem el magam.
-Remélem is.-nevetett már ő is.-Valami édességet kaphatok?-vigyorgott
-Hát nem is tudom.-vigyorogtam rá
-Na már.-ült feljebb és elkezdte puszilgatni az arcomat
-Ennyi nem elég.-egész a számig hajolt és megcsókolt
Tarkójánál fogva húztam közelebb magamhoz majd óvatosan a párnára helyeztem. Bal kezemet az oldalán futtattam végig és megállapodtam a seggénél, amibe bele is markoltam. Halkan felsóhajtott, amire én elvigyorodtam.
-Kórházban vagyunk.-suttogta az ajkaimra.
-Holnap elintézem, hogy már csak két napot legyél bent.-vigyorgok rá.
-Megegyeztünk.-nyom egy puszit a számra.
Felálltam és vittem neki chipset és gumicukrot is. Szinte percek alatt pusztított el mindent és én elnevettem magam, hogy ennyit bír enni.
-Nagyon fel kell szerelkezni otthon.-nevettem el magam
-Ne ess túlzásokba.-ütött mellkason.
-Én sosem.-húztam ki magamat.
Miután ő jól lakott, hozzám bújt és átkarolt úgy aludt el. Nem sokáig voltam én se fel utána, mert elaludtam.