Maffiába kényszerítve (BEFEJEZETT)

Nászút

Az ébresztő hangjára keltem fel és nagyon nem volt kellemes. Nyűgösen kerestem a zaj forrását csukott szemmel, de valaki beelőzött és kinyomta.
-Köszönöm.-suttogtam még mindig csukott szemmel.
-Ideje felkelni.-hallottam meg a hangját.
-Nem akarok.-fordultam a másik oldalamra.
-Muszáj.
Lassan kinyitottam a szemeimet. Párat pislogtam és felültem az ágyban.
-Öltözz fel és utána lemegyünk reggelizve.-mosolygott rám.-Ja, és Amy és Katy bepakolt neked.
Én csak rá kaptam a fejemet. Védekezésképpen felemelte mindkét kezét.
-Mikor?-nevettem fel.
-Amikor elmentünk ebédelni.
-Azta.-dőltem hátra.
Inkább felálltam és a fürdőbe vettem az irányt. Elvégeztem a reggeli rutinomat majd vettem fel ruhát is.
-Még én is felöltözők.-állt fel és hamar kész is lett.
Együtt mentünk le a konyhába reggelizni. Az asztalon már ott volt a reggelink. Én csak egy szendvicset készítettem magamnak. Közben David szólt Taylornak, hogy a csomagokat pakolja be a kocsiba. Majd ő is csatlakozott.
Reggeli után elindultunk a Peterson család felé, hogy köszönjünk nekik. Nem sok időt töltöttünk ott, mivel mentünk tovább a repülőtérre, ahol a magángépünk már várt.
-Mehetünk?-kérdezte vigyorogva miközben a csomagokat pakolták.
-Hát..-húztam el a számat.
Soha nem utaztam még repülővel és kicsit féltem.
-Nyugalom.-tette a kezét a hátamra.-Nem kell félned.
Lassan kezdtem el lépkedni a gép felé. A keze pedig nyugtatásképpen a hátamon volt végig. Elfoglaltuk a helyünket és bekapcsoltuk az öveket. A pilóta már ott ült és várta mikor indulhatunk el.
A felszállásnál megszorítottam a kezét és ő magához húzott már amennyire engedték az övek. Az út elején nem igazán mertek kinézni az ablakon. Becsukott szemmel ültem. Egy idő után már felengedtem és élveztem a gyönyörű kilátást. Pár óra múlva megérkeztünk a nászútunk helyszínére és én megkönnyebbülten szálltam le.
Megnyugvást jelentett, hogy már a talajon vagyok.
-Kedvesem, Isten hozott Hawaiin.-fordult felém.
Én csak rá mosolyogtam.
-Most pedig menjünk enni.-mondtam vidáman.
Ő csak elnevette magát.
-Elsőnek bejeletkezünk a szállodába és utána mehetünk.
-Messze van?-néztem rá.
-Nem.-mosolygott.
Egy autó várt minket, ami egészen a szállodáig vitt minket. Ott kiszálltunk és addig kiszedték a bőröndjeinket. Egyenesen a recepcióra mentünk, de voltak előttünk.
Nem sokat kellett várakoznunk és mi jöttünk. A férfi olyan 30 körüli lehetett és nagyon segítőkész volt. Minden kérdésre válaszolt és hamar elintézte a papírokat is.
A kulcsokat megkaptuk és a lift felé vettük az irányt.  A negyedikre mentünk fel. Megkerestük a szobát és beléptünk.
Hatalmas volt. A közepén egy nagy franciaágy és a kilátás egyszerűen elképesztő volt.
-Nem akarok innen haza menni.-feküdtem ki az ágyon.
-Ha szeretnéd ide is költözhetünk.
-Meg fogom gondolni az ajánlatot.-vigyorogtam rá.
Elkezdtem kipakolni a ruháimat a kis szekrényben és észre vettem, hogy a szokásos pizsamáim helyett hálóingek voltak és elég sexy fehérneműk. Hangosan felkacagtam.
-Mi az?-jött oda érdeklődve.
Én csak megmutattam az egyik hálóinget, amiben aludnom kell.
-Otthon kinyírom őket.-néztem az említett ruhadarabot.
-Nekem tetszik.-vont vállat.
-Neked minden.-nevettem el magam.
-Csak, ha rajtad van-kacsintott én pedig elpirultam.
Miért pirulok el ennyiszer? Valami itt nem stimmel. Nagyon nem.
Tovább pakoltam a ruháimat. Majd a drága férjem is kipakolta a sajátjait.
-Most már mehetünk enni?-ültem le mellé.
-Menjünk.-nevetett fel.
Bezárta a szobát és a liftbe beszálltunk. Lent a kocsiig mentünk és beszálltunk. Valami közeli helyet keresett nekünk, amit hamar meg is találtunk.
Én szálltam ki elsőnek a kocsiból és ő nevetve figyelt. Leültünk ketten a legközelebbi helyre és vártuk, hogy jöjjön valaki, aki fel is veszi a rendelésünket. Egy fiatal lány jött és nyújtott át nekünk egy-egy étlapot. Nagyon kedves volt és illemtudó.
Valami fura nevezetű ételt kértem, amit nem igazán tudtam kimondani. Persze, David nagyon is kinevetett, de a lány segített a nevének kiejtésében és rám mosolygott. Megköszöntem és ő ment is leadni a rendelésünket a szakácsnak. Nem sokáig kellett várnunk.
-Most már jobb.-dőltem hátra a székben.
-Akkor nem is kérsz desszertet?-nevetett rám mire felcsillantak a szemeim.
-De.-kezdtem el hevesen bólogatni.
Csak elnevette magát és kért desszertet is. Miután befejeztük mentünk is a kocsihoz.
-Mi lenne, ha ma szétnéznénk mindenfelé?-fordult felém.
-Szerintem jó ötlet.-csatoltam be az övet.
Elsőnek egy közeli bevásárló központot néztünk meg, ahol rengetek bolt volt. Mindenféle márka megtalálható volt ott meg Hawaii jellegzetességei.
-Mit vegyek neked?-karolt át.
-Semmit.-néztem rá.
Közel voltunk egymáshoz és akaratlanul is a tegnapi csók jutott az eszembe. Nem tudtam kiverni a fejemből. Kicsit el léptem mellőle és a figyelmemet az üzletekre próbáltam terelni.
-Este elviszlek vacsorázni.-súgta.
-Rendben.-válaszoltam rá sem nézve.
Miután itt végeztünk tovább mentünk, de sétálva és bejártunk jó pár utcát. Végig nevettünk és szórakoztunk. Szokatlan volt számomra, hogy ennyire feltudtam engedni mellette. Nem számítottam rá, de sikerült. Hosszú idők óta először voltam igazán boldog és örültem, hogy itt vagyok.
-Remélem jól érzed magad.-sétáltunk még mindig.
-Igen.-mosolyogtam rá.
-Már egy jó ide nem voltam nyaralni.-ültünk le egy padhoz.
-Hogy hogy?-kérdeztem rá.
-Nem volt kivel. Meg nem igazán tudtam elszabadulni, mert mindig történt valami.-mesélte.
-Annyi nő megfordult már melletted.-néztem rá.
-Az csak egy dolog.-nevetett fel.-Senki se engedtem régóta közel magamhoz.
-Hányszor voltál szerelmes?-érdeklődtem.
-Életem során kétszer.-nézett mélyen a szemembe.
-Elmeséled?
-Az egyik nagyon rég volt már. Pontosan 4 éve.-kezdte el.-Nagyon szerettem. Bármennyire is hihetetlenül hangzik tőlem.
-Ez tényleg fura.-mosolyogtam rá.
-Hát igen.-mondta.-Ő sosem szeretett.-mondta keserűen.-Csak a pénzemet szerette és azt, hogy általam lett belőle valaki. Azt szerette, hogy amikor megjelentem vele mindenki tudta ki is vagyok. Kihasználta a szerelmemet.
-Hogy lett vége?
Láttam rajta, hogy őszinte most először velem.
-A lakásán rajta kaptam egy másik sráccal.
-Sajnálom.-hajtottam le a fejemet.
-Nem baj.-mosolygott rám.-Rá kellett jönnöm, hogy nem ő a nekem való és mást szánt nekem a sors.
-Na és ki volt a másik?-kérdeztem rá.
-Milyen kis kíváncsi.-nevetett.-Őt most szeretem, de nem régóta ismerem.-mosolygott rám.
Bennem mintha összetört volna valami. Tudtam, hogy nem jelentett neki semmit a csók, sőt semmi se. Nem érdeklem és nekem is ki kell zárnom őt az életemből. Nem szeretnék szenvedni.
-Értem.-válaszoltam hosszas hallgatás után.
-Neked hány szerelmed volt?-fürkészte az arcomat.
-Nekem nem volt senkim soha.-hajtottam le a fejemet.
-Mi?-kérdezte hitetlenkedve.-Akkor neked nem volt barátod? Akkor én csókoltalak meg először?
-Igen.-néztem mélyen a szemeibe.
-Azta.-képedt el.-Hogy hogy nem volt senkid?-érdeklődött.
-A tanulást előre helyeztem.-kezdtem el.-Úgy voltam vele, hogy nem szeretném, ha bárki is elvenné a figyelmemet a suliról. Kitűztem magam elé egy célt, amit véghez akartam vinni és sikerült. Majd a szüleim meghaltak.-mondtam szomorúan.-Onnantól pedig már csak a testvéremért éltem és megadtam neki mindent. Nem foglalkoztam senkivel. Ez a saját akaratom volt.
-Most erre nem tudom, hogy mit is mondhatnék.-pillantott rám.-Megleptél most nagyon.-figyelt.-Más nőnek a te korodban már minimum 1 kapcsolata biztos volt. Egy különleges nő vagy az biztos. Minden pasi erre vágyik.-mosolygott rám.
-Tudok én meglepetést okozni.-nevettem el magam.
A további időnket is beszélgetéssel töltöttük. Ezzel is közelebb kerülve egymáshoz. Nyitott voltam hozzá, ahogy ő is hozzám. Elsőnek fura volt, hogy megnyíltam neki, de utána már magától adódóan jöttek a témák.
Nem tudom, hogy mikor nyitottam felé vagy éppen mikor gondoltam úgy, hogy megbízok benne, de ezzel a múltamból egy darabot megtudott rólam. Egészen a kiskorunktól mostanáig kibeszéltük magunkat. 
Lehet, hogy tényleg érzek iránta valamit, de nem tudom. Próbálom elnyomni az érzéseimet és nem kimutatni a dolgokat, de teljesen összezavar már a puszta jelenlétével is és nem tudom, hogy mitévő legyek vele kapcsolatban.
-Lassan ideje mennünk.-állt fel a padról.
-Jó.-álltam én is fel és elindultunk a járműig.
Kinyitotta nekem az ajtót majd átment az ő oldalára is és beszállt. Elindultunk a szálloda felé, de csak a rádió halk moraja szólt.
A vezetésre koncentrált, de látni lehetett rajta, hogy valamit mondani akar, de nem teszi. Én csak a tájat figyeltem és a sétáló emberkéket.
Néhol egy-egy szerelmes üldögélt vagy éppen a kisgyerekükkel boldogan sétált. Voltak fiatalok, akik a baráti társaságukkal önfeledten mentek valahová. Mindenki ment. Mindenki tartott valamerre pont mint mi.
A szállodánál megálltunk és ő ment elől. A liftbe szólalt meg.
-Készülj el és megyünk vacsorázni.-nézett.
-Kiöltözzek?
-Pizsamába is jó vagy.-vigyorgott.
-Vicces vagy.-grimaszoltam.
-Tudom.-húzta ki magát büszkén.
Én csak megforgattam a szemeimet. A szobába felérve választottam magamnak egy ruhát és a fürdőbe mentem.
Lezuhanyoztam és felöltöztem. Jót tett ez a kis víz, mivel már elég fáradtnak éreztem magam. Még most is az vagyok, de már egy fokkal jobb.
Kisétáltam. Az ágyon feküdve telefonozott. Amikor észrevett csak rám mosolygott. Kikerülve engem ment ő is készülődni. Sokkal hamarabb végzett mint én.
A recepcióshoz szaladt egy pillanatra majd mentünk is tovább.
-Minek mentél oda?-kérdeztem.
-Hogy kérünk még törölközőt.-nevetett.
-Te bolond vagy.-én is nevettem fel.
Mosolyogva rántott vállat majd előre tessékelve mentünk ki. Már kezdett sötétedni, de még mindig érezhető volt a meleg. A szállodától egy 20 perces kocsikázásra volt egy hangulatos kis étterem, ahová bementünk.
Nem voltak sokan. Néhol ültek emberek mégis csend volt és kellemes zene szólt a hangszórókból. Azonnal jöttek is felvenni a rendelésünket.
Pár perc múlva pedig a kész ételekkel tértek vissza. Csendben ettünk. Már mindketten fáradtak voltunk. A karikák a szemei alatt egyre sötétebbek lettek. Rá fért már egy kis alvás. Nem is akartam sokáig húzni az étteremben az időt, hanem mihamarabb vissza menni és aludni egy jót.
-Fáradt vagy?-pillantottam rá már a kocsiban ülve.
-Már igen.-mosolygott rám.
-Nem sokára aludhatsz.-mosolyogtam én is rá.
-Elsőnek még vagy egy meglepetésem és egy beszélgetésünk.
-Tudod, hogy nem szeretem a meglepetéseket.
-Tudom, de ez remélem tetszeni fog.
Fura érzés kerített hatalmába és vártam, hogy minél előbb vissza érjünk. Elsőnek pattantam ki az autóból, mert már nem bírtam tűkön ülve várni, de ő elkapta a kezemet.
-Ne siess.-mosolygott.
-Jól van.-mondtam, de nem bírtam kivárni, hogy felérjünk.
A liftbe csendes volt mikor kiszálltunk a kezeivel eltakarta a szemeimet.
-Muszáj?-kérdeztem és nem láttam semmit.
-Igen.-válaszolt.
Az ajtót egy kézzel nyitotta ki, de mihint kinyílt az ajtó újra vissza tette a kezét. Az ajtót már nehézkesen zárta vissza. Majd végre kinyithattam a szemeimet.
Az ágyon és a földön is rózsaszirmok hevertek a vázába pedig egy csokor vörös rózsa volt.
-Ez?-mutattam körbe.
-Tetszik?-kérdezte kíváncsian.
Új körbe néztem és úgy válaszoltam.
-Igen, nagyon.-néztem rá boldogan.
-Tudod, ma beszéltünk a szerelmekről.-kezdte el és én bólintottam, hogy folytassa.-Mondtam, hogy szeretek valakit. Az a valaki te vagy, Zoé.-nézett rám az ereimben még a vér is elhűlt. Nem tudtam, hogy mit mondjak.-Tudod, az elején nem gondoltam, hogy szerelmes leszek beléd.-mosolygott.-Kibírhatatlan voltál az elején.
-Mintha te jobb lettél volna.-nevettem fel.
-Igen, én is az voltam és nagyon sokszor okoztam neked fájdalmat. Nem akartalak megbántani, de nem tudtam kezelni az érzéseimet. Nem tudtam, hogy mit csináljak és miképp cselekedjek. Menthetetlenül beléd szerettem, kedvesem.-nézett mélyen a szemeimbe.-Nem tudom tovább titkolni már. A tegnapi csókunk meg hű.-nevetett fel.-Arra gondolok már tegnaptól. Nem tudom kiverni a fejemből ahogy téged sem. Nem tudnálak már elengedni. Az életem része lennél és, ha kellene a tűzbe is mennék érted.-fogta meg mindkét kezemet.
A lélegzetem is elállt tőle és nem tudtam, hogy hirtelen mit is mondjak. Várta, hogy mondjak valamit.
-Hát, hű.-nevettem fel.-Most ezt komolyan mondtad?-néztem a szemeibe.
-A lehető legkomolyabban.-nézett mélyen a szemeimbe.
-Tudod, a tegnapi csók az bennem is furcsa érzéseket váltott ki. Hirtelen azt se tudtam, hogy mit tegyek, de a szívem lüktető hangját nem tudtam kizárni. Minél közelebb voltál hozzám annál hevesebben vert.
-Te is úgy érzel mint én?-csillant fel a szeme.
-Lehet.-vigyorogtam rá.
-Szeretném, ha megpróbálnánk együtt és komolyan.-nézett rám reménykedve.-Lépésről lépésre persze.-mosolygott.
Meglepődtem a mondatán. Minden előnyt és hátrányt összevetettem és hosszas gondolkozás után válaszoltam neki.
-Legyen.-mosolyogtam rá.
-Komolyan?-nézett rám boldogan.
-Igen.-mosolyogtam rá.
Örömébe magához szorított.
-Nagyon szeretlek.-nézett a szemembe.
-Talán én is.-húztam az agyát.
Ő csak mosolyogva a derekamra vezette az egyik kezét. Szorosan tartott közben a szemembe nézett végig. Óvatosan hajolt közelebb és a másik kezét az arcomra vezette.
-Megakarlak csókolni.-suttogta az ajkaimra.
-Mi az akadály?-néztem az ajkait.
Mikor ezt kimondtam a köztünk lévő pár millimétert is megszűntette és megcsókolt. Újra az a jóleső érzés kerített hatalmába mint tegnap.
Most már hiába való lett volna titkolnom vagy ellenkeznem önmagammal. Megszerettem és ez ellen már nem tudok tenni. A sok vita, harc, kötekedés és minden szerelmet szült közöttünk.
A kezeimet a hajába vezettem és úgy húztam magamhoz még közelebb. Pár perc után váltunk szét. A homlokát a homlokomnak támasztotta.
-Régóta várok erre.-mosolygott.
-Nagyon régóta?-húztam mosolyra a számat.
-Igen.-puszilta meg a homlokomat.-Nem bírok betelni veled.-húzott újra magához és ajkaimnak esett.
Belemosolyogtam csókunkba.
Leültünk az ágyra és a szobapincér pár perc múlva jött édességekkel és pezsgővel.
Nevetgélve ettünk közben kötekedtünk egymással. Néha elcsattant egy csók és én boldogan figyeltem őt, ha bárki azt mondta volna pár hónappal ezelőtt, hogy a maffia fejébe leszek szerelmes kiröhögtem volna.
A szívemnek nem tudok már parancsolni. Szeretem.
Valamikor éjfél fele járhatott az idő mikor befeküdtünk az ágyba. Szorosan húzott magához és úgy nyomott el az álom.