Maffiába kényszerítve (BEFEJEZETT)

Kauai

-Kialudtad magad?-kérdezte mikor már látta, hogy felébredtem.
-Igen.-mosolyogtam rá.-Mi a terv mára?-érdeklődtem
-Elsőnek is reggelizünk.-mosolygott rám.-Utána pedig Kauai szigetére fogunk menni, ahol a Na Pali partot fogjuk megnézni. Este pedig vacsorázunk a parton, majd sétálunk egyet.
Tátott szájjal bámultam rá, hogy így megtervezte az egész napunkat.
-Tökéletes.-öleltem magamhoz.
-Na akkor irány öltözni, mert hosszú napunk lesz.-mondta kedvesen.
-Zuhanyozunk együtt?-pillantottam rá
-Igen.-vigyorgott rám.
A fürdőszobába sétáltunk, ahol egy-kettő lezuhanyoztunk. Egy kényelmes rövidnadrágot vettem fel egy toppal. Hozzá pedig egy sportcipőt húztam fel. Megfésülködtem és lófarokba kötöttem a hajamat.
-Én kész vagyok.-mosolyogtam rá
-Én is.-válaszolt
Rajta is hasonló ruházat volt.
-Táskát vigyek?-kérdeztem rá
-Viszek majd én.-válaszolt.
Beletettem a telefonomat, meg zsebkendőt. Kéz a kézben sétáltunk le. Svédasztalos reggeli volt. Én nem ettem olyan sokat, de David helyettem is evett.
-Nem fogsz bírni sétálni.-nevettem fel az asztalnál
Én már befejeztem és őt figyeltem.
-Kell az energia.-vigyorgott
-Bolond vagy.-ráztam a fejemet.
Miután befejezte vettünk innivalót az útra. Majd az autóba beszállva elindultunk. Felhangosítottam a rádiót és hallgattuk a mai slágereket.
Ő a GPS-be beütötte a célt.
-Megnyugtató ez a csend.-döntöttem a fejemet hátra
-Engem is.-mosolygott.-Néha jó elszabadulni a hétköznapokból, és azzal tölteni azt időt, akit szeretsz.-fogta meg a kezemet.
-Ebben egyetértek.-vigyorogtam rá.-..de általában mindig történik valami, ami megszakítja ezt az idillt.-mondtam szomorúan
-Nem fog már semmi se történni.-mondta kedvesen és egy csókot lehelt a kézfejemre
-Úgy legyen.-mosolyogtam
Az út további részében, még oda nem értünk egymás társaságát élveztük. Hamarosan leparkolt egy hatalmas helyen, ahol gyönyörűen látszottak a sziklák.
A part mentén sűrű, zöld növényzet borított mindent, meredek sziklák zuhannak a mélybe, ahol találkoznak a privát, elkerített, finom homokos strandokkal, ennek a látványnak pedig nincsen párja.
-Hűha.-mondtam mikor kiszálltunk az autóból.
Elmosolyodott és kiszálltunk az autóból. Nem messze egy emberke várakozott. Mikor meglátott minket odasietett. Olyan 40 év körüli lehetett, edzett volt és hosszú haja egy lófarokba volt kötve. Sportos ruházatot viselt.
-Üdvözlöm Önöket.-mosolygott kedvesen.-Richard Davis vagyok.-mosolygott és kezet nyújtott.
-Üdvözlöm.-mosolyogtam.-Zoé Peterson.
David is bemutatkozott.
-Magával konzultáltam telefonon.-nézett a férjemre
-Igen.-válaszolt
-Remek.-csapta össze a kezeit.-Ez egy gyönyörű hely, de nagyon meredek.-folytatta.-Ha oda figyelnek..-mondta és egy kis út felé mutatott.-..az egy kis ösvény, ami a sziklák mentéhez vezet. Annyit kérek, hogy utánam jöjjenek és úgy nem eshet baj.-mondta kedvesen
-Rendben.-válaszoltam
-Persze, ha nem szeretnének felmenni, akkor körbe is sétálhatunk. Tekintettel az ön állapotára.-figyelt rám
-Felszeretnék menni.-mondtam vidáman.-Megakarom nézni, hogy milyen onnan a kilátás.
-Rendben.-mondta.-Indulhatunk?-figyelt felváltva ránk
-Igen.-válaszolt a férjem
-Útközben tartani fogunk szüneteket, hogy megtudjanak pihenni.-mondta.-Az útra hozzanak innivalót meg, ha szeretnének ételt is, mivel egy kis időbe bele fog telni még felsétálunk.
-Akkor elszaladok veszek valamiket.-mondta David.
Egy puszit nyomott az arcomra és már el is tűnt.
-Nagyon szép pár.-mondta.-Látszik, hogy őszintén szeretik egymást
-Köszönjük.-mosolyogtam.-Magának van felesége?
-Persze. Még gyerekeim is.-mesélte vidáman
-Gratulálok.
-Köszönjük.-mondta.-Úgy látom vissza is tért a férje.-nézett rám
-Indulhatunk.-mondta David
Az ösvény felé vettük az irányt, ami nem messze helyezkedett el tőlünk.
-Nekem személy szerint ez a kedvencem.-mondta miközben sétáltunk.-Ez a sziget fenséges.-merengett el.-Régebben is nagyon sokat jártam ide, sőt a szikla egyik részéről le is lehet ugrani a vízbe. A helyiek mind segítenek. Szeretik a turistákat.
-Komolyan?-dülledt ki a kezem
-Igen.-válaszolt
-Én biztos nem próbálnám ki.-rázott ki a hideg.-Azért ilyen magasról nem mernék leugrani.
-Én már kipróbáltam.-állt meg egy pillanatra és felénk fordult. -Innen nagyjából látszik.-mutatott a távolba.
Valakit éppen akkor biztosítottak az ugráshoz.
-Úristen.-kaptam el a fejemet, mielőtt leugorhatott volna
David egy puszit nyomott a fejembúbjára.
-Kérsz inni?-kérdezte
Csak bólintottam. Nálam adta a flakont és nagyot kortyoltam belőle.
-Mehetünk?-kérdezte egy idő után
-Igen.-válaszoltam.-Maga mióta idegenvezető?-kérdeztem rá
-Már 18 éves korom óta jártam a környéket. Majd 22 éves voltam, amikor megkaptam az első csoportomat.
-Az elég hosszú idő.-gondolkoztam el
-Igen, a gyerekeimnek is megmutattam ezeket a helyeket. Ők is imádták, sőt bárki, akit felhozok ide szerelembe esik.
-Azt el is hiszem.-mosolyogtam
-Amúgy maga itt lakik?-kérdezte David
-Innen nem messze.-válaszolt
Folytattuk tovább az utat. Körül kémleltem miközben egyre feljebb jutottunk. Annyira friss volt a levegő, hogy az valami hihetetlen. Még egy kis ideig sétáltunk és megálltunk.
-5 perc szünet.-mondta kedvesen
Addig ettem néhány falatot és ittam is.
-Ha feljutottunk, utána megmutatom maguknak a partot is.-mondta mikor újra elindultunk.
Még egy huzamosabb ideig sétáltunk, amikor végre feljutottunk a tetejére.
-Ez lélegzetelállító.-pillantottam körbe
Alattunk elterült a part. Szépen látni lehetett, ahogy a hullámok csak úgy csapdostak. Egy részen nem volt homok se, vagy éppen nagyon kevés. Ott a víz a sziklák oldalának csapódott. A nap gyönyörűen sütött az égen, ezzel is még szebb volt az összhatás. Az ég csodaszép kék volt, és alig lehetett felhőt is látni.
-Az biztos.-értett velem egyet David
-Én megmondtam.-húzta ki magát Richard.-Ez egy valódi csoda.-mondta büszkén
Még egy ideig ott voltunk, még néhány képet is készítettünk. Leültünk egy kicsit mielőtt újra útnak indultunk volna.
-Nem vagy fáradt?-kérdezte a szerelmem, mikor már lefelé sétáltunk.
-Nem.-ráztam meg a fejemet.
Lefelé sokkal könnyebben jutottunk, mint ahogy felfelé mentünk.
-Jó pihenő.-mondtam egy idő után
Ittam pár kortyot.
-Fel vegyelek?-kérdezte David
Csak nemlegesen ráztam a fejemet, de ő csak felkapott és úgy vitt.
-David!-sikítottam nevetve.
-Mi az?-kérdezte huncut mosollyal az arcán
-Annyira bolond vagy.-nevettem el magam
-Az sose baj.-mosolygott
Nem sokára leértünk és a lábam újra érintette a talajt.
-Akkor megmutatom a partot.-kezdett menni az ellenkező irányba.-Sajnos napozni nem igazán való, mivel elég kevés a hely. Leginkább úszni szoktak, de a legtöbben a látvány miatt érkeznek.
-Megértem őket.-mosolyodtam el
Egy pillanatra megállt és felénk fordult.
-A járdán megyünk, majd azon az úton. Ez már kevésbe göröngyös, de azért óvatosan.
Újra elindultunk. Azon az útvonalon mentünk, amit mondott. Nem siettünk, hanem próbáltuk kiélvezni a pillanatot.
Hamarosan az út végére értünk. Már nem sok választott el a partszakasztól.
-Nem szeretném, ha át ázna a cipőjük, ezért csak egy darabig megyünk.
Bólintottunk. Majd tovább sétáltunk utána. Végig a nyomába voltunk. A hullámok szinte a lábunkat csapdosták.
Lehúztam a cipőmet és úgy mentem tovább. A két férfi mosolyogtak rajtam. A homok meleg volt és néhol vizes. Mosolyogva kémleltem az itteni tájat, ahol már fák is voltak.
Az egyik szirthez értünk, ami már eléggé kiért. A hullámok csak úgy nyaldosták a hatalmas sziklát.
-Annyira gyönyörű ez a hely.-fordultam körbe
-Örülök, ha így gondolja.-mondta kedvesen Richard
Még körülbelül 15 percig nézelődtünk, majd úgy döntöttünk ideje indulni. Már a parkolóban álltunk.
-Nagyon szépen köszönjük a mai napot.
-Köszönjük.-fogott kezet Daviddal, majd pénzt nyújtott felé
-Én köszönöm.
Még elköszöntünk és beszálltunk az autóba.
-Nagyon tetszett.-mondtam az útközben.-Neked is?-fordultam felé egy hatalmas mosollyal
-Nekem is tetszett.-mosolygott rám.-Az még inkább, hogy veled lehettem itt.
Rá mosolyogtam és bekapcsoltam a rádiót. A fejemet az ablaknak döntöttem, és úgy figyeltem az embereket és az elsuhanó tájat. Magával ragadott teljesen.
Mire a szállodához értünk már délután volt.
-Hozatok fel valami kaját.-mondta a liftben.-Este úgyis elmegyünk enni.
-Rendben.-mosolyogtam rá.
Mikor felértünk a szobába ledobtam a cipőmet.
-Megyek letusolok.-bújtam ki a felsőmből.-Melegem van.
-Siess.-vigyorgott
-Sietek.-nevettem fel
Ledobáltam a maradék ruhámat a fürdőbe. A hajamat kontyba kötöttem, és úgy álltam be a tusoló alá. Gyorsan végeztem és egy törölközőt tekertem magam köré.
Előtte vettem fel a fehérneműt, majd egy lenge ruhát is magamra kaptam.
-Mit nézel?-ültem fel az ágyra
-Semmi.-rázta a fejét vigyorogva.-Szóltam a szobapincérnek, nem sokára itt lesznek. Addig én is lezuhanyozok.
-Rendben.-dőltem hátra.
Mielőtt kész lett volna kopogtak.
-Megyek.-sietett ki a fürdőből.
Kinyitotta az ajtót és beengedte a fiút. Majd megköszönte és már ment is.
-Felöltözőm és már jövök is.
Bólintottam és a kocsihoz sétáltam, amin elég sok finomság megtalálható volt. Elvettem az egyik tálat és leültem az ágyra.
-Látom éhes vagy.-jött ki vigyorogva
-Egy kicsit.-mosolyogtam és bekaptam még egy falatot.
Miután jól laktam elterültem az ágyon. Figyeltem őt, ahogy eszik.
Megvizsgáltam az arcát, ahogy mozog a szája. A gyönyörű szemeit. A zöld szemei csak úgy rikítanak, illik a barnás hajához.
-Miért nézel?-kapta rám a tekintetét
-Nem szabad?-kérdeztem vissza
-Hát nem is tudom.
-Pedig nekem szabad.-rántottam meg a vállamat.
-Azt én nagyon jól tudom.-kacagott fel
-De csak nekem.-emeltem fel a mutatóujjamat
-Csakis neked.-tette le a tányérját.-Senki másnak.-feküdt fel mellém
-Én is így gondoltam.-húztam ki magam ülve
Fél kézzel átkarolt és felém fordult.
-Mit szeretnél?
-Csak egy csókot.-hajolt még közelebb
Óvatosan arcomra vezette a kezét és úgy húzott közelebb. Egy szenvedélyes csókban forrtunk össze. A mellkasára hajtottam a fejem.
-Annyira jó így.-mondtam és a szívverését kezdtem el hallgatni.
-Szerintem is.-simogatta a hátamat
-Bekapcsolod a tv-t?
-Igen.-nyúlt a távirányítóért
A hátamat továbbra is simogatta. Egy vígjátéknál állapodott meg, amit előszeretettel néztem és nevettem végig.
-Ennyire tetszik?-kérdezte fél óra után
-El sem tudod képzelni, hogy mennyire.-pillantottam rá.
A film után még egyet megnéztünk.
-Már 7:38-szólalt meg-Menjünk.-állt fel az ágyról
Engem is felhúzott. Egy szandálba dugtam a lábam és belé karolva mentem. A part felé vettük az irányt. Autóval mentünk.
-Ha vissza érünk alszunk egy jót.-mosolyogtam rá.
-Olyan vagy mint a mormoták.-nevette el magát.-Vagy mint a lajhárok
-Szerinted lusta vagyok?-csattantam fel játékosan
-Nem azt mondtam.-védekezett nevetve
-Akkor?-húztam fel az egyik szemöldökömet
-Szerintem éhes vagy.-nevette el magát.
-Na jó, hagyjál.-fordultam el tőle karba tett kézzel.
-Ha eszel jobban leszel.-nevetett
Én is elnevettem magam.
-Tényleg éhes vagyok.-haraptam be a számat.
-Tudtam.-parkolt le.-Mindig tudom mikor vagy éhes
Csak megforgattam a szemeimet és kiszálltam az autóból.
-Hol eszünk?-kérdeztem a part felé sétálva
-Egy külön helyünk van.-karolt át
Az egy asztal állt nem messze tőlünk. Körülötte pedig világítás.
-Az a mi asztalunk?-érdeklődtem
-Pontosan
Mikor odaértünk kihúzta nekem a széket, és meg be is tolt. Egy pincér szolgált fel nekünk valami itteni specialitást. Meg kell hagyni, hogy nagyon finom volt.
Azután kaptunk desszertet is.
A vacsora végeztével a szállodába mentünk. Egy pizsamát magamra kaptam és bedőltem az ágyba.
-Köszönöm a mai napot.-adtam egy puszit az arcára, és a mellkasára feküdtem
-Igazán nincsen mit.-ölelt magához.
Pár percig még fel voltam, de utána elaludtam.