Maffiába kényszerítve (BEFEJEZETT)

Dráma

Reggel amikor felkeltem David már nem volt az ágyban, ami miatt megkönnyebbültem. Kikecmeregtem az ágyból majd elvégeztem a napi rutinomat a fürdőbe. A gardróbban öltöztem fel és indultam le. Lassan mentem le.
A konyhába mindkettő férfi ott ült és kávézott.
-Jó reggelt.-köszöntem nekik illedelmesen.
Mindketten vissza köszöntek majd David kihúzta a maga mellett lévő széket, hogy üljek le.
-Hogy aludtál?-kérdezte leendő apósom.
-Köszönöm, jól. Maga?-mosolyogtam rá.
-Nagyszerűen.-mosolygott ő is.
-Mikor is érkeznek anyáék?-kérdezte a mellettem ülő.
-11.-válaszolt az apja.
Ő csak bólintott. Megkaptuk a reggelinket közben Erica folyamatosan sürgött-forgott.
-Segíthetek valamiben?-álltam fel és sétáltam hozzá.
-Megoldom.-mosolygott rám.
-Segítek!-jelentettem ki.
Láttam, hogy a körülöttem levőek meglepődnek tettemen. Nem törődtem vele, hanem csak összeszedtem a piszkos tányérokat és poharakat és a mosogatógépbe helyeztem.
-Kénytelen leszek még valakit felvenni.-fogta a fejét David.
-Miért?-fordultam felé.
-Állandó itt vagy.-nézett rám.
-Szeretek segíteni meg főzni.-néztem a szemeibe.
-Inkább örülnöd kellene.-mondta az édesapja.-De tényleg nincs rá szükség.-állt fel és jött közelebb.-Persze, ha van kedved csak nyugodtan.-simította meg a hátamat.
-Köszönöm.-mosolyogtam rá.
Majd tovább tevékenykedtem a konyhába. Felvágtam a zöldségeket, elpakoltam a tiszta edényeket. Közben már csak ketten maradtunk a konyhába. Lassan kész lettek az ételek és én töltöttem magamnak egy pohár narancslét.
-Ha megittad akkor gyere.-szólt a hátam mögül. Mielőtt bármit mondhattam volna újra megszólalt.-5 perc itt vannak.
Csak bólintottam majd gyorsan megmostam a kezemet. Egymás mellett lépdelve indultunk ki.
-Légy kedves.-súgta oda mikor kiléptünk.
-Mindig az vagyok.-mondtam gúnyosan.
Már Adam kint várta a családját. Kívülálló voltam közöttük. Nem illettem ebbe a képben. Amikor egy sötét terepjáró bekanyarodott David a derekamnál fogva magához húzott és erősen tartott, hogy még véletlen se tudjak elmenekülni. Csúnyán rá néztem, de ő csak elnevette magát. Ezzel tud a legjobban felbosszantani. Az autó megállt előttünk és kiszállt egy nem túl idősnek kinéző asszony és két fiatalabb személy. Mosolyogva ölelték meg elsőnek az apjukat majd Davidot.
-Te lennél a sógornőm?-lépett hozzám a srác és levette a napszemüvegét.-Gyönyörű vagy!-bókolt.
Már épp szólásra nyitottam a számat amikor megszólalt David.
-Öcsi, ő az enyém.-vigyorgott majd magához húzott.
Én kicsit el léptem tőle és bemutatkoztam az öccsének ezzel is idegesítve őt.
-Zoé Silverman.-nyújtottam a kezem.
-James.-mosolygott majd megölelt.
Meglepődtem tettén, de vissza öleltem. Majd odajött a húga is, Amanda, aki nagyon aranyos lány. Az édesanyja is bemutatkozott. Mindenki nagyon aranyos volt velem és örültek, hogy „együtt” vagyunk. Én csak mosolyogtam és nem tudtam mit mondani, mivel erre nem is lehet. A nappaliba sétáltunk mind és helyet foglaltunk. Addig a személyzet a szobákba vitte a bőröndöket. Erica és egy fiatal nő pezsgőt hoztak nekünk. A „barátom” szorosan mellettem ült le és ölelte át a derekam, ami nem volt ínyemre és ezt ő is észrevette.
-Bírd ki.-súgta oda mosolyogva, mintha valami szépet mondott volna.
-Kösz.-súgtam fülébe én is.
-Társaságba nem illik sugdolózni.-szólt a húga.
-Csak azt kérdeztem, hogy jól van-e, mivel éjszaka kicsit rosszul érezte magát.-hazudta David és én hirtelen rá kaptam a fejem.
Ő csak rám nézett, hogy támasszam alá azt, amit mondott.
-Ez igaz?-nézett rám Amanda aggódva.
-Igen, de már jól vagyok.-mosolyogtam mint, aki elhitte, amit mond.
-Csak nem?-kérdezte az anyja vidáman.
Elsőnek nem esett le, de amikor a mellettem ülő megszólalt értettem mire célzott.
-Jaj, anya.-kezdte.-Egyszer se feküdtünk le.-mondta el az igazat majd nézett egyet, hogy hoppá talán ezt nem kellett volna.
-Hű!-mondta nevetve James.-Tesó, tényleg szerelmes vagy.-nevette el magát.
Ők nem tudták az igazat, de mi igen. Rossz érzés volt, hogy hazudnom kell nekik A kis eszmecserénk után ezt a témát nem firtatták. Átvonultunk a konyhába ebédelni és a vasárnapot kezdték el szervezgetni, hogy mi hogy legyen az eljegyzésünkön. Nem nagyon volt kedvem ezt hallgatni, de kénytelen voltam mosolyogva hallgatni és néha-néha beleszólni.
-Amúgy ebbe az ételben a menyed keze is benne van.-mondta Dávid a desszertként.-Nem tudtuk reggel kirobbantani a konyhából. Mondtam kénytelen leszek valakit felvenni.-mosolygott.
-De mondtam semmi szükség rá.-mosolyogtam rá, de közben egy kanál vízben megtudtam volna folytani.
-Nagyon ügyes vagy.-mondta Maria.
-Köszönöm.-mosolyogtam rá.
Az ebéd után Amanda kézen ragadva húzott fel a szobába.
-Most kicsit kiközösítjük a bátyámat.-zárta be nevetve az ajtót.
-Rendben.-nevettem és őszintén örültem ennek.
Segítettem Amynek kipakolni a ruháimat, de közben folyamatosan nevettünk és hülyéskedtünk. Örültem, hogy ilyen jól megértjük egymást. Nem gondoltam volna, hogy ilyen aranyos húga van.
-Zoé!-lépett be a szobába David idegesen.
-Igen?-fordultam felé.
-Gyere! Beszélnünk kell!-lépett ki az ajtón.
-Mindjárt jövök.-fordultam Amanda felé majd kiléptem én is az ajtón.
Ő ott várt az ajtó mellett mikor mellé léptem karon ragadott.
-Neked megint mi a bajod?-rántottam ki a kezem a szorításából.
-Gyere.-húzott újra.-Nem a folyóson fogom megbeszélni.
-Engedj el.-próbáltam újra kitépni a kezem a szorításából.
A falhoz nyomott és a kezeimet a fejem felett fogta le. Csípőjével a csípőmet tartotta fogva.
-Ki az a Josh?!-ordított rám és nem érdekelte, hogy a folyosón állunk.-Ha?!
Nagyon feszült volt és nem értettem honnan jött ez a hirtelen kirohanása.
-Mi?-kérdeztem.
-A barátod?-szorított erősebben.
-Nem. Katynek a vőlegénye.-mondtam el az igazat.-Eressz már! Ez fáj.-néztem a szemeibe.
Lazított a szorításán.
-Ha megtudom, hogy van valakid akkor..-kezdte, de nem hagytam folytatni.
-Akkor mi lesz?-néztem idegesen a szemébe majd egyik kezem kirántottam a szorításából.-Megölsz? Megversz?-szegeztem neki a kérdéseimet.-Nincsen senkim és nem érdekel, hogy mit csinálsz.-adtam neki egy akkorra pofont, hogy az arcához nyúlt.
Már éppen indultam volna el amikor utánam kapott. A derekamnál fogva szorított magához.
-Te az enyém vagy!-kiáltott rám.-Megértetted?-nézett rám és kezeivel még szorosabban tartott.
Próbáltam eltaszítani magamtól a mellkasánál fogva, de nem sikerült.
-Gyűlöllek.-mondtam neki könnyes szemmel és mintha megbánást fedeztem volna fel a szemeiben.
-Bátyám, mit művelsz?-jött oda idegesen a húga.
Rám nézett majd elengedett. Én letöröltem könnyes szemem.
-Semmit.-mondta és elviharzott mellettünk.
-Jól vagy?-lépett mellém Amanda.
Csak bólintottam, ő pedig magához ölelt. Akkor tört ki belőlem a keserves zokogás. Nagyon utálom ezt az embert. Egy szívtelen, érzéketlen dög. Nem tudom, hogy meddig bírom még elviselni.
Fontos nekem az öcsém, de nem fogom bírni. A szobájába vezetett majd leültetett az ágyra. Leguggolt elém majd a kezeimet tanulmányozta. Mindkét csuklómon egy hatalmas vöröses folt éktelenkedett.
-Megütött?-nézett rám kétségbeesetten.
-Nem.-mondtam elhaló hangon.
Adott egy zsebkendőt. Megtöröltem a szemeimet majd kifújtam az orromat.
-Többször is előfordult ilyen vita köztetek?-kérdezte.
Nem válaszoltam, de eszembe jutott az amikor a szobájába kanos volt és az is amikor az apja szólt rá.
-Kétszer ezen kívül.-szipogtam.
-Istenem.-fogta a fejét.-Beszélek vele.-állt volna fel, de én utána kaptam.
Nem akartam egy újabb vitát. Nem akartam látni.
-Miből vesztetek össze?-ült fel mellém és simított a hátamra.
-Azt hitte megcsalom.-mondtam el majd megtöröltem a szemeimet.-Írt nekem a barátnőm vőlegénye valamit, de a szobába maradt a telefonom és azt hitte, hogy ő a barátom.
-Kislányom, nem tudod miért..-lépett be a szobába Maria.-Mi történt?-nézett rám.
-A fiad.-mondta bosszúsan Amy.
-Összevesztünk.-mondtam ki egyszerűen.
Beljebb jött és megállt velünk szemben.
-David idegesen lejött. A kulcsát feldúltan elkezdte keresni, mindent fel lökött majd elment. Kérdeztük, de nem válaszolt.-sorolta el a lent történteket.
-Azzal gyanúsította meg Zoét, hogy megcsalja. A falnak szorította, ordibáltak egymással. Nézd meg a kezét.-nyújtotta felé a kezemet, amit én azonnal vissza húztam.
-Ezt ő csinálta?-kérdezte. Csak bólintottam.-Miért hitte, hogy megcsalod?
-A szobába maradt a telefonom és a barátnőm vőlegénye írt valamit.-mondtam el.
-Megütött?-kérdezte ugyanazt, amit nem rég a lánya.
-Nem.-néztem a szemeibe.
Ő csak megölelt.
-Nyugodj meg! Majd elbeszélgetek vele.-jelentette ki.
-Köszönöm, de nem kell. Azt hinné, hogy rá uszítottam magát.
-Beszélni fogok vele.-indult el kifelé.-Ha bármire szükséged van csak szólj.-mosolygott rám.
-Köszönöm.-mosolyogtam én is.
-Holnap elmegyünk vásárolni!-jelentette ki majd kilépett.
Én sóhajtva dőltem hátra az ágyon. Majd felültem. Felálltam és elindultam a szobába. Azonnal utánam jött Amy. Megmosakodtam majd kicsit rendbe szedtem magamat. Gondolkoztam azon, hogy pár napra az Masonhoz megyek, de nem akartam, hogy aggódjon miattam.
-Hová mész?-kérdezte.
-Az öcsémhez.-mosolyogtam rá.-Szeretnél jönni?
-Ha nem zavarok.-mondta kedvesen.
-Dehogy zavarsz.-mosolyogtam rá.
Majd a táskámat megragadva indultunk le. A többiek a nappaliban ültek és beszélgettek. Amikor megérkeztünk csend lett.
-Hová mentek?-kérdezte David apja.
-Sétálni.-válaszolt Amy.
Ő csak bólintott majd tovább mentünk az udvaron Taylor állt.
-Hová vihetem asszonyom?-kérdezte
-Sehova.-mondtam kikerülve őt.
Egy taxit hívtam magunknak majd miután bediktáltam a címet elindulhattunk a testvéremhez.
-Ne mond semmit az öcsémnek.-néztem kérlelve rá.
-Nem mondok.-mosolygott rám és megsimította a kezemet.
-Örülök, hogy megismertelek.-mosolyogtam rá.
-Én is örülök. Annak főként, hogy te vagy a sógornőm.-mosolygott rám.
Rá mosolyogtam én is.
Szegény pedig, ha tudná az igazat. Biztos megutálna egy életre. Biztos, hogy akkor nem így viszonyulna hozzám, de nem szabad megtudnia. Nem akarok senkinek se fájdalmat okozni.
Csendben eltűrőm az egészet. Hallgatok az egész egyezségünkről, de ezekkel a kirohanásaival csak azt fogja elérni, hogy még jobban megutálom és egy légtérben se fogunk tudni megmaradni.
Lassan az iskola elé értünk. Én kiszálltam és intettem a testvéremnek, hogy szálljon be.
Csodálkozva nézett a mellettem ülő lányra. Hirtelen nem tudta, hogy mit is mondjon.
-Sziasztok!-köszönt vigyorogva.
-Szia.-köszönt Amanda zavarban.
-Mason Silverman.-nyújtotta öcsikém a kezét.
-Amanda Peterson.-rázta meg.
A két fiatal hangját lehetett egész úton hallani. Örültem, hogy ennyire megértik egymást és ilyen jól kijönnek. Mosolyogtam rajtuk majd a házunknál kifizettem a taxit és bementünk.
-Mason megírod a leckét és utána tovább beszélgethettek.-néztem rá szigorúan.
-Na, de Zoé.-nézett rám aranyosan.
-Nincs semmi, de.-mutattam az emelet felé.
Szót fogadott, addig mi a konyhába foglaltunk helyet. Elbeszélgettük az időt mire ő lejött. Utána ők a nappaliban foglaltak helyet és elég nagy összhangban voltak. Mosolyogva figyeltem ahogy egymás viccein nevetnek. Csengett Amanda telefonja. Rá nézett a képernyőre majd rám kapta ijedten a tekintetét úgy, hogy a testvérem ne vegyen ebből észre semmit.
Nemlegesen ráztam a fejemet és vette a lapot. Vissza mentem a konyhába és besegítettem Dorothynak. Mindenki megvacsorázott, de én csak turkáltam a tányéromnak. Nem voltam éhes.
-Kicsit kimegyek levegőzni.-hagytam őket újra kettesben a nappaliban.
Kiültem a hintaágyba és onnan kémleltem a csillagokat. Régen is sokat voltam itt kint apával, ami boldogsággal töltött el.
Szomorú voltam, hogy ilyen hamar meghalt és itt hagytak bennünket. Tudom, hogy nem lennének büszkék rám, hogy ilyen emberek közé keveredtem. Mindig is visszafogott, szerény emberek voltak. A mindennapi betevőjüket egy kisboltban keresték meg, de annyira eladósodtak, hogy meg kellett válni tőle.
A haláluk után romokba voltunk. Nehéz volt felállni és voltak adósságok is, amiket fizetni kellett. Plusz munkákat vállaltam, hogy kifizessek mindent. Utána már csak az öcsémet próbáltam eltartani és mindent megadni neki.
Miközben vissza gondoltam a régi szép, illetve rossz időkre is. Észre se vettem, hogy a könnyeim utat törnek maguknak.
Hagytam, hogy végig folyjon az egész arcomon. 
A mai, illetve az elmúlt napok eseményei is végig pörögtek a fejemben és még jobban sírtam. Hallottam, hogy valaki közeledik felém és gyorsan megtöröltem az arcomat.
-Én vagyok az.-szólt halkan Amy.
-Csüccs le.-mosolyogtam rá még kissé könnyes szemmel.
-Már megint sírtál?-kérdezte szomorúan.
-Dehogy.-töröltem meg az arcomat újra.
-Menjünk lassan haza. Jó?-tette kezét a hátamra.
-Még nem szeretnék, de te nyugodtan menj.-mosolyogtam rá.
-Masonnak fel fog tűnni, hogy van valami, ha nem jössz.-nézett rám komolyan.
-Igaz.-álltam fel.
Felém nyújtott egy zsebkendőt és jól megtöröltem az arcomat, hogy ne legyen nyoma a sírásnak. Majd bementünk a házba.
-Mi lassan megyünk.-mosolyogtam a testvéremre.
-Vigyázz magadra, nővérem.-puszilt meg.
-Te is vigyázz magadra.-pusziltam meg én is.
Elköszönt Amandától is majd a táskámat a kezembe véve indultam el. Éppen hívni akartam egy taxit amikor Taylor állt meg előttünk. Kinyitotta nekünk az ajtót, beszálltunk és már el is indult. Hamar haza értünk. Haza. Nagyon fájdalmas ez a szó, mivel nekem a régi otthonom marad mindig az, ahova haza tudok menni és nem ez a ház.
Kiszálltunk és indultunk be. Mindenki a nappaliba volt kivéve őt. Nem is bántam. Legalább nem kell látnom. Hozzájuk sétáltunk köszönni. Nem sokat beszélgettünk, mivel mindenki állítólag ment aludni és engem kiküldtek az udvarra. Nem értettem ezt az egészet és nem is tetszett. Nem tudtam, hogy mi folyik itt. A táskámat a fotelba dobva indultam ki a hátsó udvarra, ahol egy hatalmas medence állt és mindenhol virágszirmok. A legvégén ott állt egy virágcsokorral a kezében. Amikor meglátott elkezdett közeledni felém.
-Nagyon sajnálom.-lépett közelebb.-Nem akartam ezt tenni.-nézett rám szomorúan.-Tudom, hogy nagy fájdalmat okoztam neked és sajnálom.-megakarta fogni a kezem, de elhúztam tőle. Ennek ellenére meglátta a szorításának a nyomát.-Ne haragudj.-húzta kezemet közelebb magához és mind a kettőre egy-egy puszit nyomott.
Meglepődtem tettén. Nem tudtam, hogy hova tegyem és mi ez a hirtelen változás. A könnyeim újra utat törtek maguknak, de ő magához húzott.
-Úgy utállak.-ütöttem mellkason.-Utállak..utállak..utállak.-ütögettem folyton és közben a könnyeim folyamatosan folytak.
-Annyira sajnálom.-mondta elhaló hangon közben egyik kezével szorított magához majd egy puszit nyomott a fejemre.-Amikor megláttam azt az üzenetet azt hittem, hogy vele vagy.
Rá emeltem fátyolos tekintetemet.
-Sajnos hozzád vagyok láncolva.-mondtam szomorúan közben egy újabb könnycsepp hullott le az arcomon.
Letörölte és a csokrot felém tartotta.
-Neked hoztam.-nézett a szemeimbe.
-Dugd fel magadnak.-mosolyogtam rá.
-Mi?-döbbent le.
Elvettem a kezéből és a gyönyörű csokorral ütöttem meg egyszer. Majd hirtelen hátráltam, de megcsúsztam a medencénél. David utánam kapott, de késő volt. Egyszerre zuhantunk be a medencébe. Ő csak folyamatosan röhögött.
-Ez is a te hibád.-ütöttem mellkason.-Szegény virág.-néztem a körülöttünk úszó darabkáit.
-Majd kapsz újat.-nevetett.
-Ne nevess.-mondtam, de én is elnevettem magam a szerencsétlenkedésünken.
A medence széléhez úszott és kimászott majd felém nyújtotta kezét. Akkor figyeltem csak meg, hogy a csurom vizes ingen átlátszódott kidolgozott felsőteste.
Nem legeltettem rajta sokáig a szememet, hanem a széléhez úsztam majd a segítségét elfogadva kihúzott a medencéből.
Derekamnál fogva tartott majd mélyen a szemeimbe nézett.
-Béke?-nyújtotta felém a kisujját.
-Béke.-nyújtottam felé én is a kisujjamat.
-Amúgy a családom az ablakból figyel minket. Most vettem észre.-súgta a fülembe.
Elnevettem magam majd felnéztem és tényleg ott álltak. Gyorsan vissza húzták a függönyt mi pedig nevetve sétáltunk be.
Most nem akartam annyira megölni, de ezzel egy icipicit kerültünk közelebb, ami nem sokat jelent.
A szobába felsétálva előre engedett, hogy zuhanyozzak meg én hamarabb és ő addig át megy Jameshez. Kedves volt tőle a gesztus.
Szóval gyorsan megfürödtem és hajat is mostam. Pizsamában léptem ki a fürdőből. Miközben a hajamat szárítottam belépett David. Mindketten befeküdtünk és elbarikádoztam magamat tőle ugyan úgy mint tegnap este, amin csak röhögött.
-Közelebb akarok hozzád kerülni.-nézett mélyen a szemeimben.
-Jó, hagyj aludni.-néztem rá..
-Komolyan mondtam.-nézett újra a szemeimbe.
Nem válaszoltam neki semmit, hanem elfordultam.
-Küzdeni fogok érted.-szólalt meg újra, de nem válaszoltam erre se.
Becsuktam a szemeimet és elaludtam, de folyamatosan a szavaira gondoltam. Tényleg igazat mond?