Maffiába kényszerítve (BEFEJEZETT)

Túlzásba vitt bulizás

Reggel elég korán felkeltem még furcsáltam is. Felöltöztem majd lesétáltam és kimentem a hátsó kertbe.
Leültem az egyik székre és csak bámultam ki a fejemből. Nem sokáig élveztem a csendet egyedül, mert valaki leült mellém. Elsőnek nem néztem rá majd megláttam, hogy David az.
Félig kigombolt ingben és két csésze kávéval a kezében. Az egyiket felém tartotta.
-Megakarsz mérgezni?-néztem rá felhúzott szemöldökkel.
Elnevette magát és utána válaszolt.
-Nem.-mosolygott.
Elfogadtam a kávét. Hátra dőlt a székben és engem figyelt.
-Muszáj bámulnod?-mondtam rá sem nézve.
-Talán.-kortyolt a kávéjába.
-Milyen dolgod volt?-fordultam felé.
Láttam, hogy kicsit meghőkölt a kérdésemre, de ez nem sokáig tartott.
-Volt egy kis dolgom.-mondta kedvesen.
-Mégis miféle?-kortyoltam a kávémba.
-Mindenféle.-húzta le a csésze tartalmát.
-Jó éjszakád lehetett.-néztem végig rajta gúnyosan és nevettem egyet.
-Ittam egy kicsit.-gombolta ki az ingjét.
-Egy kicsit?-nevettem.-Meg csak ittál?-mutattam a rúzsfoltra az ingjét.
-Csak ittam és sokat.-válaszolt.
-Értem.-fordultam újra előre.
-Megyek lezuhanyozok és felöltözőm.-állt fel.
-Csak nyugodtan.-mondtam rá se nézve.
Hallottam a lépteit csak akkor figyeltem oda amikor megpróbálta halkan bezárni az üvegajtót, de kicsit se halkra sikeredett. Kicsit elnevettem magamat.
Fura volt ez az egész. Valamiért teljesen szokatlan, mert mi egyáltalán nem így szoktunk viselkedni egymással. Folyamatosan öljük egymást vagyis én őt, de akkor is. Lehet, hogy túl korán van.
Nem akartam agyalni ezen, ezért inkább bementem a konyhába és segédkeztem Ericanak.
-Zoé!-hallottam a hangját a hátam mögül.-Van egy kis ajándékom neked.-hangja halk volt és kedves, amin meglepődtem.
Összeráncolt szemöldökkel fordultam felé.
-Nem szeretem, ha költöd rám a pénzed.-néztem a szemeibe.
-Nem érdekel.-kacagott fel aranyosan.
Várjunk én tényleg aranyosnak találtam a nevetését?! Nem vagyok teljesen komplett. Biztos volt abba a kávéban valami.
-Tényleg nem kérek semmit-mondtam egy kis idő után.
-Gyere.-ragadta meg a kezemet és elkezdett húzni maga után.
Kikaptam a kezemet a kezéből és úgy sétáltam utána.
-Mivel ez meglepetés be kell csuknom a szemedet.-nézett mosolyogva.
-Utálom a meglepetéseket.
-Hozzá kell szoknod.
A kezeivel eltakarta a szemeimet úgy, hogy teljes sötétség volt. Valaki kinyitotta az ajtót és ő pedig le navigált a lépcsőn.
-Elengedsz végre?-mondtam mikor megálltunk.
-Igen.
Levette a kezeit és kinyithattam a szemeimet. Egy Bmw állt a ház előtt egy masnival átkötve.
-Ez a tiéd.-mosolygott.-Tudom, hogy néha rád jön az ötperc és nem hagyod, hogy Taylor szállítgasson, de nem szeretném, hogy taxival utazz.
Meglepődtem a tettén és elsőnek szóhoz se tudtam jutni.
-Nem fogadhatom el.-néztem rá.
-Dehogynem.-mosolygott.-Ennyi jár neked is. Miattam vagy itt és sajnálom.
-Nem fogadhatom el, tényleg.
-Ne hülyéskedj velem. Nem érdekel a kifogás.-nézett rám.
-Hát, de ez iszonyú drága és nekem nem kell semmit se venned meg na.-hirtelen azt se tudtam mit is mondjak.
-Nem baj.-nézett.
-Hát nem is tudom mit mondjak..
-Semmit. Legyen ez egy békítő ajándék.
-Köszönöm.-néztem rá.
-Szívesen.-mosolygott és a zsebéből előhúzott egy dobozt.-A kulcsod.
Kedvem lett volna megölelni, de nem akartam, hogy azt higgye, hogy ezzel közelebb került hozzám. Nem akartam, hogy többet gondoljon ebbe az egészbe.
Csak álltunk ott egymás mellett. Ő engem figyelt én pedig néztem ki a fejemből. Pár perc múlva mondta menjünk be reggelizni. Már lassan mindenki jött be a konyhába. Mindenkinek köszöntem illedelmesen majd leülhettünk reggelizni. Már a vége felé jártunk amikor az apja megszólalt.
-Hol jártál fiam?-nézett rá.
-Volt egy kis dolgom.-mosolygott.-Meg Zoénak az ajándékát intéztem.
-Milyen ajándékot?-kérdezte Amanda csillogó szemekkel.
-Kapott egy autót.-mosolygott rám.
Én is rá mosolyogtam a látszat kedvéért. A téma nem sokára változott a holnapi utazásukra.
-Na és mikor indul a gép?-kérdezte David
-Reggel 10 órakkor.-válaszolt az édesapja.
-Minél hamarabb keressetek egy házat majd én is segítek.
-Ennyire fogunk hiányozni?
-Igen. A közelben akarlak titeket tudni.
-Mi is itt akarunk lenni veletek.-mondta Amanda.
-Hamarosan lányom.-mondta Maria.
A reggeli végén segítettem elpakolni. Majd felmentem a szobába, mivel megígértem Amandának, hogy elkísérem Masonhoz meg nekem is jó látnom egy kicsit őt.
A saját autómmal mentünk. Nagyon kényelmes és gyönyörű. Egyszerűen nem tudtam hova tenni, hogy miért is kaptam tőle egy autót és mi ez a hirtelen kedvesség. Ki tudja, hogy meddig fog tartani és meddig is lesz velem szemben normális. Ez nála hangulatfüggő meg nem sokáig tud normális lenni, de majd ki fog derülni, hogy mi van.
Lehet, hogy megsütötte a nap a fejét. Semmi sincsen kizárva.
Lassan megérkeztünk az öcsémhez, aki már az ablakba ülve figyelt minket. Mondtam neki, hogy jöjjön menjünk el egyet fagyizni és beszélgessünk ott egy kicsit. Azonnal be is pattant és mehettünk a legközelebbi cukrászdához.
Mindenkinek vettem 2-2 gombóc fagyit közben pedig egy jót beszélgettünk. Hiányzott, hogy minden percben mellettem legyen Mason. Ehhez voltam hozzá szokva és nem ahhoz, hogy csak ilyen ritkán láthassam, de próbálok minél több időt tölteni vele. A mai nap azért nem ment iskolába, hogy eltudjanak búcsúzni. Emiatt én úgy döntöttem, hogy kettesben hagyom a fiatalokat és megyek megnézem Katyt. Útközben felhívtam. Második csöngésre fel is vette.
-Szia.-szóltam bele mosolyogva.
-Szia, Zoé.-hallottam a hangján, hogy mosolyog.
-Rá érsz most? Vagy dolgozol?-kérdeztem meg rögtön.
-Itthon vagyok.
-10 perc és ott vagyok nálad.-mondtam mosolyogva.
-Várlak.-mondta majd bontottam a vonalat.
Elindultam felé egy kicsivel több mint 10 perc után értem oda. Bedudáltam és már jött is kis. Beszállt az autóba én pedig magamhoz öleltem a barátnőmet.
-Nagyon hiányoztál.-öleltem magamhoz.
-Te is nekem.-szorított magához.
Egy kávézóba ültünk be és rendeltünk magunknak kávét miközben beszélgettünk az elmúlt napok eseményeiről. Mindent megosztott velem, ahogyan én is vele. Ő azon volt, hogy tegyem félre az utálatomat és legyek Daviddal, mert nem biztos, hogy olyan rossz ember. Még ő próbált erről meggyőzni addig én az ellenkezőjével őt. A végén nem jutottunk dűlőre, mert szerinte túl makacs és önfejű vagyok és hamar ítéltem el, amin én csak egy jót nevettem. Nem ő él vele egy házban es nem tudja, hogy milyen. Jó, mondjuk én se nagyon ismerem, mert csak néhány dolgot tudok róla meg azokat, amiket hallottam. Folyamatosan csak vitatkozunk és nem beszélgetünk és nem tudom én se milyen, de biztos a velejéig gonosz, ahogy mindenki mondja. Nem akarom megismerni. Ez a távolság kell közénk. Ez így is fog maradni.
Nem sokáig tudott lenni, mivel behívták az óvodába, mert a délutános óvónő megbetegedett és neki kellett helyettesítenie. Megértettem és haza vittem, hogy eltudjon készülni. Azután felhívtam Amandát, hogy mehetek-e érte. Azt mondta, hogy igen. Szóval elmentem értük. Masont haza vittem és Amyvel mi is elindultunk.
-Megcsókolt.-mondta vigyorogva egy idő után.
-Mi?-néztem rá mosolyogva.
-Búcsúzáskor. Azt hittem, hogy megakar ölelni, de nem.-vigyorgott maga elé bámulva.
-Akkor ti most?-próbáltam finoman rákérdezni.
-Még csak ismerkedni fogunk.-mosolygott.-Nem akarunk semmit se elsietni.-nézett rám.
-Ezt meg is értem és igazatok van ebben.-mosolyogtam.
-Minél hamarabb vissza kell, hogy jöjjek ide.-mondta boldogan.
Őszintén örültem a boldogságunknak. A sok rossz után Mason is megérdemli, hogy boldog lehessen valakivel. Amúgy az élet ironikus.
A testvéreink egymásba szerettek miközben mi csak kényszerből vagyunk úgymond egy pár. Vagyis csak engem kényszerítettek.
Lassan haza értünk. Amanda ugrálva ment be a házba. Madarat lehetett volna vele fogatni annyira boldog volt.
Én csak mosolyogva sétáltam be utána. A család többi tagja nem volt otthon kivéve Davidot.
-Mi lelte?-utalt a húgára.
-Szerelmes.-néztem utána.
-Akkor lassan jöhet a felelősségteljes bátyusos elbeszélgetés.-nézte ő is a vidám Amandát.
-Te olyat is tudsz?-nevettem el magam.
-Mindent.-kacsintott.
Én csak megforgattam a szemeimet majd elindultam felfelé, de utánam kiabált.
-Megyek dolgozni majd este jövök.
Nem válaszoltam neki csak tovább sétáltam egyenesen a szobába, ahol egy kicsit ledőltem tévézni. Valamikor el aludthattam, mert arra keltem, hogy valaki a nevemet mondogatja. Lassan kinyitottam a szemeimet majd egy mosolygós Amandával találtam szemben magamat.
-Kezd el készülni, mert lassan megyünk bulizni.
Tényleg..még ez is. Teljesen elfelejtettem, de ha már megbeszéltük nem tehetek semmit. Lezuhanyoztam majd együtt kezdtünk el készülődni. Hét órakkor indultunk el otthonról.
-Amúgy anyáék csak úgy engedtek el, ha a bátyám klubbjába megyünk.-mondta lehajtott fejjel.
Nem tetszett nekem ez az ötlet, de nem tehettem mást.
-Rendben.-válaszoltam
Majd elvegyülünk a tömegben vagy valami, hogy ne vegyen észre, de ez nem tudom mennyire fog sikerülni, mert mindegyik alkalmazottja ismer minket. Egy estét akartam nélküle tölteni, de nem tudom mennyire fog ez sikerülni
Lassan megérkeztünk a hatalmas épülethez, ahol a kidobók soron kívül engedtek be minket. A sorban álló tömeg nagy részének ez nem nagyon tetszett.
-Menjünk a kedvenc helyemre.-húzott mosolyogva maga után.
Mosolyogva kezdtem követni az egyik VIP részleghez, ahol nem igazán sokan tartózkodtak. Amanda intett az egyik srácnak az pedig azonnal jött is.
Leadtuk a rendelésünket, hogy milyen italt kérünk és pár perc múlva már hozta.
Sorra ittunk a feleseket és egyre jobb lett a hangulatunk. Kikapcsoltam az agyamat én is és nem gondolkodtam semmin.
Nem tudom, hogy hányadik kört ihattunk amikor a tömegbe besiettünk táncolni. Elsőnek csak ketten táncoltunk majd néhány fiú próbált a közelünkben lenni.
Intettünk a fiúcskának, aki a VIP szekciót szolgálja ki, hogy hozzon nekünk egy dupla kört.
Pár perc után vissza is jött a kért italokkal, amiket azonnal el is fogyasztottunk rekordidő alatt. Vissza is álltunk táncolni.
Éreztem, hogy már kezd beütni a sok ital és a zenére mozgattam a csípőmet. Elsőnek magamban majd valaki próbált velem táncolni, de nem sokáig élvezhettem a társaságát, mert leütötték. Oda pillantottam és láttam, hogy David az.
-Az én menyasszonyomhoz senki se nyúlhat.-rángatta fel a földről a fickót.
Újra megütötte már szinte rajta ült amikor jöttek a biztonságiak. Azonnal kidobták a fiatal fiút és akkor kaptam észbe.
-Te mégis mit művelsz?-néztem vele farkasszemet.
A beszédem már nem volt az igazi.
-Ami az enyém ahhoz senki sem nyúlhat.-jelentette ki és közelebb lépett.
-Nem vagyok a tiéd.-néztem mélyen a szemeibe.
-De.-válaszolt és a bal kezem után nyúlt.-Látod ez a gyűrű is azt jelzi.-mosolygott rám.
-Ez semmit se jelent.-néztem a kezemre.
-Táncolj velem.-forgatott meg, hogy a hátammal mellkasának csapódtam.
-Nem akarok veled táncolni.-mondtam előre nézve.
Őt ez nem érdekelte szembe fordított magával és kezeit a csípőmre vezette.
-Mindig olyan jól nézel ki.-nézett a szemembe.-Egy tánc.-mosolygott.-Abba nincsen semmi.
-Legyen.-adtam be a derekamat. Az alkohol egyre jobban átjárta az egész testemet.-Előtte szeretnék egy utolsót inni.-mosolyogtam rá.
-Nem.-nézett rám csúnyán.
-Akkor nincs tánc.
Beleegyezően sóhajtott majd mindkettőnknek hozatott italt. Szinte egyszerre ittuk meg. Már többet nem bírtam volna inni.
Újra a zene ritmusára kezdtem mozgatni a csípőmet úgy, hogy végig a szemeibe néztem. Próbáltam kizárni, hogy ki is ő, de nem igazán sikerült.
Szorosan magához közel tartott. Pár milliméter volt csak közöttünk. A kezeit folyamatosan a csípömön tartotta.
Minden létező távolságot próbált megszüntetni közöttünk. Éreztem, hogy valami nem stimmel. Kezdtem rosszul lenni, de nem akartam azzal foglalkozni.
Mélyen a szemeimbe nézett és hajolt volna közelebb.
-Nem érzem jól magam.-rogytam kissé össze.
Ő azonnal utánam kapott. Amikor látta, hogy nem bírom tartani magamat felkapott az ölébe. Más esetben már rég leütöttem volna, de most nem voltam olyan állapotban.
Amikor a levegőn voltunk már nem bírtam tovább.
-Hánynom kell.-azonnal letett, de egyik kezével tartott a másikkal a hajamat fogta.
Mindent kiadtam magamból.
-Jobb?-nézett rám aggódva.
Nemlegesen ráztam a fejemet.
Ő újra felkapott majd szólt a biztonságiaknak hozzák a kocsiját. Beültetett az anyósülésre és levette a cipőimet. A hajamat felkötötte már amennyire fel tudta, mivel nem volt nálunk hajgumi.
Az ülésnek dűltem és úgy figyeltem.
-Hozzatok hideg ásványvizet és egy hajgumit.-szólt oda az egyik nagy darabnak.
Pár perc múlva meg is hozták, amit kért. A hajamat próbálta felkötni amikor újra hányingerem lett és a zakóját sikerült eltaláltam.
Nem szólt semmit csak felkötötte a hajamat és ledobta a zakóját.
-Ez csúnya volt.-mondta szomorúan miközben kinyitotta a palackot és a számhoz emelte.
-Nem szándékos volt.-néztem rá.
-Tudom.-mondta és én belekortyoltam a vízbe.
Amikor már jobban éreztem magamat bekötött a biztonsági övvel és elindultunk.
-Amanda?-néztem rá, de éreztem egyre fáradtabb vagyok.
-Már régen haza vitték.
-Akkor jó.-mondtam halkan és a fejemet az ablaknak döntöttem.
Egyre jobban nyomott el az álom és nem igazán tudtam már nyitva tartani a szememet.
-Mindjárt aludhatsz.-nézett rám és megsimította az arcomat.
Csak bólintottam egy aprót. Nem sokára haza is értünk. Ő vitt be a házba egyenesen az emeletre.
-Ezt le kéne venni.-utalt a ruhámra.-Úgy kényelmesebb lesz.
Én csak megvontam erőtlenül a vállamat. Leültetett az ágyra, de nem bírtam ülni és eldőltem. Kisietetett a szobából majd Erica jött be és segített levenni a ruhámat és a köntöst rám adta.
Nehezen, de sikerült neki. Kiment a szobából és vissza jött ő. Segített befeküdni az ágyba.
Az utolsó, amire emlékszem, hogy betakart azután el is nyomott az álom.