Maffiába kényszerítve (BEFEJEZETT)

Szerelmesen

Arra keltem fel, hogy David puszilgatja az egész arcomat.
-Mit művelsz?-mosolyodtam el csukott szemmel
-Csak kényesztetem a feleségemet.-válaszolt nekem.
Kinyitottam a szemeimet és szembe találtam magam vele. A lehelete simogatta az arcomat.
-Igazán?-vigyorodtam el és átkaroltam a nyakánál.
-Igen.-vigyorodott el kajánul.
Feljebb ültem és a takaró lejjebb csúszott ezáltál kilátszódott az egész melltartóm. Újra magamra húztam a takarómat.
-Nem lett volna muszáj.-mosolyodott el és felkönyökölt
-Mit?-vigyorodtam el
-Huncut vagy, szerelmem.-nyomott egy puszit az arcomra.
-Ki kérem magamnak.-nevettem fel
-Jó, aludj inkább.-nevetett.-Most a lányommal fogunk beszélgetni.
-Szép, már ki is leszek rekesztve.-nevettem még mindig
Ő csak felnevetett és lehajolt a hasamig. Lerántotta rólam a takarót és puszikkal hintette be az egész területet.
-Már várom, hogy mellettem legyél, kislányom.-nyomott egy újabb puszit a hasamra.-Anyát majd szépen itthon hagyjuk és elmegyünk majd kettesbe mindenfelé.
-Akkor már engem nem is fogtok szeretni?-húztam fel egyik szemöldökömet
Erre felkapta a fejét és felemelkedett hozzám.
-Az nem kifejezés, hogy mennyire fogunk szeretni-simította meg az arcomat.-Tudod jól, hogy te vagy az életem.-ujjbegyével a számat simította meg
Behunytam a szemeimet érintésére.
-Annyira nagyon szeretlek.-mondtam elérzékenyülve
-Ne sírj már, szerelmem.-törölt le egy kósza könnycseppet
-Csak meghatódtam, drágám.-pusziltam meg.
-Hozzá kell szoknom, hogy érzékeny leszel az elkövetkezendő időben.
-Egy picit.-nevettem fel
-Ma be kell mennem a klubba, de te is jössz majd velem.
-Igenis, főnök.-tettem homlokomhoz az egyik kezem, hogy tisztelegjek
-Bolond.-nevetett fel.-Ugye tudod, hogy nagyon sok időm van?-húzta mosolyra a száját
-Mire akarsz célozni?-ráncoltam a homlokomat.
-Hát nem is tudom.-vigyorgott kajánul
Tarkómra vezette a kezét és szorosan magához húzott. Átkaroltam a nyakánál fogva. A számról a nyakamra tért át és apró puszikkal hintette be. Fölém magasodott és új folytatta előbbi tevékenységét. Megemelte a jobb lábamat és a combom belsejét kezdte el simogatni. Rám ereszkedett úgy, hogy figyelt a hasamra. Megéreztem keményedését és felnyögtem.
Pillanatok múlva pedig magáévá tett. Lihegve dőlt le mellém. A mellkasom nekem is gyorsan emelkedett fel és le. Nem sokára már normalizálódott a légzésem és felé fordultam.
-Elmegyek letusolni.-nyomtam egy puszit az arcára. Már láttam az arcán, hogy elmosolyodik.-Egyedül.-nevettem fel
Nagyot sóhajtott.
-Akkor én át megyek a másik szobába.-válaszolt.
-Rendben.-magamra tekertem a plédet és úgy mentem be a fürdőszobába.
Kulcsra zártam az ajtót és ledobtam magamról, ami eltakart és a zuhanyzóhoz sétáltam. Megengedtem a vizet és beálltam alá. Néhány percig hagytam, hogy a víz végig csurogjon rajtam és utána kezdtem csak el mosakodni.
Mikor késznek nyilvánítottam magam egy köntöst vettem fel. Elvégeztem a reggeli rutinjaimat és, amiben bejöttem a szennyesbe dobtam. Kinyitottam az ajtót és a hálószobába léptem. David már nem volt a szobában. Valószínűleg éppen zuhanyzik.
A piszkos ruhákat felszedtem a földről és a fürdőbe vittem. A ruhát, amit tegnap viseltem azt beakasztottam a szekrénybe, mivel tiszta volt. Azután felvettem egy fehérneműt és  választottam ki a mai napra ruhát.
Egy fekete garbót vettem fel, hozzá egy kockás szoknyát, amibe egy övet tettem bele. Felvettem egy magassarkú bokacsizmát. Egy fekete táskát is szedtem elő, amibe a telefonomon kívül még néhány dolgot tettem.
Mikor késznek nyilvánítottam magam, a táskát az ágyra dobtam és David keresésére indultam. A szomszéd szobában találatam meg. Éppen az ingjét vette fel.
-Azt hittem már elraboltak.-nevettem fel
-Vártam, hogy gyere.-sétált közelebb és a derekamnál fogva húzott közelebb magához.
-Itt vagyok.-válaszoltam és átkaroltam a nyakát
-Késtél.-mosolygott rám.
-Az baj?-húztam fel egyik szemöldökömet
-Eléggé.-markolt bele a csípőmbe
-Ha tudom sietek.-vigyorogtam rá
-Nincs mentség.-húzott a tarkómnál fogva magához.
Egy hosszú csókban forrtunk össze.
-Segítek.-nyúltam az ingjéhez mikor szétváltunk
Csak elvigyorodott és elengedett, hogy be tudjam gombolni az inget.
-Kész is.-mondtam neki.
A felső két gombot szabadon hagytam.
-Köszönöm.-nyomott egy csókot a számra és bedugta az inget a nadrágjába.
-Na menjünk reggelizni.-vigyorogtam rá
-Milyen kis éhes lett valaki.-fogta meg a kezemet
-Csak a baba.-vigyorogtam rá és elindultunk kifelé.
-Mindent rá fogsz.-nevetve karolt át
-Hülye.-forgattam a szemeimet, de elnevettem magam.-A táskámat fent hagytam.-mondtam már a lépcső alján
-Menj előre és én felmegyek érte.-nyomott egy puszit az arcomra.
Bólintottam és már ment is. Én a konyhába sétáltam be.
-Jó reggelt.-köszöntem Ericának.
-Jó reggelt.-mosolygott rám
Én helyet foglaltam az asztalnál. Elém tett egy pohár gyümölcslét. Addigra pedig David is visszaért. Leült mellém a táskát pedig az asztalra tette. Ő is köszönt az idős asszonynak, aki tálalt nekünk rögtön. David elé még egy csésze kávét is tett mire én csúnyán néztem rá.
Miután befejeztük az étkezést, egyenesen az autóhoz sétáltunk. Kinyitotta nekem az ajtót és megvárta még beszállok. Utána átkocogott az ő oldalára. Becsatoltam magam és azután ő is. Elindította a járművet. 
-Amúgy csinos vagy mint mindig.-mosolygott rám
-Köszönöm szépen.-mosolyogtam rá.
Az elsuhanó tájat és embereket figyeltem, mikor már kiértünk az útra. Bekapcsoltam a rádiót, hogy szóljon valami az utunk során. Elkezdtem dúdolgatni a dallamot, mire ő csak mosolyogva figyelt.
-Az utat nézd.-mondtam elpirulva
-Én téged akarlak.-válaszolt
-Zavarba hozol.
-Mentségemre szóljon, hogy nem direkt.-mosolygott rám
-Jó, de ahh..-sóhajtottam
Hangosan felnevetett és újra az útra koncentrált. Én egy idő után elkezdtem dalolászni. Lassan megérkeztünk az úticélunkhoz. Kiszálltunk a kocsiból és a hatalmas épület felé sétáltunk. A nap gyönyörűen sütött hiába is volt ősz. A biztonságiak illendően köszöntek és az érkezesünkre odébb álltak.  A férjem előre engedett és úgy sétáltunk be.
Az alkalmazottai mind köszöntek nekünk. Mi egyenesen az irodájába mentünk be.
-Kérsz valamit inni?-kérdezte
-Nem, köszönöm.-válaszoltam
Benyitott az irodájába és helyet foglaltunk. Ő a szokásos székén, én pedig az előtte lévő székben.
-Gyorsan elintézem és utána a tiéd vagyok. Jó?
-Csak nyugodtan.-válaszoltam
Ő azonnal belevetette magát a papírmunkába. Én pedig elkezdtem nézelődni. Elsőnek csak ülve, majd felálltam és feltérképeztem az egész irodáját. Fel-alá sétálgattam. Minden polcot, illetve szobrot, amik ott hevertek.
Az egész csillogott és egy porszem se volt rajta. Gondolom valaki gondosan takarítja ezeket neki. A vitrin italokkal volt teli, de főként whiskyk sokasága sorakozott ott.
-Látom unatkozol.-nevetett fel.
-Egy picit.-fordultam meg.
-Akkor tartok egy kis szünetet.-állt fel a székéből.
Az ajtóhoz sétált, amit kulcsra zárt.
-Kezdek aggódni emiatt a folytonos bezárásoktól.-nevettem fel
-Nem szeretem, ha zavarnak miközben veled vagyok.-válaszolt és leült a fekete bőrkanapéra.-Gyere.-nyújtotta az egyik kezét
Ezzel azt akarta jelezni, hogy üljek mellé. Már éppen leakartam ülni, de az ölébe húzott. Elkezdtem mocorogni, mivel nem volt kényelmes majdnem a térdén ülni.
-A térded zavar.-nevettem fel
-Szabaduljak meg tőle vagy mi?-nevetett rám.
-Nem.-nevettem még mindig.
-Segítek rajtad.-válaszolt
A lábaimhoz nyúlt és levette rólam a csizmát. Aztán fordított rajtam egyet. A lábaimat széttárta és lovaglóülésben foglaltam helyet rajta.
-Jobb már?-mosolygott rám féloldalasan
-Te tudom, hogy élvezed.-karoltam át a nyakát
-Akárcsak te.-kacsintott rám
Tarkómra vezette a jobb kezét és szorosan húzott magához. Egy csókban forrtunk össze. Közelebb préseltem magam hozzá már amennyire csak tudtam. Ő erre felmordult.
-Ne mozogj.-vigyorodott el
-Nem csináltam semmit.-pislogtam rá ártatlanul
-Kikészítesz.-markolt a csípőmbe.-Egyszerűen nem bírok betelni veled.-nézett mélyen a szemeimbe
-Ez miért van?-kérdeztem kedvesen
Feljebb ült velem az ölében.
-Azért, mert szerelmes vagyok beléd.-vigyorgott rám
-Ahh, ezt nem is tudtam.-játszottam az agyam
-Igazán?-húzta fel az egyik szemöldökét és belemarkolt a fenekembe
-Igen.-vigyorogtam
Ő belecsípett a fenekembe. Erre felsikkantottam.
-Most se?-kérdezte
-Tudom, mert én is szeretlek.-csókoltam meg.
-Ez egy jó válasz.-mondta mikor szétváltunk
Oldalra döntött és felém magasodott. Egy újabb csókot nyomott a számra. Egyik kezemet a hajába vezettem.
Hirtelen egy kopogás törte meg ezt a pillanatot közöttünk. David csak elmosolyodott és nem akart válaszolni.
-Majd elmegy.-suttogta, mire én elnevettem magam.
A kopogás nem akart megszűnni. Nem sokára egy hang is társult hozzá.
-Tudom, hogy bent vagytok.-hallani lehetett a hangján, hogy mosolyog
-Maya, nem ér rá?-szólalt meg a férjem
-Látni szeretném Zoét, szóval nem ér rá.-nevetett fel.
-Kinyitom.-válaszoltam neki én
-Hogy mindenki a legjobb pillanatban tud jönni.-morogta, hogy csak mi halljuk
Hangosan felnevettem. Felállt David és megigazította a nadrágját és a haját. Én is felálltam és megigazítottam a szoknyámat, ami időközben feljebb csúszott és a hajamba is túrtam, hogy eligazítsam a kósza tincseket.
-Ez így nem jó.-húzott közel magához, hogy neki csapódtam.
Beleharaptam a számba és elmosolyodtam.
-Akkor kimegyek vele beszélni.-mosolyogtam rá.
-Jó, de ne menjetek sehova.-nyomott egy puszit a hajamba.
Felkaptam a lábbelimet és kinyitottam annyira az ajtót, hogy ki tudjak menni. Miután én kijöttem az ajtó be is zárult.
-Ez mi volt?-kérdezte röhögve Maya
-Semmi.-legyintettem, de elnevettem magamat
Felnevetett és megölelt.
-Már ideje, hogy be tedd ide a lábad.-karolt át és úgy vezetett a pulthoz
-Itt is vagyok-vigyorogtam.
A figyelmemet ő kötötte le az elkövetkezendő 1 órában. Minden féléről csacsogott nekem. Főként ő beszélt és én hallgattam és bólogattam. Persze, utána nekem is ugyan úgy kellett beszélnem, hogy hogyan érzem már magamat és a társai. Kellemes társaság ez a nőszemély, aminek rendkívül örülök. Szeretem a vele eltöltött időt, mivel bármiről képes az ember figyelmét elterelni úgy, hogy a másik észre sem veszi. Mindig ezt tette velem, hiába ismerem csak néhány hónapja.
Időközben megérkezett végre David is. Elköszöntünk a lánytól és utunkra indultunk.
-Haza megyünk?-kérdeztem
-Nem.-mosolygott rám
-Akkor?-húztam fel az egyik szemöldökömet
-A szüleimhez.-válaszolt
-Oda úgyis szívesen megyek.-mosolyogtam rá
-Tudom. Szerettek kibeszélni engem.
-Nem is.-nevettem el magam
-Hát persze.-nevetett ő is
Nem sokára megérkeztünk a Peterson család házába. Leparkolt és mi bementünk. Az édesanyja a nappaliban olvasott. Illedelmesen köszöntem és leültem mellé.
-Apa?-kérdezte a férjem
-Az emeleten. Kicsit gyengélkedik.-válaszolt szomorúan
-Megyek megnézem.-mondta.-Addig maradj csak.-mosolygott rám
Bólintottam és az idős asszonynak szenteltem a további figyelmemet. Azonnal hozatott nekem innivalót és nyalánkságokat.
-Elfogok hízni.-nevettem fel
-Az nem baj.-mosolygott rám.-Ha bármi kérdésed merülne fel a terhességgel kapcsolatban, fordulj nyugodtan hozzám.
-Köszönöm.-mosolyogtam rá
Több féle édességet meg kellett kóstolnom mire vissza ért David. Mellém ült le és átkarolta a derekamat.
-Látom anya ellátott téged mindennel.-vigyorgott rám és el vett az egyik süteményből.-Ez finom.-hümmögött
-Olyan vagy mint egy nagy gyerek.-nevettem fel
-Dehogy.
Minden féléről beszélgettünk közben, és az anyósom kérte, hogy maradjunk ebédre. Biztosított arról, hogy a másik két gyereke is megérkezik addigra. Valójában így is történt.
Az ebéd az asztalon gőzölgött mire betoppant mindenki. Helyet foglaltunk az asztalnál és neki is láttunk azonnal.
Az ebéd végeztével mindenki elkezdett beszélgetni.
-Kibuliztad magad?-vigyorogtam Jamesre
-Valószínűleg igen, de semmire sem emlékszem.-nevetett fel
-Abszolút semmire?-nevettem fel
Ő csak nevetve rázta a fejét. Elég sokáig a családjával voltunk. Igazából jól esett a társaságuk és Mason is megérkezett a délután folyamán, aminek kimondottan örültem. Az utóbbi időben egy kicsit eltávolodtunk egymástól. Nem találkozunk olyan gyakran mint előtte, mert ugye ő is szerelmes. Megpróbálom majd orvosolni ezt a problémát és sokkal többet találkozni vele. Ugyan azon az állásponton volt mint én, ezért megbeszéltük, hogy holnap átjön hozzám Amandával kicsit.
Már sötét volt amikor haza indultunk, pedig még 8 óra sem volt. Otthon még meg vacsoráztunk. Azután lezuhanyoztunk és bedőltünk az ágyba.
A televízió ment, amit az elején néztem is, de hamar elaludtam.

************
Sziasztok!
Elsősorban szeretnék bocsánatot kérni minden olvasómtól! Annyira sajnálom, hogy ennyire elhúzódott ez a rész. Remélem eltudjátok nekem nézni❤
Mindent megtudok magyarázni amúgy. Kezdem is az elején. Ugye mondtam, hogy van egy másik történetem, amit beakarok fejezni. Örömmel tudatom, hogy sikerült befejeznem. Igaz, hogy nem annyi részt írtam mint, amennyit alapból akartam, de befejeztem. Utána elkezdtem ezt a részt írni. A gondolatok csak úgy cikáztak a fejemben, hogy mi hogyan legyen és meg van a történetem befejezése és elkövetkezendő részei is. Persze (és sajnos) még csak a fejemben.
Időközben kitaláltam 2 új történetet is, aminek a címeit és, hogy miről szóljon sikerült kitalálnom. A bevezetőt és az egyik prológusát meg is írtam, amit majd csak ezután a történet után fogok nyilvánosságra hozni.(Remélem, hogy azok is tetszeni fognak és olvasni fogjátok őket!) Az egyik az hasonló lesz ehhez, de többet nem árulhatok el.
Az utóbbi időben kicsit el is kalandoztam, és a gondolataim mindenfelé jártak. Nem voltam jól fizikailag és lelkileg. Lelkileg még most sem. Egy mély gödörben vagyok, de igyekszem kimászni. Nem történt olyan, hogy haláleset. Csak sok a problémám, de ettől függetlenül próbálom minél hamarabb megírni a részeket. Valljuk be, hogy így ez nem nagyon sikerül, de sosem hagyom abba és küzdök magam ellen.
Sőt, ha ez nem lenne elég még a nyakamon az érettségi is, amit ugye májusban írok meg.
Nem is terhellek tovább a problémáimmal. Csak annyit szeretnék, hogy igyekszem és megteszek minden tőlem telhetőt a részekhez. Köszönöm, hogy ennyien olvassátok.
Remélem, hogy mindenkivel minden rendben. Bárkinek bármi baja van nyugodtan írhat. Szívesen meghallgatlak titeket.
U.i.:Ezt ne úgy vegyétek, hogy én sajnálatatom magam, mivel erről szó sincsen. Csak tudnotok kell azt, hogy miért nincsenek olyan gyakran részek. Ennyi jár nektek is.

************