Maffiába kényszerítve (BEFEJEZETT)

Ellenség

Reggel a telefonom csörgésére ébredtem fel. Nem tudom hány óra lehetett. Azonnal felvettem a telefont.
-Főnök.-hallottam meg Jake hangját
-Mondjad.-szóltam bele ingerülten.
-Valaki beakart törni az irodájába.
-Mi?
-De elkaptuk. Itt van a pincébe velünk.
-Indulok.-mondtam és kinyomtam a telefont.
Gyorsan felöltöztem a telefont a zsebembe csúsztattam. Rá pillantottam még a békésen alvó lányra és elindultam.
A kocsiba megnéztem az időt.
5:56.
-Egy újabb fantasztikus nap.-mondtam ingerülten és elindítottam az autót.
Próbáltam minél gyorsabban oda érni, ami sikerült is. Az ajtót csak becsaptam és át siettem a biztonságiakon. Már senki nem volt itt. Eloszlott a bulizó fiatalság, aminek örültem.
Nem akartam, hogy halljanak vagy tudjanak bármit is.
Lesiettem az pincébe és már láttam Jaket egy harmincas éveiben járó férfival.
-Nocsak..nocsak.-mondtam és megálltam a fickóval szemben.-Mit akartál az irodámból?-emeltem fel a fejét.
-Semmit.-válaszolt, de látszott rajta, hogy hazudik.
-Akkor miért voltál ott?
-A mosdót kerestem.
-Az én irodámban kerested a mosdót?!-kérdezte feszülten.-Oldozzátok el.-szóltam oda Jakenek.
Megemeltem a fickót és a falhoz csaptam.
-Beszélj!-ordítottam rá.
Csak gúnyosan elvigyorodott. Én bevertem neki egyet.
-Ha nem akarsz meghalni elmondod ki küldött és miért.-nyomtam a torkánál fogva a falhoz.
Még mindig nem akart beszélni. Újra bevertem neki egyet. Az orrából pedig elkezdett jönni a vér.
Folyamatosan ütöttem amikor megszólalt.
-Martin küldött.-ejtette ki az ősellenségem nevét.
Mindig is próbált keresztbe tenni nekem, mert tudta, hogy jobb vagyok nála, de ez sosem sikerült, amit nem tudott elviselni.
-Miért?-engedtem a szorításon.
-Azt akarta megtudni, hogy honnan fogjátok szállítani a drogot.
-Nem fogja megtudni.-kacsintottam és eleresztettem.-Verjétek meg utána figyeljétek minden lépését.-súgtam Jakenak.
Ő csak bólintott egyet én pedig kisétáltam. Útközben összefutottam az egyik alkalmazottammal.
-Szia, főnök.-vigyorgott rám Natasha.
-Szia.-köszöntem.
-Mikor hozod erre a menyasszonyodat?-vigyorgott rám.
-Ma.-válaszoltam.
Majd eszembe jutott, hogy mára vagyunk hivatalosak a papnál. Apa kért időpontot ma reggel 8 órára.
-Baj van?-kérdezte.
Én az órámra pillantottam, ami 7:29-et mutatott.
-Elfelejtettem, hogy ma kell menni a paphoz.-válaszoltam és siettem a kocsihoz.
Rekordidő alatt érkeztem haza és szaladtam az emeletre.
-Engem keresel?-szólalt meg a hátam mögül.
-A pap vár minket.-fordultam felé.
-Vegyél át egy inget.-bökött rám.
Oda néztem és egy kisebb megszáradt vér volt rajta. Lekaptam magamról majd gyorsan magamra kaptam egy másikat.
-Majd begombolom.-indultunk le és elkezdtem gombolni.
Mire kiértünk már kész voltam. Beszálltunk az autóba és már indultunk is.
-Nem akarom tudni, hogy miért volt véres az inged.
-Rendben.-válaszoltam.
-Ne menj ilyen gyorsan.-nézett rám.
Lassítottam, mert láttam rajta, hogy megijedt egy kicsit. Nem sokára odaértünk, de természetesen kicsit elkéstünk hiába siettem.
Kiszálltunk és bementünk a templomba. Picit elmosolyodott Zoé.
-Mi az?-súgtam oda.
-Nem hozzád való a templom.-mosolygott.
-Hát látod.-vigyorogtam rá.
Majd tovább mentem a paphoz. Illendően köszöntünk neki majd leültetett magával szembe minket.
-Az édesapám már kereste.-kezdtem el.-Szeretnénk összeházasodni a menyasszonyommal.
-Igen, mondta az édesapja.-nézett ránk.-Kitalálták már melyik hónapban szeretnék?
-A júliusra gondoltunk.-szólalt meg Zoé.
-Egy pillanat és megnézem mikor van szabad időpont.-kezdte lapozgatni a kis naptárát.-Július 15.
-Tökéletes.-válaszoltam neki.
-Rendben van. Akkor beírom magukat.
Elintéztünk mindent utána pedig kimentünk.
-Nem nekem való ez a hely.-nevettem egy jót.
-Szerintem se.
-Meghívlak ebédelni.
-Oké.
-Hová szeretnél menni?-figyeltem rá.
-Menjünk el a mekibe.-vigyorgott rám.
-Ki gondolta volna.-forgattam meg a szemem nevetve.
Hamar odaértünk és ő mellettem sétálva jött. Az ajtónál előre engedtem. Egy kicsit kellett várnunk mire sorra kerültünk.
-Sziasztok!-köszönt a fiatal csaj.
-Szia.-köszönt Zoé.
-Helló.-mondtam.-Mit kérsz, kedvesem?-fordultam felé.
-Nekem mindegy.-válaszolt.
-Akkor kérnék egy Happy Meal menüt a kisasszonynak.-mosolyogtam rá.-Két nagy sültkrumplit, két big macet, két kólát és két fagyit.
-Én epreset kérek.
-Akkor egy epreset és egy almás-fahéjast.-mondtam a lánynak.
-Rendben.-válaszolt.-Nem sokára készen lesz.
-Addig mi leülünk.-mondtam neki és kerestem egy helyet, ahol nem ül senki.
Nem sokára kihozták a kért ételeket, amiket én hamar elfogyasztottam, de Zoé nem. Addig írtam Jakenek, hogy mi a helyzet.
Ő pedig felhívott. Felálltam az asztaltól és odébb mentem.
-Elintéztünk mindent, amit kért.
-Nem volt semmi probléma?-kérdeztem.
-Nem, főnök. Nem rég elengedtük és most szerintünk a főnökéhez tart.
-Figyeljétek.
-Rajta vagyunk.
-Ha megtudtok valamit akkor meg hívjatok.
-Hívni fogom.
Kinyomtam a telefont és vissza sétáltam Zoéhoz.
-Munka.-ültem le vele szembe.
-Gondolom a reggeli ügyed.-kanalazta a fagyiját.
-Igen.-mondtam.-Na gyorsan edd meg és menjünk még be kell mennünk a klubba.
-Ne siettess.
-Nők.-forgattam meg a szemem.  
Hamarosan megette és végre elindulhattunk. Nem mentem gyorsan, hogy nehogy az is baja legyen.
-Gyere az irodába egy kicsit utána meg elfoglalhatod magadat.
-Újra iskolába vagy óvodába kerültem?
-Választhatsz, hogy hol szeretnél lenni.
-Otthon.
-Az nem opció.
-Kár.
Besétáltunk az irodába. Ő csak látványosan unatkozott még én a papírokkal voltam elfoglalva.
-Segíts, ha ennyire unatkozol.-toltam elé egy köteg papírt.
Ha már ügyvéd akkor értenie kell hozzá.
-Jól van.-válaszolt és belemerült a papírokba. Mosolyogva néztem.-De ne nézz.
-Zavarba jössz?-kérdeztem.
-Nem.-mondta rám se nézve.-Csináld a dolgodat.
Elnevettem magamat majd belevetettem a munkába. Körülbelül egy óra telhetett el amikor megszólalt.
-Végeztem.
-Már?
-Igen.-válaszolt.-Mindent átnéztem, ami nem volt jó kijavítottam.
-Köszönöm.-néztem rá.
-Te hogy haladsz?
-Mindjárt kész vagyok.
Már éppen szólásra nyitotta a száját amikor Jake rontott be az ajtón.
-Elnézést kérek főnök, hogy zavarom, de fontos dologról szeretnék beszélni.
-Hallgatlak.
Ő közelebb jött és a fülemhez hajolt.
-Az ellenség ide tart és perceken belül itt lesznek.-súgta
-Engedjétek be őket.-szólaltam meg.-Zoét vigyétek ki a VIP részlegre és figyeljetek rá.
-Baj van?-nézett aggódva Zoé.
-Amíg engem látsz baj nem érhet.
-Legalább most ne hülyéskedj.
-Nem lesz semmi baj.-álltam fel a székemből.-Üdvözöljem a rég nem látott barátomat.-mondtam gúnyosan.
Felállt ő is és előttem sétált miközben én néztem hátulról.
-Uram, itt vannak.-szaladt elém Justin.
-Jake, vidd a menyasszonyomat.
-Értettem, főnök.
-Mi folyik itt David?-nézett rám.
-Most menj.-léptem el onnan és elindultam ki.
Már ott állt Martin és feszülten figyelt.
-Végre.-jött közelebb.
-Ennyire hiányoztam?-kérdeztem gúnyosan.
-Nagyon.-válaszolt.-Miért vertétek meg?
-Te miért kutakodtál utánam?-néztem vele farkasszemet.
-Látod ilyen kíváncsi természetű vagyok.-vigyorgott rám.
-Csak ne legyél az.-léptem közelebb.
-Beszélgessünk bent egy ital mellett.
-Itt is jó.-válaszoltam.
-Sokan járnak erre. 
-Jó.-egyeztem bele és besétáltunk.-Az irodámba gyere
Bólintott és követett. Intettem neki, hogy üljön le.
-Meg se kínálsz?-kérdezte
-De.-álltam fel és töltöttem neki és magamnak is egy pohár italt.-Mit akarsz itt?-ültem le. 
-Beszélgetni jöttem.
-Hallgatlak.-dűltem hátra a székben. 
-Miért próbálsz ennyire kijátszani?
-Miért próbálnálak kijátszani?-nevettem fel.-Azért, mert jobb vagyok nálad?
-Ne légy ennyire öntelt.-nevetett és előre dőlt.-Ez a szállítmány nem a tiéd.
-Nem volt rá írva a te neved.-kacsintottam rá.
-Úgyis vissza fogom szerezni.-kortyolt az italába.
-Akkor mégis mit keresel itt?-néztem vele farkasszemet.
-Baráti találkozó.-nevetett fel és az órájára nézett.-Már ideje mennem.
Felállt és elindult én pedig mentem utána. A pultnál megállt.
-Amúgy gratulálok a menyasszonyodhoz.-kacsintott.
-Köszönöm.
-Csodálkozom, hogy volt olyan ember, akinek kellettél.-nevetett fel.
-Nem te vagyok.-nevettem. 
-Nem értem, hogy miért bújtatod.-vigyorgott rám.
-Nem kell ilyen emberrel találkoznia.
-Azért vigyázz rá.-nevetett fel.-Nehogy valami bántódás érje.
-Ne merj hozzá nyúlni.-mentem közelebb.
-Meg fogom gondolni.-kacsintott.
-Ha hozzá mersz érni..-kaptam el gallérjánál fogva.
-Akkor mi lesz?-nevetett gúnyosan.
-Megöllek.
-Jó.-nevetett én pedig eleresztettem.-Megyek megnézem.-indult el az őrök felé, akik figyelték.
Én utána kaptam és vissza rántottam.
-Nem mész te sehova.
Kirántotta a kezét, amit elkaptam és újra elindult, de újra elkaptam és magam felé fordítottam.
-Nem mész.-szóltam rá.
-Eressz el.-mondta ingerülten.
-Ha nem?
-Akkor ne akard tudni.-válaszolt.-Félsz, hogy elveszem tőled?-lökött meg.
-Nem tudod elvenni tőlem.-löktem vissza.
-Biztos vagy benne?-lökött meg újra.
-Ne lökdöss.-vertem be neki egyet.
Ő vissza ütött majd én is megütöttem. Az orrából elkezdett a vér ömleni.
Egyre jobban verekedtünk már a földön voltunk amikor szétszedtek minket. 
-Ennek még nincs vége.-mondta Martin már amikor velem szemben állt.
-Szerintem sincs.-néztem vele farkasszemet.
Feldúltan távozott az épületből. Leültem az egyik székre.
-Natasha, a szokásost.-kiabáltam neki oda.
-Máris hozom, főnök.
Tényleg azonnal hozta és letettem a whiskeyt elém.
-David, mi volt ez?-ült le velem szembe Zoé.
Lehúztam az italt és úgy válaszoltam.
-Ez a valódi énem.-mondtam a szemébe nézve.-Vannak ellenségeim, akik fenyegetnek. Nagyon sokan próbálnak engem eltávolítani ebből az egészből-mutattam körbe.
-Vérzik a szád.-hagyta figyelmen kívül, amit mondtam.
-Nem baj.-válaszoltam.
-Miért verekedtetek össze?-kíváncsiskodott.
-Azt hiszi, hogy elvettem az üzletét.
Nem akartam elmondani az igazat, hogy miatta verekedtünk össze részben. Nem akartam, hogy tudja azt, hogy vele fenyegettek meg engem.
Megakarom védeni is meg is fogom védeni. Nem hagyom, hogy baja essen. Megérdemli, hogy figyeljek rá.
-Jól vagy?-kérdezte.
-Igen. -válaszoltam.-Na és te? Nagyon megijedtél?
-Meg vagyok.-válaszolt és lehajtotta a fejét.
Tudtam, hogy ez az egész zavarja, hogy ebbe belecsöppent. Miattam történt minden, de majd egyszer jóvá teszem.
-Menjünk haza.-álltam fel.
-Oké.-válaszolt.
-Az irodából a kulcsomat és telefonomat valaki hozza már el.-kiabáltam el magam.
Pár pillanat múlva már hozták is és indulhattunk. Előre mentem, hogy nehogy még itt legyenek. Beszálltunk a kocsiba és elindultunk haza a hosszú nap után.
Felmentünk az emeletre. Én lezuhanyoztam ő pedig az ágyon ülve várt. Mikor felöltöztem leültem mellé.
-Egy kicsit vérzik a szád még.-mutatott a jobb oldalamra.
A kézfejemmel töröltem le.
-Így már jó?-kérdeztem rá.
-Igen.-válaszolt.
-Nem akartam, hogy ezt lásd.
-Mégis, így sikerült.
-Sajnos.
-Megyek segítek Ericanak.
Bólintottam. Ő lement én pedig  lefeküdtem és a plafont kezdtem el kémlelni. A telefonom csörgése zavart meg benne.
-Mi van?-szóltam bele ingerülten.
-Neked is szia, fiam.
-Apa?!-ültem fel az ágyon.
-Mi történt?
Nagyjából felvázoltam neki a mai nap történt eseményeket úgy, hogy semmit se hagytam ki belőle. Ő figyelmesen hallgatta végig és nem tetszett az neki, hogy Zoé is jelen volt. Ezt a témát hamar letudtok zárni.
-Hogy vagy?-szólaltam meg újra.
-Meg vagyok, fiam.-válaszolt.-Voltatok a papnál?
-Igen, apa. Július 15.-re kaptunk időpontot.
-Attól hamarabb otthon leszünk.
-Találtatok házat?-kérdeztem rá.
-Még nem, de igyekszem.
-Rendben. A többiek hogy vannak?
-Mindenki jól van.
-Örülök annak.-válaszoltam.-Ne haragudj apa, de le kell tennem valaki hív.
-Bármi van hívj.
-Vigyázz magadra és mindenkire.
-Te is vigyázz magatokra.
Bontottam a vonalat és felvettem a másik hívást. Jake volt az.
-Na?-szóltam bele.
-Még mindig követjük a fickót. Egy parkolóban találkozott Martinnal.
-Mit akartak?
-A hajónak a rakományát akarják el lopni.
-Ezt meg kell akadályozni.-szólaltam meg.
-Azon vagyunk, főnök.-mondta.-Már Dominicnak is szóltunk és egy másik útvonalat tervez.
-Oldjátok meg hamar és ne legyen gond.
-Nem lesz semmi.
-Remélem is. Nem kerülhet a kezébe semmi.
-Értettem.
Kinyomtam rá a telefont. Nagyon nem akarja feladni, hogy az övé legyen.
Nem fog neki sikerülni és erről én gondoskodom, ha kell egész éjjel talpon leszek és figyelek, de nem engedem át neki. Nem lehet semmi se az övé.
-Kész a vacsora.-zökkentett ki Zoé.
-Megyek.-válaszoltam és lementem.
Nem sokat ettem belőle, ami mindkettő nőnek feltűnt.
-Baj van?-kérdezte Erica.
-Nincsen.-mosolyogtam rá.
Majd megettem a felét, de újra csörgött a telefonom. Domnak a neve volt a kijelzőn. Felálltam az asztaltól és úgy vettem fel.
-Mi történt?-szóltam bele.
-Megváltozott a rakomány időpontja.-válaszolt.-Meg kellett változtatnom, mert csak így tudtam megmenteni.
-Az úticél is változott?
-Igen.-mondta.-Hallottam, hogy mi történt.
-Mindent?
-Igen, tudok mindenről.
-Akkor nem kell beavatnom téged.-válaszoltam.-Megoldjátok vagy menjek én is.
-Nem muszáj, mert megoldjuk.
-Biztos?
-Igen. Hajnali 2-kor lesz a kikötőben.
-Oké, ha van valami hívj.
-Jó. Addig is pihenj.
-Jól van.
Kinyomtam a telefont és a nappaliba telepedtem le. A hajamba túrtam és úgy dűltem hátra.
-Történt valami?-kérdezte Zoé.
-Csak a szokásos.
-Értem.
-Menj feküdj le.
-Menni is akartam.
Nem válaszoltam csak ültem és vártam. Már az egész ház sötétbe öltözött és mindenki elment aludni, de én nem bírtam elaludni egyáltalán.
Vártam, hogy valaki hívjon és mondják mi történt, de még nem volt annyi az idő.
Elkezdtem fel-alá járkálni hátha gyorsabban telik el az idő.
Már két óra volt.
-Most kell ott lennie a hajónak.-gondolkodtam hangosan.
Már fél három is elmúlt, de még senki se jelentkezett. Már kezdtem aggódni, hogy mi történt.
Már 3 óra is elmúlt, de még mindig semmi. Már fél négy fele járt az idő amikor elakartam indulni, hogy megnézzem mi folyik ott. Akkor hívott Dominic.
-Minden rendben volt.-szólt bele.
-Nem volt semmi?
-Nem. Mindent és mindenkit ki tudtunk kerülni.
-Akkor jól van.
-Már megyek én is haza felé.
-Pihenj, aludj egy jót.-nevettem a telefonba.
-Az lesz. Délig fel se kelek.-mondta röhögve.
-Jól teszed.
-Na jó éjszakát.
-Jó éjt, haver és köszönök mindent.
-Ez semmiség.
Majd bontottuk a vonalat. Lefeküdtem a kanapéra és ott aludtam el.