Maffiába kényszerítve (BEFEJEZETT)

Ultrahangon

Mielőtt még kinyitottam volna a szememet megfordultam.
-Fel vagy?-mosolygott rám
Én feljebb másztam hozzá és a fejemet a mellkasára hajtottam.
-Igen.-mosolyogtam.
-Jól aludtál?-simogatta meg az arcomat.
Felemeltem a fejem és a szemébe néztem.
-Nagyon.-nyomtam egy puszit az arcára.
Kezét a hajamba vezette és úgy húzott magához egy csókra.
-Szeretlek.-suttogta az ajkaimra.
-Én is szeretlek.-mosolyodtam el és karjaimat a nyakába vezettem.
Újra magához húzott és megcsókolt.
-Mennyi az idő?-néztem a szemeibe
Egy pillanatra elfordult még elvette a telefonját az éjjeliről majd újra rám pillantott.
-08:30-válaszolt.
-Akkor jó.
-Hányra mentek?
-11-re kell ott lennie.-válaszoltam.
-Nekünk is jó lenne egy pici.-simított végig az oldalamon majd a hasamra.
-Ha eljön az ideje lesz.-mosolyogtam rá.
-Bele kéne húznunk.-bújt közelebb
-Igazán?-fordultam felé
-Igen.-nézett rám kacéran és felém került.
-Jössz velem zuhanyozni?-mosolyogtam rá
-Ez egy elég merész meghívás.
-Csak zuhanyozunk.-emeltem fel a mutatóujjam
-Hát persze.-csípett bele a fenekembe.
-Hé..-néztem rá durcásan majd elnevettem magam.
Legördült rólam és felvette a köntösét majd az enyémet is ideadta.
Magamra kaptam és bementem a fürdőbe. Megengedtem a zuhanyzóban a tusolót. Ledobtam magamról a puha anyagot és alá álltam.
Pillanatok múlva David is mellettem volt.
-Mi az?-kérdeztem mikor már jó pár perce csak figyelt.
-Gyönyörű vagy.-hajolt közelebb és adott egy csókot.
Szavaira elpirultam.
-Köszönöm.-mosolyogtam és a szemeit figyeltem.
Pár pillanat múlva egy adag tusfürdőt nyomott a markába és lemosta a hátamat.
Hamar lezuhanyoztunk majd mind a ketten kiálltunk a kabinból. Egy törölközőt tekertem a testemre egy másikat pedig a hajamba.
Mostam fogat és elvégeztem a minden napos teendőimet. Azután a gardróbba sétáltam és választottam ruhát vagyis nem én, hanem David.
Egy kékes-zöld ruhára esett a választása, aminek a derekán egy öv díszelgett. Kissé kivágott volt, az alja felsiccelt és átlapolt volt. Egyszerű, letisztult, elegáns és gyönyörű.
-Jó ízlésed van.-kacsintottam
-Tudom.-válaszolt öntelten.
Kerestem még fehérneműt is meg hozzáillő táskát és cipőt. Majd a férjem előtt öltöztem fel.
-Segítesz a cipzárral?-fordultam felé.
-Jobb szeretem lehúzni rólad.-mondta perverzen és a hátam mögé sétált. Egy egyszerű mozdulattal fel is húzta.-Kész.-adott egy puszit a vállamra.-Este én szeretném levenni rólad.-súgta érzékien a fülembe.
-Csak, ha jófiú leszel.-fordultam vele szembe.
-Én mindig az vagyok.-mosolygott féloldalasan.
-Persze, drágám.-adtam egy puszit a szája sarkába.
Majd leültem a fotelba és felvettem a magassarkúmat, addig ő is elkezdett öltözni. Majd mikor készen volt felém fordult.
Éppen sétáltam volna el mellette mikor elkapta a karomat és magához rántott. A számra tapasztotta a száját és megcsókolt.
-Sokkal jobb így.-vigyorgott.-Mennyire szűk ez a ruha?-simított végig az oldalamon, amibe beleremegtem. Ő észre is vette és elvigyorodott.
-Hát eléggé.-válaszoltam.-Miért?-néztem mélyen a szemeibe és rögtön el is vesztem.
-Csak kíváncsi voltam, hogy nehogy elszakítsam.-válaszolt és tovább is sétált.
Én megkerestem a hajszárítót és megszárítottam a hajamat és meg fésülködtem. Majd a táskámba bepakoltam a szükséges dolgaimat és belenéztem a tükörbe.
A nyakamtól a mellemig pirosas-lilás-kékes foltok voltak.
-Ez a te műved.-néztem a tükörben engem kémlelő férfira.
A hátam mögé sétált és elvigyorodott.
-Örülök neki.-csókolta meg a nyakam.
Végig simított azon a vonalon, ahol a foltok voltak. Amikor a mellemhez ért belemarkolt.
-Fejezd be.-hunytam le a szemem.
-Nem bírok betelni veled.-mondta és szembe fordított magával.-Nincs egy kis időnk?-kérdezte huncut mosollyal az arcán.
-Mennyi az idő?-kérdeztem.
Azonnal az órájára pillantott.
-9:35-válaszolt.
-Akkor nincs.-nyomtam egy puszit az arcára.
-Ez nem igazságos.-válaszolt.
-Sajnálom.-válaszoltam.
Leültem a fésülködőhez és alapozóval eltüntettem a nyomokat.
Majd kikerülve őt lesétáltam a lépcsőn egyenesen a konyhába, ahol a reggeli már az asztalon várt minket.
Leültem és a férjem pedig mellém. Elfogyasztottunk egy-egy kávét majd megreggeliztünk. Miután végeztem a táskámért felakartam menni.
-Lehoztam neked.-mutatott az asztalra
-Köszönöm.-nyomtam egy puszit a szájára és elindultam ki, mert már idő volt.
Az udvaron már a kocsim állt.
-Jó reggelt-köszöntem azoknak, akik kint voltak.
-Jó reggelt.-válaszoltak.
Bepattantam az autómba, amiben a kulcsom is volt és elindultam a kijárat felé. Az ott ácsorgó őrök azonnal nyitották is a kaput. Miután kigurultam be is zárták.
Egyenesen Katy háza felé mentem. Nem siettem és a sebességhatárt se léptem át. Nem volt dugó se az úton hál’ Istennek.
Fél 11 után pár perccel érkeztem meg és dumáltam. Mosolygós barátnőm azonnal jött is. Gondosan bezárt mindent és bepattant mellém.
-Jó reggelt.-mosolygott rám.
-Jó reggelt.-mosolyogtam én is rá.
Majd újra ki kormányoztam az autót az útra.
-Hogy aludtál?-kérdeztem meg tőle.
-Nagyon jól és alig vártam a mai napot.-mesélte vidáman.-Na és te?
-Én is jól aludtam.-mosolyodtam el.
A hajamat pedig előre dobtam. Az egész úton izgatottan mesélt nekem, hogy milyen jó érzés és nagyon várja, hogy nekem is legyen már gyerekem.
-Remélem mielőbb sikerül egy baba.-mosolygott rám.
-Majd kiderül, hogy mi lesz.-mosolyogtam.
Befordultam jobbra azután pedig a parkolóban kerestem egy helyet, ahol leparkolhatok. Pár perc keresgélés után sikerült is.
Kiszálltunk az autóból és miután lezártam elindultunk a kórház bejáratához. Katy mutatta az irányt, hogy merre kell menni, mivel elég rutinos volt már ebben hiszen hónapok óta ide jár.
Leültünk a váróteremben és vártunk még az ő nevét meg nem hallottuk. Felálltunk mindketten és megkértük a doktornőt, hogy engedjen már be vele, amit persze megengedett. Olyan 50 év körüli lehetett, de nagyon kedves és aranyos nő.
A barátnőm levette a felsőjét és felfeküdt az ágyra. Én pedig helyet foglaltam a mellette lévő széken. A doktornő beindította a gépet és zselét nyomott a hasára Katynek. Azután pedig elkezdte a folyamatot. Egy kis idő múlva megjelent a monitoron a pici. Elbűvölve figyeltem és meg sem tudtam szólalni.
-Egy kisfiúhoz van szerencsénk.-mosolygott a doktornő.
Elmosolyodtam és boldogsággal töltött el, hogy ennek én is részese lehetek.  Még  megnézett pár dolgot és végül meghallhattuk a szíve dobbanásait.
Ámulatba ejtett és mitagadás elérzékenyültem. A könnyeimet törölgettem akárcsak a drága barátnőm.
-Minden rendben vele?-kérdezte barátnőm miközben én még mindig nem találtam a szavakat.
-Igen, teljesen egészséges.-mosolygott.
Miközben már Katy törölte a pocakját én még mindig a székben ültem. Felöltözött és konzultált az orvossal, de én még mindig a csöppségre gondoltam.
Ennél szebb dolog nem kell. Megtöröltem a szemeimet majd felálltam a székről. Elköszöntünk és kimentünk.
-Ez elképesztő.-mondta kifelé menet.
-A legszebb dolog az anyaság. Mikor meglátod és meghallod. Igaz még csak monitoron keresztül, de nem sokára már a karomba tarthatom.
-Alig várom, hogy meg szülessen.-mosolyogtam rá.
Megkerestük a kocsimat és beszálltunk. Mielőtt haza szállítottam volna egy útba eső cukrászdát vettem célba.
Meghívtam a barátnőmet egy sütire, amire nem mondott nemet. Miután elfogyasztottuk haza szállítottam és a háza előtt felhívtam a férjemet.
-Szia, kedvesem.-szólt bele a telefonba.
-Szia.-mosolyogtam.-Hol vagy?-kérdeztem.
-A klubb.
-Rendben, oda megyek.
-Történt valami?-kérdezte aggódva.
-Dehogy.-mosolyogtam.
Majd elköszöntem tőle és újra útnak indultam. Hamar megtettem az odáig vezető utat. Leparkoltam és befelé menet mindenkinek illedelmesen köszöntem és egyenesen a férjem irodája felé mentem.
Kopogás nélkül mentem be. Ő az asztalánál ült és egy halom papír volt előtte.
-Hát szia.-állt fel a székéből és jött közelebb.
-Szia.-köszöntem.
Egy gyors csókra hajolt hozzám közel majd kihúzta nekem a széket. Én helyet fogaltam és ő is leült.
-Na mi volt?-mosolygott rám.
Kicsit előre dőlt az asztalon az ujjait pedig keresztbe fonta. 
-Annyira csodálatos volt.-áradoztam.-Láttam a kicsike lábacskáit, kezecskéit. Annyira apró és mégis annyira elképesztően gyönyörű.-lábadtak könnybe a szemeim.-Egy aranyos kisfiú. Hallottam, ahogy dobog a pici szíve.
-Biztosan nagyon jó érzés.-mosolygott rám.-Ennyire nagy hatással volt rád, kedvesem?-tett egyik kezét a kezemre, ami az asztalon pihent.
-Nagyon.-gurult le egy könnycsepp.
Felállt a székéből és mellém sétált. Az egyik kezemet megpuszilta.
-Alig várom, hogy a mi gyermekünkkel és átélhesd ezt. Annyi különbséggel, hogy én is ott leszek és fogom majd a kezedet.
Szavakat nem találtam, ezért csak felálltam és szorosan magamhoz öleltem.
-Annyira szeretlek.-súgtam a fülébe.
-Én is szeretlek.-adott egy puszit az arcomra.
Letörölte a könnyeimet és átnyúlt az asztalán. Elvette a telefonját. Kikapcsolta a gépét és megfogta a kezemet.
-Menjünk haza.-mosolygott rám.-A munka ráér.
-Aranyos vagy.-mosolyogtam rá.
-Otthon megmondom Ericának, hogy menjen haza és én pedig csinálok neked egy isteni vacsorát.
-Ez jól hangzik.-mondtam.
Kisétáltunk az irodájából. Útközben találkoztunk Dominickal.
-Ma és holnap te helyettesítesz.-mondta David neki.
-Rendben van.-mondta.
Elköszöntünk tőle majd kimentünk a parkolóba, ahol mindkettőnk autója állt. Beszálltunk a férjemébe.
-A tiédért majd elküldök valakit, hogy hozza haza.
-Jó.-mosolyogtam rá.
Egész úton fogta a kezemet és a kellemes zene szólt a rádióból. Az üvegen keresztül figyeltem az elsuhanó tájat mikor megszólalt.
-Boldog vagy, kedvesem?-kérdezte
-Igen, de ezt miért kérdezed?-figyeltem felé.
-Mert minél boldogabbá szeretnélek tenni.-puszilta meg a kézfejemet.
-Köszönöm.-mosolyogtam rá.
Hamarosan haza értünk. Azonnal nyitották nekünk az kaput. Mikor beértünk a ház elé megállította a kocsit. Innen tovább viszi valaki a garázsba. 
Besétáltunk és tényleg haza küldte Ericát. Kijelentette, hogy senkit se engedjenek be ma, ha csak nem a családhoz tartozik.
-A kisasszony fáradjon fel a szobába és öltözzön át.
-Nem úgy volt reggel, hogy te veszed le rólam?-kacérkodtam vele
-Ohh, tényleg.
Megragadta a kezemet és az emelet felé mentünk. A gardróbból kivett egy szürke mackónadrágot és egy fekete pólót.
A hátamhoz sétált és lehúzta a cipzárt. Óvatosan a vállamhoz nyúlt és leseperte a pántokat. A ruha pedig leesett rólam. Kiléptem belőle és előtte álltam.
A pólót kivettem a kezéből és felvettem majd a nadrágot is.
Belebújtattam a lábaimat a papucsomba. A ruhámat fogasra vissza is tettem és lementünk a konyhába.
Leültem a pulthoz miközben ő előszedte a szükséges alapanyagokat a főzéshez.
-Egy tökéletes spagettit ízlelhetsz majd meg.-vigyorgott rám.
-Remélem.-kuncogtam.
-Kételkedsz a tehetségemben?-húzta fel a szemöldökét.
-Dehogyis.-nevettem.
Figyeltem, ahogy szorgoskodik a konyhában és vártam, hogy mikor kéri a segítségemet, de nem így volt.
Nem sokára készen is lett. Egy hatalmas adaggal tett elé, amire szórt sajtot is és ketchupot is kaptam. Vártam még nagyjából kihűl és a villához nyúltam. Félve kóstoltam meg, de kellemeset csalódtam, mert finom volt.
-Na milyen?-kérdezte kíváncsian.
-Finom.-válaszoltam mosolyogva és tovább ettem.
Igaz, hogy az egészet nem bírtam megenni csak a felét. Miután végeztünk öntött innivalót is.
-Mit szólnál egy jó kis filmezéshez?-kérdezte.
-Benne vagyok.-válaszoltam.
-Akkor csinálok popcornt.
-Hagyd, majd megcsinálom.-álltam fel
-Nem.-akaratoskodott.-A mai nap én szolgállak ki téged.-mosolygott.
-De erre nincs szükség.-pusziltam meg.
-De.-közben kinyitotta a fiókot, amiben a keresett tál volt.
Azután megkereste a popcornt is.
Felmentünk a szobánkba és én egyből befeküdtem az ágyba. Bekapcsolta a tv-t és befeküdt ő is. A tálat közénk tette. Elkezdett a csatornák között keresgélni. Talált valami autós filmet, amin hagyta és azt kellett néznünk.
Hozzá bújtam és úgy ettem.
-Holnap anyáéknál leszünk miután apát elvittük. Jó?-nézett a szemeimbe.
-Jól van.-válaszoltam
Csak feküdtünk csendben miközben néztük a filmet és ez így volt tökéletes.
-Mennyi az idő?-ásítottam mikor már órák óta filmeztünk.
A telefonjára pillantott.
-20:23.-válaszolt.-Csak nem álmos vagy?-mosolygott és nyomott egy puszit a fejem búbjára.
-Nem.-ásítottam.
Még jobban hozzá bújtam és nem sokkal később úgy nyomott el engem az álom.