Maffiába kényszerítve (BEFEJEZETT)

Balhé

-Ne kötekedj.-löktem meg játékosan Davidot
Egész reggel óta csak csipkedett és nem hagyott még enni sem.
-Nem is kötekszem.-emelte fel védekezésképpen a kezeit
-Legalább ne hazudnál.-vigyorogtam rá és megforgattam a szemeimet
Fél karjával átölelt és szorosan magához húzott.
-Nem szokásom.-puszilt bele a hajamba
-Lehet elhiszem neked.-bújtam hozzá
-Hidd is el.-hallottam hangján, hogy mosolyog
Megkértük Ericát, hogy ma ne jöjjön be, hanem pihenjen. Élvezni akartuk egymás társaságát.
-Miért nem eszel?-tolt egy kicsit magától
-Nem vagyok éhes.-rántottam meg a vállamat
-Egy kicsit egyél.-nyomott egy puszit az arcomra
Számhoz emeltem a szendvicset és két harapást ettem is.
-Elég.-nyúltam a poharamért és nagyot kortyoltam belőle
-Jól vagy?-fürkészett aggódóan
-Persze, csak kicsit émelygek.-néztem a szemeibe
-Hozzak valami gyógyszert?-kérdezte
-A fiókban van egy dobozzal.-támaszkodtam meg a könyökömön és a fejemet beletettem
Ő felállt és elkezdte keresni. Éreztem, ahogy a gyomrom újra és újra bukfenceket jár. Egyre nagyobb gombóc keletkezett a torkomba és éreztem, hogy ennyi volt.
Azonnal fordultam is le a székről és szaladtam a fürdőszobába villámgyorsan. Az ajtót csak úgy feltéptem és a wc ülőkét felhajtva felé görnyedtem. Hallottam, ahogy David sietősen utánam szaladt, de nem tudtam vele foglalkozni. Kiadtam magamból mindent.
-Jobb már?-simogatta a hátamat
Még mindig a wc felé fordulva voltam.
-Nem.-mihint kimondtam egy újabb adag jött ki belőle.
Amikor úgy éreztem, hogy ennyi volt lezártam az ülőkét. Egy papírért nyúltam, amivel megtörölhetem a számat.
Ő csak helyettem leengedte, ami kijött belőlem. A papírt a kukába dobtam és még mindig a földön ültem. Belém karolva állított fel és szorosan tartott. Lehet, ha nem tart akkor összesek
-Eddig nem volt hányingered meg nem hánytál.-aggodalmaskodott
-Tudom.-válaszoltam és karjába kapaszkodtam
Lábam alól kezdett kicsúszni a talaj. Nem értettem, hogy mi van, mert eddig az elmúlt napokban jól voltam. A mosdókagylóhoz sétáltunk és jól megmostam az arcomat. Azután kiöblítettem a számat is.
A konyhába mentünk, ahol töltött nekem egy pohár hidegvizet. Megittam a felét és az asztalra tettem. Éreztem, hogy már most sokkal jobban vagyok.
-Jobb?-kérdezte
-Már igen.-mosolyogtam rá enyhén.
-Felviszlek és picit pihensz.
-Nincs rá szükség.-tiltakoztam azonnal
-Dehogynem.-sétált felém
Felkapott az ölébe és felcipelt az emeletre. Óvatosan letett az ágyba és mellém bújt.
-De már jól vagyok.-ültem fel ágyban
-Shh..-tette a számra az ujját, hogy elhallgattasson
Fél karjával átkarolt és bekapcsolta a televíziót. Magunkra húztam az egyik plédet és szorosan hozzá bújtam. Megnyugtatóan a hátamat kezdte el simogatni.
Körülbelül fél órát feküdtünk, amikor már meguntam. Kikászálódtam az ágyból, mire felkapta a fejét.
-Már nem bírok feküdni.-mosolyogtam rá.
Mivel még pizsamába voltam úgy döntöttem, hogy felöltözőm. Minden tettemet figyelemmel kísérte. Egy piros ruhát vettem fel, aminek elején egy V vonalú kivágás volt. Szoknya része és az ujjai bő fazonú volt. Hozzá pedig egy ugyan olyan színű szandált párosítottam. Hosszú hajamat pedig csak kifésültem és hagytam, hogy hullámosan omoljon a vállamra. 
Érkezésemre felugrott és hozzám sétált. Én pedig a tükörben méregettem magam. Hátulról átölelt és kezeit a hasamra tette.
-Remélem rád fog hasonlítani.-mosolygott rám.
-Igen?-fordultam meg a karjaiban
Ő csak bólintott és szorosan magához húzott. Egy apró csókot lehelt ajkaimra.
-Megyek át öltözőm.-mosolygott rám
-Rendben.-adtam egy puszit az arcára.
Megigazítottam a lepedőt meg gyorsan újra fogat mostam. Lesétáltam a konyhába és a piszkos tányérokat és poharakat a mosogatógépbe pakoltam. Elindítottam és addig helyet foglaltam. Pár perc múlva a tiszta dolgokat vissza pakoltam a helyére.
Épp a nappaliba indultam, amikor hirtelen kinyitódott az ajtó. Kicsit megugrottam majd oda kaptam a fejemet. Meglepődésemre James állt ott. Vérző orral, és néhány helyen sebes volt az arca.
-Veled mi történt?-rohantam aggódva hozzá.
-Bajba keveredtem.-hajtotta le bűnbánóan a fejét.-Beszélnem kell a bátyámmal.
-Gyere.-ragadtam meg a karját és a fürdőbe vonszoltam.-David!-kiáltottam el magam.-Gyere gyorsan!-szólaltam meg újra
Másodpercek töredéke alatt ért le.
-Hol vagy?-hallottam a hangját
-Fürdő.-válaszoltam és elkezdtem a fertőtlenítőt keresni
-Mi a baj?-tépte fel az ajtót.-Hát veled meg mi történt?-kapta testvérére a fejét.
Közben elkezdtem megtisztogatni az arcát.
-Balhéba keveredtem.-válaszolt és eltorzult az arca mikor fájó pontot ért.
-Mibe?-arcát a düh elöntötte
-Buliztam a haverokkal.-kezdte el a mesélést, mikor végeztem el is léptem tőle és elpakoltam a szereket.-..nagyon berúgtam. Te is tudod, hogy általában mindig berúgok. Az autómmal meghúztam egy csávónak a kocsiját. Erre az és az egész bandája rám tört.
-Ki?-kérdezte azonnal
-Egy maffiás alak az egész bandájával rám szaladt.-folytatta és figyelmen kívül hagyta, amit beszél a férjem.-A te embereid mentettek ki.
-Ki volt az?-szűrte a fogai közül
-Valami Martin.
David arca eltorzult a név hallatán.
-Martin Harris.-mondta ki
-Ismered?-kérdezte James
-De még mennyire.-válaszolt és ezzel a lendülettel meg is fordult
Elsőnek lefagyva álltam ott, de azonnal utána iramodtam mikor realizáltam magamban a helyzetet. Már az ajtón lépett ki mikor elkaptam a karját.
-Ne menj, kérlek.-néztem a szemeibe
Tudtam, hogy hozzá akar menni és megtorolni, amit a testvére ellen tett.
-Zoé, engedj.-mondta feszülten, de hangjában felfedeztem a lágyságot.
-Nem engedlek.-néztem dacosan a szemeibe.
-Zoé!-szólt rám erélyesen és azonnal kirántotta kezét a szorításomból
Intett Taylornak, aki azonnal a garázsba ment az autójáért.
-Akkor megyek én is.-siettem le a lépcsőn
Erre megfordult, hogy velem szembe kerüljön.
-Te megőrültél?-rivallt rám
-Ha nem maradsz akkor megyek.-húztam ki magam vele farkasszemet nézve
-Menj vissza a házba!-szólt rám és elfordult, mivel a kocsija előtte parkolt le
-Na még mit nem.-próbáltam útját állni, de nemes egyszerűséggel kikerült
A kocsija elé álltam még ő beszállt.
-Menj el az autó elől!-szólt rám
Láttam a szemeibe a dühöt, de nem ijedtem meg tőle.
-Maradsz vagy veled megyek?-hagytam figyelmen kívül
-Várj meg.-sietett ki James.-Ez az én ügyem.-szállt be a testvére mellé
Ezek teljességgel megőrültek és nem tudják mit csinálnak. Tudom, hogy ennél sokkal rosszabb helyzetekben is volt már, de azokról nem tudtam. Ennek pedig szem-, és fültanúja lehettem. Nem hagyhattam, hogy bármi baja essen nekik. Főleg a férjemnek.
-Kérlek.-néztem könyörgően a szemébe
Rám nézett és kipattant az autóból. Felém igyekezett.
-Ne aggódj, kedvesem. Nem esik semmi bántódásom csak elbeszélgetek vele.-nézett mélyen a szemeimbe
-Az nem csak egy sima elbeszélgetés lesz.-néztem szomorúan rá
-Nem sokára jövök.-adott egy puszit az arcomra
Látta, hogy nem mozdulok, egy tapodtat sem.
-Ígérd meg, hogy vigyázol magadra és nem csinálsz hülyeséget!.-sóhajtottam megadóan
-Ígérem.-nyomott egy csókot a számra és újra eltűnt a járműbe
Félreálltam és végig néztem, ahogy kigurul és elsiet. Aggódtam miattuk nagyon, mivel veszélyes egy alak. Egyszer láttam a klubban, de egyáltalán nem volt szimpatikus.
A hajamba túrtam és fújtatva mentem be a házba. A nappaliba foglaltam helyet, a fejemet a kezembe temettem.
Körülbelül 10 percig bírtam egy helyben ülni. Felsiettem a hálószobánkba a telefonomat megkeresni. Azonnal tárcsáztam a számát, de rám nyomta. Még ezt kétszer eljátszotta.
Egy táskát megfogva indultam le. A garázsba sétáltam és David egyik kocsijába beszálltam. Kikanyarodtam és a kapu felé mentem, de ott az őrök utamat állták.
Az ablakot lehúzva, éppen szólásra nyitottam már a számat, de közbevágtak.
-A főnök azt az utasítást adta, hogy most nem engedhetjük ki.-nézett rám
A homlokomig szaladt a szemöldököm mikor ezt meghallottam.
-Nem érdekel, hogy mit mondott!-csattantam fel
-Ha kinyitjuk magának a kaput, akkor ki fog minket rúgni.-mondta szomorúan
Azonnal megesett a szívem rajtuk és nem akartam, hogy miattam rúgják ki őket. Hátra dőltem az autóba és behunytam a szemeimet.
Kiszálltam az autóból és vissza sétáltam a házba. Fel alá járkáltam és csak gondolkoztam, hogy mit tegyek. A szüleiket nem hívhatom, mert abból egy hatalmas vita lenne. Még ott van Amanda, de ha megijed akkor elmondja a szülőknek. Ugyan oda jutottam és csak telt az idő. Már 1 órája mentek el és megpróbáltam felhívni, de nem vette fel.
Egyre idegesebb lettem, ahogy telt az idő és nem tudtam róluk semmit. Még egy óra telt el mikor egy autó hangját hallottam meg. Felpattantam a székről és rohantam ki. David volt az, de nem volt már mellette a testvére.
Megállította az autót és kiszállt belőle. Azonnal hozzá rohantam. Az arcán pár seb éktelenkedett és még az ing is elvolt szakadva. Aggódva pillantottam rá.
-Nincs baj.-ölelt magához
-Mi történt?-kérdeztem és arcán végig simítottam
-Csak kicsit összeverekedtünk.-mosolyodott el enyhén, de mikor látta, hogy egyáltalán nem értékelem ezt abba hagyta.
-Látom.-forgattam meg a szemeimet és el léptem mellőle.-James?
-Haza vittem, de én nem mentem be.-válaszolt
-Értem.-mondtam.-Ja, és legközelebb ne merj ide bezáratni. Halálra aggódtam magam miattad.-böktem mellkason és faképnél hagytam.
Azonnal jött is utánam és az előszobába érve elkapta a kezemet. Várakozóan pillantottam rá.
-Nem vihettelek, Zoé.-nézett rám kedvesen.-Bajod eshetett volna és tudom, hogy milyen elszánt vagy. Utánam akartál jönni.-vigyorgott féloldalasan
-Gyere ápoljuk le a sebeidet.-ragadtam meg a karját
A fürdőbe vonszoltam és előszedtem, amik kellenek. Felültem nagy nehezen a mosógépre, mivel ő jóval magasabb volt mint a testvére. A lábam közé állt és én megtisztítottam a sebeit. Egyszer-kétszer fel is szisszent.
-A haragodat is levezeted.-döntötte oldalra a fejét
-Lehet.-töröltem meg az arcát
Egyik kezét a ruhám alá, egyenesen a fenekemre vezette. Meleg kezét mikor megéreztem nagyot kellett sóhajtanom.
-Kész.-mondtam
Leemelt az előbbi helyemről. Elpakoltam mindent és kimentünk onnan. Felszaladt átvenni az inget és vissza jött.
-Jobban vagy?-kérdezte
-Igen.-válaszoltam és leültem a kanapéra
-Ettél már?-ült mellém
Én egy „ezt most komolyan gondoltad” arccal néztem rá.
-Nem.
-Akkor ezt orvosoljuk.-pattant fel
Felsegített engem is és kimentünk az autójáig. Mindketten beszálltunk és elindultunk. Amikor kikanyarodott megszólalt.
-Most amúgy miért haragszol rám?
-Nem haragszom.-tettem kezére a kezemet.-Csak féltelek téged.
-Nem eshet bajom.-mosolygott rám
Egy közeli étterembe mentünk, ahol nem voltak sokan. Magához húzott és úgy sétáltunk be az épületbe. Hamar eldöntöttük, hogy mit fogunk enni és vártunk.
-Megnyugodtál?-simította meg a kezemet.
-Igen.-válaszoltam.
Megpuszilta a kézfejemet és lassan megérkezett az ételünk. Azonnal hozzá is láttunk. Közben folyamatosan beszélgettünk és örültem, hogy elterelődött a figyelme az egészről. Már több mint a felét megettem, amikor láttam, hogy megfeszül egész teste. Az asztalon lévő kezét megszorítottam és úgy kapta rám a tekintetét.
-Minden rendben?-fürkésztem az arcát
Még mielőtt válaszolhatott volna, megszólalt egy hang mögülem.
-Jó újra látni!-csupa gúny volt a hangja miközben a férjemnek beszélt.-Nem is tudtam, hogy itt lesztek.-vigyorgott
Felpillantottam rá és akkor ismertem meg őt.
-Mit keresel itt?-szűrte a fogai közül David
-Jöttem ebédelni.-vigyorgott.-Igazán bájos feleséged van.-mosolygott rám, amitől felfordult a gyomrom
Arca dühbe gurult és láttam, ha nem cselekszem akkor baj lesz.
-Mi megyünk is.-álltam fel az asztaltól
Minden mozdulatomat végig kísérte a szemével.
-Gratulálok.-pillantott a hasamra majd rám
David felállt és mellém sétált.
-Köszönjük.-válaszoltam-Mi megyünk.-mondtam újra
-Még találkozunk-vigyorgott
A férjem vállát megragadva húztam el onnan. Még ment fizetni azután sietősen szálltunk be az autóba.
-Direkt csinálta.-nézett előre miközben beindította az autót
-Tudom.-válaszoltam. Megfogtam a kezét mire rám pillantott.-Szeretlek.-néztem a szemeibe és egy puszit nyomtam az arcára
-Én is szeretlek.-mosolygott rám
Az út csendben telt. Láttam az arckifejezésén, hogy nagyon őrlődik és ideges még mindig. Nagyon utálják egymást ezzel az alakkal, de nem tudom, hogy miért. Igazából meg se merem kérdezni, mert lehet el sem mondaná.
A házunk előtt még a kocsiban ült és gondolkozott.
-Hahó.-lengettem meg a feje előtt a kezemet
-Ne haragudj, mondtál valamit?-pillantott rám
-Nem.-válaszoltam.-Itthon vagyunk-mondtam és kiszálltam az autóból
Nem sokkal ő is jött utánam. Az emeletre mentem fel és levettem a magassarkúmat.
-Nagyon feszült vagy.-sétáltam oda hozzá és a nyaka köré fontam a karjaimat
-Sajnálom.-válaszolt.-Csak nem akarom, hogy a közeledbe legyen.
-Úgy se nagyon fogom látni.-álltam lábujjhegyre és egy csókot nyomtam a szájára.-Próbáld kizárni őt.-puszilgattam a nyakát.
Megragadta a derekamat.
-Ez valami elterelés akar lenni?-vigyorgott rám
-Nevezhetjük annak is.-rántottam meg a vállamat és be kellett harapnom a számát, hogy ne nevessem el magam.
-Tetszik.-nyomott egy puszit a homlokomra.
Az ágyhoz sétáltam és befeküdtem.
-Jössz?-néztem rá kacéran
Elvigyorodott és ledobta a cipőjét.
-Mit fogunk csinálni?-érdeklődött és bedőlt az ágyba
-Pihenni és élvezni egymás társaságát.-válaszoltam és felé fordultam
Tarkómra vezette az egyik kezét, és egy hosszú csókra húzott magához.