Maffiába kényszerítve (BEFEJEZETT)

Meglepetés

Végre elérkezett ez a nap is, amire olyan lázasan készülődtem. Szerettem volna, ha minden tökéletes lesz számára. Ennek egy tökéletes napnak kell lennie.
Mindent megad nekem, amiért hálás vagyok. Hiába nem kérem, de úgy bán velem mint, akár egy hercegnővel. Ez a minimum, amit megtehetek érte. Hiszen szeretem. Ő az életem értelme.
Reggel nagyon korán keltem fel, hogy mindent el tudjak intézni. Halkan osontam be a gardróbba és hoztam ki a szatyrot. Az ajtót óvatosan nyitottam ki és zártam be, hogy még véletlenül se ébredjen fel.
A képeket elkezdtem a falra felpakolni. Megkértem Ericat, hogy még távol vagyok szögeket fúrasson a falba. Megjelöltem a helyeket, hogy hová kérem. Ezáltal sokkal könnyebb dolgom volt. Mikor a folyosón végeztem a többi helyiségben is pakoltam képeket.
Azután iparkodtam a konyhába, hogy elkészítsem neki a reggelit. Palacsintát csináltam csak neki, mivel tudom, hogy azt imádja. Utána meg úgyis el kell csalogatnom a meglepetésbulijába.
Megreggeliztem és bevettem a gyógyszereket, majd egy tálcára pakoltam neki is. Kávét is készítettem és felsiettem az emeletre. Az éjjelire tettem le a tálcát.
Gyorsan lezuhanyoztam és felvettem egy hófehér ruhát, aminek az ujjai szélesek voltak és a háta kivágott. Hozzá pedig egy magassarkút. Leültem az ágyra hozzá közel.
-Ébresztő!-puszilgattam az arcát
-Mindjárt.-mondta csukott szemmel
-Kis szülinaposom.-pusziltam meg újra és kinyitotta a szemét
Rám mosolygott.
-Gyönyörű vagy.-simogatta meg az arcomat.
-Köszönöm.-mosolyogtam rá.-Hoztam reggelit.
Elvettem a tálcát és megvártam még felül. Az ölébe helyeztem.
-Ezt miért kapom?-mosolygott
-Mert megérdemled.-nyomtam egy csókot a szájára.
-Köszönöm.-mosolygott
Megitta a kávéját és megette a reggelijét is. Letette az előző helyére a tálcát.
-Szeretném átadni az egyik ajándékodat.-álltam fel
-Nem kellett volna semmit se venned.-fogta meg a kezem
-Shh.-fordultam felé
Majd előszedtem a naplót, ami egy díszcsomagolásba volt. Mosolyogva adtam át neki.
-Ez mi?-mosolygott rám és kinyitotta
-Egy napló a szerelmünk történetével.-simogattam meg a kezét
Mosolyogva kezdte átnézni a lapokat
-Nagyon szépen köszönöm.-pillantott rám
Fátyolos volt a szeme és magához húzott.
-Tetszik?-kérdeztem
-Ennél szebb ajándékot sosem kaptam.-tette le maga mellé.
-Ennek örülök.-nyomtam egy puszit az arcára.-A házba is tettem pár képet.-haraptam be a számat
Mosolyogva kelt ki az ágyból és ment ki. Én pedig ott ültem és vártam, hogy vissza térjen.
-Neked mikor volt ennyi mindenre időd?-nevetett
-Korán keltem.-mosolyogtam.-Menj zuhanyozz le. Addig készítek elő neked ruhát.
-Mit tervezel?-ráncolta mosolyogva a homlokát
-Játszani fogunk.-kacagtam fel
-Sietek.-tűnt el a fürdőszobába
Addig én az ágyra helyeztem az öltönyét és még néhány dolgot. Hátra dőltem az ágyban és vártam, hogy elkészüljön.
Nem sokára egy törölközővel a derekán tért vissza.
-Zoé, te már nagyon sok mindent vettél.-nézett rám
-Ezek semmiségek.-vigyorogtam.-Na igyekezz.-sürgettem.
Közben írtam egy üzenetet Masonnek, hogy pár perc és indulunk.
Teljesen felöltözve állt előttem. Tökéletes illett rá az öltöny.
-Na milyen?-kérdeztem
-Tökéletes.-sétált hozzám és egy hosszú szenvedélyes csókot adott.
-Na gyere.-kaptam fel a táskámat
-Hová?-jött utánam
-Mondtam, hogy játszani fogunk.-mosolyodtam el
Kimentem a ház elé, ahol már mind a két jármű ott állt.
-Mégis milyen játék ez?-kérdezte
-El kell kapnod.-fordultam vigyorogva felé.-Persze csak akkor indulhatsz, amikor én jelzek neked.
-Mi?-nevette el magát
-Benne vagy?-kérdeztem
-Benne.-vigyorgott
-Akkor sok sikert.-nyomtam egy puszit a szájára és beszálltam az autóba.-Indulhatunk is.-mondtam Taylornak
-Rendben.-mosolygott.
Hosszú perceken keresztül mentünk, amikor üzentem neki, hogy indulhat.
Tudtam, hogy utol fog érni, mivel szeret gyorsan menni, ezért megkértem Taylort, hogy ő is siessen.
Majd csak csörgött a telefonom. David volt.
-Hallgatlak.-szóltam bele
-Látlak.-hallottam a hangján, hogy mosolyog.
-Akkor meg kell állnod.-kacagtam fel.
-Miért?-kérdezte
-Hamarosan kapsz egy kártyát, de addigra mi eltűnünk.
-Ezt te alaposan kitaláltad.-nevette el magát
-Igyekeztem.-válaszoltam és kinyomtam
-Menjek gyorsabban?-kérdezte
-Egy kicsit igen.-mosolyogtam.-Nekünk előbb oda kell érnünk
Szerencsére kitaláltam azt, hogy minden 10 percbe valaki állítsa meg és adjon kis útmutatást neki. Addig is mi szépen odaérünk a házhoz.
Ez így is történt. 15 perc előnnyel érkeztem meg. Kiszálltam az autóból és besétáltam a házba. Már mindenki minket várt.
-Nem sokára itt lesz.-mosolyogtam.
Újra csörgött a telefonom.
-Már közel vagyok.-szólt bele
-Akkor gyerünk, nagyfiú.-mosolyogtam
-Mi ez a játék amúgy?-kérdezte
-Titok.-válaszoltam
-Valami jó kis táncot terveztél nekem?-kérdezte kiváncsian
-Találd ki.-vigyorogtam.
-Most fordulok be.
-Akkor hajrá.-nyomtam ki
Beledobtam a táskába és letettem az asztalra.
-Mindjárt itt van.-fordultam feléjük.
Hamarosan nyílt az ajtó. Mi pedig egyszerre kiáltottunk fel.
-Meglepetés!-sétáltam oda hozzá.
Látszott rajta, hogy erre nem számított és boldogság volt.
-Te!-mutogatott.-Nagyon szeretlek.-húzott magához.
-Én is nagyon szeretlek.-mosolyogtam rá
Majd karon ragadva beljebb húztam, hogy mindenki tudja üdvözölni. A hatalmas mosoly végig ott lapult az arcán.
Nagyon jól érezte magát. Örültem, hogy megtudtam lepni és, hogy boldog. Annyira jó érzés volt őt, így látni. Mindennap egyre jobban szeretem. 
Az ő boldogsága az én boldogságom is.
-Kedvesem.-jött oda egy idő után hozzám.-Szeretnék veled táncolni
-Rendben.-mosolyogtam fel és felálltam
Szorosan magához húzott és úgy kezdtünk el lassúzni.
-Köszönöm ezt az egészet.-nézett a szemeimbe.-Életem legszebb szülinapja ez, de tudod miért?-kérdezte
Én csak megráztam a fejemet.
-Miért?-kérdeztem kíváncsian
-Mert velem vagy te is és hamarosan itt lesz a kicsi is.
Látszott, hogy boldog. Csak úgy csillogtak a szemei.
-Mindig veled leszünk.-öleltem magamhoz.
Megforgatott a tengelyem körül és újra vele szemben álltam. A zenére ringatóztunk együtt egymáshoz simulva.
Majd lecsapták a kezemről és az anyukájával táncolt.
Addig én helyet foglaltam az egyik széken. Nem sokáig ültem egyedül.
-Mi újság?-ült le Mason
-Semmi.-mosolyogtam rá.-Veled?
-Velem sem.-válaszolt.-Jól vagy?
-Nagyszerűen.-vigyorogtam.
-Annak örülök.-ölelt magához.
-Gyertek táncolni.-ragadta meg Amanda az öcsém kezét
-Most megyek.-mondta röhögve és már el is tűntek
Addig én az asztalon lévő finomságokból ettem. Fura érzés kerített hatalmába és nem értettem, hogy mi miatt van ez. A torkomban egy gombóc volt és inkább az evést is abba hagytam. Próbáltam kizárni ezt a gondolatot, de nem hagyott menekülni.
-Táncolhatok a menyemmel?-nyújtotta felém a kezét az apósom
-Természetes.-álltam fel az asztaltól.
Nem akartam kimutatni, hogy valami nincs rendben. Emiatt egy mosolyt erőltettem magamra és nem gondolni semmire.
-Kitettél magadért.-mondta kedvesen
-Köszönöm, de ez a minimum.-mosolyogtam rá
-Örülök, hogy a családunk része lettél.-mosolygott.-A fiam melletted boldog.-pillantott rá
-Én örülök, hogy befogadtak a családjukba.
-Végre mindegyik gyerekem boldog.-nézett rajtuk végig.-Boldogan fogok elmenni a másvilágra.
-Kérem, erről ne is beszéljen.-mondtam szomorúan
-Igaz. Ez a fiam napja.-mondta kedvesen
Még egy kicsit táncoltunk, majd odamentem Davidhoz egy kicsit.
-Jól érzed magad?-mosolyogtam rá
-Igen.-mosolygott rám és derekamnál fogva húzott közelebb
Egy gyors csókot nyomott a számra.
-Csak ennyi?-döntöttem oldalra a fejem.
-Ha nem lennének ennyien akkor nem csak ennyi lenne.-suttogta a fülembe.-Este hamarabb elmegyünk.-suttogta és nyomott egy puszit a fülem mögé
Azonnal libabőrös lettem.
-Rendben.-karoltam át.-Én megyek enni.
-Megyek én is.-mosolygott és összekulcsolta az ujjainkat.
Leültünk az asztalhoz és nem sokára tálaltak is. Magához húzott és egy puszit nyomott a hajamba.
A pincérek sürögtek-forogtak az asztalok között. Mindenkinek lesték minden kívánságát, ha valami elfogyott már azonnal hozták is az újabb adagot. Nagyszerű embereket küldtek az én szerelmem születésnapjára.
Mindenképpen egy tökéletes szülinapot szerettem volna szervezni neki. Úgy néz ki, hogy ez sikerült is. Mosolyogva ült mellettem és beszélgetett mindenkivel.
Körülbelül egy óra múlva csipogott a telefonja. Mosolyogva vette elő, de amikor megnézte a mosoly lehervadt az arcáról. Feszült lett és a keze ökölbe szorult.
-Mi a baj?-kérdeztem. Nem akarta elmondani, ezért kikaptam a kezéből a készüléket.
Martin.
,,Boldog születésnapot, barátom! Az én ajándékomat holnap kapod meg. Remélem már várod!”
-Most ez..-kerestem a szavakat, de nem találtam
-Valamivel készül ellenem.-sóhajtotta gondterhelten
-Csak üres fenyegetés.-simogattam a vállát.-Direkt csinálja, hogy felbosszantson.
-Az a baj szerelmem..-húzott magához.-..hogy nála nem tudni, hogy mikor mire számítsak. Ez egy őrült, aki bármire képes csak, hogy keresztbe tegyen nekem.
-Kérlek, ne hagyd, hogy tönkre tegye a születésnapodat.-mosolyogtam rá.-Ez a te napod.-simogattam az arcát.
-Jó.-puszilt a hajamba.
Láttam, hogy nem igazán oldódott fel. Rendesen látni lehetett, ahogy ő gondolkodik.
-Na gyere.-húztam fel
-Mit csinálsz?-ráncolta a homlokát
-Táncolni szeretnék a férjemmel. Van valami bajod vele?-vigyorogtam rá
-Az én bolond feleségem.-mosolyodott el
-Meddig szeretnél maradni?-súgtam a fülébe.
-Már most mennék, de még nem hagyhatom itt a vendégeket.-válaszolt
-Akkor majd szólj.-haraptam bele a számba.-Miért nem iszol?-kérdeztem
-Vigyázni szeretnék rátok.-mosolygott.
-Nyugodtan igyál. Mindenki itt van.-mosolyogtam.
-Majd talán később.-nyomott egy puszit az arcomra.
Nem szeretem látni, amikor szomorú vagy aggódik valamiért. Ez a fickó pedig állandóan csak felidegesíti és próbál keresztbe tenni neki.
Próbáltam jobb kedvre deríteni, ami sikerült is. Órákat szórakoztattam és beszélgettünk mindenkivel. 
Már kint besötétedett.
-Menjünk.-súgta a fülembe
Elköszöntünk mindenkitől és elindultunk haza.
-Még mindig feszült vagy.-mondtam szomorúan
-Már nem annyira, kedvesem.-kulcsolta össze az ujjainkat.
-Olyan rossz, hogy így elrontotta a napodat.-hajtottam le a fejemet
-De te meg feldobtad.
Rá mosolyogtam utána egész úton csendben voltunk. Csak a tájat kémleltem és otthon szerettem volna lenni. Fáradt voltam.
-Mi a baj?-kérdezte, amikor befordult a kerítésen.
-Nincsen semmi.-motyogtam
Leparkolt és én kiszálltam. Megvártam és egyszerre sétáltunk be. Lehúztam a magassarkút és úgy mentem tovább.
-Beszélgessünk.-fogta meg a karomat.
Helyet foglalt a fotelba engem pedig az ölébe ültetett.
-Miről szeretnél beszélni?-fordultam felé.
-A mai napról.-mosolygott
-Rendben.-válaszoltam.
-Meg szeretném köszönni, hogy ennyi időt szántál rám.-kezét a fenekemre vezette.
-Ez a minimum.-mosolyogtam rá.
-Ezt mikor szervezted meg?-kíváncsiskodott
-Legyen az én titkom.-kacsintottam rá
-Szóval titkolózol?-fordított maga felé
Lovaglóülésben ültem a derekán.
-Úgy néz ki.-haraptam be a számat és átkaroltam a nyakát
-Ahjaj..-sóhajtott és fenekemen volt újra a keze
-Hallgatlak.-hajoltam közelebb hozzá
-Szeretlek, kedvesem.-nézett mélyen a szemeimbe
-Én is szeretlek.-szüntettem meg a köztünk lévő távolságot és megcsókoltam.
-Ne haragudj, hogy feszült voltam.
-Nem haragszom.-döntöttem homlokomat az övének
-Csak az a féreg mindig akkor zavar, amikor nem kéne.
-Nem igaz, hogy nem bír leállni.
-Egyszer lefog.-mosolygott rám.-Na, de ne beszéljünk róla
-Ez egy jó ötlet.-csókoltam meg újra.


****
Sziasztok!
Elszeretnék nektek mondani valamit, ami miatt valószínű, hogy haragudni fogtok vagy megköveztek.
Nem húzom tovább a szót..az a nagy harci helyzet, hogy még 6 rész van és befejeződik a történetem.
Remélem nem fogtok emiatt nagyon haragudni rám..❤
De! Van egy jó hírem is. Az pedig az, hogy ha ezt befejezem neki kezdek egy új könyvnek. Az a könyv hasonló lesz ehhez. Ott is kényszerből kell hozzá mennie a lánynak a fiúhoz, de nem szeretnék még elárulni semmit. Hamarosan kiderül😉
*****