Maffiába kényszerítve (BEFEJEZETT)

Szülinap

-Ne aludj ennyit.-hallottam a hangján, hogy mosolyog.-Ma hosszú napunk van.-mondta vidáman
Pislogtam párat és kinyitottam a szemeimet.
-Jó reggelt.-mosolyogtam rá
-Boldog születésnapot.-nyomott egy csókot a számra
-Köszönöm szépen.-öleltem magamhoz.
-Ma egy felejthetetlen napot kapsz tőlem.-puszilt meg
-Igazán?-húztam fel az egyik szemöldökömet.
-Igen.-bújt közelebb hozzám
Kicsit feljebb ültem és akkor láttam meg, hogy a szoba rózsaszirmokkal van tele.
-Mikor volt időd erre?-pillantottam rá meghatódva
-Korán keltem, hogy mindent el tudjak intézni.-vigyorgott.-Ohh, ez is a tiéd.-emelt fel a földről egy rózsacsokrot.
-Úristen.-ugrottam a nyakába.-Annyira köszönöm.-pusziltam össze az arcát.
-Ez a minimum.-ölelt át fél kézzel
-Vízbe kéne tenni.-mondtam egy kis idő után.
-Szólok Ericanak.-állt fel az ágyról.
Levitte a hatalmas csokrot, és néhány perc múlva vissza is tért. Kulcsra zárta az ajtót és leült mellém.
-Nagyon szépen köszön a virágot.-pusziltam össze az arcát
-Ez még semmi.-vigyorgott sejtelmesen
-Mit tervezel?-karoltam át a nyakát
Az órájára pillantott.
-1 óra múlva romantikus reggeli.-válaszolt
-Ühm..jól hangzik.-vigyorogtam rá
-Olyan hamar elaludtál tegnap.-bújt be hozzám
-Fáradt voltam.-pusziltam meg az arcát.
-Tudom.-simogatta meg az arcomat.-Reggeli után átadom az ajándékot
-David, semmi szükség ajándékra.-ültem fel
-Nem érdekel.-kacagott fel és az ölébe húzott.-A mai nap a tiéd.-csókolt bele a nyakamba, amitől megborzongtam.
-Ahj..te.-sóhajtottam
-Na mi az?-vigyorgott rám
-Szeretlek.-néztem mélyen a szemeibe
-Én is szeretlek.-vezette a tarkómra a kezét és közel húzott magához.
Csak bámult és nem lépett.
-Mire vársz?-húztam fel játékosan a szemöldökömet
Mihint ezt kimondtam az ajkaimra tapadt. Gyengéd volt, a másik keze az oldalamon cikázott. A köntösömnek a kötőjéhez vándorolt a keze és el is oldotta.
-Nem mondtad, hogy nem öltöztél fel.-búgta érzékien a fülembe.
Csak elmosolyodtam.
-Te meg túlságosan fel vagy öltözve.-döntöttem oldalra a fejem
Keze minden porcikámat bejárta. A számról a nyakamra tért át. Lesöpörte a puha anyagot a vállamról és birtokba vette. Amikor a legérzékenyebb pontomat megtalálta felsóhajtottam.
A nyakkendőjét azonnal el is oldottam, majd az ingjével kezdtem el bajlódni. Pillanatokon belül a földön volt. A köntösömből kibújtam és már alatta is feküdtem. A melltartómat kapcsolta ki, amikor megszólalt a telefonja. Kihalászta a zsebéből és lenémította. Figyelmét újra nekem szentelte.
-Ki volt az?-kérdeztem
-Amanda.-rántott vállat és számnak esett
Rögtön meg is szűnt körülöttem a világ, és csak rá tudtam koncentrálni. Halk sóhajok hagyták el a számat. Mikor minden porcikámat bejárta a keze és a szája, megszabadított engem is és magát is a maradék textiltől. Azonnal magáévá tett.
-Éhes vagyok.-suttogtam neki egy kis idő múlva
-Akkor zuhanyozzunk le és együnk.-állt fel, de újra csörgött a telefonja.-Menj előre. Mindjárt utánad megyek.-adta ide a köntöst
Felvettem és úgy sétáltam be. Megengedtem a zuhanyt és alá álltam. Pár perc múlva ő is csatlakozott hozzám. Gyorsan lezuhanyoztunk és mentünk felöltözni.
-Vettem neked egy ruhát szülinapodra.-sétált mögém.
-Mi?-fordultam meg a karjaiba. Hangom hisztérikusan zengett.
Kikerült és elővett egy dobozt. Kinyitotta és egy gyönyörű piros ruha volt benne. Spagetti pántos, hosszú, az elején egy enyhe kivágással.
-Ezt vedd fel ma.-nyomott puszit a vállamra.
-Miért költsz ennyit?-néztem rá
-Sokkal többet érsz ezeknél.-ölelt magához
-Szerelmem.-karoltam át a nyakát.-Annyira hálás vagyok neked mindenért.
-Nincs miért hálálkodnod.-adott egy puszit-Most meg öltözzünk, mert sok a dolgunk.
-Köszönöm.-öleltem meg még egyszer
Felvettem egy fehérneműt, majd a ruhát is magamra öltöttem. Egy enyhe sminket varázsoltam az arcomra, a hajamat pedig kivasaltam. Elégedetten mértem végig magam a tükörben.
-Gyönyörű vagy.-karolt át hátulról
Megfordultam karjaiba.
-Köszönök mindent.-adtam egy csókot neki
Megigazítottam a gallérját. Nagyon jól állt neki a fehéring. Hozzá egy fekete öltönynadrágot párosított. Tetőtől talpig végig mértem.
-Mi az?-kérdezte mosolyogva
-Semmi.-haraptam be a számat
Még egy cipőt vettem fel a ruhához, a táskámba pedig beledobtam a telefonomat és még néhány dolgot. Kéz a kézben mentünk le a konyhába. Az asztal tele volt mindenféle finomsággal.
-Ezt már tényleg nem hiszem el.-ráztam a fejemet
-Foglalj helyet.-húzott ki egy széket nekem mosolyogva
Betolt majd ő is leült. A reggeli végeztével kérte, hogy menjünk már.
-Megkapod az első ajándékodat.-mondta, mikor már a keze a kilincsen volt
-Már ez nem az első ajándék és nem szeretném, ha ennyit költenél rám.
-Ezt most fejezd be.-nézett rám csúnyán
Csak sóhajtottam egyet. Megfogta a kezemet és kinyitotta az ajtót. Egy hófehér BMW állt a ház előtt, egy hatalmas masnival átkötve.
-Úristen.-tettem a szám elé a kezemet
-Mivel a tiéd összetört.-vált egy kicsit szomorúvá.-Emiatt úgy gondoltam, hogy megleplek egy új autóval. Annyi a különbség, hogy ehhez sofőrt is kapsz.-mikor ezt kimondta Taylor lépett elő
Meglepődve figyeltem a férjemet.
-Köszönöm.-ugrottam a nyakába
Nem tudtam szóhoz jutni, ettől a sok ajándéktól. Sosem kaptam ennyit, sőt a szülinapom nálunk nem így zajlott. Emlékszem még éltek a szüleim, mindig korán felkeltettek. Egy családi reggelit csináltak és elzavartak otthonról. Délután pedig egy meglepetésbulival vártak. Az emlékekre könny szökött a szemembe.
-Jó lesz, ha ezzel viszlek tovább?-sandított rám
-Persze.-mosolyogtam
Az autóba beszálltunk, miután a masni lekerült róla  és elindultunk.
-Amúgy hová is megyünk?-érdeklődtem
-Titok.-mosolygott
Körül néztem a kocsiban. Gyönyörű bőrülésbe süppedtem bele, ami nagyon kényelmes volt.
Hosszú ideje kocsikáztunk, amikor lehúzódott az út szélére. Érdeklődve figyeltem, hogy mit akar.
-Most be kell kötnöm a szemed.
-Miért?-ráncoltam a homlokomat.
-Nem láthatod a meglepetésed.
-David, ne csináld már.
-Shh..-tette ujját a számra
Egy puha kendővel kötötte be a szememet. Nem tudom, hogy meddig lehettem így, de egy idő után végre megállt.
-Készen állsz?
-Igen.-mosolyogtam rá
Hallottam, ahogy kiszáll az autóból. Majd kisegített engem is. A táskámat a kezembe fogva mentem.
-Itt lesz lépcső.-mondta, de mielőtt reagálhattam volna felkapott
-Mit művelsz?-nevettem fel
-Így könnyebb-válaszolt
Mikor felértünk letett a földre.
-Ott vagyunk már?-kérdeztem
-Még ezen az ajtón bemegyünk.-válaszolt
Még egy kicsit sétáltunk, amikor megállt. Mögém állt és leszedte rólam a kendőt. Pár másodperc kellett még megszoktam a fényt.
Egy hatalmas „Happy Birthday” felirat terült el középen. Alatta pedig egy 26-os számú lufi. Az egész helyiség tele volt virágokkal és díszekkel. A terem egyik végében egy hosszú asztal, amin poharak és különböző italok voltak.  A többi részen pedig, hosszú asztalok voltak székekkel.
-Meglepetés.-kiabálták egyszerre.
A családtagok, illetve barátok mind vidáman figyeltek.
Elérzékenyülve fordultam felé.
-Annyira szeretlek.-csókoltam meg
-Én is szeretlek.-tartott szorosan
-Tetszik?-kérdezte mosolyogva
-Igen.-mosolyogtam rá
Letörült egy kósza könnycseppet.
-Ezt mind egyedül csináltad?
-A nagyját.-adott egy puszit.-Na menjünk beljebb
Sorban köszöntött fel mindenki. Mindenkitől kaptam ajándékokat, amiket egy nagy asztalra pakoltam le. Annyira jól esett a törődés, hogy ennyire figyelnek rám.
-Most lehet meg fogsz ölni.-jött közelebb David
-Mit műveltél?-néztem rá csúnyán
-Csak oda szeretném adni az utolsó ajándékodat, vagyis csak holnap tudod beváltani.-mosolygott
-Mi?-ráncoltam a homlokomat
A telefonját szedte elő és felém fordította. Elkezdtem olvasni a sorok között. Egy foglalásról volt szó. Egy foglalás Hawaiira.
-Úristen!-sikítottam fel és a nyakába vetettem magam.-Ezt el sem hiszem már tényleg.-törölgettem a szemeimet.
-Láttam, hogy mennyire tetszik neked. Meg ott kezdődött a szerelmünk el.-vigyorgott
-Bizony ott.-mondtam egy hatalmas mosollyal.
-Életem legjobb döntése volt.-ölelt magához
-Gyerekek, gyertek bulizni.-karolt át minket James
-Megyünk.-mondtam neki vidáman.-Hogy sikerült a tegnapi randi?-súgtam oda
-Nagyon jó.-vigyorgott.-Hamarosan bemutatom majd a barátnőmet.
-Gratulálok.-öleltem át
-Na, de ez a nap rólad szól.-húzott táncolni
-Most ez komoly?-röhögtem el magam
-Igen.-pörgetett meg és táncolnom kellett vele.
Elég sokáig nem engedett, majd meggyőztem, hogy szomjas vagyok. Ittam egy kortyot és leültem az asztalhoz.
-Én is szeretnék majd veled táncolni.-ölelt át David.
-Majd kicsit később.-mondtam kipirulva.-Elfáradtam.
-Rendben.-ült le mellém
Nem sokára mindenki leült és a pincérek tálaltak mindenkinek. Az ebéd után úgy mindenki bulizott. A jó hangulat uralta az egész helyiséget. Mindenki vidám volt és táncolt.
-Beválthatom az ígért táncom?-nyújtotta a kezét felém
-Igen.-csúsztattam a kezébe a kezemet
Felálltam és szorosan hozzá bújva kezdtem el táncolni.
-Jól esik, hogy ennyire törődsz velem.-mondtam a mellkasának dőlve
-Ez természetes, kedvesem.-nyomott egy puszit a hajamba
-Neked is hamarosan itt a szülinapod.-vigyorogtam rá
-Az még odébb van.-simogatta meg a hátamat és megpörgetett
-Én várom nagyon.-mosolyogtam rá.
-Nem kell semmilyen ajándékkal készülnöd.-nézett rám
-Majd még meggondolom.-rántottam meg a vállamat
-Komolyan.-húzott magához újra
-Hát hogyne.-kuncogtam fel
Egy ideig táncoltunk még, majd mondtam, hogy mosdóba kell mennem.
-Elkísérlek.-mondta rögtön.
-Majd eljön velem Amanda.-mosolyogtam rá kedvesen
A lány felé vettem az irányt, aki azonnal jött is. Elvégeztem a dolgomat és vissza elindultunk ki.
-Minden rendben?-kérdeztem meg
-Igen. Veled?-karolt át
-Velem is.-mosolyogtam rá.-A te kezed is benne volt?
-Lehet.-vigyorodott el
-Köszönöm.-pillantottam rá és megöleltem
-Ez természetes, sógornőm.-ölelt meg.-Menjünk, ne várassuk meg a többieket.-nyomott egy puszit az arcomra.
Majd vidáman és nevetgélve sétáltunk vissza a tömegbe. A testvéremet láttam meg közeledni felém.
-Szia, szülinapom.-ölelt át.
-Szia.-pusziltam meg.
-Hogy érzed magad?-karolt
-Nagyszerűen.-válaszoltam mosolyogva.-Na és te?
-Örülök a boldogságodnak.
-Aranyos vagy, köszönöm.-mosolyogtam rá
-Táncolunk?-kérdezte
-Persze.-válaszoltam
A táncparkett közepére sétáltunk, ahol megkezdhettük a testvéri táncunkat. Hiányzik nagyon. Keveset látom mostanában, keveset is beszélek vele. Eddig mindennap egymás mellett voltunk, de eltávolodtunk. Ezt nem szabadna a testvéreknek. Bele sajog a szívem akárhányszor belegondolok.
Időközben eleredt a könnyebb.
-Mi a baj?-kérdezte aggódva
-Hiányzol.-néztem a szemeibe
-Nővérkém.-ölelt magához.-Te is hiányzol..