Maffiába kényszerítve (BEFEJEZETT)

Baleset

***Hetekkel később***
Ma szeptember 12.-e van. A napok és a hetek csak úgy rohantak. Sok minden történt az elmúlt időszakban, de kezdem is az elején.
Nos, hát Katy belépett a terhessége 6.hónapjába. Egyre jobban növekszik a kicsi Jack. Igen, már el is nevezték a picit. Nem volt nehéz döntés, mivel mindkettőjüknek ez a név tetszett. A drága barátnőm belépett a 26.életévébe, ahogy Josh is 27 éves lett. Sőt, még Masonnak is szülinapja volt. Igen, egy pár szülinapon részt vettünk és, ha ez nem lenne elég még holnap mehetünk James szülinapját is megünnepelni.
Amanda és Mason nagyszerűen megvannak. Élvezik egymás társaságát és minden pillanatot megragadnak, hogy együtt töltsék. Nagyon szeretik egymást, ami látszik is rajtuk. Elég csak rájuk nézni és a tekintetük mindent elárul. Örülök annak, hogy megértik egymást és nincs semmi komoly vita közöttük. Az öcsémnek is ő tervelte ki, hogy csináljunk egy meglepetés bulit, amit persze ezer örömmel támogattam. Szóval mi ketten intéztünk el mindent, de bármire is szükségünk volt David segített nekünk. Nagyon szépre sikerült az egész nap.
Jamesnek a szülinapjára egy ebédet szerveztek a szülők, mert utána a haverjaival mennek bulizni. Szerintem ez egy elég jó ötlet, mivel fiatal és szeretné élvezni az életet, amit meg is értek. A szüleik mindenben segítenek nekik és mellettük vannak bármiről is legyen szó. Örülök, hogy ennek a családnak a része lehetek. Az apósomat folyamatosan visszük orvosokhoz és kezelésekre. Megviselik nagyon és sokszor nem is bír, de megszeretne minden tőle telhetőt tenni, hogy jobban legyen. Azt mondta, hogy szeretné látni, ahogy az egész családja boldog. Az anyósom sokszor a könnyeivel küszködik ott, ahol senki sem látja. Elég sokszor vigasztaltam, mert nagyon megtört. Nem akarja mutatni a családja előtt, mert tudja azt, hogy neki kell a lelket tartani bennük, de fáj neki, hogy a férje halálos beteg és nagyon megviseli. Bele sem merek gondolni, hogy mi lenne, ha meghalna. Az egész család összeomolna és alig lehetne felkaparni őket a földről.
Tudom, mivel nekem is át kellett ezt élnem. A szív sosem nyugszik bele, hogy elvesztetted, akit vagy akiket szeretsz. Az emléküket örökké fogom őrizni. 
Én is David el vagyunk. Minden percünket próbáljuk együtt tölteni. Sokszor mondom neki, hogy ne menjen olyan ügyletekbe bele, amik veszélyeztethetik az életét. Utána elgondolkodom és rájövök, hogy csak ilyen dolgokban van benne és ez nem lesz már jobb. Csak abban reménykedem, hogy oda figyel mindenre és nem esik baja. Mikor egész éjszaka távol van fel vagyok és várom, hogy írjon vagy hívjon, hogy minden rendben és haza tart. Haza hozzám. Szeretem nagyon.
Igaz, hogy szoktunk vitatkozni, de mindig hamar megbékélünk. Sosem vesztünk úgy össze, hogy külön aludtunk volna vagy bármi. Ennek nagyon örülök és remélem nem is lesz semmi baj.
Nagyon rajta van ezen a baba témán, hogy legyen nekünk is. Mondjuk az utóbbi időben kicsit meghíztam és pár napja émelygek, de erről ő nem tud semmit, mert nem szeretném, ha beleélné magát és csalódna.
Ma reggel is így történt. Felkeltem és mennem kellett azonnal a fürdőszobába és a tegnapi vacsorám kijött belőlem. Lehúztam a wc-t és megmostam a számat. Utána fogat mostam és kiöblítettem.
Vissza mentem a szobámba és a telefonomat megkerestem. Tárcsáztam David számát, hogy meg tudjam hol is van.
-Jó reggelt, szerelmem.-szólt bele a telefonba.
-Jó reggelt.-válaszoltam és vissza másztam az ágyba.
-Hogy aludtál?-érdeklődött.
-Jól és te?
-Én is jól, kedvesem.-válaszolt
-Hol vagy?-kérdeztem és bekapcsoltam a televíziót.
-A klubban volt egy kis gond.-válaszolt
-De ugye nincs semmi komoly?-kérdeztem kétségbeesve.
-Nincsen semmi. Ne aggódj.-nyugtatott.
-Akkor jó.-fújtam ki a levegőt.
-Mit fogsz ma csinálni?-kérdezte.
-Még nem tudom.-füllentettem, mivel ma megyek orvoshoz.-Megvetted Jamesnak az ajándékát?-kérdeztem rá.
-Igen, meg.-válaszolt.
Megbeszéltük, hogy veszünk neki egy új laptopot és egy italbox-ot.
-Rendben van.-válaszoltam.
-Megyek, kedvesem. Majd még beszélünk.-mondta.
-Vigyázz magadra, drágám.
-Te is vigyázz nagyon magadra.
-Szeretlek.-mondtam.
-Én is szeretlek.-válaszolt.-Szia.
-Szia.-és bontotta is a vonalat.
Egy jó darabig csak feküdtem az ágyban és néztem a tévét, de már ideje volt felkelnem és útnak indulnom, mivel vár rám a doktornő.
Felvettem a papucsomat és becsoszogtam a fürdőbe. A kádba beletettem a dugót és öntöttem bele habfürdőt azután pedig megengedtem a melegvizet. Mikor kellő mennyiség folyt bele a kádba elzártam és megengedtem a hideget majd azt is elzártam. Kulcsra zártam az ajtót és levetkőztem. A ruhákat a szennyesbe pakoltam bele. Majd belefeküdtem a kádba. Egy ideig csak feküdtem a kellemes vízben majd idejét láttam, hogy el is kezdjek fürödni. Miután kész lettem kiszálltam és leengedtem a vizet. Egy köntösbe bújtam bele majd a hajamat is kimostam. Kinyitottam az ajtót majd egyenesen ruhát mentem kerestem. Sokáig gondolkoztam, hogy mi is lenne a tökéletes, mivel úgyis le kell öltöznöm. Egy vörös ruhát választottam, amin egy elég mély V kivágás volt a derekán pedig egy öv díszelgett. Felvettem és választottam egy azonos színű magassarkút is hozzá. Még kerestem egy táskát is, amiben belepakoltam a telefonomat és még néhány szükséges dolgot. A fürdőbe mentem ezután és elvégeztem a mindennapi dolgaimat. Majd megfésülködtem és kisimítottam a hajamat. Belenéztem a teljes alakos tükörbe és ott is feltűnő volt, hogy híztam. Egy ideig nézegettem a tükörképemet majd a táskámmal a kezembe mentem le a konyhába. Az asztalra tettem a táskát és köszöntem Ericanak.
-Jó reggelt.-mondtam mosolyogva
-Jó reggelt.-köszönt ő is mosolyogva.-Kávét?
-Nem kérek, köszönöm.-válaszoltam.
Egy pohár gyümölcslét töltöttem magamnak.
-Egyél is. Ne menj el éhen.-mondta nekem és én helyet foglaltam az asztalnál.
A poharat letettem és egy szendvicset vettem el, amit meg is ettem. Majd leöblítettem az innivalómmal.
-Köszönöm.-álltam fel az asztaltól.
-Ennyi?-nézett rám csúnyán
-Nem érzem magam valami jól.-mosolyogtam rá.
-Mi történt?-jött közelebb aggodalmaskodva
-Reggel hánytam, de megint émelygek.-válaszoltam.
-Akkor így ne menj sehova.-mondta nekem.
-Orvoshoz megyek.-válaszoltam.-Ha David kérdezi ne mond el neki. Jó?
-Nem mondom.-mosolygott.
Elköszöntem tőle és a táskámat a kezembe fogva indultam kifelé. Tomnak szóltam, hogy hozzá már ide az autómat, amit pár perc alatt meg is tett. Megköszöntem neki is be is szálltam a kocsimba. Azonnal indítottam is. A kaput érkezésemkor már nyitották is nekem. Intettem nekik egyet. Ezzel is megköszönve majd kihajtottam az útra. Egyenesen a magánklinika felé vettem az irányt. Körülbelül 2 napja kértem időpontot és mára kaptam.
Mondtam, hogy én mindenképpen női doktorhoz szeretnék menni, amit teljesítettek is. Örültem neki, mivel tudom, ha férfihez mentem volna David begurul. Én pedig azt nagyon nem akarom. Tőlünk nagyjából 40 percnyire van ez a kórház. Neten találtam és nagyon igényesnek és modernnek találtam, ezért is választottam. Az úton halkan szólt csak a zene.
Egy idő után csengett a telefonom, amit rákapcsoltam a kihangosítóra és úgy beszéltem
-Szia.-szóltam bele.
-Szia, kedvesem.-szólalt meg.-Hová mész?-kérdezte.
-Megyek Katyt meglátogatni.-füllentettem.
Közben pedig az utat figyeltem.
-Na az jó. Vigyázz magadra. Bármi van hívj.-mondta.
-Rendben. Egész nap bent leszel?-kérdeztem
-Olyan 9-10 óra felé érek haza.-mondta
-Jól van. Mit csinálsz?-kérdeztem
-Papírmunka.-sóhajtott.-Inkább lennék melletted.
-Akkor miért nem jössz?-kérdeztem
-Mert ezt el kell intéznem, de ígérem, hogy sietek, hogy mielőbb haza érjek hozzád.-mondta.
Én lassan az úticélomhoz érkeztem.
-Leteszem, mert nem sokára ott vagyok.
-Jó, de ha van valami azonnal hívj.
-Ígérem akkor hívlak. Szia.-mondtam.
-Szia.-köszönt el és én kinyomtam.
Befordultam balra majd még egyszer balra és a parkolóhoz érkeztem. Egy szabad helyen leparkoltam. A táskámat kivettem és úgy indultam el a bejárat felé. A recepcióhoz sétáltam, ahol illedelmesen köszöntem és megkérdeztem merre találom a doktornő irodáját.
Az egyik hölgy egészen addig kísért. Bekopogott és azonnal hallatszódott is a válasz.
-Szabad.-mondta a Dr.
Kinyitotta nekem az ajtót és már tovább is ment.
-Jó napot!-köszöntem.
-Jó napot!-válaszolt.-Foglaljon helyet.
-Köszönöm.-kintebb toltam a széket és leültem.
-Magával beszéltem telefonon igaz?-kérdezte és a laptopjára nézet.-Mrs.Peterson
-Igen, velem.-mosolyogtam rá.
-Személyesen is bemutatkoznák.-Dr. Liza Brown a nevem.-nyújtotta a kezét
-Zoé Peterson.-ráztam meg a kezét.
-Akkor essünk is neki.-mosolygott rám.
Elkérte az adataimat és gépben pötyögött valamiket. Azután megkért fáradjunk át egy másik helyiségbe, ahol megvizsgálhat. Adott egy ruhát, amit át kellett vennem. Egy függöny mögé álltam, ahol le tudtam mindent venni, amit kellett.  A ruhámat és a táskámat a székre tettem le. Kihúztam a függönyt és Dr.Lizáig sétáltam. Megkért, hogy feküdjek fel az asztalra. Elkezdett különféle vizsgálatokat végezni. Majd egyszer csak bekapcsolta a monitort és megláttam egy pici pontot.
-Ott is van a baba.-mosolygott rám.-8 hetes.
A szemeim könnybe lábadtak és hirtelen megszólalni sem tudtam.
-Minden rendben van vele?-kérdeztem könnyes szemekkel.
Éreztem, hogy az első könnycsepp lefolyik az arcomon.
-Igen, a korának megfelelő, sőt egy picit nagyobbacska is.-mosolygott rám.
-Ez hihetetlen.-csodáltam a monitort.
Egyszer csak meghallottam, ahogy dobog a szíve. A könnyeim ezerrel hullottak.
-Készíthetünk az apukájának képet?-mosolyogtam rá könnyes szemmel.
-Persze.-válaszolt.
Elkészítette a képet. Azután végeztünk is. Mondta, hogy már öltözhetek. Még mindig alig bírtam felfogni, hogy a kisbabámat várom. Mosollyal az arcomon öltöztem fel majd konzultáltam a doktornővel. Megbeszéltük, hogy ő lesz az orvosom és el kell mennem vérvételre meg néhány vizsgálatra. Azután pedig 4 hét múlva hozzá kell vissza jönnöm és akkor lehet meg fogjuk tudni a babanemét, de nem biztos. Hatalmas örömmel köszöntem el tőle és mentem a recepcióra. Kifizettem az összeget, amit kértek és távoztam az épületből.
Az öröm az arcomon volt és alig vártam, hogy elmeséljem Davidnak is. Azonnal az autómhoz mentem és elindultam hozzá. Igyekeztem minél hamarabb odaérni hozzá és elmesélni neki. Nem hívtam fel, hogy meglepjem. Körülbelül egy óra alatt odaértem. Megállítottam az autót majd a táskámmal a kezemben szálltam ki. Mosolyogva köszöntem mindkettő biztonságinak és tovább sétáltam. Köszöntem azoknak, akik bent voltak és egyenesen a férjem irodájához siettem.
Mély levegőt vettem és hatalmas mosollyal az arcomon nyúltam a kilincshez. Mikor kinyitottam az ajtót a mosolyom lehervadt. David az íróasztalnál állt, egy hosszú szőke hajú nő pedig előtte. Egyik keze a férjem vállán volt. Mikor meglátott megdöbbent.
-Ez nem az, aminek látszik.-szólalt meg rögtön is el lökte magától.
A szemeim könnybe lábadtak, de most nem a boldogságtól.
-Akkor mi?-remegett meg a hangom.
A nő megfordult. Undorítóan szét volt plasztikázva a haja is mű volt. Felém nyújtotta a kezét.
-Linda vagyok.-mosolygott.-David az exem és most vissza jöttem, hogy felelevenítsük a múltat vigyorgott.
-Ne higgy neki, kedvesem.-jött közelebb
A könnyek megállíthatatlanul folytak az arcomon.
-Ne gyere közelebb.-nyújtottam ki a tenyeremet felé.
-Kérlek beszéljünk. Nem szeretem. Nekem nem kell.-folytatta.
-Az előbb nem ezt mondtad.-vigyorgott a háttérben a nő.
-Nem mondtam neked semmit.-rivallt rá a férjem
-Ne hazudj a feleségednek.-röhögött.
-Ne higgy neki, szerelmem. Direkt csinálja.-jött közelebb kétségbeesve.
Letöröltem a könnyeimet a kézfejemmel és úgy néztem rá.
-Nem érdekeltek. Csináljatok, amit akartok.-mondtam ki és megfordulva siettem ki az épületből.
-Várj már, Zoé.-sietett utánam.
-Nem érdekelsz.-ordítottam és nem érdekelt ki hall engem
-Szerelmem.-kapta el a karomat.
-Eressz el.-mondtam neki háttal.
-Hallgass már meg.-fordított maga felé.-Nincs semmi közöm hozzá. Azért csinálja, hogy elhagyj.
-Az előbb nem úgy tűnt.-rántottam ki a kezem a kezéből.-Hagyj békén.-néztem a szemébe.
-Nem hagylak békén. Nekem csak te kellesz.-mondta a szemeimbe
-Menj vissza Lindához.-néztem a szemébe.-Jó szórakozást.-mondtam a nőnek, aki mosolyogva figyelte a történéseket.
Még David odafordult és elkezdett vele veszekedni és kisiettem. Minél előbb a a kocsimhoz értem. Azonnal beszálltam és elindultam. Láttam, hogy a férjem utánam szalad, de nem érdekelt.
Megcsalt és ez fáj. Ez nagyon fáj. Fátyolos szemeimtől nem igazán láttam az utat, ezért letöröltem a könnyeimet és úgy vezettem tovább. Amikor megláttam, hogy hívott.
5x nyomtam ki, de ő akkor se adta fel. A könnyek újra el lepték a szemeimet.
-Hagyjál már.-szóltam bele a telefonba.
-Nem hagylak, szerelmem.-mondta.
-Menj vissza a nődhöz.-mondtam neki durván
-Engem nem érdekel ő.-mondta
Nem válaszoltam, hanem jobbra befordultam.
-Kérlek, szerelmem beszéljünk. Az nem az volt, amit láttál.
A könnyeim elhomályosították az arcomat és egyre kevésbé láttam.
-Nem érdekel. Légy vele.-válaszoltam.
-Hol vagy?-kérdezte
-Mit érdekel az téged?-kérdeztem flegmán.
-Elindultam megkeresni téged.
-Menj Lindához. Úgyis nagyon jól elvoltatok.-húztam mérgesen balra a kormányt.
-Nem érted meg, hogy nincs közöm hozzá?-emelte fel a hangját
Nagyon homályosan láttam már, amire még emlékszem, hogy egy autó felém tartott és nem tudtam elrántani a kormányt azután teljes sötétség.