Maffiába kényszerítve (BEFEJEZETT)

Elrabolva

Reggel kipihenve keltem fel. Megfordultam az oldalamra, de már David nem volt mellettem. Sóhajtottam egyet és kikászálódtam az ágyból. A fürdőbe csoszogtam, hogy elkészülődjek.
Elvégeztem a napi rutinomat és lezuhanyoztam. Majd a gardróbszobába sétáltam, hogy felöltözzek. Egy farmert vettem fel egy fekete garbófelsővel. Felvettem a magassarkút és a táskámat is a kezembe vettem.
Lementem, hogy reggelizzek, de a dolgozószobából hangokat hallottam. Bementem és meglepetésemre ott ült David és telefonált.
A székbe dobtam a táskám és mosolyogva az asztalhoz sétáltam. Arrébb toltam a szétszórt dolgokat és felültem. Ő csak mosolygott rám.
-Akkor megbeszéltük.-nézett a szemeimbe.-Jó. Oké. Szia.-mondta és már ki is nyomta.
-Jó reggelt.-vigyorogtam rá
-Jó reggelt.-mosolygott és felállt.-Hogy aludtál?-furakodott a lábaim közé
-Jól, de te hiányoztál az ágyból.-mosolyogtam rá
-El kellett intéznem néhány dolgot.-simogatta meg az arcomat.-Mondjuk én is szívesebben lettem volna veled reggel.-húzott a fenekemnél fogva közelebb magához
-Reggeliznél már?-haraptam be a számát
-Nem.-mosolygott rám
Tarkómra vezette a kezét és úgy húzott közelebb magához. Ajkaink vad táncot jártak egymással.
Hajába túrtam ezzel is még közelebb húzva magamhoz. Elkezdte az állam vonalát puszikkal behinteni, majd a nyakam szabadon hagyott részét is. Felsóhajtottam, amire elmosolyodott.
-Felmegyünk?-puszilgatott még mindig.
Én csak bólogattam és nyeltem egy nagyot. Már emelt volna fel, amikor kopogás hallatszódott kintről.
-Ki az?-mordult fel
-Én vagyok az.-hallottuk meg Dominic hangját
El lépett tőlem és megigazította a haját és a nadrágját. Én is lepattantam az asztalról és a székbe ültem le. A hajamat pedig megigazítottam.
-Gyere.-mondta.
-Ohh..sziasztok.-lépett be.-Zavarok?-nézett felváltva ránk.
-Nem.-mosolyogtam rá.-Csak megnéztem, hogy mit csinál a férjecském.-álltam fel a székből.-Már megyek is.-mondtam és elvettem a táskámat az előző helyről.
Kisétáltam, mivel nem akartam zavarni őket. Nem tartozik rám az ő ügyük. Sőt, nem is akarok róluk tudni, mert ki tudja, hogy miket megtudnák. Jobb a boldog tudatlanság számomra.
Egy nagy mosollyal sétáltam a konyhába.
-Jó reggelt.-köszöntem
-Jó reggelt.-mosolygott.
Helyet foglaltam az egyik széken és elkezdtem reggelizni. Akkor rohant ki a két férfi a házból.
Gondolom dolguk akadt. Nagyot sóhajtottam és ettem pár falatot. Még az étvágyam is elment. Bevettem a gyógyszereimet és mentem is.
-Jó reggelt.-mosolyogtam Taylorra.
-Jó reggelt, asszonyom.-mondta kedvesen.-Hová vihetem?
-Elsőnek a cukrászdába. Utána pedig Katyhez.-mondtam
-Rendben van.-válaszolt.
Elindította a járművet és pillanatokat belül már az útra kanyarodtunk. Folyamatosan David járt az eszembe, hogy miért kellett elsietniük. Aggódtam, hogy valami történt, mert se szó, se beszéd és mentek.
Elővettem a telefont és tárcsáztam. 5x-re vette fel.
-Baj van?-kérdeztem aggódva.-Elrohantatok.
-Semmi komoly, szerelmem. Csak munka.-válaszolt
-Ja, rendben akkor. Vigyázz magadra.-mondtam és hátra dőltem az ülésben
-Vigyázok, de most le kell tennem.
Mielőtt bármit mondhattam volna kinyomta. A táskámba vissza tettem a telefont.
Valami azt sugallta, hogy baj van. Nem tudtam koncentrálni. Folyamatosan ő járt az eszemben. Remélem, hogy nincsen semmi.
-Jó lesz ez a cukrászda?-kérdezte, ezzel kiszakítva engem a gondolataim közül
-Igen, jó lesz.-válaszoltam.
-Rosszul van?-parkolt le és hátra fordult hozzám.-Nagyon sápadt.
-Egy kis levegőre van szükségem.-húztam le az ablakot.
-Bemenjek én?-kérdezte
-Azt megköszönném.-lélegeztem mélyeket
Adtam neki pénzt és elmondtam, hogy milyen édességet hozzon. Úgy éreztem, hogy valami nagyon nincs rendben. Újra felhívtam Davidot.
A hívott szám pillanatnyilag nem elérhető. Ismételje meg hívását később.
Miért nem veszi fel? Baj van? Történt valami? Vagy Martin csinált valamit?
Hátra döntöttem a fejemet és próbáltam korrigálni a légzésemet. Nagyon gyorsan vert a szívem.
Lehunytam a szemeimet és mély levegőket vettem. Beszív, kifúj. Ez így ment 10 percen keresztül.
-Asszonyom.-hallottam meg Taylor hangját.-Hozok vizet.-sietett vissza.
Alig 2 perc alatt újra itt volt. Lecsavarta a flakont és felém nyújtotta. Nagyokat kortyoltam belőle.
Kezdett normalizálódni a légzésem.
-Jobban van?-aggódott
-Már igen.-eresztettem felé egy enyhe mosolyt.
Újra elindultunk. Már majdnem a háznál voltunk, amikor csörgött a telefonom. David neve villogott. A kis zöld ikont elhúztam és a fülemhez emeltem.
-Úristen..végre már.-szóltam bele.-Minden rendben? Jól vagy?-kérdezősködtem
-Nyugodj meg, kedvesem.-szólalt meg.-Minden rendben. Volt egy kis nézeteltérés és azért nem tudtam felvenni. Nem sokára pedig jön Martin.
-Mit akar?-ráncoltam a homlokomat.
-Csak beszélgetni. Nyugodj meg nem lesz baj. Az őrök mindenhol ott vannak.
-Rendben van.
Még beszéltünk pár percet és bontottuk a vonalat. Megkönnyebbülve fújtam ki a levegőt, hogy nem esett semmi baj. Mégis aggasztott, hogy az a fickó megy hozzá.
Lassan megérkeztünk és én kiszálltam az autóból. A süteményekkel a kezembe mentem be a házba. Letettem a konyhába es leültünk beszélgetni.
Körülbelül egy órát voltam nála. Utána pedig mentem az öcsémhez, mert szerettem volna látni.
-Szia.-sétáltam be a házba
-Szia.-mosolygott rám.-Csüccs le. Nem sokára jön Amanda is.
-Zavarok?-kérdeztem
-Dehogy zavarsz.-mondta vidáman
Helyet foglaltam mellette és elkezdtünk trécselni. Majdnem egy óra múlva pedig megérkezett a barátnője is.
Nagyon jól elbeszélgettünk, de én mégis úgy éreztem, hogy zavarok. Egy idő után felálltam és elköszöntem tőlük.
-De tényleg nem zavarsz.-mondta Mason az ajtóban állva.
-Csak szórakozzatok.-mosolyodtam el
Még egyszer elköszöntem tőlük és már mentem is.
-Hová vihetem?-fordult hátra.
-Most már haza.-dőltem hátra az ülésben
Elindította a járművet és elindultunk haza. Közben felhívtam Davidot.
-Na minek volt Martin?-kérdeztem azonnal
-Csak a hülyeségét vitte, de nem volt sokáig, mert sietett.-válaszolt.-Te hol vagy?
-Már megyek haza.-mosolyodtam el.-Masonnél jártam.
-Akkor nem sokára én is megyek.-mondta.-Befejezzük a reggelit.
-Jó.-nevettem el magam.
-Most mennem kell. Jöttek hozzám.
-Rendben. Szia
-Szia.-köszönt és ki is nyomta
Csendben utaztunk. Én a tájat figyeltem.
-Van egy kis baj.-szólalt meg Taylor
-Micsoda?-dőltem előre
-Szerelik a vízvezetékeket. Az utca teljesen le van zárva és nem tudom elmenni.
-Akkor most?-kérdeztem aggódva
-A másik úton eltudunk menni. Csak az hosszabb.
-Akkor legyen az.-sóhajtottam
Nem bánom, hogy hosszabb azaz út csak érjek már végre haza. Megfordította az autót és az ellenkező irányba kezdett menni. Majd jobbra fordult.
Erre még nem igazán jártam, mivel ki használná a hosszabb utat, ha van rövidebb is. Mindig azon az útvonalon közlekedtem. Az volt számomra a megszokott.
Már délután volt. A nap lemenőben. Az ismeretlen házakat kémleltem, amik egymás után sorakoztak.
Hirtelen bevágott elénk egy autó. Egy olyan útszakaszon voltunk, ami eléggé kihalt.
-Mit művel?-kiabált Taylor és mutogatott
Az autó nem akart mozdulni.
-Nekem itt valami bűzlik.-szólalt meg hirtelen és kezdett hátra felé tolatni.
Egy újabb autó állta az útunkat.
-Mi folyik itt?-kapkodtam a fejemet.
Taylor nem válaszolt csak lezárta az autó ajtajait. Kezdtem kétségbeesni. Újra elindult előre, hogy kikerülje a kocsit, de ekkor két gorilla szállt ki belőle fegyverekkel.
-Úristen.-tettem a számhoz a kezemet.
A pisztolyokat ránk szegezték és elkezdtek lövöldözni. Mindegyik lövésnél behunytam a szememet.
-Az autó golyóálló.-mondta Taylor
Majd teljes erőből elindult előre. A keresztbe állt kocsi miatt nem tudtunk elmenni. Csapdába estünk.
-Valahogy kiviszem innen.-az emberek egyre közelebb jöttek hozzánk
Még egyszer megpróbálta kivinni az autót, de ekkor belelőttek a gumiba és az elkezdett leengedni.
Ez nem lehet igaz. Egyre jobban féltem és a könnyeim utat törtek maguknak.
Taylor elővette a telefonját és elkezdett telefonálni, de már késő volt. Egyre több golyó érte az autót és az egyik fickó betörte az üveget.
Teljesen ledermedtem és nem tudtam, hogy mit tegyek. Kiütötte Taylor kezéből a telefont és elkábította. Tudtam, hogy innen nincsen menekvésem. Elképesztően rettegtem, hogy mi fog velem történni. Remegtem, és a egyre szaporábban vettem a levegőt.
Az ember benyomta az ajtót nyitó gombot és nyílt az ajtó. Mielőtt elkaphatott volna kiugrottam a másik ajtón. Elkezdtem szaladni hátha megmenekülök, de nem sikerült. Túlerőben voltak. Utánam szaladtak és a számra nyomtak egy kendőt.
Utána teljes képszakadás.
Nem tudom, hogy mikor tértem magamhoz. Azonnal realizáltam a helyzetet. Egy sötét pinceszerű szobában.
Egy székre voltam kikötözve. A kezem is és a lábaim is már nagyon fájtak.
-Segítség!-kiabáltam.-Segítség!
Egy nagy darab fickó jött be.
-Eresszenek el!-förmedtem rá
-Nem sokára itt a főnök.-hagyta figyelmen kívül
-Ki a főnököd?-ráncoltam a szemöldököm
-Majd meglátod, aranyom.-sétált ki vigyorogva
Nem akarok itt lenni. Egyáltalán miért hoztak ide? Mi volt az okuk, hogy elraboljanak engem? Ki tervelte ki ezt az egészet?
Ezer és ezer kérdés kavargott a fejemben. Nem tudtam semmire se a választ. Nagyon féltem, hogy mit akarnak tőlem. Rettegtem, hogy baja eshet a babámnak.
Kiakartam innen jutni. Elakartam menekülni.
-Hol vagy, David?-suttogtam magam elé
Körbe kémleltem a szobát, hogy valakivel eltudom e oldozni magam, de semmi se volt ott. Csak ez az átkozott szék, amin én ültem.
Borzalmas volt. Dohos szaga volt a helyiségnek.
-Valaki segítsen!-kiabáltam
-Itt süket fülekre lelsz.-lépett be az ajtón Martin.-Miért ilyen körülmények közé tettétek?-fordult a gorillái felé
-Te?-döbbentem le teljesen
-Igen. Én.-vigyorgott rám.-Adjatok egy kést.-fordult az emberei felé
Intett a fejével, hogy kimehetnek. Még mindig döbbenten ültem.
-Miért hoztál ide?-tettem fel azonnal a kérdésem
-Valami jó ajándékot szerettem volna adni a férjednek.-vigyorgott rám és elém sétált
-Rohadj meg.-köptem a szavakat a képébe
-Aranyos vagy.-megakarta fogni az állam, de elfordítottam a fejem
-Ha David megtudja hol vagyok neked véged.-néztem vele farkasszemet
-Mit eszel benne?-guggolt le elém
-Engedj el!-mondtam hangosan
-Látom nem vagy beszélgetős kedvedben.-biggyesztette le az alsó ajkát
-Eressz már el.-kiabáltam rá
-Elengedlek, sőt még adok jeleket a férjednek, hogy hol vagy.-vigyorgott rám.-Csak annyi, hogy annak ára van.
-Mégis mi?-ráncoltam a homlokomat
Vigyorogva állt fel és sétált mögém.
-Ha nem szeretnéd, hogy a gyermekednek baja essen elhagyod a férjedet.-szorította a kést a nyakamra
Még nyelni sem mertem.
-Ha nem?-kérdeztem halkan
-Ha nem, akkor véletlen elveszted a gyereked vagy lehet, hogy végzek Daviddal. Még nem döntöttem el.
-Egy utolsó aljas féreg vagy.-hunytam be a szemem
-Ha elszeretnél innen menni úgy, hogy egy hajad szálad se görbül el fogod hagyni. A gyerekednek se ártok akkor, de ha nem így cselekszel megölöm a férjedet is.
-Te nem vagy normális.-mondtam.-Neked ebből mi a hasznod?
-Ő sebezhető lesz, mert elhagyod. Ezáltal pedig az egész maffia az én kezembe kerül.-vigyorgott
El sem akartam hinni, amiket mondott. Hogy lehet ilyen aljas egy ember? Nem kényszeríthet választás elé. Számomra mind a ketten ugyan olyan fontosak.
Éreztem, ahogy a szememet el lepik a könnyek.
Ha elhagyom Davidot akkor össze fog törni, de nem csak ő, hanem én is. Nem akarom elveszíteni. Nagyon szeretem. Szerelmes vagyok belé, ő az életem. Nem veheti el tőlem. Nem teheti meg.
Ha Davidot választom akkor pedig a babámat veszítem. Ezt a picike életet, akit a szívem alatt hordozom. Őt, akit annyira várunk és szeretünk.
Ez olyan mint, amikor megkérdeznék, hogy melyik kezemet vágják le. Egyiket sem. Egyikőjüket se szeretném elveszíteni.
-Na kit választasz?-szólalt meg egy idő után
-Ezt nem teheted.-sírtam el magam.
-Dehogynem.-vigyorgott.-A döntés a te kezedben. Jól gondold meg, 2 perced van, ha nem választasz akkor én fogok helyetted.
Nem választhatok kettejük közül. Mindketten ugyan annyira fontosak nekem. Nem tehetem meg. Ha megteszem a lelkiismeretem fel fog emészteni.
Ha elhagyom a szerelmemet, akkor mindent meg fog magának szerezni ez az aljas ember. Ha őt választom akkor pedig a gyerekemet veszítem el.
Egyik lehetőség rosszabb mint a másik. Nem akarok dönteni. Ha megteszem egy aljas ember leszek.
Bármi is lesz én mindenképpen összetörök.
-Lejárt az időd.-szorította a nyakamra még jobban a kést. Éreztem, ahogy a penge megvágja a nyakamat.-Kit választasz?
Újra és újra gondolkodtam és gondolkodtam, hogy kit válasszak. Ez egyre rosszabb.
-A babámat.-sírtam el magam
Elvette a nyakamtól a kést.
-Helyes válasz.-mondta és eloldozott.-Átviszlek egy másik szobába.-állított fel.
-Utállak.-húztam ki a kezemet a szorításából
-Pompás.-nevetett
A másik szoba a folyosó végén volt. Egy ablak sem volt benne. Csak egy ágy. Lelökött az ágyra.
-Még ma éjszakára itt maradsz, hogy meg ne gondold magad.-vigyorgott.-Nem sokára hoznak vacsorát.
Kilépett és rám zárta az ajtót.
Ott ültem a padlón teljesen összetörve és megsemmisülve. Tudtam, hogy ezzel megástam Davidnak a sírját és nincs visszaút..