Maffiába kényszerítve (BEFEJEZETT)

Ajánlat

-Ezt nem hiszem el.-ültem le barátnőmmel szemben a kávézóban.
-Nem sikerült?
-Majd értesítjük.-mondtam bosszúsan.
Az egyetem elvégzése után mindenképp azon voltam, hogy találjak munkát magamnak és eltudjam magam és az öcsémet tartani.
Az egész egyetem alatt munkát vállaltam, hogy mindent megadjak Masonnak, hogy semmibe se szenvedjen hiányt. A szüleink halála óta csak én maradtam neki. Csak rám számíthatott és én azon voltam, hogy segítsek neki. Igaz, hogy drogozott. Nagyon sokat, de megpróbáltam kihúzni, ami sikeresnek bizonyult. Nem szerettem volna az egyetlen családtagomat is elveszteni. Csak egyedül ő maradt nekem és én bármire képes vagyok érte.
-Zoé, ne aggódj találni fogsz munkát. Nagyon ügyes ügyvéd vagy.-mosolyogott rám Katy.
-Remélem.-sóhajtva dőltem hátra.-Na és veletek mi újság?-céloztam rá és Joshra.
-Valami fontosat akar nekem mondani.-komolyodott el.
-Ki tudja mi.-tetettem a hülyét.
Miközben tisztában voltam azzal, hogy ma este megkéri a kezét. Engem kért meg, hogy segítsek a gyűrűbe és megszervezni a mai napot, amit szívesen elvállaltam.
Nagyon fontos nekem, hogy boldog legyen Katy. Tudom jól, hogy jó ember a barátja és nagyon szeretik egymást. Őszintén örülök a boldogságuknak.
-Nincs kedved utána eljönni valahova velünk?-mosolygott kedvesen.
-Sok dolgom van, ne haragudj.-hazudtam kicsit.
-Mégis mi?-húzta fel egyik szépen ívelt szemöldökét.
-Még pár munkahely után utána akarok nézni.-mosolyogtam rá.-Meg Masonnak segítenem kell. Bukásra áll matekból.-sóhajtottam gondterhelten.
-Bármibe tudok segíteni csak szólj.-szorította meg a kezem.
-Köszönöm.
Nagyon hálás voltam, hogy mellettem van és segít, amiben csak tud. A beszélgetésünk közben rendeltünk két kávét és két sütit, amit ott fogyasztottunk el.
Kicsit elszórakoztatott a drága barátnőm és nem gondoltam a sok problémára. Amikor vele vagyok akkor kikapcsol az agyam és tudok egy kicsit boldog lenni, de utána vissza kell térnem a rideg valóságba, hogy megoldjam a gondjaimat.
Tudom nagyon jól, hogy minél előbb egy állást kell szereznem, el kell helyezkednem, mert így nagyon nem lesz jó. Az öcsémet nem szeretném, ha dolgozna. Mondtam is neki, hogy első a suli és utána ráér dolgoznia.
-Lassan ideje mennem.-álltam fel az asztaltól.-Az öcsémnek jár egy kioktatás.
-Holnap találkozunk.-állt fel ő is és megölelt.
Kisétáltam a kávézóból és egyenesen a buszmegálló felé vettem az irányt. Sajnos el kellett adnom az autómat is, hogy fedezni tudjam a számláinkat és a házat se vegyék el tőlünk.
Tíz percet kellett állnom a melegben mire végre ideért az autóbusz. Vettem egy jegyet és hátrább sétáltam, hogy a többi felszálló is elférjen. Egy idős néni mellett volt egy hely, miután illedelmesen megkérdeztem, hogy szabad-e lehuppantam mellé. Nem sokáig élvezhette a társaságomat, mert 15 perc múlva leszálltam.
Komótosan sétáltam a hosszú utcán. Amikor a házunk közelében jártam megláttam két fekete hatalmas autót előttünk. Azonnal gyorsítottam a lépteimet. Mikor közelebb értem láttam, hogy csak az egyik autóban ül egy férfi.
Az ajtónk tárva nyitva volt. Nagy hévvel rontottam be a házunkba. A testvéremet két gorilla fogta közre és egy magas fickó magyarázott neki.
-Mi folyik itt?-rivaltam rájuk, mire a magas barna hajú azonnal rám kapta tekintetét.
Azonnal felismertem, hogy kicsoda ő. Egy kérdés maradt. Mi köze van az öcsémnek a maffiához?
-Csak elbeszélgetünk a barátoddal.-mondta gúnyosan.
-Ő az öcsém.-léptem közelebb Masonhoz és akkor láttam meg, hogy egy hatalmas folt éketlenkedik a szeme alatt.-Engedjétek el.-mondtam hangosabban.
-Miért engedném el?-nézett velem farkasszemet.-Tartozik nekem.
-Mi?-hitetlenkedtem.-Mivel tartozol te ennek?-szegeztem a kérdést Masonnak.
-Van nevem is.-mondta gúnyosan.-A becses nevem David.-vigyorgott.
-Nem érdekel.-néztem rá.
-Emlékszel amikor kórházba kerültem?-kérdezte a testvérem.
Még szép, hogy emlékszem. Azt hittem, hogy elvesztem az öcsémet, mivel túl adagolta magát.
-Igen.-szenteltem újra neki a figyelmem.
-Akkor Davidtól szereztem a drogot, sőt azok előtt is és voltak alkalmak amikor nem fizettem.-nézett rám.-Nagyon sajnálom, Zoé.
-Mennyivel tartozik?-intéztem kérdésemet ehhez a bűnözőhöz.
-Annyi pénzed neked..-kezdte el, de nem tudta folytatni, mivel csörgött a telefonja.
Elég ingerültem vette fel a telefont.
-Ne kezd ezt megint.-mondta feszültem a telefon másik végén lévő személynek.-Apa!-kiabált rá ezek szerint az apjára.-Apa, -lágyult el a hangja.-van barátnőm,- nézett rá.-sőt hamarosan el is jegyzem.-vigyorgott önelégülten.
Én ebből egy szót sem értettem. Nem értettem, hogy mire akar ezzel célozni. Nem sokára befejezte a hívást és felénk fordult.
-Eresszétek el a fiút!-szólt a két emberének.-Van egy ajánlatom.-nézett rám.
-Mégis mi?-ráncoltam a homlokomat.
-1. Eljátszod a barátnőmet, hogy mi milyen boldogok vagyunk és mennyire szeretjük egymást és hamarosan eljegyezlek. Ezzel a testvéred összes adósságát elengedem, sőt mindenben segítek neki. Küldök ide valakit, hogy vigyázzon rá és mindent megkap.-vigyorgott.-A második lehetőség pedig, hogy a testvéreden behajtom a pénzt és többé nem látod.-adta fel a lehetőségeket.
Nekem a vér is elhűlt az ereimben. Én mint a barátnője? Mint a jegyese? Ez megőrült? Ha meg nem teljesítem nem látom többé a testvéremet. Elvesztem az utolsó családtagomat.
-Ne fogadd el, Zoé.-nézett rám kétségbeesetten az öcsém.
-Mit választasz?-nézett rám David.
Meg se tudtam elsőnek szólalni. Tudtam mi lesz a helyes döntés.
-Első.-néztem rá ingerülten.
-Okos kislány vagy.-mosolygott önelégülten.
Kedvem lett volna letörölni azt a vigyort az arcáról.
-Oké, ti ketten elmehettek. Én megvárom még elkészül Zoé.-foglalt helyet a kanapén.
A két ember pedig elment.
-Hová készüljek el?-néztem rá döbbenten.
-Hozzám költözöl. A családomnak azt kell látnia, hogy velem élsz.
-Annyira sajnálom.-ölelt át Mason.
-Nincs semmi baj.-öleltem magamhoz szorosan.-Mindennap meglátogatlak.-szorítottam magamhoz.
-Nagyon meghitt ez a pillanat, de siethetnél.-szólt a kanapén ülő nagyképű személy.-Az idő pénz.
-Van elég pénzed nem?
-Az csak egy dolog, de hamarosan lesz egy feleségem is, akit el kell tartanom.
A szememet forgatva indultam el az emeletre és szedtem össze nagyon lassan a dolgaimat. Annyira lassú voltam, hogy utánam jött.
-Mi tart eddig?-kérdezte flegmán.
-Nincs kedvem egy légtérben veled lenni.
-Pedig szokj hozzá, hogy innentől össze leszel velem zárva, kedvesem.-mondta arrogánsan.
-Gyűlőllek.-néztem mérgesen a szemeibe.
-Na és?-röhögött a képembe.-Majd megszeretsz.-mondta önelégülten.
-Ne is álmodj róla.-vágtam rá magabiztosan.
-Majd meglátjuk.-fogta magát és kisétált a szobából.
Még egy ilyen öntelt, arrogáns személyt a világ nem hordott a hátán. Utálom. Mindennél jobban utálom. Nem tudom, hogy fogom kibírni vele egy légtérben. Nem tudom, hogy fogom eljátszani, hogy én szeretem, de az öcsémért muszáj. Őt nem veszíthetem el.
Lassan lekullogtam a lépcsőn a bőröndömmel a nyomomban.
-Végre.-állt fel az ágyról a „barátom”.-Taylor, vidd ki Zoénak a csomagját az autóba.
A sofőrre tette, amit kért. Én Mason nyakába borultam.
-Nagyon szeretlek.-súgtam a fülébe.-Vigyázz magadra.-töröltem le egy kósza könnycseppet.
-Én is szeretlek.-szorított magához.-Bármi van szólj.
-Szólok.-pusziltam meg.
-Nem a világvégére mész, Zoé. Bármikor meglátogathatod.-forgatta a szemeit.
-Érzéketlen vagy.-néztem rá.
-Örülök.-mosolygott rám.
Még egyszer magamhoz szorítottam az öcsémet és elindultam ki. A kezem után akart nyúlni David, de azonnal elrántottam.
-Ez csúnya volt. A szüleim előtt nem játszhatod ezt.-nézett rám komolyan.
-Nincsenek itt a szüleid.-forgattam a szemeimet.
Taylor kinyitotta nekem az ajtót és beszálltam ő pedig mellém.
-Miért én?-szegeztem neki a kérdést 10 perc kocsikázás után.
-Hm?-nézett fel a telefonjából.
-Miért én? Miért én legyek a barátnőd?-néztem rá.
-Te voltál a legalkalmasabb.-vigyorgott.
-Persze.-forgattam szemeimet.-Miért kell egyáltalán neked feleség?
-Az apám nyaggat vele.-mondta.
-Aha.-válaszoltam és az út további részében már egymáshoz se szóltunk.
Még 20 perc kocsikázás után megérkeztünk a házához, ami egyszerűen gyönyörű volt. Nem illet egyáltalán hozzá. Teljesen különbözött tőle, amit nem is értettem.
Taylor kivette a csomagomat és egyenesen a házba vitte be. Mi pedig mentünk utána.
-Erica!-kiabálta el magát David.
Majd megjelent egy olyan 50 éves asszony.
-Igen?-kérdezte. Majd láttam rajta, hogy meglepődött.
Nem csak maga lepődött meg, hanem én is. Nekem is minden olyan hihetetlen és kiakarok innen szabadulni.
-Zoé a barátnőm. Velünk fog mától lakni. Az emeletre vidd fel a bőröndjét.-nézett rá szigorúan.-Az én szobámba vidd.-kiáltott utána.
-Ez valami vicc?-néztem rá hitetlenkedve.
-Nem. Hihetőnek kell lennie.-nézett rám komolyan.
-Annyira utállak.-néztem rá mérgesen.
-Sokat fogom még ezt hallgatni.-nézett a plafonra majd elindult.-Nem jössz?-nézett rám.
Követtem és egyenesen a szobájába mentünk, ahol már Erica elkezdte kipakolni a cuccaimat.
-Semmi szükség erre.-vettem el tőle a bőröndöt.-Megcsinálom én.-mosolyogtam kedvesen a nőre.
Idős volt és nem szeretném kihasználni. Megoldom egyedül is.
-Szívesen megcsinálom.-mosolygott rám.
-Drágám, megcsinálja Erica.-próbálta eljátszani a nagy szerelmest.
-Nincs szükség rá. Tudod jól, hogy megoldom.-fordultam felé.
-Nők!-mondta és elindult az ajtó felé.-Ohh, még mielőtt elfelejtem holnap kisérd el vásárolni. Taylor elvisz titeket és mindent én állok.
-Nem!-mondtam hangosan.
-Majd később megbeszéljük. Most megyek.-lépett ki az ajtón.
-Nincs ilyen kőszíve.-szólalt meg Erica a pakolgatás közben.
Együtt kezdtük el megcsinálni és hamar be is fejeztük.
-Idegesítő.-forgattam a szemeimet.
-Sokszor, de mégis együtt vannak.-mosolygott rám.
-Igen.-próbáltam mosolyogni.-Kérem tegeződjünk.-mosolyogtam.
-Én megyek befejezem a vacsorát. Addig helyezd magad kényelembe.-mosolygott.
-Segítsek valamiben?-kérdeztem rá illedelmesen.
-Nem szükséges, de ha van kedved nyugodtan gyere.
Én kaptam azonnal a lehetőségen és mentem vele. Nagyon szerettem főzni és az ével során elég jól meg is tanultam. A csirke már a tepsiben sült. Mellé csináltunk salátát és krumplit köretnek. Desszertnek pedig fagyit gyümölcsökkel és tejszínhabbal.
Mikor végeztünk felhívtam Masont és mondta, hogy David vidd oda neki egy felvigyázót. Egy idős asszonyt, aki majd eltartja és segít neki mindenben. Egyrészről megnyugodtam, hogy nincs egyedül, de másrészről elszomorított, hogy ez történt és nem vagyok mellette. Nagyon elszomorított ez az egész.
-Mi a baj?-lépett oda Erica.
-Hiányzik az öcsém.-mosolyogtam rá keserűen.-Ő az egyetlen családtagom.
-Mi történt a szüleiddel?
Én elsoroltam neki, hogy 2 évvel ezelőtt meghaltak egy autóbalesetben és azóta ketten maradtunk az öcsémmel, aki súlyos drogproblémákkal küzdött, de szerencsére már nagyon javulóban van. Megértő volt és kedves dolgokat mondott, amivel nagyon meghatott.
Miközben terítettünk meg megérkezett David is.
-Mit csináltok?-kérdezte össze ráncolt homlokkal.
-Segítek Ericának.-válaszoltam egyszerűen.
-Miért?
-Mert segíteni szerettem volna.
Nem válaszolt semmit csak megforgatta a szemét és helyet foglalt az asztalnál. A vacsora csendesen telt majd elindultam az emeletre. Úgy gondoltam, hogy a nehéz nap után ideje megfürödni és elaludni.
Tele engedtem a kádat vízzel és egy órán keresztül feküdtem a kádban és gondolkoztam el a mai napomon. Pár könnycsepp buggyant ki a szememből, amit több száz követett. Erőteljesen töröltem le és szálltam ki a kádból. Jól megtörölköztem és felöltöztem.
Egy egyszerű rövidnadrágba és pólóba léptem ki a fürdőből.
-Te mit keresel itt?-néztem Davidra, aki az ágyon feküdt.
-Ez az én szobám.-mosolygott.
-Nem alszom veled egy szobába.-mondtam feszülten és összefontam a karom a mellem előtt.
Ő az ágyról felpattant és nagyon közel jött hozzám.
-Pedig egy szobába fogsz velem aludni.-nézett rám nagyon mérgesen.-Sőt, egy ágyban is fogunk aludni.-jött még közelebb.
-Nem alszom veled egy ágyban.-néztem dacosan a szemébe.
-Dehogynem.-nézett velem farkasszemet.-Egy melltartót felvehetnél.-nézett végig rajtam.-A végén letámadlak.-mondta vigyorogva.
Én azonnal eltaszítottam magamtól és lekevertem neki egy hatalmasat. Nagyon nem tetszett neki, mivel elkapta mind a két csuklómat és a falhoz nyomva engem a fejem fölött tartotta.
-Ezt még egyszer ne merészeld.-suttogta a fülembe.
-Mert különben mi lesz?-húztam az agyát.
-Itt helyben a magamévá teszlek akármennyire is tiltakozol.-nézett rám perverzen.
-Kanos állat.-néztem mérgesen.
-Talán.-vigyorgott rám.-Ma szerencséd van. Nekem kell velem  aludnod.-eresztette el a kezeimet.
-Végre valami jó hír.-indultam el az ágy felé.
Befeküdtem és újból gondolatok hada árasztotta el az elmémet. Nem tudtam szabadulni tőlük. Fél óra múlva jött ki a fürdőből majd azonnal a hatalmas gardróbjába ment. 10 perc múlva már teljesen felöltözve jött ki.
-Ne várj.-indult el az ajtó irányába.
-Nem is várnálak.-vigyorogtam rá.
Majd ő végre kilépett és én megnyugodtam, hogy nem kell vele aludnom a mai nap. Remélem megúszom a többi nap is.
A sok gondolatomba belefelejtkezve nyomott el az álom éjfélkor. Abban reménykedve aludtam el, hogy holnap jobb lesz.