Maffiába kényszerítve (BEFEJEZETT)

Eljegyzés

-Ébresztő álomszuszékok!-hallottam Amanda hangját.
Nehézkesen nyitottam ki a szemeimet. Pislogtam párat majd szembe találtam magamat egy mosolygó lánnyal.
-Na végre.-mosolygott rám majd a bátyjára ugrott.-Ébredj.-kacagott.
-Mi bajod?-mondta morcosan David.
-Kelj fel.-nevetett továbbra is.
-Tőled még aludni se lehet.-ült fel az ágyba és rám pillantott.
-Ma sűrű napunk lesz.-ült be közénk.
-Igazán?-nézett a húgára ráncolt homlokkal.
Amy csak hevesen bólogatni kezdett. Én feltápászkodtam az ágyból majd kerestem ruhát és a fürdőben rendbe szedtem magamat. Mikor kijöttem a két testvér még mindig az ágyban feküdt. Én leültem az ágy végébe.
-Te is menj öltözz fel.-lökdöste a bátyját.-Menjünk enni.-mosolygott.
-Menj előre.-állt fel David.
-Ti is velem jösztök.-nézett ránk felváltva.
-Majd utánad megyünk.
-Ne már.-nézett szomorúan.
-Gyere menjünk előre.-mosolyogtam rá és nyújtottam a kezem, hogy felhúzom.
Ő örömmel elfogadta és azonnal felugrott.
-Itt hagysz?-nézett rám.
-Itt. -néztem a szemeibe.-Nagyfiú vagy megtalálsz.-forgattam a szemeimet és kiléptünk az ajtón.
A konyhába mentünk, ahol már mindenki az asztalnál foglalt helyet. Illedelmesen köszöntem mindenkinek és helyet foglaltam az egyik széken.
-David?-kérdezte a leendő anyósom.
-Öltözik. Mindjárt jön.-mosolyogtam rá.
-Hogy aludtál?- kérdezte a leendő apósom.
-Köszönöm, jól. Maga?-mosolyogtam rá.
-Elég jól aludtam, köszönöm.-mosolygott rám.-Majd a napokban beszélnünk kell az esküvőről is, hogy elkezdhessük szervezni.-nézett a szemeimbe.
Nekem az arcomról lefagyott a mosoly és a hideg is kirázott, hogy mellette kell leélnem az életemet és hozzá leszek láncolva. Megpróbáltam egy mosolyt varázsolni az arcomra mintha annyira oda lennék az ötletért.
-Rendben.-mondtam egy hamis mosollyal az arcomon.
Tudom jól, hogy  a testvéremért ezt meg kell tennem, de lelkileg nem vagyok még felkészülve, hogy egy ilyen ember mellett legyek. Szomorúsággal tölt el az egész, ha belegondolok.
-Jó reggelt mindenkinek!-jött be mosolyogva ő.
Mindenki vissza köszönt neki. Közben pedig helyett foglalt mellettem.
-Az előbb mondtam a menyemnek, hogy a napokban beszélnünk kell az esküvőről, mivel csak jövő hét szerdáig maradunk. Utána megyünk vissza, de gondolkoztunk azon, hogy egy házat veszünk a közeletekben.-nézett ránk az édesapja.
-Ez nagyszerű.-mosolygott David.-Jó lenne, ha a közelbe költöznétek.
Megértem hiszen csak az apjával szeretne lenni a nehéz időkben.
-Örülök ennek.-mosolyogtam én is.
A szüleivel és a testvéreivel nincsen semmi bajom csak vele. Csak őt nem szeretném az életembe. Egy darabig csend volt és mindenki reggelizett.
-Mikor lesznek unokáim?-kérdezte az apja én pedig a kérdés hallatán félrenyeltem.
Elkezdte ütögetni a hátam David majd ittam a gyümölcslémből és már kezdett elmúlni a köhögésem.
-Jobban vagy?-kérdezte. Én csak bólintottam.-Apa, hidd el, hogy idővel lesz.-mosolygott apjára.
-Minél hamarabb.-nézett ránk.
-Majd az esküvő után kiderül.-nézett a családjára.
Kedvem lett volna valamivel leönteni, de ugye nem tehettem meg, mert mindenki figyelt minket. Csendben kellett végig maradnom. Miközben tudtam, hogy részben fájdalmat fog az apjának okozni, mert közte és köztem nem lesz semmi. Már a házasság is sok, sőt abszurd, de megpróbálom kibírni. Keresek majd egy állást, hogy addig se vele legyek összezárva.
A reggeli után mindenki elvonult a szobájába vagy éppen csinálta a dolgát.
Megbeszéltük, hogy ötkor mindenki elindul, mivel 1 órára van innen a hely, amit béreltek az eljegyzésünk bejelentésére. Nem tudom, hogy mégis hogyan fogom kibírni, de muszáj lesz. Lét órára érkezik a fodrász addig is mindenki pihen.
Én a konyhába maradtam és segítettem leszedni az asztalt Ericanak.
-Nyugodtan menj csak.-mosolygott rám.
-Nem.-mosolyogtam.
Miután végeztünk öntöttem magamnak kávét majd megakartam fordulni, hogy leüljek, de sajnos egy mellkassal találtam szembe magam és a csésze tartalma a hófehér ingre ömlött. Kicsit ledermedtem, de amikor rá néztem az illetőre elnevettem magam.
-Bocsi.-néztem rá, mivel nem szándékos volt.
Csak szúrósan nézett rám.
-Ez csúnya volt.-mondta.
-Nem szándékos volt.-tettem le a csészét.
-Tudom, de ez igen.-mondta és mire felfoghattam volna ő felkapott.
-Mit művelsz?-ütöttem meg a hátát.
-Lehűtelek egy kicsit-válaszolt és az emelet felé kezdett menni.
-Tegyél már le, barom!-ütlegeltem.
Ő nem reagált semmit csak a hálószobába vitt és kulcsra zárta. A kulcsot az ablakon kidobta majd besétált a vállán velem a fürdőbe és azt is bezárta. A kulcsot az ajtó alatt kicsúsztatta.
-Te beteg vagy.-mondtam elképedve, de ő még mindig nem tett le.
A zuhany alá sétált velem és megeresztette a hideg vizet. Letett a földre és a csípőjével tartott fogva.
-Ez nagyon hideg-ütögettem a mellkasát.
Ő állított a víz hőfokán.
-Jobb már?-nevetett önelégülten.
-Utállak-vágtam pofon.
-Lassan megszeretsz.-mondta és elzárta a zuhanyt.
-Ne álmodj ilyenről.-néztem vele farkasszemet.
Én csak hangosan felnevetett és elkezdte kigombolni az ingjét. Közben eleresztett és én próbáltam kijutni a fürdőből, de sehogy se tudtam.
-Engedj ki!-parancsoltam rá, de ő az övét csatolta ki.
-Nem tudlak.-nevette el magát.-Itt ragadtunk.
-Mi?-döbbenten néztem rá.
-Bezártam magunkat és kidobáltam a kulcsokat.-gombolta ki a nadrágját miközben magyarázott.
-Ezt nem hiszem el-temettem a kezeimbe az arcomat.-Legalább ne öltözz.-mondtam lányos zavaromban.
-Tiszta víz vagyok és te is.-nevette el magát.-Szóval muszáj, ha nem akarunk átfagyni.-nevette el magát és letolta a nadrágját.
Én elfordultam és ő jót nevetett az egészen. Hülyeséget nem mondott, hogy átfagyunk, de én akkor se öltözöm le előtte.
-Elfordulok.-mondta egy idő után.
-Nem.-mondtam még mindig háttal neki.
-Ne csináld már.-mondta és én hallottam, hogy elkezd lépkedni.
Éreztem, hogy a hátam mögött vam.
-Nem veszek le semmit.-mondtam kicsit halkan.
-Megfázol.-hallottam meg hangját, ami nagyon közel volt hozzám.
Hatalmas tenyerével a hátamhoz nyúlt én pedig azonnal megfordultam.
-Ne érj hozzám!-néztem a szemeibe.
-Ennyire utálsz?-nézett rám szomorúan.
-Igen.-néztem mélyen a szemeibe.
-Sajnálom.-mondta és megfordult.
Láttam, hogy a nadrágjához megy és kiveszi belőle a telefonját. Pötyögött rajta párat majd letette a mosdóra. Újra felém jött és egy törölközőt terített a hátamra.
Nem telt bele 5 percbe se és nyílt a fürdő ajtó és Amanda lépett be. Dávid a telefonjával a kezébe viharzott ki mellettünk.
-Mi történt?-kérdezte.
-Rá öntöttem véletlen a kávét és kicsit berágott szóval bezárt minket ide.-meséltem el röviden.
-Hogy lettetek vizesek?-nevette el magát.
-Beállt velem együtt a zuhany alá és hát megengedte a vizet.
-Mindent értek.-nevetett.-Összevesztetek?-utalt az előbbire, hogy kiviharzott David.
-Nem tudom.
-Jól van.-mondta.-Zuhanyozz le.-simogatta meg a vállamat.-Lassan itt a fodrász és utána készülni kell.
-Rendben.
Ö kiment én pedig magamra zártam az ajtót. Levettem a vizes ruháimat majd a zuhany alá állva kellemesen meleg vízet engedtem magamra.
Gyorsan lezuhanyoztam majd egy köntöst felvéve sétáltam ki a fürdőből. David az ágyon feküdt egy melegítőnadrágban és netezett. Mikor kinyílt az ajtó rám nézett és le se vette a szemét rólam. Én nem szóltam semmit csak bementem a gardróbba és felvettem egy fehérneműt majd vissza kisétáltam és leültem a székre.
-Nem eszlek meg.-forgatta a szemeit.
-Bármit kinézek belőled.-néztem rá.
-Elég szomorú.-állt fel.-Nem vagyok olyan rossz mint, aminek te elkönyveltél.-állt meg előttem.
Majd legugolt, hogy velem szembe legyen.
-Igazán?-forgattam a szemeimet.-Nem rossz azaz ember, aki drogot árul?-néztem a szemeibe.-Nem rossz, aki iszik? Aki embereket öl meg vagy éppen ölet meg? Aki mindenbe benne van?-tettem fel sorra a kérdéseimet.
-Lehet, hogy rossz vagyok, de a családom az első. Az apámat pedig boldoggá akarom tenni.-nézett a szemeimbe.-Akkor talán még se vagyok olyan rossz. Nem?
-Állítsak szobrot neked, hogy életed során volt egy jó tetted?
-Nem érted.-rázta a fejét csalódottan és felállt.-Meg kell, hogy kedvelj. Velem leszel összezárva.
-A legkevesebb időt próbálom majd veled eltölteni.
Nem szólt semmit csak kisétált. Lehet, hogy egy kicsit durva voltam, de már nem bírtam tovább magamba tartani ezt az egészet. Nem rég óta lakom vele, de ez sok. Egy beképzelt pali. Azt hiszi, hogy ő a világközepe.
Még, hogy jó ember. Ne nevettessen. Tudja nagyon jól ő is, hogy rossz. Tudja azt, hogy egy bűnöző és ebből a körből ő már sose szállhat ki. Engem megpróbál magával rántani. Magával ránt egy kényszerházasságba, amit én nem szeretnék, de meg kell tennem, hogy az öcsémnek ne essen semmi baja. Féltem nagyon, hiszen tényleg már csak ő maradt nekem, de tőle is elszakít, hogy a saját élete jó legyen. Minden jó legyen vele. Abba nem gondol bele, hogy más mit érez vagy milyen problémái vannak vagy bármi.
Azon a nyomorult széken addig ültem és gondolkoztam még Amy be nem jött egy középkorú hölggyel a nyomában.
-Jó napot!- köszöntem kedvesen.
-Szia.-jött közelebb mosolyogva.-Emma vagyok és kérlek tegeződjünk.
-Én Zoé vagyok és rendben.-mosolyogtam rá és felálltam.
Megkérdezte, hogy kiszeretné kezdeni és én felajánlottam, hogy kezdhetné a leendő anyósommal, ha ő is úgy gondolja. Beleegyezett és vele nyitottuk a sort. Nagyon kedves és aranyos egy nő ez az Emma. Végig elbeszélgett és kérdezősködött.
Néha én is becsatlakoztam egy-egy beszélgetésbe, de nem annyira. Nem volt hozzá kedvem, sőt ehhez az egészhez nem volt.
Maria után Amanda szeretett volna jönni.
-Csak nyugodtan.-mosolyogtam rá.-Addig a szobámba leszek.-mosolyogtam rájuk.
-Baj van?-kérdezte Maria.
-Nincsen, csak kicsit fáj a fejem.-füllentettem.
Csak egyedül szeretnék lenni még el nem indulunk. A sok ember előtt el kell játszanom, hogy én vagyok a világ legboldogabb jegyese és én mennyire szeretem.
Nem sokáig voltam egyedül, mert jött Emma és Amy. Helyet foglaltam a fésűlködő előtt és neki is látott a hajamnak. Időközben Erica sétált be.
Nem szólt semmit egyenesen a gardrób felé ment és egy becsomagolt öltönnyel jött ki.
-A bátyámnak viszed?
-Igen.-válaszolt Erica.
-Miért nem jött fel?-kíváncsiskodott.
-Nem akart zavarni senkit.-válaszolt majd kilépett.
Tudtam, hogy miattam nem jött fel, hogy én vagyok a baja és a kis összeszólalkozásunk. Így járt. Engem nem érdekel hiszen én csak az igazat mondtam el. Arról már nem tehetek, hogy bántotta a kis lelkivilágát. 
Elég hamar el is készítette a hajamat. Majd összepakolt és kiment a szobából. Persze megköszöntem neki a gyönyörű frizurámat mielőtt kiment volna.
Mindenki a szobájába kezdett el készülődni. Én gyorsan felvettem a ruhámat majd választottam egy hozzá illő magassarkút. Még sminkeltem is, ami szempillaspirálból és egy vörös rúzsból állt. Kerestem még egy táskát, amibe beledobtam mind a kettő dolgot majd a telefonomra pillantottam, ami már 15:56-ot mutatott. Szóval idejét láttam lesétálni. Amandával egyszerre sétáltunk le. Mindketten megdicsértük egymást. Mosolyogva indultunk le.
A nappaliba voltak a többiek kivétel Davidot. Mindenki nagyon elegáns volt.
-David a dolgozószobába vár.-mondta a leendő apósom.-Ti ketten jösztök. Mi indulunk is.-mondta és elkezdte felállítani Jamest a kanapéról.
Ők kisétáltak az ajtón én pedig mentem megkeresni Davidot. Kopogás nélkül nyitottam be hozzá. Mikor beléptem elakadt a lélegzete és meg se tudott szólalni. Majd egy hatalmas mosoly terült el az arcán.
-Gyönyörű vagy.-állt fel a székből.-Azta..-nézett végig rajtam folyamatosan.-Nagyon sexy vagy.-nézett mélyen a szemembe.
-Kösz.-mondtam bunkón.-Mehetünk?-néztem rá.
Ő még mindig engem bámult majd megütöttem.
-Persze.
Előre engedett és kisétáltunk a helyiségből majd ki az udvarra, ahol már egy BMW várt ránk és útnak is indulhattunk. Egész úton csendben ültünk egymás mellett és egyikünk se szólt semmit 1 órán keresztünk majd végre megérkeztünk.
Én pattantam ki a legelőször. David odadobta a kulcsot az egyik embernek, hogy parkolják le az autóját.
-Most pedig kicsit színészkedjünk.-vigyorgott rám és megfogta a kezemet.
-Repesek a boldogságtól.-forgattam meg a szemeimet.
-Ne forgasd ennyit, kedvesem.-nevetett.
-Utállak.-forgattam meg újra.
Ő csak hangosan felnevetett. A hatalmas épület előtt 2 biztonsági állt, akik az ajtót nyitották ki. Azonnal beengedtek minket, de persze jól megnéztek.
Már most undorodtam ettől az egésztől. Egy hatalmas tér fogadott minket a házba belépve, ami tele volt emberekkel.
Mikor kinyílt az ajtó minden szempár ránk szegeződött. Mi pedig átsétáltunk a tömegen és helyet foglaltunk a családja mellett.
-Van egy meglepetésem.-súgta a fülembe.
-Nem szeretem a meglepetéseket.
-Ezt szeretni fogod.-mosolygott majd egy bizonyos pontra mutatott, ahol az öcsémet megláttam.
Felálltam és oda siettem hozzá majd a karjaimba zárva jó szorosan megölelgettem.  
-Hát te?-kérdeztem pár pillanat múlva.
-Mondta David ma lesz az eljegyzés és szeretné, hogy boldog légy és meghívott.-mondta el egy szuszra.
Meglepődtem szavain. Belőle nem nézek ki ilyet. Még egyszer magamhoz öleltem majd az asztalunkhoz sétáltam.
-Mondtam örülni fogsz.-mosolygott rám. 
Nem válaszoltam semmit csak a tömeget kezdtem el nézni. Nem sokkal később felállított David és körbe vitt a tömegen. A legtöbb embernek bemutatott majd újra helyet foglalhattunk, de nem sokáig, mivel Adam állt fel és egy kis figyelmet kért majd bejelentette az eljegyzésünk hírét.
Azután David is felállt majd felállított engem is. Féltérdre ereszkedett majd rám nézett.
-Hozzám jössz feleségül?-kérdezte.
Egy pillanatig csak néztem rá és tudtam mit kell mondanom, hogy megmentsem Masont.
-Igen.-válaszoltam.
Ő felállt majd magához ölelt. Nem akartam viszonozni, de muszáj volt, mert mindenki mindket bámult.  Felkért táncolni ezután, elkezdtem ellenkezni, de felráncigált és muszáj volt.
-Végem van tőled.-mondta a tánc közben.
-Miért?-húztam fel az egyik szemöldökömet.
-Beindítasz.-nézett mélyen a szemeimbe.-Ez a ruha brutális.-nézett nem túl feltűnően végig rajtam.
-Így jártál.-néztem a szemeibe.
Nem válaszolt semmit csak megpörgetett úgy, hogy a fenekemmel neki csapódtam.
-Miért csinálod ezt?-súgta a fülembe és újra megpörgetett .
-Nem csinálok semmit.-válaszoltam egyszerűen.-Sose foglak szeretni. Bele lettem ebbe az egészbe kényszerítve.-suttogtam.-Hűtsd le magad szerintem.-mondtam majd elszabadultam tőle és leültem pihenni az üres asztalhoz.
Mindenki táncolt. Az öcsém is jól szórakozott Amanda társaságában, aminek én örültem. Figyeltem a tömeget és azon gondolkoztam, hogy hogyan kerültem én ebbe bele. Valahogy nem bírtam felfogni.
Leült mellém David is, de nem szólalt meg. Sorra jöttek a vendégek gratulálni nekünk. Ő meg csak sorra itta a pezsgőket.
Valamikor hajnalban végre elindulhattunk haza. Alig vártam, hogy haza érjek és lefeküdjek aludni. Az est folyamán szinte alig szólt hozzám, sőt az autó út alatt se.
Kiszálltam a kocsiból majd ő is. Én előre siettem, de Davis csak lassan sétált utánam.
A fürdőbe vettem azonnal az irányt. Megmostam az arcomat majd levettem a ruhámat. Egy köntöst vettem fel és úgy léptem ki. A gardróbba kerestem pizsamát, amit azonnal magamra kaptam és végre befeküdhettem az ágyba.
-Meg kell szeretned.-mondta.
-Az nem fog előfordulni.-válaszoltam majd a másik oldalra fordultam és elaludtam.