Maffiába kényszerítve (BEFEJEZETT)

Nem túl fényes nap

-Kész vagy?-kopogott be David.
-Egy pillanat.-válaszoltam és megmostam az arcomat.
-Siess, mert apáék lent várnak.
-Jó.-mondtam és kiléptem a fürdőből.
Előre engedett, de a lépcsőn mellém szegődött.
-A nappaliba menj.-mondta halkan.
Én csak bólintottam majd mentem arra. A szülei már ott ültek. Mi leültünk velük szemben a kanapéra. Megpróbáltam minél távolabb húzódni a vőlegényemtől.
-Mint tegnap mondtam, hogy az esküvőről kell beszélnünk.-kezdte el az édesapja.-Szerintünk ne húzzuk ezt sokáig.
-Hogy érti?-kérdeztem meg.
-Úgy, szívem, hogy ugye most május van és júliusban pedig meglehetne tartani az esküvőt. Két hónap alatt mindent meg lehet szervezni, sőt addigra már mi is itt fogunk lakni és mindenben segítünk. Csütörtökön menjetek el a templomba és kérjetek időpontot júliusra. Nagy esküvőt szervezünk.
-Én meg Amanda elkísérünk majd ruhát nézni.-mosolygott rám Maria.-Mi mindent elintézünk és nektek nem kell semmi miatt aggódnotok. Majd csak leellenőriztek minket és ennyi. Ami nem tetszik szóltok és megváltoztatjuk.
-Rendben.-válaszolt David.-Akkor csütörtökön elmegyünk a templomba beszélni a pappal.
-Ohh..és írjátok össze az elképzeléseiteket.-mosolygott kedvesen Maria.
Miután ezt megbeszéltük és felmentem a szobába a vőlegényem pedig elment valahova. Nem sokáig voltam egyedül, mert Amanda rontott be.
-Arra gondoltam, hogy lemehetnénk a medencéhez.-vigyorgott rám.
-Most?-mosolyogtam rá.
-Igen.-mosolygott.
-Rendben van.
-Meg arra gondoltam, hogy holnap tarthatnánk egy csajos estét, mert ugye egy darabig nem fogunk találkozni. Szóval holnap elmehetnénk bulizni.-mondta
-Nem vagyok az a bulizós fajta.
-Az nem baj.
-Hát jól van akkor.
Felrángatott az ágyból majd a gardróbba húzott. Kerestünk bikinit nekem, ameddig felöltöztem addig ő is átment a szobájába átöltözni.
-Gyerünk-libbent be a szobába nevetve. 
-Utána elkísérsz Masonhoz?-néztem rá mosolyogva.
-Igen.-mondta vidáman, de kicsit elpirult.
Magamra kaptam a köntöst és elindultunk lefelé egyenesen hátra a kertbe, ahol a medence is van.
-Csak nem tetszik?-néztem rá mosolyogva.
-Ki?-csinált úgy mint, aki nem érti kiről beszélek.
Pedig pontosan tudta, hogy kiről is van szó.
-Az öcsém.-vigyorogtam majd ledobtam magamról a köntöst az egyik napozóágyra.
-Talán.-vigyorgott és besétált a medencébe.
-Ez nem válasz.-mentem utána mosolyogva.
-Na jó.-kezdte vigyorogva.-Tényleg bejön az öcséd és remélem nem baj.-nézett rám félénken.
Ha én nem legalább az öcsém legyen boldog.
-Dehogy baj.-öleltem magamhoz.-Örülök neki.
-Csak most is elmegyünk nem tudom mennyi időre és ki tudja mikor jövünk vissza. Lehet, hogy csak az esküvőtök előtt.-hajtotta le a fejét.
-Akkor miért nem maradsz velünk?-mosolyogtam rá.
-Apa kijelentette, hogy ne zavarjunk titeket és legyetek kettesben.
Ezen a mondaton majdnem elnevettem magam, de nem tehettem.
-Nem zavarnál.-mosolyogtam rá kedvesen.
-Elmegyek velük és lehet hamarabb vissza jövök meg lehet, hogy hamar találunk házat itt és ugye akkor költözünk.
-Rendben van, de ha szeretnél maradni akkor nyugodtan maradhatsz, mert nem zavarsz.
-Köszönöm.-ölelt meg.
Én is vissza öleltem majd beljebb mentünk a vízben amikor James hangját hallottuk.
-Engem kihagytok?-sétált kifelé mosolyogva.
-Csatlakozz.-mosolyogtam rá.
-Egy fél perc.-kacsintott majd pár perc múlva vissza jött és a vízbe ugrott.
Mi csak nevettünk rajta és elkezdtünk úszkálni. Nem tudom mennyi időt tölthettünk bent a vízben, de én egy kicsit elfáradtam és kifeküdtem az egyik napozóágyra.
-Látom jól el vagytok.-hallottam meg a hangját.
-Gyere te is.-mosolygott a húga.
Ez nem jó ötlet. Legalább most legyek egy kicsit elszakadva tőle.
-Rendben.-mondta majd közelebb sétált és leült a lábamhoz.
-Szia, kedvesem.-mosolygott rám.
-Nincs valami dolgod véletlen?-mondtam kicsit undokan.
-Éppen nincs. Meg rád mindig rád érek.-kacsintott és végig nézett rajtam.-Bár nagyon hiányosan vagy öltözve szóval nem tudom meddig tudok uralkodni magamon.-mosolygott perverzen.
-Tudod nagyon jól, hogy hozzám nem nyúlhatsz.-ültem fel, hogy egy kis távolság legyen közöttünk.
-Dehogynem.-vigyorgott rám.-Apának kell egy unoka.-nézett.
-Keress valakit, aki akar tőled gyereket.-vigyorogva álltam fel és sétáltam a medencébe be.
Oda néztem, hogy még mindig ott ül-e és ott volt. Majd felállt és elkezdett a medencéhez közeledni.
-Így akarsz bejönni?-nevetett rá a húga.
-Nem.-nevetett és levette az ingjét és a földre dobta.
-Ne itt öltözz.-néztem rá csúnyán.
-Hozzá kell szoknod, kedvesem.-kacsintott.
-Nem vagy vicces.
-Nem viccnek szántam.-nézett mélyen a szemeimbe majd megfordult és elsétált
Pár perc múlva vissza is tért egy fürdőnadrágban és beugrott hozzánk.
-Hiányoztam?-nézett rám.
-Nem.-mondtam neki komolyan.
-Kár.-biggyesztette le alsó ajkát.
-Egy komoly kérdés hozzátok.-nézett ránk Amy.
-Hallgatunk.-mondta David.
-Mikor leszek keresztanya?-vigyorgott ránk és én lefagytam.
-Az még odébb van.-válaszoltam.
-Zoén áll minden.-válaszolt és én rá kaptam a fejemet.-Felőlem már holnap is terhes lehetne.-nézett a szemeimbe.
-Szóval?-nézett kiskutya szemekkel rám Amanda.
-Messze van az, hogy legyen gyerekem.-mosolyogtam rá kedvesen.
Én nem szeretnék Davidtól semmit főleg nem gyereket. Csak szenvedne az a gyerek, akinek ő lenne az apja hiszen minden rajta csattanna. Mindenki tudná, hogy ki is ő és miket csinált.
David szomorúan nézett rám. Értem én, hogy boldoggá szeretné az apját tenni és azt szeretné, hogy legyen unokája, de ezt tőlem nem várhatja el. Megértem milyen az amikor szenved az ember szerette vagy éppen meghal. Tudom milyen az a fájdalom és gyász. Nagyon is megértem a helyzetét, de neki is meg kell értenie az én helyzetemet.
Éreztem, hogy eluralkodik rajtam a szomorúság. Eszembe jutott a sok jó és rossz emlék. Mielőtt bárki láthatott volna sírni sietősen kisiettem a medencéből. A köntöst felkapva mentem fel az emeletre és magamra kulcsoltam a fürdőt.
A földre rogytam és előtört belőlem a keserves zokogás.
-Mi a baj?-hallottam meg a hangját az ajtó másik oldaláról.
Nem válaszoltam rá csak ültem és magam elé bámultam.
-Zoé, nyisd ki az ajtót vagy betörőm.-mondta.
-Hagyj..-mondtam elcsukló hangon.
-Nem hagylak.-válaszolt.
Nem törődtem vele. Felálltam a mosdóhoz sétáltam és megmosakodtam. Majd kinyitottam az ajtót és szembe találtam magam vele. Kikerültem és a gardróbba mentem. Felöltöztem és kiakartam menni az ajtón, de elkapta a kezemet.
-Mi történt?-nézett rám most az egyszer kedvesen.
Meglepődtem rajta.
-Semmi.-válaszoltam, de nem néztem rá.
Kihúztam a kezemet a kezéből. Nem kapott utánam, hagyott kisétálni. Kimentem az udvarra, ahol találkoztam Taylorral.
-Elvihetem valahová?-kérdezte kedvesen.
-Nem.-válaszoltam.
A kapuhoz sétáltam és hívtam egy taxit. A virágboltnál megálltunk pár percre még vettem két csokrot majd a temetőig meg se álltunk. A szüleim sírjához sétáltam. Öntöttem friss vizet a vázákba és belehelyeztem a virágokat.
Leültem a földre.
-Bárcsak itt lennétek.-simogattam a földet.-Nagyon szeretlek titeket és annyira hiányoztok.-gurult le egy könnycsepp a szememből.-Tudom, hogy nem ilyen jövőt akartatok nekünk. Sajnálok mindent.
Tudom, hogy szerettek volna unokákat maguknak. Látni akarták, ahogy Mason is felnő. Azt akarták boldogok legyünk, de sajnos ez nem így lett.
Nem tudom, hogy meddig ülhettem ott, de hallottam egy hangot a hátam mögül. Elsőnek azt hittem, hogy csak begondoltam magamnak, mert egésznap össze vagyunk zárva.
-Jól vagy?-ült le velem szemben.
-Nem.-néztem a szemébe.
-Sajnálom.-hajtotta le a fejét.
Nem szóltam semmit csak ültem. A lelke mélyén lehet van benne egy kis együttérzés, de nem sok és ez nem változtat semmit.
-Gyere.-állt fel és nyújtotta a kezét.
-Hova?-néztem rá.
-Elviszlek enni.
-Nem megyek.-néztem rá.-Az öcsémet meglátogatom.-álltam fel és poroltam le magam.
-Elviszlek.
-Nem kell.
-Ne légy ilyen makacs.
-Miért ne?-néztem vele farkasszemet.
-El kell viselned engem, mivel nem sokára a férjed leszek.
-Az csak egy dolog.
-Kérlek, ne csináld ezt.-nézett rám.
-Nem csinálok semmit.-forgattam a szemem.-Vigyél az öcsémhez akkor.
-Menjünk.-mondta vigyorogva.
Egész úton nem szóltam hozzá. Talán büszkeségbők vagy szimplán utálatból, de lehet mindkettő miatt egy kicsit. Pár kedves gesztussal nem fog levenni a lábamról. Engem nem érdekel és soha nem is fog.
Lassan megérkeztünk az úticélunkhoz. Én kiszálltam az autóból, de pechemre ő is jött utánam.
-Te minek jössz?-fordultam felé.
-Megnézem a sógoromat.-vigyorgott rám.
-Neked nincs olyanod.-néztem rá.-Főleg nem az öcsém.
-Dehogynem, kedvesem.-nevetett majd kikerülve engem indult a házba.
Mindkettőnk meglepetésére nem egyedül volt az öcsém, hanem Amandával. A nappaliban nevetgéltek.
-Hát ti?-kérdeztem mosolyogva.
-Beszélgetünk.-mondta Mason.
Amanda nem tudod mit mondani, amikor meg látta a bátyját.
-Mit keresel itt?-kérdezte a  húgától.
-Azt hittem itt lesz Zoé és hát átjöttem és lebeszéltük az időt.-kezdett mentegetőzni Amy és lehajtotta a fejét.
-Mi közöd hozzá?-kérdezte az öcsém.
-Elég sok. A húgom nem találkozhat senkivel még fiatal.-mondta ingerülten David.
-Szerintem joga van eldönteni, hogy kivel foglalkozik és kivel nem.-mondtam.-Nem szabhatsz meg neki semmit.
-Ohh, dehogynem.-válaszolt.-Húgocskám, állj fel és megyünk.
Amy rám nézett, hogy segítsek neki.
-Nem megy sehova.-álltam David elé.
-De.-próbált kikerülni, de elé léptem.
-Gyere ki beszélgetni.-kaptam el a karját.
Elsőnek nem akart, de amikor látta, hogy nem engedem jött utánam. Egészen a kocsiig sétáltunk, hogy senki se halljon minket.
-Mit akarsz?-kérdezte közömbösen.
-Mik ezek a hangulatingadozások?
-A húgomnak nem lehet senkije.
-A húgodnak tetszik az öcsém. Ez ellen nem tehetsz semmit.
-De tehetek.
-Mégis mit?-néztem rá.-Megzsarolsz az öcsémmel? Talán megvereted? Megölöd? Mind a kettőt a világ különböző tájaira költözteted?-szegeztem neki a kérdéseimet.-Nem régóta ismerik egymást és csak beszélgetnek. Tetszenek egymásnak és nem tudod ezt megváltoztatni. Ezt csak akkor fogod megérteni, ha elkezdel valaki iránt gyengéd érzéseket táplálni akkor már érteni fogod.-mondtam neki.-Lehet nem is lesz ilyen személy.-nevettem.-Amúgy viccet félre téve lesz olyan ember, aki hirtelen fog jönni..-folytatni akartam, de közbe vágott.
-Hirtelen fog jönni, de egyből meg fog nekem tetszeni és meg fogom szeretni és kihúz majd a sötétségből, amiben vagyok.
-Pontosan.-válaszoltam.-Most már kezded érteni?
Nem válaszolt semmit csak ott hagyott és beszállt az autóban. Nem értettem ezt, de nem is érdekelt. Vissza mentem a házba hozzájuk.
-Mi volt?-kérdezte Amy.
-Szerintem békén fog hagyni titeket.
-Köszönöm.-ugrott fel és megölelt.
-Ugyan.-öleltem magamhoz.
Leültem hozzájuk és elkezdtünk semleges témákról beszélgetni majd szóba került mindenféle dolog. El trécseltük az egész délután és azt vettük észre, hogy már este nyolc óra van. Még nem volt kedvem menni ahogy Amandának se szóval még maradtunk. Már tíz óra múlhatott, amikor dudálást hallottunk. Kinéztem és láttam, hogy Taylor áll a házunk előtt.
-Ideje menni.-mondta Amanda.
Bólintottam. Az öcsémtől elsőnek én köszöntem el majd magukra hagytam őket. A kocsiba beszálltam addig és ott vártam meg. Pár perc múlva mosolyogva jött ki.
-Elbúcsúztatok?-néztem rá.
-Igen. Minél hamarabb szeretnék vissza jönni.
-Hozzánk bármikor jöhetsz.-mosolyogtam rá.
-Köszönöm.-mosolygott.
-Kisasszony, David úr azt az üzenetet hagyta, hogy ma éjszaka nem lesz otthon.
-Hogy hogy?-kérdeztem, mert furcsának találtam.
-Valami dolga akadt.
-Értem.
A további út csendesen telt el csak a rádió szólt halkan. Mikor kiszálltunk az autóból egyenesen az házba mentünk. A nappaliban még a Peterson szülők társalogtak. Amandával köszöntünk nekik majd a konyhába mentünk vacsorázni.
-Én megyek már aludni.-mosolygott rám Amy.
-Csak nyugodtan. Én is mindjárt megyek.
Ő előre ment én töltöttem magamnak egy pohár gyümölcslevet és elindultam én is, de megállítottak.
-Gyere ülj le egy picit beszélgetni.-mosolygott Maria.
-Hogy vagy?-kérdezte Adam.
-Meg vagyok, köszönöm.-válaszoltam.-Önök?-mosolyogtam rájuk.
-Mi is jól vagyunk.-válaszolt leendő apósom.
-Hol van David?-kérdezte kedvesen a leendő anyósom.
-Üzent Taylorral, hogy valami dolga van és ma nem jön haza.
-Meg vagytok?-kérdezte.
-Igen.-válaszoltam.-Néha szoktunk vitatkozni, de megoldjuk.
-Bármi van szólj nyugodtan.
-Köszönöm.-mosolyogtam rájuk.-Ha nem haragudnak megyek aludni.
-Nyugodtan pihenj.
-Jó éjszakát.-köszöntem el és felsétáltam.

Gyorsan lezuhanyoztam és befeküdtem az ágyba azonnal el is aludtam.