Maffiába kényszerítve (BEFEJEZETT)

Biztos?

Éreztétek már úgy magatokat, hogy nagyon boldogok vagytok? Amikor a lelketek szárnyal. Önfeledten tudtok nevetni. Egy csodálatos életérzés, aminek a részesei lehettek. Ez az érzés, ez a bizonyos érzés pedig egy személy miatt van. Miatta.
Amiatt a fiú miatt, akibe beleszerettetek, akivel boldogok vagytok és bármit megadnátok, hogy az a pillanat örökké tartson. Nem akartok sehova mozdulna csak ott ragadni vele abba az adott helyzetben, mert mindenki tudja, hogy a boldogság múlandó.
Amikor annyira szerelmes az ember, hogy a „rózsaszínköd” a szeme előtt van és senki mást nem lát rajta kívül. Velem most ez a helyzet. Nagyon beleszerettem és vele szeretnék maradni. Tudom, hogy boldoggá tud tenni és én csak mellette tudok boldog lenni.
Tudom, hogy már az életem részese lett és senki nem tudja elüldözni tőlem. Szeretem. Leírhatatlanul. Eszméletlenül.
-Elbambultál.-mosolygott rám miközben reggeliztünk.
-Csak gondolkoztam.-mosolyogtam rá.
-Na és min?-kíváncsiskodott.
-Azon, hogy mennyire szeretlek.-pirultam bele saját mondatomba.
-Én is szeretlek.-nyúlt állam alá és megemelte fejem, hogy a szemébe nézzek.
Megsimogatta az arcomat és tovább reggelizett. A szememmel minden egyes mozdulatát követtem és feltérképeztem az arca minden szegletét.
A reggelimet én is megettem majd kéz a kézben indultunk el a kijárat felé.
-Most merre?-mosolyogtam rá.
-Sétáljunk egyet.-válaszolt és a járdán mentünk tovább.
Egy ideig csendben ballagtunk egymás mellett és nézelődtünk majd egyszer csak megszólalt.
-Lesz két meglepetésem.-vigyorgott.
-Micsoda?-kaptam rá a tekintetemet.
-Majd meglátod.-vigyorgott sejtelmesen.
-Tudod, hogy..-kezdtem el, de közbe vágott.
-Nem szereted a meglepetéseket.-fejezte be.
-Pontosan.-vigyorogtam.
-Ez az utolsó napunk itt és ki kell élveznünk.-karolt át.-Persze, majd máskor is eljöhetünk. Meg ahová csak elszeretnél menni elmehetünk.
-Nem szeretnék élősködni.-mondtam és ő megtorpant.
Maga felé fordított.
-Ezt azonnal verd ki a fejedből. Ez nem élősködés.-puszilta meg a homlokomat.
-De..-kezdtem el, de mutatóujját a számra tette.
-Semmi de.-karolt át újra és elindultunk.
-Mikor láthatom a meglepetéseket?-tereltem a témát.
-Az egyiket este, a másikat pedig..-nézett az órájára.-..nem olyan sokára.
Tovább sétáltunk egymással viccelődve. Egyre melegebb lett a levegő. Az emberek mindenfelé valami hűsítőt kerestek. Sok helyen olyanok voltak akár a hangyák.
Messziről lehetett látni a hatalmas kékséget, ami az egész szigetet körül ölelte. A hatalmas pálmafák, amik egymás mellett sorakoztak egyszerűen csak vonzotta a tekintetet.
A vízben és a parton is iszonyú embertömeg volt.
-Lemegyünk a partra?-kérdeztem.
-Sajnos csak velem tudsz lemenni.-szólt a hátam mögül egy hang.
Megpördültem a tengelyem körül és akkor láttam meg, hogy Maya az és mellette Dominic áll.
-Gyorsak voltatok.-ment kezet fogni David majd megölelte a barátja barátnőjét is.
-Igyekeztünk.-kacsintott Dom.
Mind a ketten megöleltek engem is. Majd egy bérelt autóhoz sétáltunk és beszálltunk. Egyenesen a szállodához mentünk.
-Na lányok a mai nap folyamán nem élvezhetitek a társaságomat, de cserébe kaptok helyette pénzt.-nevetett David.-mondta amikor kiszálltunk majd Mayahoz fordult.-Hoztál fürdőruhát meg ilyeneket?
-Persze.-vigyorgott.
-Remek.-csapta össze két kezét.-Kedvesem, szedd össze, amit szeretnél vinni magaddal majd strandoljatok egy jót meg, amit szeretnétek.-puszilt meg.-Nekünk van egy kis dolgunk.-fordult Dominichoz.
A kulcsot a kezembe nyomta majd Mayaval a nyomomba a szobánkba mentünk. Összeszedtem egy nem túl nagy táskába, ami csak kell és vissza lementünk.
Nyújtott felém egy nagyobb összeget, amit nem fogadtam el elsőnek. Ő folyamatosan erőlködött és kijelentette, hogy megharagszik, ha nem fogadom el.
Elvettem és a pénztárcámba süllyesztettem. A tárcámat a táska mélyébe dobtam. A kocsikulcsát is megkaptuk. Majd a hátsóülésre bepakoltunk.
A fiúk elköszöntek tőlünk és elindultunk az utunkra.
-Meddig maradtok?-fordultam a lány felé.
Ő vezetett.
-Pár óra és megyünk vissza.-mosolygott.
-Ennyi időre jöttetek csak?-kérdeztem döbbenten.
-Megkért David, hogy kicsit legyek már veled még a meglepetésedet megszervezi. Mondta, hogy Dominicot is hozhatom ő majd segít neki.-nevetett fel.
-Ohh, értem.
-Amúgy örülök annak, hogy tényleg együtt vagytok.-nézi az utat, de látom elmosolyodott.
-Tényleg?
-Igen. Nem tudom, hogy mesélte-e azt az utálatos nőszemélyt..-kezdte.
-Mesélte.-szólaltam meg.
-Nagyon tönkre volt miatta, de most boldog, aminek nagyon örülök. Rég láttam már ilyennek.-pillantott egy pillanatra rám.-Szeressétek egymást nagyon.
-Úgy lesz.-mosolyogtam.
-Már akkor tudtam, hogy együtt lesztek amikor elsőnek voltam nálatok.-parkolt le.
-Honnan?-ráncoltam a homlokomat.
-Davidra elég volt ránézni.-nevetett fel.-A szeme mindent elárult.-nézett maga elé mint, aki vissza idézi a pillanatot.-Nálad meg tudtam megtörik a jég.-kacagott újra.-Túl csúnyán néztél rám, hogy elhiggyem utálod.
-Tényleg utáltam.
-Magadnak se merted bevallani az érzéseidet.-szállt ki az autóból.
-Ez igaz.-kiszálltam én is.
Majd a táskákat kivettük és az egyik öltöző felé mentünk. Gyorsan átvettük a bikinit és végre kimentünk.
Két napozóágy felé indultunk el, ahol senki sem volt. Bekentük magunkat naptejjel majd lefeküdtünk és élveztük a napsütést.
-Nagyon meleg van-tolta fel a napszemüvegét Maya.
-Ne is mondd.-mondtam.-Gyere.-ragadtam meg a kezét és belevetettük magunkat az óceánba.
-Sokkal jobb.-mondta amikor már félig a vízben voltunk.
Úszkáltunk jó pár kört majd újra kifeküdtünk még meg nem száradunk.
-Otthon mi a helyzet?-kérdeztem csukott szemmel.
-Minden rendben van.
-Nem történt semmi izgalmas?-nyitottam ki a szememet és felé fordultam.
-Nem.-mosolygott rám.
-Tudod mit akar David?
-Tudom, de nem mondom el.-vigyorgott rám.
-Ez szomorú.-nevettem el magam.
-Nem sokára úgyis megtudod.-kacsintott.-Most pedig menjünk igyunk valamit.-állt fel és az egyik bódé felé mentünk.
Nem volt túl nagy sor szóval beálltunk és megvártuk, hogy mikor kerül ránk a sor. A fiatal lány hamar kiszolgált minket és megálltunk az egyik asztalnál.
Velünk szemben két fiú ácsorgott és minket bámultak.
-Felénk jönnek.-súgta oda Maya
Mire felfogtam volna a szavait már előttünk is voltak.
-Sziasztok.-mondták szinte kórusban.
Mi is vissza köszöntünk nekik.
-Én Jason vagyok.-mondta a barna.-A haverom pedig Christian.-mutatott a fekete hajú srácra.
-Én Maya vagyok ő pedig Zoé.
-Mi szél hozott titeket ide?-szólalt meg a fekete hajú.
-Én nászúton vagyok.-mondtam.
-Engem meg a barátja hívott ide.
-Ha nászúton vagy akkor hol a férjed?-kérdezte Jason.
-Meglepetést szervez neki a barátommal.-válaszolt Maya.
-Ohh, szóval mindketten foglaltak vagytok.-mondta Christian.
-Pontosan.-válaszoltam.
-Tudjátok azt, hogy amiről nem tud az nem fáj?-vigyorgott a barna.
-Idióták.-mondtam és faképnél hagytam őket.
-Mit szólnál, ha kicsit elmennék szétnéznénk az üzletekben meg ilyenek?-sietett utánam.-Úgyis csak este felé vihetlek vissza.-kacagott fel.
-Komolyan?-nevettem el magam
-Tényleg.
-Akkor menjünk.-indultam el öltözők felé nyomomban Mayaval.
Gyorsan átöltöztünk majd egy közeli üzlethez autóztunk el. Kiszálltunk és elsőnek egy kajáldát vettünk célba, mivel már éhesek voltunk.
Egész nap kint voltunk a napon és nem is ettünk. Egy közeli kis vendéglőbe mentünk és leültünk az egyik asztalhoz, ami kint állt a teraszon és egy napernyő védett a napsütéstől.
Az érkezésünk után pillanatokon belül egy fiatal pincérnő jött hozzánk. Mindkettőnk kezébe egy-egy étlapot adott és megvárta még kiválasztjuk a kicsit kései ebédünket.
Olyan húsz éves lehetett, a haja egy laza kontyba volt fogva és folyamatosan mosolygott. A mellkasára volt biggyesztve egy kis cetli és azon a neve állt. Martina.
A kis noteszébe gyorsan körmölte a kiválasztott ételeket és innivalókat. Azután pedig sietősen távozott tőlünk.
-Na és hogy vagytok Dommal?-kérdeztem.
-Nagyon jól.-mosolygott.-Sokkal jobb a kapcsolatunk mióta vissza jöttem. Ugye nem is nagyon tudtunk találkozni.
-A lényeg, hogy már együtt vagytok.-mosolyogtam rá.
-Igen.-mosolygott.-Amúgy hallottam, hogy az öcséd meg David húga összejött.
-Látod milyen ez a szerelem.-kacagtam fel.
-Meglepődtem, mert Amanda sosem volt az a pasizós fajta.
-Igen, azt én is tudom.
-De én örülök nekik.
-Ahogy én is.-időközben vissza is jött a pincérnő.
Lepakolt elénk mindent és távozott is.
-Ez valami mennyei.-mondta Maya a második falatnál.
-Ne is mondd.
-Ha tudom, hogy ilyen jó kaják vannak itt hamarabb eljövök.-kacagott fel.
-Most már akkor tudod, hogy hova rángasd el Dominicot.-nevettem.
-Mindenképpen.
Még megettük kicsit csendben voltunk. Miután végeztünk kifizettük a számlát és tovább indultunk. Maya azt mondta, hogy szeretne néhány üzletbe benézni szóval meg is volt a következő úticél.
Elsőnek egy hatalmas cipősboltba mentünk be. Mi tagadás szebbnél szebb cipők sorakoztak a polcokon. A kiszolgálók aranyosan, mosolyogva üdvözöltek minden vendéget és segítőkészek voltak. Maya azonnal beleszeretett egy hófehér cipőbe, amit meg is vett. Kijelentette, hogy anélkül nem megy haza.
Nem is volt drága, szóval a szemei csak úgy ragyogtak.
Ezután bementünk egy mellette lévő butikba, ahol csak alkalmi, estélyiruhák voltak csak.
-Sajnos mostanában sehova se készülök.-nevetett.
-Akkor megyünk tovább?-kérdeztem.
-Aha.
Mehettünk tovább egy másik üzlet, ahol mindenféle ruha fel lelhető volt és hát drága barátném nem kicsit időzött el a számos ruha között. Mikor beleszeretett az egyikbe meglátott egy annál sokkal jobbat és az kellett neki és ez fél óráig így ment.
A végén két új felsővel és egy ruhával gazdagodott a ruhatára.
-Te nem veszel semmit?-kíváncsiskodott mikor tovább sétáltunk.
-Nincs szükségem semmire.-mosolyogtam rá.
-Ahj..
Még bementünk egy fehérnemű boltba is. Sorra kínálta a kihívóbbnál kihívóbb fehérneműket.
-Na és ez?-mutatott fel egy vörös csipkét
-Nem-röhögtem fel.
-David örülne.
-Nem érdekel.-nevettem már én is.
A végén feladta, mivel látta rajtam, hogy szilárd az akaratom és nem fogok semmit se venni. Még egy sminkcuccokat árusító részlegre is behúzott, de csak nézelődött és nem vett semmit.
Egy idő után kifáradva pihentünk meg egy közeli padon. A nap már lemenőben volt és gyönyörű sárgás árnyalatot vett fel.
-Mit csináljunk még?-fordult felém.
-Én már nem tudom, de elfáradtam.-nevettem rá.
-Akkor tegyük be a kocsiba ezt a két szatyromat és elmegyünk fagyizni.
-Ez egy kiváló ötlet.
Nem is távot tettünk meg az autóig. Egyre inkább izgatott lettem, hogy végre mikor mehetünk már vissza és mégis mit csinált. Kíváncsivá tett az nem vitás.
A kocsitól nem messze volt egy fagyis stand, ahol kértünk 2-2 gombóc fagylaltot. Maya egy csoki-kókusz kombót választott még én egy ananász-vaníliát.
-Mikor mehetünk már?-ültünk le az egyik asztalhoz, ami ki volt helyezve. Elég sokan voltak még kint, de már kezdett egyre jobban lemenni a nap. Leginkább fiatalokat lehetett látni.
-Nem tudom.-biggyesztette le az ajkát.
-Meg fogom verni.
-Segítsek?-nevetett fel
-Örülnék neki.-nevettem én is.
Fél órán keresztül még szórakoztunk egy jót, majd egyszer csak csörgött a telefonja. A szemeim felcsillantak. Amikor a képernyőt felém fordította és Dominic neve villant meg a képernyőn öröm töltött el. Fel is vette azonnal.
-Szia.-köszönt bele.-Kész?-kérdezte.-Aha, jól van.-mondta.-Okés. Indulunk akkor.-beszélt továbbra is.-Persze.-mosolyodott el.-Egy fagyizóba.-válaszolt.-Jó, szia.-majd letette.
-Mehetünk?-kérdeztem
-Mehetünk.-vigyorgott.
Elsétáltunk az autóig is mindketten beszálltunk.
-Izgulsz?-kérdezte már mikor vagy 10 perce utaztunk.
-Nagyon.-bámultam ki a szélvédőn keresztül.
Számomra nagyon lassan telt el az idő mire a szállódához értünk. Egyszerre szálltunk ki az autóból. A táskámat a vállamra kaptam és úgy indultunk el.
Egyre hevesebben vert a szívem, ahogy csak közeledtünk. A liftbe beszállva az emeletünkre mentünk, de a szobától távolabb állt Dominic.
-Jó szórakozást.-ölelt át.
-Köszönöm.-mosolyogtam rá.
Elköszöntem tőlük és elindultam a szoba felé. Óvatosan nyitottam ki az ajtót és be is zártam. A táskát csak a földre tettem és a cipőmet is levettem.
Az ajtótól rózsaszirmok vezettek egészen a hálóig. A hatalmas franciaágyon is rózsaszirmok voltak végig. Mécsesek sokasága világította ki az egész szobát és még a lélegzetem is elállt tőle. Az ágy előtt egy kis asztal foglalt helyet, amin mindenféle finomság megtalálható volt.
-Mit szólsz?-szólalt meg a hátam mögül.
Leesett az állam, hogy így kitett magáért.
-Ez egyszerűen elképesztő.-fordultam meg és a szemeibe néztem.
-Örülök, hogy tetszik.-jött közelebb és magához húzott.-Nagyon szeretlek.-nézett mélyen a szemeimbe.
-Én is szeretlek.-karoltam át a nyakánál.
Egy rövid csókra magához húzott majd az ágyhoz vezett.
-Gondolom nem vacsoráztál.-simította meg arcomat.
-Hát nem.-mosolyogtam rá.
-Na és milyen napod volt?-kérdezte miközben elkezdtünk enni.
-Jó volt. Na és neked?-mosolyogtam rá.
-Hiányoztál nekem.-mosolygott kedvesen.
-Igazán?-vigyorodtam el.
-Igen.-húzott magához és egy puszit nyomott a fejem búbjára.-Neked nem is hiányoztam?
-Hát nem is tudom.-húztam az agyát.
-Ne légy gonosz.
-Na jó..hiányoztál.-néztem rá.
-Tudtam.-vigyorgott.
Nem szóltam rá neki semmit csak tovább eszegettem csendesen. Kellemes volt vele minden egyes perc. Még így csendben is. 
Miután befejeztük a vacsoránkat bekapcsolt egy zenét, de előtte elfújta a gyertyákat.
-Felkérhetem egy táncra?-nyújtotta felém az egyik kezét.
-Természetesen.-vigyorogtam.
A ritmusra kezdtünk el keringőzni. Végig mosolyogtunk egész végig.
-Minek köszönhetem a mai estét?-kérdeztem rá.
-Hát..öhm..nem is tudom, hogy honnan kéne kezdenem.-mosolygott rám.-Zavarban vagyok, ha hiszed, ha nem.-nevetett fel.
-Te zavarban?-nevettem fel.-Nem vagy lázas?
-Nem.-mondta nevetve.-Szóval..ez az utolsó esténk itt..-kezdte el.-..és szerettem volna emlékezetessé tenni az első alkalmadat..tudod úgy, de ha még nem szeretnéd és elhamarkodottnak tartod vagy valami akkor nyugodtan szólj..-hadarta el és elszégyellte magát.
Kicsit meglepődtem a szavain és nem is tudtam, hogy mit kéne szólnom. Azt tudom, hogy vele szeretnék lenni és szerintem semmi se elhamarkodott. Szeretjük egymást és együtt is szeretnénk éllni továbbra.
-Ostobaság volt tőlem.-szólalt meg egy idő után és kikapcsolta a zenét.
-Nem volt az.-szavamra döbbenten fordult meg.
-Ha nem szeretnéd még akkor én tudok várni..-kezdte, de én hozzá siettem.
-Fogd már be.-csókoltam meg.
Belemosolygott a csókunkba.
-Biztos?-nézett mélyen a szemeimbe.
-Biztos.-bólintottam.
Magához húzva megcsókolt és felkapott az ölébe. Óvatosan az ágyra fektetett és felém került.
A csókunkat egy percre se szüntette meg. A pólóm alá nyúlt és minden porcikámat feltérképezte a kezével. Majd egy kicsit megemelt az ágytól és lekapta rólam.
A számról a nyakamra tért át és lágy puszikkal hintette be, néhol meg is szívta.
-Biztosan akarod?-nézett újra a szemembe.
-Biztosan.-jelentettem ki...