Egymás ellen

Chapter 2

- Kellemesebb, mint amire számítottam – mondom elismerő hangon,végigmérve a szoba berendezését. Ahogy belépek az ajtón kettő darab kétajtós ruhásszekrény fogad jobb kéz felől, szemben velük van egy ajtó, ami a zuhanyt és a vécét rejti. Bentebb sétálva van a szoba jelentősebb része. Jobbra két egyszemélyes ágy van a falhoz tolva, közülük egy az ablaknál, ami már most az enyém. A két ágy között egy íróasztal áll előtte két székkel, felette pedig két oldalt egy-egy lámpa, gondolom, ha este akarnánk tanulni. A másik oldalon, a falon van egy hosszú polc, ami ugyanúgy ketté van osztva a két oldalán, viszont két parafa tábla lóg. Érdekes. Lehet, ki lehet díszíteni azt a részt, bár nem vagyok benne biztos.

Nagy levegőt véve felfedezem a szoba legmélyét, de pár lépés múlva megérzem a padló változását, ugyanis eddig csattogó hangok hirtelen megszűnik és az újonnan lakkozott parkettát puha szőnyeg váltja fel. Eddig igazán tetszik ez a hely. Remélem, egyedül leszek a szobában.

Miután teljesen körbenéztem, az ablakhoz közelebbi ágyra teszem le a táskám s el is dőlök a leendő kuckómon. Nagyon kényelmes és rendkívül magas. Úgy látszik itt is mindent az átlagos magasságú embereknek terveztek, nem nekem a sajátos 156 cm magasságommal. Na mindegy!

Nem tudom, mennyi idő múlva arra ébredek, hogy nyílik az ajtó. Ennyit az egyedüllétről. Odakapom a fejem a szoba bejáratára, ahol egy szőke, vállig érő hajú lány áll. Talán megleptem egy kicsit, de nem tehetek róla. Hamar kellett indulnom a géphez, ami Moszkvából indult és így is fél napot repültem. Ahogy bejön a szobába hallom a köszönését, de én jobban el vagyok foglalva a magas lány tanulmányozásával. Már most valami taszít benne, de nem tudom megfogalmazni, pontosan mi is az.

- Um, szia – köszönök, miközben felállok az ágyamról – Úgy látszik nem maradunk magunkra – sóhajtom, és még mindig nem hagyom szóhoz jutni – A nevem Lisa Johanna Müller– mutatkozok be neki, de nem nyújtom a kezem kézfogásra.

- Én Brook Smith vagyok – mutatkozik ő is be. Látom rajta, hogy kezet akar fogni, de én inkább csak hátrébb lépek egyet, jelezve az idegenkedést felé.

Ennyiben ki is merült az ismerkedésünk, egy rövid időre, mert én a telefonomba merülve csekkolom mik történtek a világban, amíg nem voltam elérhető. Ezzel töltöm el a maradék fél órámat, majd Brook és én együtt indulunk el a kantinba. Út közben rengeteg tanulóval találkozunk, akikkel beszélgetni kezdek. Elképesztő milyen helyekről jöttek ide a fiatalok. Akikkel eddig beszéltem közülük vannak páran Dubaiból, Londonból, Kínából és Afrikából. Nagyon érdekes lesz az év. Az étkezőbe érve mindenki keres magának egy helyet. Én az egyik legelső asztalhoz ülök s mellém ül még két lány. Az egyik szőke a másik barnás hajú. Igazán jól nézhetek ki közöttük a vörös, rövid hajammal. Mikor mindenki megtalálja a helyét és leült lassan megérkeznek a Bosszúállók és néhány társuk is.

Az első, aki megszólal a csapatból az természetesen Tony Stark.

- Üdvözlök mindenkit! – kezdi hangosan, mire mindenki elcsendesedik és rá figyel- Nos, most, hogy mindenki figyel kezdem is. Az első és a legfontosabb dolog az épület szintjei. Az első rész alattunk van, ott vannak a tantermek, olyan, akár egy normális gimnázium. Ez két szintből áll. A laboratóriumok a -3. szinten találhatóak műhelyekkel együtt, ugyanis a veszélyes kísérleteket ott könnyebb elvégezni. Végezetül a -4. szinten találhatók az edzőtermek a legmodernebb felszereléssel. Mindenki adatait betápláljuk, majd a rendszerbe és személyre szabott edzéstervet fogtok kapni, amit be kell tartanotok.

Az órarendet holnap első órában megkapjátok az osztályfőnöktől. Délutáni foglalkozást és szakkört kell választanotok. A foglalkozás lehet bármi, amiben az örömötöket lelitek. Sport, színészet, művészet, bármi. A lényeg, hogy legyetek benne jók.