Egymás ellen

Chapter 102

~Lisa szemszöge~
- Doki, csakis a bal oldalán fogok kirepülni, szóval megkönnyíthetné a dolgomat, hogy oda nyitja meg a kaput- hallok meg egy ismerős hangot, de nem sikerül teljesen behatárolni kihez tartozik.
- Nézzétek! Felébredt!- na ezt a hangot felismerem.
- Mark?...- nyöszörgöm és kinyitom a szemeim lassan, hogy legyen időm a napsütéshez szokni- Mi történt?
- Úgy tűnik Stark megcsinálta. Vissza tudtak hozni mindenkit- szólal meg egy ismeretlen ismerős- Oh, még be sem mutatkoztam Dr....
- Stephen Strange. Igen tudom. Pár éve felhívtam magát, hogy segítsen a barátnőmön- állok fel a porból- Hogy van a keze?
- Értettem a célzást- forgat szemet.
- Indulhatunk? - nézett körbe Bucky, mire mindannyian egységesen helyeseljük az ötletet én pedig megkocogtatom a fülemben lévő adóvevőt.
- Amint átlépek a kapun mindenkit porrá változtatok a kövek nélkül is- mondom komolyan megropogtatva a hátam és a nyakam is.
- Kapitány, hallasz?- figyelek fel, hogy Sam is beszél, majd meghallom, hogy működik a fülesem.
- Lisa? Tényleg te vagy az?- kérdezi Brook.
- Persze, hogy én? Ki más lenne ennyire zsörtölődő?- forgatok szemet, mire nem sokkal később kinyílik T'Challa előtt egy kapu, amin először csak ő, Shuri és Okoye mennek át, aztán a többi is kinyíilik nálunk.
- Ybambe!- kiáltja el magát a király, amit a népe visszhangzik, s a gerincemen végigfut a borzongás. Thanosnak most annyi! Nem sokkal távolabb tőlük az egyik kapun lépek át Bucky és Groot társaságában, s minket is rengeteg harcos követ. Egy másik gyűrűből Valkűr lép elő, ha jól látom és Quill csapata is visszajött.
- Mindenki itt van?- hallom meg Dr. Strange hangját.
- Nem... azt hiszem nem mindenki- tapsolok párat majd megütögetem a fejem- Ébredj, te seggfej szükségem van rád!- mondom komolyan.
- Ez csúnya volt!
- Jó! Itt vagyunk- mosolygok, mire a doki amolyan "eddig-is-ezt-csinálta-vagy-csak-most-kezdte" nézést vet a barátja felé.
- Láttam ám!- szólal meg Logi, amin elmosolyodok, de ekkor a romok közül hirtelen szinte kirobban valami.
- Itt a maxi méretű srác!- lepődök meg, majd leteszi Hulkot, Rhodeyt és Mordályt is.
- BOSSZÚÁLLÓK!- kiáltja el magát Brook, miközben mindenki előveszi a fegyverét, ő megkapja a Mjölnirt én pedig kigyulladok vörös helyett kék lángokkal és mellé repülök.
- Gyülekező - nézünk egymásra és megindul a roham.

Ahogy elkezd alattunk dübörögni a föld egyre inkább érzem, hogy a harci szellem átveszi felettem a hatalmat s a lángjaim is egyre nagyobbak lesznek, így előre futok, hogy a saját társaimat ne égessem meg aztán felugrok és a kezeimet lángszóróként felhasználva elégetem a felénk rohanó ellenségeket, majd a földbe csapódva lávatengert hozok létre amibe miután beleesnek a szörnyek meg is dermesztek.
- Honnan tanultad ezt?- kiáltja nekem Brook.
- Mindig is tudtam, csak nem volt alkalmam eddig használni- vonok vállat miközben átolvasztom az egyik élőlény testét.
- Kapitány!- hallom meg recsegve Clint hangját a fülesemben- Mit csináljak ezzel az izével?
- Vidd a köveket amilyen messzire csak tudod!- válaszolja Steve.
- Ne! Vissza kell őket vinni oda, ahol voltak!- ellenkezik Bruce.
- Esélytelen! Thanos hazavágta a kvantum kaput!- száll be a két Stark egyszerre.
- Várjatok! Nem az az egyetlen időgépünk- hallom meg Scott hangját s felcsillan a szemem, ahogy meghallok egy dudaszót.
- Nem látottatok egy ronda barna furgont?- kérdezi a darázsos csajszi, mire felrepülök.
- De!- mutatok oda- Bár nem épp a legjobb helyen áll!- kiáltom és Valkűr pegazusa mellé érkezek, ám ekkor hirtelen egy csapat szörny rámugrik. Ezek más sereghez tartoznak, mint az előzőek ugyanis nincs rájuk nagy hatással a forróság.
- Szálljatok le rólam! -sziszegem s ekkor a földbe csapódok megint és megjelenik a kezemben a kardom, amivel széthasítom a lényeket és kilővök belőle egy lángcsóvát- Ne aggódjatok- nézek a többire - Még be sem melegedtem- jelenik meg a szabad kezemben egy másik kard, így két markolat végét összeillesztve egybe olvasztom őket, majd magam körül megpörgetve mindenki elporlad a közvetlen környezetemben.
- Ezek meg mit lőnek?- hallom meg Bucky hangját magam mögül, így arra felé fordulok és én is meglátom, hogy valami mást lő az égen lévő hajó.
- P.É.N.T.E.K. szerint valami belépett a felső légtérbe- értesít minket Tony.
- A nyavalyás- szólal fel Steve.
- Danvers- mosolyog Brook is s ahogy felnézünk valami fényes átrepül a hajón, ami felrobban.
- Najó, ő eddig hol volt minden egyes csatánál?- vonom kérdőre az embereket, de senki nem válaszol.
- Kéne egy kis segítség idelent- szól bele Tony a fülesbe, mire Danvers leszáll a pókunk mellé.
- Hali...- köszön a srác- Én Peter Parker vagyok.
- Szia Peter Parker!- biccent a nő- Van számomra valamid?- kérdezi, mire Pete átadja neki a kesztyűt.

- Hát, azt nem tudom, hogy hogyan viszed át rajtuk.
- Ne aggódj- szólalok meg- Van segítsége- nézek hátra a többi női társamra.
- Wanda, Valkűr tiétek a repülő óriások! Gamora, Nebula szimbiótok! Mantis, Pepper, Hope, Shuri, Okoye irány a chituri!- adja ki Brook a feladatokat- Danvers, mutatjuk az utat- néz rám a lány, mire futva elindulunk, miközben az ellen meg szemből támad.

Természetesen sikerül utat törtünk Danversnek. Ez nem is tartozott a kérdések közé és már látom is a férfiak arcán a féltékenységet, hogy milyen menő csapatunk van. Ettől eltekintve Brookkal közösen kiírtjük az előttünk lévőket, de nem sokkal később Thanos az utunkat állja.- Majd én elintézem- futok gyorsabban és felugorva behúzok neki egyet, amitől hátra esik, így a nő folytatni tudja az útját, de a titán a kocsiba hajítja a fegyverét, ami egy hatalmasat robban hátra repítve a nőt a kesztyjűvel. Mire sikerül feleszmélnem már Thor és Steve fogják le a lila lényt. Miután a Kapitány kiütötte Brook és én egyszerre rúgjuk hátba, de kiszabadul az őrült és először a vizes lányt, majd engem hajít elég durván a földre.- Lisa- érkezik mellém Pietro aggódva.- Soha többé nem eszek lila dolgokat- motyogom.- Hála az égnek- szuszogja- Gyere!- segít fel, de ekkor látom, hogy Thanos megint csettint.- Nincsenek nála a kövek- jövök rá hirtelen.- Én vagyok a végzetetek!- jelenti ki, de nem történik semmi.- Te egy senki vagy- fordulok felé- Egy betegség, amit sikerült legyőznünk- mondom határozottan, ahogy a szemem sarkából látom Starkot a saját kesztyűjével.- Én vagyok Vasember!- mondja és csettint. Egyet vagyok képes pislogni s mikor kinyitom a szemeim egy teljesen fehér helyen találom magam egy égő testtel szemben.- Logi, tényleg te vagy az?- kérdezem, mire meglátom az arcán, hogy mosolyog.- Örülök, hogy még felismersz.- Miért ne tenném? Mit keresünk itt?- Én hoztalak ide, hogy beszéljek veled. Kettesben.- Kettesben? Csak szólnod kellett volna.- Nem így értettem. Ez egy komolyabb dolog- fordul el félig.- Akkor hogyan? Miről van szó?- kérdezem- Nincs jó előérzetem.- Az az igazság, hogy eddig tudtam maradni...- remeg meg a hangja- Gondolom nem hallgattad végig Loki meséit rólam. - Nem, tényleg nem- vallom be.- Akkor nekem kell elmondanom- vesz egy mély levegőt, mire nem legördül egy könnycsepp az arcomon- Nem élhetek a részedként tovább. Az én időm Asgarddal együtt ért véget. Távoznom kellett volna, mikor a hajón voltatok, de tudtam, hogy valami rossz közeleg. Most azonban eljött valami más. Egy új fejezet kezdődik. Egy nyugodtabb. Engedj el Lisa- emeljük fel egyszerre a kezeink és összefűzzük az ujjainkat.- Bátorság kell harcolni a halál ellen- szorítom meg a kezét, s hagyom, hogy a könnyeim záporozzanak lefelé.- Talán mégtöbb kell ahhoz, hogy el tudjuk fogadni- engedi el a kezem és apránként alszik ki a tűz.Mikor újra magamhoz térek azonnal próbálom meggyújtani a kezem vagy bármimet, de nem sikerül.- Minden rendben? - kérdezi halkan Pietro, miközben magához ölel.- Nem, semmi nincs rendben- szuszogom és a szemem sarkából látom, hogy a kék fény pár pislanás után végleg kialszik s Pepper lágyan megcsókolja az elhunyt férje arcát. Ahogy körbe pillantok a többieken őket is meghatja a látvány a könnyes szemeket elnézve. - Sokan példát vehetnénk róla- szipogok és óvatosan letérdelek.- Remek ember volt- követi a példámat Steve s utána mindenki egyesével térdre ereszkedik lehajtott fejjel.