Egymás ellen

Chapter 18

-Nem. Nem akarom- motyogom a kényelmetlen ágyon forgolódva. Egy idő után kapkodva próbálom egyenletessé tenni a légzésem, de ez nem megy olyan egyszerűen.

- Lisa - kiált egy ismerős hang majd a tulajdonosa megragadja a karom, s rázogatni kezd. - Ébredj fel Lisa!- mondja hangosabban, mire felnyílnak a szemeim.

- Mi történt?- nézek körbe. Itt van Dr. Banner, Rogers, Barnes és Mr. Stark is. - Bajban vagyok?- kérdezem értetlenül, de a többiek csak egymásra pillantanak, ez pedig számomra egy hatalmas igen.

- Először hadd vizsgáljam meg. Egyvalaki maradhat- mondja Banner erre pedig Barnes őrmester leül jelezve, hogy ő lesz az.

- J.A.R.V.I.S. segíts nekem kérlek egy ultrahanggal- kezd el Bruce kívülről vizsgálni.

- Az egyetlen rendellenességet a szívében észlelek. Lassul.

- A testhőmérséklet sem normális. 37 fok.

- De az jó nem?

- Lisa esetében egyáltalán nem szerencsés, Bucky. Normális esetben lázasan 50 fokig felmehet, most meg 40 alatt van. Tennünk kell valamit különben hipotermia lép fel és a lány meghal- mondja Dr. Banner én pedig érzem, hogy teljesen elfehéredek.

- Én még itt vagyok- suttogom ijedt hangon.

- Dr. Banner, kötelességemnek érzem szólni, hogy Ms. Müller testhőmérséklete vasárnap óta folyamatosan csökken.

- Mi történt akkor? - szólal meg Mr. Barnes.

- Aznap gyógyította meg...

- Akkor gyógyított meg Brook - vágok J.A.R.V.I.S. szavába, aki csendben marad így adva nekem igazat.

- Megyek, szólok Brooklynnak- néz jelentőségteljesen Mr. Banner Buckyra.

- Na szóval- jön közelebb a szuperkatona- Mesélj el mindent, amire emlékszel- kéri tőlem komoly hangon.

- Nem akarom- motyogom.

- Ez most nem akarás kérdése.

- Jó- veszek mély levegőt- Bementem New Yorkba a hétvégére, de találkoztam Zachary Collins-szal, aki leütött és bedobtak egy furgonba.

- Hányan voltak?

- Nem tudom - mondom komolyan.

- Ez nem válasz- áll fel- Tudnunk kell mindent.

- Legalább négyen. A sofőr, Zach és két hapsira emlékszek, akik mellettem voltak.

- Nem mondtak semmit? - kérdezi Barnes, mire erősen elgondolkozok.

- De igen - motyogom - Már nem tudom pontosan mit beszéltek, de valami Pierce-t emlegettek. Mondd ez magának valamit?

- Persze, hogy mondd- szorítja ökölbe a fém kezét, majd visszaül. - Folytasd.

- Vasárnap tértem magamhoz. Akkor bejött egy férfi és elkezdett a képességemről kérdezgetni...

- Ugye nem mondtál semmit?- szól közbe a férfi.

- Nem. Azért ennyire ne nézzen butának- mondom komolyan, majd folytatom- Miután az alak megelégelte, hogy nem beszélek behívott pár őrt, akik leütöttek megint. Aztán egy japán férfi kezdett el velem beszélgetni, de németül.

- Hosokawa? -kérdezi, mire bólintok.

- Aztán jött valami Rumlow és megint átvittek valahová. Ott harcolnom kellett a japán férfival, de nem tudtam legyőzni. Aztán a többit szerintem Brook már elmondta mindenkinek.