Egymás ellen

Chapter 7

-Elnézést! – jött nekem a Kapitány – Ahh! Brooklyn! Pont téged kereslek!
- Bajban vagyok? – néztem rá félve.
- Beszélhetnénk négy szem közt?
- Persze! Természetesen... Tudja, ha nem is akarnék, akkor is meg kell tennem, mivel a felettesem és ugye engedelmeskednem kell magának, szóval, igen...
- Akkor gyere! – ment be egy üres terembe majd becsukta az ajtót – A tegnapiról szeretnék beszélni...
- Ohh!
- Stark egy összehozott egy gyűlést Lisával, ahol az összes tanár ott volt... Mindenki a te pártodat fogta...
- De maga nem! – jöttem rá.
- Sajnálom!
- Én nem figyeltem eléggé! Nem is tudtam arról, hogy Tony összehív egy gyűlést! Nem akartam Lisát ilyen helyzetbe, hozni! – hajtottam le a fejem.
- Tudom! Viszont valamit kéne tenni Stark aggódásával!
- Mire céloz?
- Bannerrel beszéltünk már erről! Ha ilyen jól fogod megcsinálni a teszteket, nagy valószínűség van arra, hogy vagy az én csoportomba, vagy Thoréba kerülsz... Ismersz mindkettőnket, hogy milyenek vagyunk! Tudom, hogy Tonynak néha vannak kirohanásai... De ő egy jó ember!
- Igen, tudom!
- Megbeszéltük? – nézett a szemembe.
- Nagyon sajnálom, hogy miattam Tony plusz munkát csinál maguknak! Én ezt nem akartam! Nem is gondoltam, hogy idáig elfajulna a dolog! Én nem figyeltem oda rendesen! Sajnálom!
- Nem tőlem kell bocsánatot kérned... – ellenkezett.
- Hanem Lisától!
- Pontosan!
- Köszönöm szépen Kapitány! – biccentettem majd kimentem a teremből.

Elindultam a spanyol teremhez majd bementem és leültem a helyemre. Csöndben vártam a többieket meg a tanárt is. Miután Miss. Romanoff belépett a terembe, mindenki csöndbe maradt. Leült az asztalához majd kinyitotta a jegyzeteit. És jött a szokásos plusz-mínuszos felelés... Pedig még egy hete se vagyunk itt! Na mindegy! Szerencsésen megúsztam a szóbelit így ezután továbbmentünk az anyaggal. Ahogy rajzon és fizikán is... Utána bioszon játszottunk egy kicsit a fogalmakkal és aztán jött a földrajz. Thor beléptekor sugárzott az örömtől. Nem tudom miért, de nagyon pozitívan állt hozzá a tanításhoz. Végül is érdekes óra volt, mivel behozott valami dobozkát és az még kivetített mindenféle jelenséget az űrben. Tudtam, hogy nem a Tesseract volt az, mivel nem volt kék. Így egyre kíváncsibb lettem, hogy mi az és hogyan működik. De az óra után meg mehettünk edzésre. Szokásosan felálltunk egy sorba és vártuk a késő Tonyt. Én addig elkezdtem nyújtani, mire a többiek meg követtek engem. Hát így történt az, hogy én vezettem le a bemelegítést. Mire végeztünk, addigra Tony is megérkezett.
- Jól van gyerekek! – tapsolt egyet – A mai nap bizalomgyakorlatokat csinálunk! Nagyon fontos egy csapatban, hogy mindenki megbízzon a másikban! Ezáltal lesz meg közöttük a kapocs, amivel erősebbek lesznek! Oké! Párosával álljunk össze, és mivel páratlan az osztálylétszám, így... Brook! Gyere, te leszel velem!
- Rendben! – sétáltam mellé.
- Az első feladat nagyon egyszerű lesz! A szokásos, hogy a társad hátradől és neked el kell kapnod! Brook – nézett rám szembe majd felemelte a kezét. Hátrafordultam majd becsukott szemmel elborultam így Tony kezébe estem – Akkor most én jövök! – tolt vissza mire helyét cseréltünk – De kapj el! – parancsolta.
- Elkapom! – jelentettem ki mire ő is megcsinálta majd visszatoltam a helyére.
- Akkor most a többiek! – fordult feléjük majd ő is elkezdték – Hogy van a kezed?
- Meglehetősen jól, köszönöm!
- Hege milyen?
- Nem tudom! Tegnap óta nem vettem le a kötést... Dr. Banner ma vizsgálja meg órák után.
- Rendben! Ki az a mini-Thor? – kérdezte mire kidülledt a szemem így halkan elröhögte magát.
- Pepper...
- Elmondta! Szerinte eléggé jól néz ki...
- Thor osztályába jár...
- Ez az a gyerek, aki tegnap szólt Brucenak, hogy megsérültél?
- Nem mondok semmit!
- Szóval ő az...
- Csináljuk inkább a következő feladatot! – ráztam meg a fejem majd folytattuk az órát.

Az első óra végén elindultunk a közös edzésre. Amint beléptünk a terembe, egyből csoportokba vergődtünk. Mivel én vezettem a csapatot így elől álltam. Pár perccel később Mark is csatlakozott hozzám és így a feladatoknál is együtt voltunk. Ott az volt a feladat, hogy a társaddal együtt kell használnotok az erőtöket. Nekünk jó volt mivel a víz és az elektromosság eléggé jó kombó. Thor külön meg is dicsért minket, hogy jó volt az összhang köztünk. Utána persze elmentem átöltözni. Bepakoltam a szekrényembe, majd ahogy kiléptem az ajtón így valaki nekem jött és majdnem hátraestem volna, ha nem kap el.
- Ez már kezd idegesíteni! – néztem Markra miközben visszahúzott így centik választottak el tőle.
- Engem addig nem, amíg ilyen helyzetbe kerülsz... – húzta mosolyra a száját mire hátrébb léptem – Megyünk enni?
- Persze! – bólintottam majd el is indultunk az ebédlő felé.
- Milyen volt a napod?
- Átlagos... Neked?
- Romanoff elkapott!
- És?
- Nem kaptam semmit mivel nem volt olyan rossz, hogy kapjak egy mínuszt, de olyan jó se voltam, hogy kapjak egy pluszt... Ennyi!
- Milyen nyelv?
- Orosz...
- Ohh! Mi spanyollal kezdtünk...
- Az sokkal könnyebb! Mi beleugrottunk a mélyvízbe!
- Hát... Lehet, hogy kiszemelt titeket... – vontam vállat, amikor beléptünk a kantinba.
- Remélem nem! Ha így folytatja, érzem, hogy még fogok bukni nála!
- Csak is az orosz miatt? – kérdeztem, amikor beálltunk a sorba és elkezdtük a tálcára felrakni a dolgokat.
- A német miatt is! Olyan sok torokhang van benne, hogy azt hiszem, hogy ha beszélek mindjárt hányok!
- A spanyolban is sok a torok h...
- Nem is!
- Csak is azért gondolod ezt mivel még nem voltál Spanyolországban! – vettem el az én adagomat majd megvárva Markot elindultunk.
- Tényleg?
- Az amerikai spanyol sokkal egyszerűbb! Nem használnak torok h-t, és nem ejtenek ki pösze sz betűt.
- A spanyolok ejtenek ki pösze betűket?
- Mutassam be?
- Kérlek! – kuncogott amikor leültünk.
- Lássuk... Miben van mindkettő? Megvan! Van egy banda! A Gente de Zona – ejtettem ki spanyolosan – Viszont szerintem a Gente de Zona egyik legjobb száma a La Gozadera...
- Beszélj még spanyolul – könyökölt az asztalra – Nagyon jó hallani!
- Nem beszélek spanyolul! Inkább egyél!
- Légyszi!
- Hogy vagytok embik? – ült le közénk Joe, az osztálytársam.
- Átlagosan – kezdtem el enni mire Mark egy "ezért még fizetni fogsz pillantást" vetett rám.
- Tényleg! Mi volt tegnap Lisával?
- Igazából nem is találkoztam vele a felmérő után... De elvileg a tanárok összegyűltek beszélgetni vele.
- Ne már! – röhögte el magát Mark – És mi volt?
- Nem kapott semmit, de bocsánatot kell tőle kérnem! Miattam került ebbe a helyzetbe, pedig nem is érdemelte meg!
- Hiszen megdobott egy tűzgolyóval! – akadt ki Joe – Téged célzott!
- Nem engem célzott! Én nem figyeltem! Lisa nem tett semmi rosszat!
- Csak minden egyes jel azt mutatja, hogy direkt csinálta – helyesbített Mark.
- Abbahagynánk szegény Lisa ostorozását?
- Új téma?
- Szerintetek ti maradtok a régi osztályotokba? – kérdezte Joe.
- Én biztos! És te, Brook?
- Én biztos, hogy másik csoportba fogok kerülni... – hajtottam le a fejem.
- Ne már! – hisztizett Joe – Te vagy a legjobb osztálytársam! És te legalább érted az anyagot és válaszolsz helyettünk a kussba van az osztály!
- Ideje lesz tanulni... – vontam vállat majd megnéztem az időt – Nekem mennem kell! – kaptam be az utolsó falatot – Dr. Banner már vár rám és utána meg skandináv mitológiai szintfelmérőt írok...
- Arra én is jelentkeztem! – állt fel Mark is – Elkísérlek!
- Nem vagyok tíz éves, hogy bárki is elkísérjen az orvoshoz! És egyébként Mr. Stark ott lesz... – mormogtam a végét.
- Hány éves is vagy? – vágott vissza.
- Ő az osztályfőnököm, és kötelessége ott lennie! – tudtam le ennyivel majd a tálcát a tartóra tettem és elindultam a tanári felé.

Beszálltam a liftbe majd mentem egy szintet lejjebb. Kinyílt az ajtó így én is kiléptem a felvonóból és továbbmentem egyenesen. Kikerülgetve az embereket nemsokára oda is értem a keresett szobához. Kopogtam majd vártam egy kicsit.
- Stevens! – biccentett nekem Romanoff ügynök – Segíthetek valamiben?
- Dr. Banner itt van?
- Brook? – jött az ajtóhoz Banner – Remek! Az orvosiba menj be, én mindjárt jövök!
- Rendben! Viszlát Miss. Romanoff! – köszöntem el majd bementem az egyel arrébb lévő ajtón bementem.
- Szia Brook! – szólalt meg a vizsgáló ágytól Tony – Pepper is mindjárt itt lesz...
- Rendben! – ültem fel az ágyra – Hogy vagy?
- Lehet, hogy egyszemélyes faktjaim lesznek... - kuncogott.
- Kettő – javítottam ki – A tanár és a diák együtt két személyt alkot!
- Ki is a tanár? – nézett rám mire elröhögtük magunkat és Pepper belépett.
- Hol van Bruce? – állt mellém a nénikém.
- Azt mondta, hogy mindjárt jön – válaszoltam.
- Itt vagyok – jött be Dr. Banner – Na Brook! – sétált hozzám majd elkezdte leszedni a fáslit – Valami panasz van?
- Viszket... - mondtam.
- Az a jó, ha viszket!
- Mivel azt mutatja, hogy a sejtek újra fejlődnek...
- Szép volt! Figyelj, nem hazudok!
- Minden egyes nap le fog szedni egy újabb réteget?
- Sajnálom!
- Ohh! Semmi baj! Mikor kezdjük?
- Szerintem holnap már le lehet szedni egy réteget...
- Ugyanilyenkor? – kérdezte Pepper és Tony egyszerre.
- Szerintem ehhez nem kell közönség! Brook kap egy kis érzéstelenítőt és onnan már az én feladatom. Nem kell nektek is jönnötök!
- Még szép, hogy kell jönnünk! – erősködött Pepper.
- Hiszen mi vagyunk a hozzátartozói! – helyeselt Tony miközben felállt.
- Jól vagyok! – szólaltam meg.
- Most a felnőttek beszélgetnek Brook! – tartotta a számhoz az ujját – Itt kell lennünk vele! Ő még csak egy gyerek! Fél... Megijedt – mutatott rám mire kidülledt a szemem. Hogy mi? Én megijedtem?
- Én vagyok Brook orvosa! Én tudom, hogy neki mi a jó! És neki magány kell abban a pillanatban!
- De...
- Tony! Ebben a percben is kiküldhetnélek innen! Ez az én terepem! És nem a tiéd!
- Rendben! – egyezett bele Pepper – Köszönjük Bruce, hogy odafigyelsz Brookra!
- De... - kezdte Tony mire Pepper elhúzta őt a terem másik végébe és elkezdtek susmorogni.
- Köszönöm! – biccentettem mikor Banner visszajött hozzám.
- Jössz egyel!
- Rendben! – kuncogtam majd bekente égési krémmel a heget, de most nem kötötte be – Gyorsabban gyógyul, ha oxigén éri. Ezt akarta mondani?
- Minek jársz te ebbe az iskolába? Mindent tudsz!
- Ohh! Sok mindent képes vagyok még tanulni!
- Azt meghiszem! Na, mehetsz is! – jelentette ki mire leszálltam az ágyról – Óvatosan még az erőnléti feladattal!
- Vettem! Köszönöm szépen Dr. Banner! – mentem Pepperékhez – Végeztem!
- Nagyon jó! – fordult felém Pepper először – Akkor én mentem is vissza dolgozni! – puszilt meg majd kiment. Tonyra néztem mire elkezdett vizsgálni.
- Szidást kapok?
- Te összehoztál egy tanári gyűlést mikor Lisa nem tehet semmiről? Komoly?
- Nem tehet semmiről?
- Én nem figyeltem!
- Én inkább megyek – ment ki Banner.
- Lehet, hogy te nem figyeltél rendesen, de...
- Ez az én hibám volt! Lisa nem tehet semmiről!
- Ez nem igaz! Látta, hogy ott vagy! Tudta, hogy arra céloz amerre te vagy!
- Én mentem bele a golyóba!
- Jó! – fogta le számat – Vita befejezve! Felnőttnek mindig igazat adunk! Szia! – ment ki.
- De ha a felnőttnek nincs igaza?! – akadtam ki – Kit álltatok? Senki se hall engem!