Egymás ellen

Chapter 64

- Jó, ebből teljesen elegem van! - akadok ki, miközben Misaval sétálunk és Hamza meg Jessie mögöttünk veszekednek még mindig azon, hogy kivel kéne együtt lennem.
- Miből? - kérdezi az utánunk lépkedő lány.
- Abból, hogy mindenki azt hiszi, hogy van köztem és Mark között valami! Ennek egyszer s mindenkorra véget fogok vetni - morgom és feszállok egy magaslatra - Figyelmet kérek! - kiáltom el magam, mire mindenki rám néz. Szerencsére nem sokan vannak itt- Ki az, aki szerint Pietroval kellene lennem? - kérdezem, de csak alig egy-két ember rakja fel a kezét.
- Mit akarsz most csinálni? - jön oda hozzám Hamza.
- Köszönöm a támogatást, igazán jól esik, mert Pietro Maximoff a szerelmem! Semmi közöm Mark Stevens-höz! Csak segítséget akart kérni, hogy megírhasson egy dalt aztán bejött egy 11.-es, akinek segítettünk- mondom a társaságnak- Semmi több nincsen köztünk Markkal - szögezem le pontosan, mire hirtelen valaki felkap és egy villanás alatt a szobámban találom magam, miközben Pietro az ágyamon ül.
- Igaz ez?
- Micsoda?- kérdezem.
- Az, amit kint mondtál. Hogy nem szereted Markot.
- Persze, hogy igaz! Butuskám elég hosszú ideje együtt vagyunk már és rajtad kívül senkit sem tudok szeretni. Te vagy az életem - sétálok közelebb hozzá, mire megragadja a karom és teljesen maga elé ránt és a hasamnak támasztja a homlokát, így kényelmesen tudok játszani a hajával.
- Sajnálom, hogy egy féltékeny barom voltam.
- Édesem, figyelj rám- emelem fel a buksiját- Természetes, hogy az vagy - hajolok le és megpuszilom- És hidd el nekem, te a jobbik eset vagy. Ha én egyszer féltékeny leszek biztos vagyok benne, hogy felégetném a csajszit - mondom komolyan.
- De te sosem leszel az.
- Már voltam - motyogom.
- Jó, de most nem az a lényeg. Elhanyagoltál! Három hónapon keresztül!
- Igen, tudom. Igazad is van, de nem mindenki lehet olyan gyors, mint te - sóhajtom és kitör belőlem a sírás.
- Lánglány, minden rendben van? Mit nem mondasz el? - kérdezi halkan, majd az ölébe húz és lassan ringatni kezd ezzel próbálva meg lenyugtatni, ami sikeresnek bizonyul, mert pár perc múlva már csak szipogok.
- Semmi nincs rendben, Pietro- törlöm meg az arcom.
- De akkor miért titkolózol? Ha magadban tartod belülről őröl fel - simogatja a derekamat.
- Rendben, de ígérd meg, hogy semmit nem fog ez változtatni köztünk - nézek a szemeibe.
- Megígérem- mosolyog és izgatottságtól csillogó szemekkel várja, hogy mit mondok el neki.
- Rendben.... Az igazság az, - veszek egy nagy levegőt- hogy nem az Föld az igazi otthonom - mondom el neki szinte suttogva és látom Szélvészen a meglepődöttséget, aztán hirtelen felnevet.
- Akkor ezek szerint te lennél E.T. - kacag, ami egyáltalán nem esik jól.
- Pietro! - szólok rá és belebokszolok egyet a karjába- Ez egyáltalán nem vicces! Öt hónapja eszem az ideget ezzel, hogy elrejtsem mindenki elől, te meg egyszerűen kiröhögöd? - akadok ki, majd elviharzok.

(...)

- Ha valakinek van egyéb ötlete, az nyugodtan jelentkezzen - hallgat el Mr. Stark, mire felnyújtom a kezem.
- Igen, Ms. Müller? - szólít fel.
- Az lenne inkább egyfajta kérésem, hogy mivel a rengeteg vizsga, a sok tanulnivaló, ami nem épp a legkönnyebbek és a monoton órák kikészítenek minden végzőst, így tegyük szórakoztatóbbá legalább az éneket azzal, hogy szervezünk egy koncertet - vetem fel mosolyogva és a legtöbb diák egyetért velem, de ekkor Brook hangosan felnevet a többiek pedig elhallgatnak.
- Ez komolyan gondoltad? - hallgat el ő is, mikor észreveszi, hogy senki nem nevet vele- Szóval igen- húzza el a száját.
- Kínos - húzom el a szám- Szóval mit szól hozzá? - kérdezem.

- Egy koncert leszervezése sokkal megerőltetőbb az ének vizsgánál! Vár rátok azelőtt egy Földrajz-, Biológia-, és Kémia vizsga is! Nem lennétek képesek rá, hogy az egészet megszervezzétek! Ahogy én sem lennék rá képes, mivel nekem is ugyanazt kell csinálnom, mint nektek csak pluszban még órákat is adok! Ha akarjátok akkor az összes vizsga után összehozhatunk egyet, de addig semmiképp!

- Ugyan már tanárnő! Ha egy hadseregnyi robotot is képes volt egymaga legyőzni, a Triskelionban egyedül Rumlow szökött meg magától és engem is képes vagy megállítani. Egy koncert megszervezése a legkisebb feladat ezekhez képest és segítenénk is benne- biztatom mosolyogva.

- A válaszom még mindig nem, és nem vagyok hajlandó erről tovább beszélni!- viharzik ki, mire vállat vonva leülök.

- Szerintem jobb lesz, ha most befejezzük a gyűlést- néz körbe Mr. Stark- Mindenkinek további szép napot!- köszön el, majd hátra fordul a többi tanárhoz.

- Menjetek előre. Nekem még beszélnem kell velük- mondom Jessienek.

- Rendben- bólint- Aztán megbeszéljük miért nem beszélsz megint Pietroval- figyelmeztet, mire szemet forgatok- Lisa, január van! Október óta kerülöd őt megint!

- Jó, de nem rátok tartozik- morgom, majd a tanárokhoz megyek.

- Lisa, de jó, hogy itt vagy- mosolygok Mr. Barnes.

- Pedig nem jó hírekkel jöttem- veszek mély levegőt- Bemehetnénk a tanáriba?- kérdezem elhúzott szájjal.

- Persze- indul el Mr. Rogers mi pedig követjük.

- Miről lenne szó?- néz rám Natasha.- Arról, hogy - bizonyosodok meg, hogy nem jön el az ajtó előtt senki - megöltem valakit - engedem ki a zokogásom és a kezembe temetem az arcom.- Lassíts kislány - érzem meg Bucky karját a hátamon- Ülj le - húz ki nekem egy széket.- Köszönöm - motyogom és leülök.- Nem értelek Lisa. KIT IS ÖLTÉL MEG PONTOSAN? - akad ki Mr. Stark.- Tudja ezzel semmiben nem segít! - akadok ki én is.- A kérdésre válaszolj - néz rám Mr. Rhodes.- Pierce másik fiát, Michaelt - nézek körbe.- Miért tetted? - kérdezi halkan, Bucky.- Ő volt az utolsó ember, aki tudhatta a szavakat. Így megmenekült a világ Hydra Kapitánytól - törlöm meg az arcom.- Biztos vagy benne? - kérdezik.- Teljesen biztos - bólintok.- Rendben, akkor meséld el mikor és hol volt.- November elején történt. Elmentem sétálni aztán beleütköztem Mike-ba. Szó szót váltott és elkezdtünk harcolni. - Hol? - szól bele hangosan T'Chala.- Az erdőben. Meg tudom mutatni pontosan, mert kidöntöttem a sráccal egy fát.- Hogyan? - néznek rám egyszerre.- Hozzá vágtam.- Tudtommal nincs ekkora testi erőd - jelenik meg Loki.- Már csak maga hiányzott- motyogom.- Folytasd - kér kedvesen Mr. Barnes.- Egy ideig küzdöttünk aztán a kidöntött fáról leszakítottam egy ágat és mikor Mike hátulról elkapott átszúrtam mindkettőnkön - fejezem be a mese érdekes részét- Végül sikerült kirobantanom a koponyáját és elégettem a testét. Biztonsági okokból.- Jesszusom, de kegyetlen vagy - szólal meg legelsőnek Tony.- Köszönöm az észrevételt - forgatok szemet- Ezzel egyetemben vállalok minden rendbeli felelősséget a tettemért és megértem az elbocsátás melletti döntést is- állok fel, de Brooklyn ezt a helyzetet is viccesnek találja.- Ülj vissza Lisa! - parancsol rám Loki, mire megteszem.- Te semmiben nem vagy bűnös - szólal meg az énektanárom.- Különben meg nem te vagy a kegyetlen, hanem az, ami benned van - szólal meg megint a mágus, amivel meglep, de nem csak engem.- Hogy érted ezt, Loki? - kérdezi Mr. Stark.- Még nem mondtad el nekik? Az lett volna az első dolgod szeptemberben! - dühödik fel.- Miről van szó? - szól közbe Brook is.- Kikérem magamnak! Nem vagyok kegyetlen!- ELÉG! - kiáltom el magam a fejemet fogva - Mindenki hallgasson el!- El kell mondanod nekik, most - szól rám az asgardi.- Jó! - kelek fel a székről olyan lendülettel, hogy a falnak gurul és eldől- Ms. Romanoffnak még nagyon régen elmondtam, hogy az anyukám szüleit nem ismerem. Azért nem ismerem őket, mert nem is a Földön születtek. Egy Muspelheimr nevű helyről származom, ahol hatalmas szörnyek élnek és a nagyapám a vezérük, akit Surturnak hívnak. Nem mellesleg az a sorsom, hogy elpusztítom Asgardot és elhozom a Ragnarököt! Köszönöm szépen, de ebből én nem kérek! - gyulladok ki teljesen akaratlanul- Brooklyn, ha megkérhetlek egy szívességre, legközelebb próbálj meg ne megmenteni engem!- Üdv a szörnyek családjában - jön közelebb Loki, majd a kezét kékké változtatva lehűti a testem- Figyelj rám - emeli fel a fejem- Tudom, hogy nem könnyű elfogadnod, hogy ki is vagy. Nekem sem volt, de megtettem. Ha te is megteszed, segíthet az erő amit kapsz. Fogalmad sincs mennyi erő rejlik Logiban.- Hogy kiben?- Bennem, idióta!- Rendben, de hogyan tegyem?- Ezért vagyok én itt - mosolyodik el Mr. Laufeyson