Egymás ellen

Chapter 72

- Ne edd már ezt a sok szart! - kapja ki a kezem közül Misa a chipes zacskót.
- Komolyan mondom már nekem fáj nézni, ahogy ezt a sok szemetet tömöd magadba - néz rám Jessie is.
- Nem csak ezt eszem - vonok vállat.
- Ja igen! Mindent mást is lenyelsz legyen az bármilyen ehető dolog- forgat szemet Hamza, mire az ágyam mögül előhúzok egy tasaknyi aszalt áfonyát és azt kezdem majszolni.
- Jó azt eheted, az egészséges - legyint a szárnyas barátnőm.
- Ha Asgardban lennénk senki nem tudná felvenni veled a versenyt. Még Loki sem, pedig ő a legfalánkabb - nevet Magni.
- Szóval a furfangos nem csak ravasz, hanem falánk is- kuncogok- Jó tudni.
- Minek eszel ennyit mostanában?- jön közelebb Misa.
- Nem tudom, biztos a koncert miatti stressz- mondom találomra.
- De még csak nem is hízol. Hogy csinálod?- nyavalyog Jess, mire megrántom a vállam.
- Ne engem hibáztassatok- motyogom és mikor elfogy a nasim elindulok még keresni.
- Ebből elegem van! - ragad karon Jessie és elvonszol a tanári szobák felé, pontosabban Brooklynéhoz és kopogás nélkül benyit rajta- Elnézést a zavarásért - mondja, ahogy realizálja, hogy Ms. Romanoff is bent van- Szükségem van egy kicsit Brook-ra.
- Éppen beszélgetünk Ms. Lange. Ha valami problémája van, akkor.....
- Nem fogom később felkeresni az egyik barátnőmet, csak azért mert maga azt mondja! Baj van! - vág vissza a lány mellettem.
- Majd befejezzük ezt a beszélgetést Nat- mosolyog Brook.
- Magához lesz még egy-két szavam Ms. Lange- távozik a tanárnő.
- Nem érdekel- morogja a barátnőm.
- Mi a baj?- húz be minket a szobába a tulajdonosa.
- Van valami kajád csajszi? - kérdezem reménykedve, mire furcsán néz rám.
- Mindjárt megnézem.
- Ne adj neki! - akad ki Jessica- Két hónapja evéskényszeres, de semmi nem látszik rajta! Olyan mintha végigmenne rajta az étel! Lassan kezdem azt hinni, hogy Pietronál is éhesebb.
- Nem lehet, hogy....
- Hogy mi?- lepődök meg.
- Hogy.... Tudod - néz rám.
- Mondd már el - pislogok ártatlanul.
- Mikor volt az utolsó szexuális kapcsolatod Pietroval?- kérdezi halkan.
- Tavaly szeptemberen - válaszolok őszintén.
- Brook! Ez most komoly? Ha terhes lenne akkor nem vettük volna észre hamarabb? - akad ki még jobban Jess.
- Jó van, ez is egy eshetőség, amit számba kell venni- von vállat a vízi lány.
- De nem vagyok az - fekszek az ágyára- Ez nem ér! Sokkal kényelmesebb, mint az enyém - duzzogok.
- Még mindig biztos vagy benne, hogy nem vár gyereket?- néz a szárnyas lányra.
- Jó, vizsgáld meg- sóhajtja.
- P.É.N.T.E.K., kérlek készíts egy ultrahang felvételt a biztonság kedvéért.
- Máris, Ms. Stark- mondja a női hang.
- Néha hiányzik Jarv - szuszogom.
- Ne járjon a szád, éhenkórász - néz rám Jessie.
- Ms. Müller nem terhes.
- Akkor mi a baja? - döbben le a két lány egyszerre.
- A két hónapja tartó evéskényszernek sem találtam maradandó nyoma. Ms. Müller testzsír-százaléka alig változott az egy évvel ezelőttihez képest- magyarázza tovább a mesterséges intelligencia.
- Ez meg mégis hogy lehet? - akad ki most már Brook is.
- Nem tudom - rántok vállat.
- Tudsz segíteni? - kérdezi Jessie reménykedve.
- Sajnos ebben most nem- rázza a fejét az énektanár.
- De te mindenben tudsz segíteni - esik kétségbe a barátnőm.
- Most nem fogok tudni. Készüljetek a holnapi napra inkább. Fárasztó lesz nektek.
- Rendben, menjünk Jess- pattanok fel mosolyogva és visszamegyek a szobámba, majd lezuhanyzok.

Másnap reggel vigyorogva ébredek fel. Végre eljött a koncert napja, amit már nagyon vártam.
- Hellóka - nyit be Misa vigyorogva- Itt az idő felkelni -kuncog.
- Már fent vagyok- nevetek, miközben felöltözök.
- Gyere, menjünk - ragadja meg a kezem és elhúz. Nap közben egész végig mézes teát kortyolgatok és persze ezzel arányosan szaladgálok mosdóba.

- Jó, Lisa elég lesz ebből- veszi ki a kezemből Brook az üvegem- Már biztos nem lesz erre szükséged- teszi el.

- Mindenki megjött már?- nézek ki a színpad mögül.