Egymás ellen

Chapter 29

-Ki tette ezt? - fordult felém Natasha már könnyes szemmel. Én csak lehajtottam a fejem és hallgattam. Nem mertem semmit se mondani, ezek után - Jelentést kérek Brooklyn!
-Hydra Kapitány... - mormogtam.
-Mi?
-Jól hallotta! - néztem tovább Fury műtétét - A Lemurián is ő volt ott! Megszerezte az anyagot, amivel irányították volna a Vízió-programot...
-Új terv kell!
-Hogyan? A Hydra mindent megszerzett, amire szüksége volt! Vesztettünk!
-És most hol van az a fene nagy optimizmusod?
-A mai nap után egy picit nehéz fenntartani!
-Fury fel fog épülni! Együtt kiagyalunk egy tervet! - mondta mire a műtőbe egyre nagyobb lett a mozgás - Mi történt?
-Elveszítjük! - pillantottam a gépekre.
-Ne! - ijedt meg majd elkezdett könnyezni.
Az orvosok nem sokkal a kijelentésem után le is álltak és az órára néztek. A halál órája hajnali fél öt... Kiegyenesedtem majd mély levegővétellel nyugtattam magam. Romanoff egyre jobban sírt mellettem. Gyengén megérintettem a vállát mire megölelt. Eléggé meglepődtem ezen a tetten, de próbáltam biztatóan simogatni a hátát. Légzése kezdett helyre állni, de attól még a fájdalma csak nőtt. Belépett az egyik sebész a terembe, ahol álltunk majd elkezdett a szomorkodó Hill ügynökkel beszélni. Egy pillanatig se tartott a párbeszéd, a férfi ki is ment majd Hill felénk fordult.
-Azt mondták, hogy elvitték egy külön szobába - magyarázta - Ott elbúcsúzhatunk tőle! - tette hozzá mire Natasha elengedett és előre csörtetett.
Én lassan követtem őket majd a szobába, ahol Fury holtteste el volt helyezve, nekidőltem a falnak és hátulról figyeltem a jelenetet. Nem tudtam mit hozzáfűzni, mert annyira nem ismertem, mint ők! Amennyit tudtam róla, az mind jó dolog volt, ezért tisztelni kell érte! Mást nem tudok mondani... Hill is egy idő után csatlakozott mellém majd figyeltük csendben Romanoff ügynököt.
-El kell vinnem... - suttogta nekem Hill. Odamentem a tanárom mellé majd megfogtam a vállát.
-Ms. Romanoff!
-Bármibe kerüljön, befejezed a küldetést! A Hydra meg fog fizetni ezért, ez már biztos! Vetted? - kérdezte mire bólintottam így kirohant a szobából.
-Viszlát Hill ügynök! - biccentettem.
-Sok sikert Brooklyn! - mondta majd én is kimentem a folyosóra.
-Smith! - szólt Rumlow mire rezgett a telefonom - Behívtak minket!
-Egy pillanat!
-Most!
-Értettem Rumlow! - fintorogtam majd megnéztem a telefonomat. Mivel nem volt semmi így mentem is a csapattal vissza - Mindenkit Behívtak vagy csak engem akartok megfenyegetni? - mormogtam Rumlow mellé érve. Nem válaszolt semmit így hitetlenkedve beszálltam a kocsiba. Bekötöttem az övemet majd a kormányra téve a kezem aktiválódott a jármű.
-Üdvözlöm Ms. Smith! - szólalt meg J.A.R.V.I.S. mikor elindultam a kórházból.
-Mi újság J?
-A Lakers kikapott a Golden State csapatától.
-Hatalmas veszteség!
-Ön hogy van?
-Hiányoznak a többiek! Megörültem amikor Romanoff megérkezett, de nem ilyen formában akartam vele találkozni!
-Ez nagyon szomorú eset volt!
-És...
-Mr. Stevens éppen most kelt fel! Akarja, hogy tárcsázzam?
-Nem! Most nem!
-Ez mondta az előző egy évben folyamatosan...
-Nem is fog egy darabig változni! - vontam vállat majd leparkoltam a Triskelion előtt.
Gyorsan be is mentem az épületbe majd egyből beszálltam a liftbe. Percekig álltam egy helyben egyedül, amíg fel nem értem a legfelső szintre. Végigsétáltam a folyosón majd megálltam az utolsó ajtónál. Éppen emeltem a kezem, hogy kopogjak, csakhogy Pierce idő előtt kinyitotta az átjárót így biccentve bementem és leültem a szokásos helyemre. Szótlanul ültem a széken így Pierce mosolyogva támaszkodott meg előttem az asztalon.
-Halljam Brooklyn! Tudom, hogy van mondanivalód!
-Mondanivalóm mindig van csak az emberek nem akarják néha azt hallani! - vigyorogtam.
-Élvezed ezt a játékot?
-Milyen játékot? Egyáltalán nem játszok semmit!
-Azt akarod, hogy végül a nénikédet is megtaláljuk?
-Ohh! Attól nem aggódok, hogy megtalálják-e! Maguk mindenkit megtalálnak! És akaratuk ellenére gyilkolnak!
-Egyezséget kötöttünk!
-És maguk jól fel is rúgták azt!
-Mi? - röhögte el magát - Egyszerű feltételt mondtuk!
-És én nem mondtam semmit senkinek! De maguk azt hitték, hogy mindent egyből elmondok a bácsikámnak, ezért megölték a szüleimet! Csakhogy tudják! Nem szóltam egy szót sem!
-Honnan tudjuk, hogy igazat mondasz?
-Miattam meghalt az egyik fia? Ez nem volt elég? - kérdeztem mire nyelt egy nagyot - Talán gyászolta? Vagy visszasírta az elmúlt napokat? Megbánta azokat a rossz dolgokat, amiket a fejéhez vágott?
-Mit gondolsz?
-Hogy megérdemelte! - jelentettem ki majd felállva végig néztem az asztalon - Én a maga helyében nem tenném ennyire nyilvános helyre a pendriveot! - kuncogtam mire felállt és elment a helyére - Végeztünk?
-Mit akar?
-Hogy annyira szenvedjen, mint én! Sőt még rosszabbul!
-Miért volt Fury a lakásodon?
-Beszélgettünk, ahogy minden nap szoktunk!
-Mi a terved?
-Nézni, ahogy maga előtt darabjaira hull a Hydra az összes emberével együtt!
-Húzzon ki innen "Amerika Kapitány"!
-Szívesen! - mosolyogtam majd kimentem a szobából és a lift felé vettem az irányt. Felemeltem a kezem majd elégedetten néztem a pendriveot a tenyerembe. Beléptem a felvonóba majd az üveg mellé állva indultam el lefelé így eltettem a zsákmányomat. A következő szintén meg is állt a lift és bejött négy ember Rumlow vezetésével.
-Smith! - köszönt.
-Rumlow! - biccentettem mire továbbment a kabin lefelé.
-Őszinte részvétem! Tudom, hogy jóba voltál a Főnökkel!
-El tudom képzelni, hogy mennyire valódi a sajnálatod!
-Szóval megfenyegetett...
-Ohh! - kuncogtam mire a következő szintén csatlakozott hozzánk még három ember - Én fenyegettem meg őt! - válaszoltam mire meglepődött.
-Hogyan?
-Ismerem a gyenge pontját... Vagyis inkább ismertem! - tettem hozzá majd megint kinyitódott az ajtó és még három ember belépett közénk. Középre mentem, mert a következő szinten kimentem volna az irodámhoz - Még mielőtt elkezdjük, akar valaki kiszállni? - kérdeztem mire megállították a liftet és lefogtak.
Rumlow egyből megfogott egy injekciós tűt és belenyomta a lábamba majd eldobta azt. Eközben leszedték a hátamról a pajzsot majd valami mágneses karkötőt tettek a kezemre. A lift fém vázához emelték a csuklómat. Próbáltam ellenkezni, de nem nagyon sikerült, így felugorva elrúgtam két embert. Hármat gyorsan kiütöttem majd szembe álltam Rumlowval.
-Nem is tudod, hogy mennyire vártam már ezt! - vette elő a sokkolóját majd megtámadott azzal.
Egy-két szurkálás elől még ki tudtam védeni, de megrúgva a csuklómat a mágnes odatapadt a vázhoz így én vele együtt... Rumlow így könnyen vezette a testembe az áramot! Mormogtam egyet, majd gyorsan kikaptam a kezéből a fegyverét és fején rúgtam.
-Hát még én mennyire vártam! - mondtam majd felvettem a pajzsot és azzal széttörtem a karkötőmet. Elindítottam a liftet mire kinyílt az ajtót és csőre töltve vártak engem - Erre számíthattam volna! - jöttem rá mire gyorsan a pajzzsal elvágtam a liftet tartó kábeleket. Elkezdtem zuhanni, de a vészfék gyorsan megállította a kabint két emelet közt, így a felső ajtót kinyitottam.
-Álljon meg! - futott felém egy másik csapat így gyorsan becsuktam a felvonó - Nincs menekvés! Jöjjön ki Smith!
-Inkább a halál! - ugrottam ki az üvegen majd összegörnyedve a pajzsot alám téve lezuhantam az aulába.
Mindenki megijedt és tátott szájjal néztek rám. Megráztam a fejem majd nehezen ugyan, de felálltam és kirohantam a garázshoz. Felhúztam a sisakom majd a pajzsot elhelyezve a hátamon, felpattantam egy motorra és elindultam kifelé. Elkezdett a fal bezáródni, így gyorsan átugratva kértem az épületből. A hídon menve megjelent velem szembe egy quinjet és elkezdett rám lőni. Szlalomozva kikerültem a lövedékeket majd felugrottam a gépre és a pajzsot nekidobtam a két meghajtónak így elkezdett a repcsi a levegőben forogni körbe-körbe. Megragadva a pajzsot gyorsan megsértettem a motorházat majd átugorva az ellenőrző kaput a szokásos szuperhős-landolással érkeztem.
-Kezdek belejönni a használatába... - néztem elégedetten a pajzsra majd elrohantam a pláza felé.
Végig kis utcákban futottam, hogy ne vegyenek észre. Beérve az bevásárlóközpontba egyből egy ruhaboltba megyek. Megragadtam egy szakadt, világos, magas derekú farmert egy babarózsaszín pulcsival és egy baseball sapkával majd a pulthoz mentem fizetni. Miután készen lettem gyorsan megragadva a szatyrot elmentem a vécére és átöltöztem. A pajzs nem nagyon fért bele a szatyorba így morogva vettem egy mély levegőt. Megfogtam a szatyrot majd a pajzsot és kimentem. A következő elektronikai boltba be is mentem. Megálltam egy laptopnál majd csatlakoztattam hozzá a pendriveot. Feltörtem a programot majd egy elindítottam a helymeghatározást.
-Elnézést! - jött hozzám egy bolti segítő - Segíthetek?
-Nem kell, köszi! - ellenkeztem - Én csak éppen nézek egyetemeket... - füllentettem majd felé fordultam.
-És mi a választás?
-Öööö... - gondolkodtam mikor hátranéztem a gépre - New Jersey! - olvastam Le majd kihúztam a pendriveot.
-Jó hely! - helyeselt mikor megragadtam a pajzsot és a szatyrot. Furán rám nézett mire én utánoztam - Kitalálom! Rajongói klub? - mutatott a pajzsra.
-Igen! Éppen el kések egy gyűlésről! Na szia! - rohantam ki az üzletből.
-Itt Rogers! - vette fel a telefont.
-Üdv, tanár úr!
-Brooklyn! Azt hittük már valami baj van!
-Egyelőre még kicsi a baj!
-Miért engem hívtál?
-Ahol kiképezték... Az a katonai tábor New Jerseyben volt, ugye?
-Igen, miért?
-Csak kíváncsiságból! - parkoltam le a kerítésnél majd megfogva a pajzsot kiszálltam.
-Brooklyn! A S.H.I.E.L.D. körözés adott ki ellened! Légy óvatos!
-Arra kérném Kapitány, hogy figyeljenek Pepperre! Féltem és szerintem bármikor megtámadhatják!
-Nyugi Brook! Pepper biztonságban van! - jelentette ki mire felemeltem a kezem, hogy vízzel kinyissam az ajtót, de nem történt semmi. Akkor még nincs erőm...
-Az jó!
-Mit csinálsz most éppen?
-Mennem kell Mr. Rogers!
-Brooklyn várj!
-Viszhall! - nyomtam ki majd berúgtam a kaput.
Végigmentem a táboron mire észrevettem egy épületet, ami nem jó helyen állt. Hát ez szabályellenes! Lakattal volt zárva így nekiverve a vibrániumot, eltörtem és bementem. Le sétáltam a lépcsőn majd felkapcsoltam a villanyt. A S.H.I.E.L.D. logója volt a falon. Viszont még a kezdetleges! Biztos itt alapították... Körbejártam mindent mire egy könyvespolc mellett elhaladva fuvallatot éreztem. Eltoltam a szekrényt majd egy lift jelent meg előttem. Egy titkos bázison minek kell még a liftet is elrejteni? Na mindegy! Odamentem a panel ez majd a legjobban elkopott számokat beütöttem és harmadjára el is találtam a kódot így kinyílt az ajtó. Beszálltam majd a felvonó lefelé kezdett el mozogni. Pillanatokon belül meg is állt majd kinyitódott így bementem a helyiségbe. A lámpák folyamatosan kapcsolódtak fel. Egy operációs rendszer lehetett elhelyezve itt. Viszont kőkori technikával! Odamentem az asztalhoz mire megláttam egy USB adaptert. Ezek szerint nem csak én voltam itt! Csatlakoztattam a pendriveot hozzá majd a számítógép bekapcsolt.
-Rendszer bekapcsolása? - kérdezte mire beütöttem, hogy igen így az egész szoba felzengett a gépek zajától - Smith, Angelina Brooklyn. Született 1997. március 3.
-Ez meg mi a franc? - mormogtam.
-Tán meg vagy lepődve a Hydra fejlettségén?
-Én már semmin se lepődök meg!
-Pedig nem ártana! Sokkal többre vagyunk képesek, mint hinnéd!
-Ismerem magát?
-Ha csak nem harcoltál a Kapitánnyal a világháborúban, akkor nem!
-Már megvan! Arnim Zola, svájci fizikus!
-Sokan németnek gondolnak, elismerés, hogy tudtad!
-Csak tanultam történelmet! - vontam vállat.
-Talán te vagy az új Amerika Kapitány?
-Egy álom lenne!
-Pedig jól áll a pajzs!
-Húzza az időt eszeveszett tényekkel! Miért?
-Hogy ne tudjon menekülni a rakéta elől, amit kilőttek ide!
-Mi? - döbbentem le.
-Kár volt idejönnöd ha mindent tudsz!
-Milyen fázisban van a terv?
-Már nemsokára teljesítik! - jelentette ki mire lezáródott a szoba. Gyorsan kihúztam a pendriveot majd a szoba közepére mentem.
-Mit terveznek Lisa-val?
-Nem árulhatom el! Addigra már halott lennél! - kuncogott majd megfogtam az alattam lévő rácsot majd a kis lyukba leugrottam a pajzsot felém tartva.
A rakéta becsapódott így a törmelék súlyát éreztem a karomon, amivel visszafogtam. Hát ez szuper! Gyorsan megpróbáltam egy vízburkot csinálni, de az erőm nem volt a régi. Sokadszori próbálkozásra viszont sikerült, így kirepülve a törmelékek alól földet értem a romok között. Mivel meghallottam a quinjetek hangját elkezdtem sprintelni a kocsi felé. Gyorsan bepattantam majd rükvercbe kitolattam amilyen gyorsan csak tudtam és Washington felé vettem az irányt.
-J.A.R.V.I.S. most hívd Markot! - szipogtam.
-Ms. Smith...
-Csak hívd őt! Kérlek... - tettem hozzá mire a fényképe megjelent a szélvédőn.
-Igen? - vette fel.
-Mark? - tört ki belőlem a sírás a hangja hallatán.
-Brooklyn! Istenem! Nagyon aggódtam érted!
-Szeretlek!
-Tudom!
-Annyira sajnálom, hogy nem hívtalak!
-Semmi baj! Megértem! Nem haragszom emiatt!
-Köszönöm!
-Most miért kerestél? Baj van?
-Félek! - vallottam be - Egész eddig jól bírtam, de a mai nap...
-Hogyan segíthetek?
-Sehogy! Ezt egyedül kell végig csinálnom, de azt se tudom, hogy hogyan álljak neki!
-Nem vagy egyedül Brook!
-Megakadtam! - töröltem le a könnyeimet - Minden bizonyíték egy helyre vezet és nem tudom, hogy hogyan állítsam le az egészet!
-Nincs senki, aki mondjuk tehetne valamit?
-Nincs senki mivel a programot csak egy felsőbb szinten lévő állíthatja le és mivel a Lemurián csak... Sitwell! - jöttem rá.
-Hogy mi?
-Jasper Sitwell a kulcs! - ujjongtam - Imádlak Mark! Köszönöm, hogy segítettél! Ezt még meghálálom!
-Éld túl! - kérte majd kinyomta.
-Rajtam nem fogsz ki Hydra!
-Igen, uram? - vette fel a telefont.
-Sitwell ügynök! - szólaltam meg - Úgy tudom, hogy elég drága abban az étteremben a homár!
-Hol van Smith?
-Mit beszélt a miniszterrel?
-Nem mindegy az neked?
-Nem igazán!
-Keresett bűnözőként mégis eljöttél egy nyilvános helyre?
-Még maga se szúrt ki pedig beszélünk!
-Rossz a szemem!
-Vagy csak béna és örülhet annak, hogy a tisztelnek nem kell csinálnunk szinte semmi fontosat!
-Mit akarsz?
-Jöjjön velem! - karoltam át majd elindultunk az utcán.
-Így végképp le fog bukni!
-Nem szokásom!
-Attól még a Hydráról beszélünk!
-A gonoszok soha se nyernek! - kanyarodtam le egy sikátorba.
-Most már elmondod, hogy mit akarsz? - kérdezte mire beütöttem a kocsiba.
-Mindent tudok! - huppantam le a kormány mögé - Már lassan egy éve! Nem léptem, mert nem kaptam rá engedélyt! Viszont most ez változott! - fogtam meg a kormányt majd beindult a kocsi.
-Egy DNS-szkenner van a kormányon?
-Csak is én vezethetem! - mosolyogtam majd elindultunk.
-Stark tervezte?
-Ki más?
-Nem is vagyok meglepődve!
-Visszatérve! A maga engedélyével felmegyünk a helikopikra és leállítjuk a programot!
-Lehetetlen! Nincs nálunk a pendrive!
-Ezt ki mondta?
-Hiszen én adtam oda Pierce igazgatónak?
-Volt vele egy kis beszélgetésem! Nem nagyon figyelt rám... - vontam vállat majd felkanyarodtam az autópályára