Egymás ellen

Chapter 36

Óvatosan szétnézek a már ismert szobában. Igazság szerint alig változott valamit az évek alatt, sőt mintha minden a helyén lenne.
-Itt vagy Jarvis? - kérdezem a kezeimet bámulva.
- Szolgálatra készen Ms. Müller. Miben segíthetek?
- Tudnál szólni… - kezdek bele, de ekkor nyílik az ajtó, amin belép Brook- Most már semmi- mondom halkan.
- Itt vagyok - teszi le a rágcsát az íróasztalra mellé pedig az üdítőt. 
- Rendben - bólintok, s ezután egy kisebb csönd áll be közénk. 
- Nos, milyen volt az eltelt egy év? - ül le mellém Brook.
- Szerintem te is tudod- szuszogom- Pontosan tudod. 
- Részletéket igen, de szeretném, ha te mondanád el. Bizalomerősítő gyanánt- mosolygok.
- Jó- veszek mély levegőt. Fogalmam sincs miért bízok még mindig meg benne ennyire, de most nem túl sok választásom van- Miután Mike elrabolt egy hangárhoz vitt, ahonnan egy csapatnyi HYDRA ügynök kíséretében elvittek Szokóviába Strucker-höz- hunyom le a szemeim, hogy koncentrálni tudjak- Valami cseréről beszéltek. A kopasz fickó engem, Pierce pedig fegyvereket kapott. Rengeteget. Aztán kiképeztek. Nem sokkal később elindítottak egy projektet. Embereknek akartak szuperképességeket adni- válik ijedté a tekintetem, ahogy eszembe jutnak az emlékek- Sokan jelentkeztek. Bele is haltak, mindannyian. Aztán jött Pietro és Wanda. Csodás módon túlélték. Sosem értettem miért. Együtt kezdtünk el edzeni, erősíteni a képességünk, de ők sosem mehettek ki a kastélyon kívülre velem ellentétben. Így telt el az idő. Aztán nem rég megint felolvasták nekem a 10 szót. Azóta nem maradt sok emlékem egészen mostanáig. Megint te húztál ki a bajból- nevetek halkan- Lassan el kéne kezdenem törleszteni.
- Ez a hősök dolga- simítja meg a vállam Brook. - Tudsz még valamit az ikrekről?
- Nem sokat. Nyolc éve árvultak el, de ez benne volt a hírekben is- gondolkozok- Ennyit tudok.
- És mi van veled meg a szöszivel?- húzogatja a szemöldökét vigyorogva a barna lány.
- Mi lenne?- válaszok egy kérdéssel a kérdésére.
- Hát tudod, te meg ő…- néz rám a "mindent tudok" tekintettel.
- Nem, nincs köztünk semmi- vágom rá azonnal.
- De igen, Pietro mondta.
- Tényleg? Mikor?
- Miután elájultál érted jött én meg őutána- mosolyog- Akkor mondta, hogy ők a családod. Egyből leszűrtem- mondja büszkén.
- Na és neked milyen volt az élet amíg távol voltam?- kérdezem. Ha már én meséltem neki is kell.
- Jó volt. Kaptam egy páncélt meg egy kocsit is. Voltam pár bevetésen. - meséli szűkszavúan.
- Komolyan? Ennyi? Ezt nem hiszem el. Mizu a sulival? Mini Thorral?
- Ismersz, unalmas életem van. A suli még működik Mark pedig jól van. Tony és Pepper is csípik, ami jó. - mosolyodik el.
- Örülök, hogy nem fogadták rosszul- mondom kedves hangon.
- Igen, tényleg jó- bólint. 
- Na és a szüleid?- kérdezem halkan.
- Ehhez semmi közöd. 
- Igen, igazad van. Semmi közöm ehhez, de érdekel, mert aggódok érted- mondom őszintén, mire látom, hogy meglepődik.
- Miért aggódsz értem?
- Ha hiszed, ha nem a család nem ér véget a vérrel- állok fel- De még csak nem is muszáj ott kezdődnie- mosolygok lágyan és megsimítva a vállát a fürdőbe megyek. 

Az elkövetkezendő pár nap unalmasan telik el. beszélgetek Pepper-rel, amikor épp nem dolgozik, de leginkább Brook és a többi Bosszúállóval beszélgetek. Elmondom nekik, amit tudok. Pietro kivételével persze. Elég nekem, ha volt szobatársam tudja.
- Na jó, tudja valaki hol van Mr. Banner és Mr. Stark? - nézek körbe, de mindenki fejet ráz.
- Pedig jó lenne, mert ma lesz a buli - szólal meg Steve.
- Megyek is készülődni - állok fel és a fürdő felé veszem az irányt. Amint becsukom az ajtót leveszem a ruháim és a zuhanyzóba állok, hogy lemossam magamról a napi piszkot. Természetesen hideg vízzel, de mikor a bőrömhöz ér azonnal elpárolog.
- Ilyen nincs! - morgom. Már meg se tudok normálisan fürdeni. Talán kicsit melegebbnek kellene lennie a víznek, így elkezdem átállítani, s tényleg egyre több csepp talál el. Mielőtt még kiszállnék a zuhany alól gyorsan megmosom a hajamat is, hiszen tiszta zsír. Miután ez is megvolt elzárom a csapot és megtörölközök. 
- Így már sokkal jobb - megyek vissza a szobába, ahol egy fekete, lángmintás ruha vár az ágyon.
- Ez meg mi?
- Ms. Smith hagyta itt a ruhát a partyra. Ajánlatos lenne készülődnie, mert a vendégek egy része már megérkezett. - magyarázza Jarvis, mire felöltözök és beszárítom a hajamat is majd lemegyek a többiekhez.
- Uraim, csatlakozhatok? - megyek oda Mr. Wilsonhoz és Rogers kapitányhoz.
- Persze Lisa. Melyikünket szeretnéd csapattársnak?
- Nincs szükségem csapattársra Mr. Wilson - mosolygok, miközben Steve kirakja a golyókat a háromszögbe és a kezembe ad egy dákót, aminek a végét megdörzsölöm a krétával.
- Hölgyeké az elsőbbség - mosolyog a szőke férfi.
- Jut eszembe - fordulok felé- Remélem nem haragszik a Szokóviában történtek miatt - húzom el a szám.
- Nincs harag. Örülök, hogy ennyire sokat fejlődtél - mosolyodik el.
- Miről maradtam le? - néz ránk felváltva Sam.
- Semmiről - nevetek, majd becélzom a fehér golyót, amit egy határozott és erős mozdulattal a többinek lövöm, amik mindenhova szétgurulnak kis idő múlva pedig le is esnek a lyukakba.
- Ezt meg hogy? - csodálkozik Mr. Wilson.
- Gyakorlat teszi a mestert - kacagok majd visszaadom neki az botot és csatlakozok egy kisebb társasághoz.
- A tábornok elé dobtam, mondom “Boom, ezt kerested?” - ér a történet végére Rhodes ezredes, amit gondolom viccesnek szánt, de csak kínos csend maradt utána - Mondom “Boom, ezt…” Miért is dumálok veletek? Mások imádják a sztorimat.
- Ennyi a történet?
- Igen, ez egy Harcigép történet.
- Hát, akkor nagyon jó volt - próbálja menteni a helyzetet Thor- Humoros - nevet és beleiszik a sörbe.
- Nagyon meggyőző - forgat szemet Rhodey- És Pepper nem is jön el?
- Nem - ráz fejet Tony.
- És mi van Jane-nel?- szólal meg Hill ügynök.
- Hol maradnak a hölgyek, uraim - vágok közbe én is.
- Ms. Potts a cégem szíve lelke.
- Azt se tudom Jane melyik országban jár. A konvergencia miatt ő lett a Föld legfontosabb csillagásza.
- A cégem pedig, a Föld legnagyobb technológiai konglomerátuma. Pepper vezeti.
- Azt rebesgetik, hogy Jane kap egy… Hogy is hívják? Öhm, Nobel-díjat - gondolkozik el Thor, mire Maria, én és Rhody összenézünk. Gyerekes versengés.
- Igen, biztos nagyon elfoglaltak, különben ki nem hagynának egy ilyen csevejt - néz rájuk az ügynök, majd köhint egy hamisat- Tesztoszteron- mondja közben, amit elmosolyodok.
- Torokcukrot?- kérdezi Rhodes ezredes, miközben elmennek.
- Szóval az egyik elfoglalt, a másik pedig utazgat - támaszkodok a pultnak- Egyik se jobb a másiknál -sétálok el én is- De Peppert jobban csípem- fordulok vissza és látom, hogy Tony elmosolyodik.

Nem sokkal a buli után, mikor már mindenki hazament a kis csapat összeül a dohányzóasztal körül.
- De ez csak trükk!- mondja hangosan Clint.
- Nem, dehogy. Sokkal több annál.
- Ki megszerzi a pörölyt méltó rá, hogy megkapja Thor erejét - mélyíti el a hangját a lövészünk- Ez csak egy trükk.
- Ha az lenne senki más nem tudná megemelni - néz körbe Brook, miközben egy italt szürcsölget.
- De nem is tudják - mondom nevetve.
-Tessék, próbáljátok csak meg - mutat Thor a pörölyére, mire Barton feláll.
- Clint, húzós heted volt. Megértjük, ha nem tudsz teljesíteni - mondja Tony.
- Tudod, hogy már többször is láttam- ragadja meg a nyelet és elkezdi húzni, de nem sikerül megemelni- És még mindig nem tudom hogy csinálod - neveti el magát.
- Kínos csend a jutalmad - szólal meg a milliárdos.
- Kérlek, lássuk te mit tudsz - ekkor Tony feláll és nem törődöm stílusban kigombolja a zakóját.
- Mr. Stark, megérjük, ha Ms. Potts nélkül cserben hagyja a tekintélye- szólok be neki úgy, mint ő Clintnek, mire mindenki meglepetten néz rám.
- Mi az? Ő mindenkinek beszólhat, de neki senki? - nézek körbe.
- Sosem hátrálok meg egy kihívás elől- mondja egyenesen nekem címezve- Egyszerű fizika. Szóval, ha megemelem enyém lesz Asgard? - kérdezi, mire nekem megint bevillan a látomásom.
- Igen, hát persze.
- Újra bevezetem az első éjszaka jogát - teszi fel a lábát Tony az asztalra a nagyobb erő kifejtése érdekében, de nála sem használ semmit. Ezután Rhodey és ő próbálják a páncéljaik kesztyűjével.
- Úgy látszik a gépek ideje lejárt - nevettünk össze Brookkal.
- Ideje, hogy a hölgyek is megpróbálják - mosolyog ránk Thor.
- Neem, én először Mr. Rogerst szeretném látni - nézek az említettre, aki vállat vonva feláll és felhajtva az inge ujját megragadja a nyelet.
- Gyerünk Steve - szurkolunk neki, mire elkezdi húzni és meg is moccan. Thor arckifejezése egyből komollyá válik.
- Akkor most te jössz Lisa - néz rám a volt rajztanárom.
- Rendben- állok fel és óvatosan fogom meg a pörölyt.
- Megértjük, ha nem tudod felemelni. Mardoshat a bűntudat nem? - kortyol az italába Stark.
- Majd meglátjuk - kezdem el emelni a kalapácsot, ami egy picit ugyan de követi a kezem mozgását és egy kicsivel az asztal fölött meg is áll- Nos, miről beszélt Mr. Stark? - nézek rá egy győztes mosollyal.
- Gyerünk Brook. Neked is meg kell próbálnod- mosolygok.
- Áh, nekem biztos nem menne.
- Épp ezért kell megpróbálnod - buzdítja a bácsikája, mire feláll.
- Jó, de nem ér nevetni - figyelmeztet minket, majd megcsinálja azt, amit Thor minden nap szokott.
- Te felemelted- suttogom, s mindenki tátott szájjal nézi őt.