Egymás ellen

Chapter 73

~egy hónappal később~

-Na most én jövök! - vett el egy szőlőt Mark a dobozból mire én hátradőlve kinyitottam a számat. El is dobta majd a gyümölcs csont nélkül beleesett a számba - Így kell ezt csinálni! - ujjongott.

-Szép volt! - pusziltam meg.

-Esküszöm ez igazságtalanság, hogy a tanári szárnyban mi minden van! - nézett bele a kosárba.

-Hát... Jókor voltam jó helyen és tanár lett belőlem!

-Pedig még nem is végeztél!

-Hát ez az! És neked mik a terveid?

-Nekem? - mutatott magára.

-Igen.

-Nem is tudom! Avval se vagyok tisztában, hogy milyen lehetőségeim vannak ezután!

-Miután levizsgáztunk választhatsz három lehetőség közül. Az egyik az, hogy visszamész a lakóhelyedre és ott hősködsz tovább. A másik meg az, hogy itt maradsz és a bázison fogsz lakni, de nem leszek az akadémia tagja már hanem teljes jogú Bosszúálló és te figyelsz mindent, amíg mi tanítunk.

-És mi az utolsó?

-Hogy beállsz tanárnak. De én azt nem választanám mivel már nincs szabad szoba! - kuncogtam mire a karjai közé húzott.

-Nem kell nekem szabad szoba! Majd csatlakozok Romanoffhoz!

-Jó fogás! Én úgyis megígértem Wandanak, hogy lehet a szobatársam!

-Én jobban jártam!

-Amekkora peched van, Tony a végén beoszt Rogersszel egy szobába... - nevettem el magam.

-Van egy jó indokom szerintem!

-És mi az?

-Mert megvédeném a kislányát az ágya alatt lakozó szörnyektől!

-Micsoda hősies válasz! - néztem a szemébe mire lehajolt hozzám és megcsókolt - De most tényleg meg kell küzdened Wandával azért a helyért!

-Ellene vesztenék!

-Mondom, hogy Rogers jobb társaság!

-Esküszöm, hogy inkább megyek a bácsikádhoz, mint hozzá!

-Hozzá ne menjél! Egyenlőre nem tudom megmondani, hogy meddig lesz egyedül...

-Hogy állnak Pepperrel?

-Nem is tudom! A koncerten találkoztak először azután, hogy időt kértek, de eléggé jól elvoltak. Azóta eltelt egy hónap is és elkezdtek beszélgetni, és egyre több üzleti megbeszélést tartanak.

-Szurkolok értük!

-Én is...

-Ha ennek az évnek vége, akkor eljönnél, hogy bemutassalak a szüleimnek?

-Missouriba?

-Igen!

-Biztos?

-Száz százalék!

-Akkor szívesen mennék!

-A szüleim ezzel nyaggatnak az első évtől kezdve...

-És te ezt még csak most mondod nekem?

-Miért mikor mondtam volna? Amikor mondjuk a bevetésen voltál és éppen az életedért küzdöttél?

-Jogos! Nem szóltam semmit!

-Holnap milyen lesz a közelharc?

-Ugyanúgy tizennyolc robot lesz ellenfélként, mint a négy éve, de most egyedül kell megküzdened velük az idő alatt, amit teljesítettünk akkor, amikor megnézték, hogy mit tudunk. Képességet használni tilos és egyből a megbukást jelenti.