Egymás ellen

Chapter 16

-Béke? - nyújtja felém Brook a kezét, amit elfogadok.
- Béke - kúszik egy halvány mosoly az arcomra, majd leülünk az ágyára.
- Szóval pizsibulit tartunk? - nézek a kajára és üdítőre.
- Olyasmi, de engem jobban érdekel, hogy mi történt veled hétvégén - néz a szemembe.
- Uhm, a péntek az, ami jobban megvan. Órák után átöltöztem és taxival eljöttem ide, aztán találkoztam Zach-el, aki leütött. Ezután elájultam, mikor bedobtak a furgonba. Leghamarabb ma térhettem magamhoz. Aztán bejött egy férfi, a képességemről kérdezősködött, de nem mondtam neki semmit, ezért hívta a biztonságiakat, akik megint leütöttek. Felkeltem egy cellában a japán pasassal, aki németül beszélt hozzám. Elvittek minket, harcoltunk aztán hívtalak téged, de a telefonálás után már minden kiesett - magyarázom kicsit lehalkítva a hangom.
- Mást nem mondtak?
- Nem igazán. Vagyis nem tudom mennyire számít, de azt mondták a legjobbnak a legjobb ellen kell kiállnia.
- Miért mondták? - kérdez vissza Brook, mire megrántom a vállam.
- Megmondod hol van a mosdó?
- Persze, kimész az ajtón és jobbra lesz közvetlenül egy másik. Az az.
- Köszönöm- megyek ki és azon az ajtón nyitok be, amit az ellentétem mondott, majd a mosdókagylónál megmosom az arcom.

Ez tényleg velem történt meg? Mindig mindenki azt mondta vigyázzak, de eddig szembe röhögtem őket, mert nem hittem el hogy ez lehetséges. Most meg? Fénysebességgel omlott össze az eddigi világom, és életemben először úgy érzem teljesen tanácstalan vagyok.

Gyorsan megtörlöm az arcomat, mivel kicsit sokáig hagytam nedvesen, majd felnézek a tükörbe, de én is megijedek attól a látványtól, ami fogad. Hófehér arc, kócos, zsíros, vértől és verítéktől összetapadt haj, amikhez még a zúzódásaim is társulnak. Igazán biztatóan festek.
-Borzasztó vagy - motyogom magamnak, majd otthagyom a fürdőt.
Gyorsan szétnézek, s mikor nem látok senkit kilépek az ajtón. Persze egyáltalán nem vagyok olyan szerencsés, hogy ne vegyenek észre.
-Te vagy Lisa? - szól nekem kicsit távolabbról egy magas, jól öltözött hölgy. Biztosan Pepper, mert más nem lehet. De jó, hogy a magasság náluk öröklődik.
- Igen, én vagyok - állok meg, de nem fordulok a hang irányába, ami így közeledni kezd.
- Talán valami baj van?
- Nem, nincs.
- Akkor kérlek fordulj felém, ha hozzád beszélek - kéri én pedig még is teszem.
- Jézus Mária! Mi történt az arcoddal? - nyúl az arcomhoz, hogy jobban szemügyre vegye a monoklit, de elütöm a kezét.
- Sajnálom, de ezt ne - mondom halkan - Rossz volt a hétvégém - válaszolok a kérdésére.
- Rendben, csak azért jöttem, hogy szóljak, Tony hamarosan visz titeket vissza, mert holnap hétfő- mondja kedvesen - De előtte zuhanyozz le. Brooklyn majd ad neked ruhát - mosolyog és visszamegy.
- Oké - mondom halkan, majd bemegyek a szobába. - Hamarosan megyünk vissza, szóval arra gondoltam lefürödnék, ha nem nagy baj- nézek az ágyon telefonozó lányra.
- Persze, semmi gond - válaszol - Törölköző az van bent ruhát meg majd viszek be.
- Köszönöm - biccentek, majd visszavánszorgok a fürdőbe és levéve a véres ruháim beszállok a zuhanyzóba.

A langyosabbnál picit hidegebb vizet engedek magamra, hogy azért mégse fagyjak meg teljesen. Ezek után megmosom, amit kell és kilépek a kabinból. A ruháimat a kis szekrényen találom meg, majd fel is veszem őket. Ezután felmelegítem a kezem és végigsimítom a hajamon hogy megszáradjon. Mikor mindennel kész vagyok újra belimbózok Brookhoz.
-Én készen vagyok - húzom fel a cipőm.
- Akkor menjünk - megyünk ki.
- Örülök, hogy itt vagytok - szólal meg Tony, mikor meglát minket - Mi történt az arcoddal Lisa? - lepődik meg.
- Semmi. Majd elfedem sminkkel - vonok vállat.
- Hát jó- mondja és beterel a kocsiba minket és visszamegyünk az akadémiára. Mikor megérkezünk lehajtott fejjel sietek vissza a szobába, ahol lefekszek és azonnal álomba is zuhanok.

Másnap reggel a telefonom csörgésére kelek, de ez nem az ébresztőm. Ez a sima csengőhang.
-Ki az? - kérdezem álmos hangon, de egy ideig nem szól bele senki, majd egy érces férfi hang szólal meg a vonal másik oldalán.
- Feuer, Schmerz, Qual, Unfall, Zehn, Transporter, Kommando Spezialkräfte, Vater, Mutter, Tod. (Tűz, fájdalom, kín, baleset, 10, furgon, Különleges Alakulat, apa, anya, halál) - sorol fel néhány szót, amit nem értek, de önkéntelenül válaszolok.
- Freuen Sie sich auf den Befehl. (Várom a parancsot.)
- Das ist wunderbar! Besiege alle heute! (Ez csodálatos! Győzz le mindenkit ma!) - adja ki a férfi a parancsot, majd kinyomja én pedig felöltözök és elrejtem a sérüléseim.
- Jó reggelt- köszön halkan Brook mikor felkel, de nem reagálok semmit, sőt hangosan bevágom az ajtót magam mögött.

Órák előtt még lemegyek az edzőterembe, ahol megtalálom Mr. Rogerst.
-Jó reggelt - köszönök szűkszavúan és leveszem a felsőm majd felkapaszkodok a bordásfalra, beakasztom a lábam legfelülre ezután pedig nekikezdek a felüléseknek.
- Neked is Lisa - veszi le a kesztyűit - Hogy aludtál?
- Jól.
- Milyen volt a hétvégéd?
- Jó - szállok le a rácsokról.
- Mennyit csináltál?
- 50 után nem számoltam.
- Tudod, Rhodey dicsérte az állóképességedet és megint vele lesztek.
- Nem probléma- vonok vállat.
- Mi lesz az első órád? -fordul felém
- Választott nyelv, vagyis román.
- Várod már? - faggat tovább.
- Nem. -mondom egyszerűen.
- És a többi órádat? - érdeklődik.
- Ami nem nyelv, azt szeretem- dugom be a fülesem majd elkezdek futni.

Nem sokkal később megszólal a teremben lévő csengő, ez jelzi, hogy ideje lenne elmenni órára, így összekapom a cuccom és a lépcsőn szaladva a teremig loholok.
-Ai întârziat. (Késő vagy) - vágja hozzám Romanoff és látom, hogy beír 5 percet.
- Nu-mi vine să cred! Acesta nu este adevărul. (Ezt nem hiszem el! Nem igazság!) - morgom és leülök a helyemre.

A legfontosabb dolgokat leírom az órákon, de kémia után Dr. Banner jön oda hozzám.
-Ms. Müller, minden rendben van? Elég sápadtnak néz ki - mondja aggódva.
- Persze, minden rendben van tanár úr - mondom s próbálom a lehető leghihetőbben mondani.
- Megvizsgálhatlak azért? - kérdezi egy ártatlan tekintettel.
- Iskola után, de most el kell mennem az edzésre. Mr. Rhodes nem hiszem, hogy értékeli a késést.
- Rendben, csak gyere a gyengélkedőre. Fent van a kollégium szintjén. - mondja, de már ekkor ott sem vagyok.
Mikor leérek már mindenki csinálja a gyakorlatokat.
-Megérkezett a későnk is - teszi keresztbe a karját a veterán katona.
- Elnézést, uram - mondom, majd beállok a többiekhez.
- Te nem oda - hív magához- Neked 500 méter futás - mutat a felfestett pályára - Utána beállhatsz - mondja komolyan, mire megteszem, amit kér és elkezdek futni.
Remek! Nem csak Romanoff szivat meg és ír be későnek, hanem Rhodes is. Úgy látszik ez nem az én hetem lesz.

Miután sikeresen végeztem a futással beállok a többiekhez, de guggolás közben egyszer csak remegve térdre rogyok.
-Lisa! - hallom tompán, ahogy a mellettem lévők szólítanak, s Hamza még még is ráz párszor, ekkor azonban a fülem kezd el sípolni, ami pár másodperc múlva el is múlik.
- Vigyázzatok! - tol félre mindenkit Rhodes. - Egy ember menjen és szóljon Banner-nek! - parancsol s ezt Hamza teljesíti.
- Sokkot kaptál - kezdi nyugtató hangon, de megint elájulok.