Egymás ellen

Chapter 98

- Pietro, minden rendben? - kérdezem aggódva, de nem igazán látszik rajta, hogy rám figyel. Csak mered előre a semmibe, üveges tekintettel, miközben jól hallhatóan ropogtatja az ujjait és néha a fogai is csikorognak, hol halkabban, hol hangosabban. Jelenleg ketten vagyunk ébren, így gyorsan csettintek egyet az arca előtt, amitől megrezzen teljes testében, azonban nem tudom pontosan, hogy az emlékek vagy csak a hirtelen hang hatására teszi ezt.
- Tessék? - pillant fel rám üres szemekkel.
- Szeretnél róla beszélni?- ülök le vele szemben, s együttérző tekintetet küldök felé.
- Miről is pontosan?- túr a hajába durván és meg is tépi kissé a tincseit.
- Azt tudod te nagyon jól!
- Nincs miről beszélgetnünk - morogja.
- Ez nem igaz - rázom meg a fejem, de nem kapok választ- Rendben- veszek mély levegőt- Akkor kezdem én. Szóval elvesztettem a keresztapám, a barátnőimet, a barátaimat, a csapatom felét és a gyermekem apját. Mindenki a szemem láttára vált porrá és még csak tenni sem tudok ellene semmit....
- Figyelj Brooklyn, értékelem azt, hogy segíteni akarsz, de ez nem fog menni. Kényszerítesz arra, hogy azt tegyem, amit nem akarok. Élek, itt vagyok még ha nem is gondolom, hogy itt kellene lennem - vág a szavamba. Ez haladás, legalább már beszél.
- Megértem, hogy így gondolod- bólogatok egyetértően.
- Hogy van a kicsi? - tereli a témát, de belátom, hogy nem erőltethetem, ha tényleg nem akarja.
- Jól- simítom a hasamra a kezem- Pepper és én segítünk egymásnak, amiben csak tudunk.
- Ez igazán megható - piszkálja a felsője ujját a srác.
- Igen, tényleg az- bólintok- De ez már csak ilyen.
- És Mr. Stark? Javul az állapota? - érdeklődik tovább.
- Javulgat- húzom el a szám- Remélem minél hamarabb teljesen rendbe jön- mondom aggódva.
- Én is remélem- teszi hozzá Pietro, majd feláll és elsuhan valahova. Talán nehezebb lesz beszélnem vele a történtekről, mint gondoltam.

Már jócskán alvásidő van mindenkinek, mikor meghallok a folyosóról egy kis neszt, így halkan kinyitom az ajtót, hogy megnézzem mi az, de nem igazán látok semmit, szóval elindulok a hang irányába. A nappaliba érve felkattintom a villanyokat és egy sporttáskás, útra készen lévő Maximoff fiút látok meg.
- Hova- hova?- teszem keresztbe a karjaimat a háta mögött állva.
- Muszáj volt meghallanod igaz?
- Muszáj volt zajt csapnod?
- Ne próbálj meg lebeszélni, mert nem fog menni.
- Hová mész?
- Azt teszem, amit a.... Várjunk, tényleg nem próbálsz meg ellenkezni?
- Pietro, megértem, ha el akarsz menni. Mindannyian meg fogjuk, de biztonságban akarlak tudni- mondom aggódva.
- Rendben - vesz egy mély levegőt- Németországba megyek- ölel át.
- Vigyázz magadra!- szuszogom megsimogatva a hátát, majd elsuhan.

Másnap reggel, mikor végre kimászok a barlangomból mindenki a szőke férfit keresi.
- Jó reggelt Brooklyn - tesz le Nat elém egy bögre teát.
- Neked is Natasha- viszonzom.
- Nem tudod hol van Maximoff?
- Nem, miért? Eltűnt?- teszek úgy, mintha nem tudnék semmit.
- Igen, reggel nem volt a szobájában, mikor Steve fel akarta kelteni.
- Ez nem jó hír- iszok bele az italomba.
- Tényleg nem- sóhajtja.

~Öt évvel később~

- Igen, felszálltunk arra a rendkívül gyanús csatahajóra, amit Danvers kiszúrt- magyarázza Mordály, miközben az asztalnál ülök, s bal oldalról bejön Natasha is.
- Mérgező hulladékot szállított.
- Kösz a tuti tippet- hajol ki egy kissé a szőrmók.
- Ti voltatok a közelben.
- Ja, és most bűzlünk, mint egy pöcegödör!
- Ti is észleltétek a rengést?- szólal meg az ex ügynök mellettem.
- Az afrikai lemez gyűrődése okozta - válaszol Okoye.
- Van bizonyíték? És hogy reagálunk?- támaszkodik az asztalra.
- Nat, egy vízalatti földrengés volt. Úgy reagálunk, hogy nem reagáljuk túl- mondja nyugodt hangon a harcos, de erre a megszólított nem reagál.
- Carol, jövő hónapban is látunk?- veszem át a szót.
- Valószínűleg nem- néz rám.
- Miért? Megint fodrászhoz mész?- élcelődik Mordály.
- Figyelj plüsspofa, elég nagy területet kell lefednem. Azok, amik most a Földön történnek mindenhol lezajlanak. Több ezer bolygón - magyarázza.
- Oké, oké. Ez jogos. Nem szóltam- hallgat el a mosómedve.
- Lehet, hogy sokáig nem találkozunk- fordítja újra felém a figyelmét Ms. Danvers.
- Értem- bólintok.
- Ez a csatorna mindig aktív, úgyhogy... ha bármi gáz van, vagy bárki garázdálkodni kezd jelezzétek- veszi át Nat a szót tőlem, majd ezután Okoye, Carol és Nebuláék is kilépnek, így csak Rhodey marad velünk.
- Te hol vagy?- kelek fel átadva a helyem a társamnak.
- Mexikóban. A hatóságok találtak egy szobát, tele hullákkal. A jelek szerint kartel tagok voltak, esélyük se volt fegyvert használni- magyarázza.
- Egy rivális banda lehetett- teszi fel a lábát az asztalra Nat.
- Kizárt- szakítja félbe a veterán- Tuti, hogy Barton műve - mondja ki a kulcsmondatot a férfi- Az, amit itt csinált, az amit jópár éve csinál.... Látnod kellett volna a tetthelyet - mondja, miközben az ajkamba harapva nézek Natashára, aki fel sem néz a szendvicséről- Őszintén szólva nem is igazán akarom megtalálni és Pietroról sem tudunk semmit - teszi hozzá.
- Rhodey, derítsd ki, hogy hova megy most- kérem tőle.
- Brook...
- Kérlek- nézek a hologram szemeibe.
- Oké- sóhajt egy nagyot, majd kihátrál ő is a képből.
- ANYAAA!- fut be a helyiségbe Henry a kezében egy kis repülővel, amin Nat elmosolyodik.
- Husi- rándul meg a szája széle.
- Felajánlanám, hogy főzök vacsit, de így is eléggé padlón vagy- mondja Steve inkább a vörös hajú nőnek, mint nekem, de meg is értem.
- Anyaaaa!- nyavalyog tovább a fiam, mikor látja, hogy nem figyelek rá.
- Mondd, szívem- mosolygok rá és felveszem.
- Menjünk haza- öleli át a nyakam majd elbújik a hajamban, így bocsánatkérően nézek a többiekre.
- Most, szóval szedd össze magad gyorsan- teszem le.
- Minden rendben otthon?- jön közelebb Steve, miután Henry elfutott öltözni.
- Igen, úgy tekintenek egymással Morgannel, mint a testvérek- bólintok mosolyogva.
- Ez megható- ismeri el Steve.
- Hahó.. Hahó! - hallunk meg egy ismerős hangot, mikor Natasha megnyitja az egyik térfigyelő kamera képét- Van itthon valaki? Én vagyok, Scott Lang!- kiabálja kint, és integet is hozzá- Pár éve találkoztunk a reptéren, Németországban! Én voltam, aki óriásira nőtt- ismerteti magát, de én teljesen jól emlékszem rá.
- Ez egy régi üzenet? - esik le picit az állam a sokkos döbbenettől.
- A kapuban áll- mondja reményteli hangon Nat.
- Nekünk most mennünk kell- fogom meg Henry kezét, mikor visszajön a macijával, majd feladom rá a kabátját és elindulunk haza.

- Vájuhoz!- hallom, meg a jól ismert hangot, ahogy Morgant szólítja és közben kiszállok a leparkolt autóból. Sajnos azonban Tony nem kap választ, amin elmosolyodok- Morgan H. Stark, kérsz ebédet?- próbálkozok, de a kislány akkor dugja ki a fejét, mikor becsapom az ajtót.- Brooklyn! - fut hozzám.- Szia Prücsök- kapom fel nevetve, s az idős férfira nézek.- Hiányoztál- emeli fel a fejét, amin az egyik páncél sisakja van.- Ezt mégis honnan zsákmányoltad?- kérdezem nevetve.- A garázsból.- Mindig apukád cuccai közt kutakodsz?- veszem le róla óvatosan.- Vajon direkt kerested?- veszi át tőlem óvatosan a lányát a férfi.- Neem- vágja rá Morgan ártatlanul- Csak megtaláltam- birizgálja a haját.- Szeretsz a garázsban matatni mi? Apádra ütöttél- jegyzem meg, miközben elindulunk befelé.- Nem gáz, anya amúgy sem hord semmit, amit tőlem kap- jegyzi meg Tony, s még el sem érjük a bejáratot, mikor meglátjuk a fekete autót, amiből Steve, Nat és Scott szállnak ki és összenéznek Tonyval, aki velem.- Gyere Prücsök, meglepjük egy picit Peppert- veszem át a kislányt és hármasban lépünk be a lakásba, hogy a többiek tudjanak beszélni.