Egymás ellen

Chapter 74

- Maga jön Ms. Müller- szólít be az edzőterembe Mr. Stark.
- Jó napot! - köszönök a bent lévő tanároknak, akik viszonozzák ezt- Mi lesz a feladat?- kérdezem kíváncsian.
- Elég vidám vagy, ahhoz képest, hogy vizsgázol - teszi keresztbe a karját Romanoff.
- Nos, nem nevelkedhetett mindenki Oroszországban, asszonyom - jelenik meg megint Logi hangja az enyémben észrevétlenül.
- A feladat az, mint mikor ide kerültél- veregeti meg a vállamat Bucky.
- Győzd le a robotjaimat kevesebb, mint három perc tizennégy másodperc alatt- fejezi be Stark.
- Mire fel az időkorlát?- kérdezek vissza.
- Látnunk kell, hogy mennyit fejlődtél. Te, 18 robot ellen erő nélkül- magyarázza Loki.
- Eszközt kaphatok?- kérdezem bizonytalanul.
- Nem - vágja rá azonnal Natasha, mire a többiek nagy szemekkel néznek rá- Mi az? Ha ilyen nagy a szája, akkor gondolom puszta kézzel is meg tudja csinálni a vizsgát.
- Natasha...- kezdené el Vízió.
- Nem. Semmi baj, meg tudom csinálni.
- Tényleg? - néz rám bizonytalanul Mr. Wilson.
- Persze, menni fog. Kezdhetek? - fordulok feléjük.
- Indul! - indítja el a stoppert Tony, így felveszem a kedvenc kezdőállásomat, majd mikor felém jönnek a robotok felugrok az első nyakába, közben a karjaim a következő vállain támasztom meg és egy erős lendülettel átfordulok a második feje fölött, így fenékre érkezve dobom el a végtagjaim közül a droidokat, amik a falnak érkezve darabjaira hullanak. Következőnek egy ötös fogat támad meg, ezért gyorsan a mellkasomhoz húzom a térdeim és felugrok majd egyből kicsavarom az egy robot fejét. A következő kettőnek beviszek pár ütést, de jön a harmadik is szóval felugorva egy erős pörgőrúgással fejbe találom mindet, aztán a jobb szélső testéről elrugaszkodva az öklömmel átlyukasztom az ötödik mellkasát. A következő megint egyedül jön rám. Őt átdobom a vállaim felett, majd kitépem azt a részt, ahol az embereknek a torkuk van és otthagyom. Amíg nem figyelek egyszerre négyen felkapnak hátulról, de az amelyik a lábamat fogja nem végez jó munkát, ezért erősen mellen rúgva hátra tántorítom, megint használva a szaltót egyenesen annak a fejére érkezve, aki a levegőben tartott. A karjaimat lefogó kettőt felugorva rúgom szét spárgában, majd a földhöz vágom őket. Már csak hát darab maradt. Ideje durvább módszerekhez folyamodni. Megint kapok egy ötös csoportot, akiket néhány pankrátor mozdulattal viszek padlóra. Egy maradt. Mikor ő is nekem ront megpróbálom oldalba rúgni, de elég erőteljesen reccsen bele a mozdulatsorba a térdem.

- Állj!- kiáltja Mr. Rogers.

- Már csak ez az egy van, nem állok le!- kiáltom vissza és hátra hajolva térek ki az ütés elől, ezzel viszont el is esek, esélyt adva a robotnak, hogy támadjon- Álmodozz csak, rozsdás vas- sziszegem és a jobbik lábammal távolabb kényszerítem, majd teljesen a falig szorítom aztán lendületet nyerve páros lábbal talpalom mellkason, így a droid szétesik én pedig a hátamra esek.

- Kettő perc tíz másodperc- állítják le az órát.

- Éljen, ezaz- emelem fel lihegve a kezem, miközben lassan felkászálódok a padlóról- Mehetek kajálni?- nézek rájuk, de leginkább Tony tekintetében látom a félelmet

- Igen, jó étvágyat- mondják és segítenek kibicegni.

-Istenem! Lisa jól vagy?- érkezik be a szobámba a délután folyamán Jessie.

- Igen, fogjuk rá. Kicsit megroppant a térdem, amelyiket Michael miatt tettem tönkre anno.

- Nem. Az nem miatta volt. Azért reccsent meg akkor, mert kiugrottál a másodikról- mondja komolyan, mire szemet forgatok.

- Jegelem, szóval nem lesz baj- vonok vállat.

- Mennyi lett az időd?

- 2.10. Neked?

- Gratula, nekem 2.45.- mosolyog.

- Akkor neked is sikerült- ölelem át mosolyogva- Büszke vagyok rád kislány- kuncogok.

- Én is rád. Szeretnéd, ha hívnám Brooklynt?

- Nem, inkább ne- utasítom el az ajánlatot.

- Rendben. Hozzak neked kaját?

- Igen, behozod az ebédem?- csillan fel a szemem.

- Hihetetlen vagy- nevet fel, majd távozik.

(....)

- Óvatosan - szólok rá halkan Misára, aki morogva jön mögöttem.
- Baszki, hajnali három van! Én ilyenkor szoktam átfordul a másik oldalamra- panaszkodik, mire hátra fordulok hozzá.
- Visszamehetsz, ha akarsz.
- Már felkeltettél szóval menjünk- indul el előttem én pedig követem.
- Szóval, akkor mit akarsz enni? -néz rám miután kinyitotta a konyha ajtajának zárját.
- Ez most komoly? Az utóbbi két és fél hónapban mit nem ettem meg?
- A vizsga óta eltelt mostani két hét volt a legrosszabb. De komolyan! Nem tudnád mondjuk Hamzát zaklatni?
- Őt napközben szoktam - vonok vállat, miközben megkeresem a megmaradt tojásokat és egy nagy adag rántottát csinálok magamnak- Te kérsz?
- Nem, nekem elég volt a vacsora - néz rám komolyan, de csak szemet forgatok. Miután megettem a magamnak készített ételt elveszek a közelben lévő almák közül pár nagyobbat, ha esetleg még felkelnék valami miatt.
- Mehetünk- mosolygok.
- Rendben- osonunk ki együtt- Hogy van a térded?
- Jól- mondom halkan- Nem olyan jól, mint kellene, de rá tudok állni szóval nincs vele bajom- vonok vállat.
- Akkor jó.
- Aludj még pár órát - engedem el végre, hogy visszamehessen a szobájába majd én is a sajátomba és pihenek amennyit tudok.

Pontosan nem tudom mennyivel idővel később az ajtóm nyílására ébredek fel.
- Ha sikítani mersz Jessie leégetem a szárnyaid - sziszegem és felülök az ágyban.
- Valaki bal lábbal kelt fel ma reggel- csukja be a bejáratot.
- Igazából pár órát aludtam - dörzsölöm meg a szemem és felöltözök.
- Gyere, kezdődik az óra - húz ki a szobámból.
- Végre ez lesz az utolsó vizsgánk- sóhajtom miközben megyünk az edzőterem felé.
- Ne is mondd. Hiányozni fog ez a hely- néz körbe a folyosón Jess.
- Nekem nem fog - motyogom- Elegem volt a helyből. Többet szenvedtem itt, mint otthon.
- Pedig itt se voltál túl sokat - forgat szemet.
- Ez meg a másik. A négyből csak másfelet töltöttem eddig az akadémián. Nekem is a harmadikosok közt lenne a helyem.
- Ez nem igaz! Levizsgáztál 2 év anyagából. Itt kell lenned.
- Az iskolában sincs keresnivalóm, nemhogy köztetek.
- Ezt meg se hallottam - nyitja ki az ajtót előttem a terem ajtaját és belök rajta.
- Hogy van a térded? - jön hozzám Mr. Rogers.
- Jól, már semmi baja- mosolygok biztatóan.

(....)

- Neee! Állj le Logi! - sikoltom fájdalmas hangon, miközben érzem elégni egyesével a belsőszerveimet.
- Megmondtam, hogy nem tudsz sokáig visszatartani. Amíg te normálisan élted a mindennapjaid én addig erősödtem. Elégettem a testedben lévő összes zsír. Amit magadon látsz az csakis izom. Élve fogsz elhamvadni- erősödik a fájdalom, de ekkor egy ismerős alak lép be az ajtón.
- Szegény Lisa. Talán tudok valamiben segíteni? - hajol felém Nour, de a könnyeimtől alig látok- Nocsak, elvitte a cica a nyelved - tapos bele a mellkasomba ezzel megszakítva a légzésem, miközben a hajával kifeszíti a végtegjaim.
- Feuer, Schmerz, Qual, Unfall, Zehn. (Tűz, fájdalom, kín, baleset, 10)
- Ne...Kér...llek- suttogom elhaló hangon, de nem érek el semmit.
- Transporter, Kommando Spezialkräfte, Vater, Mutter, Tod. (Furgon, Különleges Alakulat, apa, anya, halál) - sorolja el a maradék szavakat, de közben próbálok kiszabadulni. Persze sikertelenül.
- Kapitän? (Kapitány?)

- Freuen Sie sich auf den Befehl. (Várom a parancsot.)
- Gut! Gebs du Logi morgen frei! (Jó! Engedd ki Logit holnap.)

Amint felkel a nap első sugara én is kinyitom a szemeim. Ilyenkor jó nem mély alvónak lenni. Minden kis neszre felébred az ember. Kicsit komótosabban felöltözök, mint szoktam, de még így is én vagyok a legelső a reggelinél. A megfelelő tápanyag mennyiség elfogyasztása után pedig elindulok a terem felé, ahol a vizsga lesz, majd berontok. Én vagyok az első és a legjobb pillanat is ez Logi kiszabadítására.