Egymás ellen

Chapter 24

-Hol a fenében voltál?- kérdezem Brooklyntól felháborodva- Ebben a két órában küldtem legalább 50 sms-t és 30-szor hívtalak!

- Nem a te dolgod- mondja komolyan.

- Jó! - kapom fel a törölközőm és bevonulok a fürdőbe. Gyorsan lezuhanyzok, de nem jövök ki a fürdőből, hanem lassan fogat mosok, felkötöm a hajam és próbálom minél hosszabban eltölteni az időt, nagyjából csak másfél óra után nyitok ajtót.

- Végre, hogy kijöttél- viharzik be mellettem aztán bevágja a fürdő bejáratát. Gyorsan még felteszem a telefonomat töltőre és elalszok.

Reggel mikor felkelek sehol nem találom Brooklyn-t, de lehet, hogy ez most nem is baj. Kell neki a nyugalom a tegnapi események után. Sosem gondoltam volna, hogy ennyire menőn is tudja használni a képességét. De vajon mire értette tegnap Zachary, hogy a szülei gyengék voltak? Ugye nem? Ha meghaltak biztos, hogy bosszút állok értük az életem árán is.

Felöltözök majd elmegyek reggelizni. Nem volt túl érdekes, de az íze megint csak isteni.

-Hová akartak vinni téged tegnap?- huppan le mellém Hamza.

- Nem tudom - rázom meg a fejem. Szerencsére a hazugság könnyen megy.

- Nagyon aggódtunk érted. Mr. Rhodes nem engedte, hogy megnézzük.

- Oh, értem. Brook megint megmentett. Ennyi a lényeg- vonok vállat, mikor hangos recsegéseket hallunk a park felől.

- Mi a fasz!?- sietek az ablakhoz és valami eszelős a fákat dönti ki a helyükről.

- Gyere ki! Már nincs mit rejtegetni. Tudom ki vagy... - kiáltja az idegen egyenesen a szemeimbe nézve.

- Mi folyik itt? Tudod ki ez az alak?- kérdezi tőlem Hamza.

- Ami fontosabb, azt is tudom mi vagy - támaszkodik egy fának a furcsa férfi, mire a barátom felé fordulok.

- Vigyél le mindenkit a földszint alá. Ott biztonságban lesztek- beszélek hozzá, de nem reagál- Úgy értem most!- siettetem.

- De ki ez?

- Nem tudom.

- Miről beszél?

- Azt sem tudom- kezdem el tolni az ajtó irányába- Mindenki kifelé!- ordítom el magam, majd kiugrok az ablakon.

- Csak mondd el, amit tudni akarok! Nincs szükség arra, hogy véresen végződjön. - hallom még az idegen hangot. Sajnos nem vagyok képes sokáig a levegőben maradni, mivel a gravitáció még érvényben van, így egy szuperhős landolással vetek neki véget. Persze, hogy vagyok olyan szerencsétlen, hogy a térdem is belereccsen az érkezésbe. Ettől függetlenül még felállok rezzenéstelen arccal.

- Azt hittem nagyobb vagy. De biztosan te vagy az, akit keresek. Hosszú volt az út otthonról, ugye?- jön közelebb és megáll előttem.

- Mit akarsz?

- Oh, már úgyis tudod a választ erre.

- Akármi legyen is, nincs meg. Menned kellene- mondom fenyegető hangon, de erre csak felnevet.

- És még azt hittem kegyed felvilágosult- kezdi negédes hangon- Sokkal jobb, mint mi. Sokkal okosabb. És mégis, itt bujkálsz a múltad elől akárcsak egy nyúl az üregében- sziszegi az arcomba.

- Nem akarod ezt a harcot.

- Én biztos vagyok benne, hogy akarom. - üt meg, amivel csak még jobban feldühít.

- Hagyd..... el..... az iskolát- tagolom el neki hátha felfogja, de nem.

- Meg kell ölnöd ahhoz, hogy megtörténjen - most egy teljes sorozatot kapok, viszont az utolsó ütése előtt elkapom a kezét és kifordítom.

- Figyelmeztettelek- sziszegem, majd behúzok neki egyet, amitől hátra esik.

- Nem. Nem, nem, nem, NEM! Ezt nem így kell- áll fel- Rendben. Megmutatom hogyan csináld- mondja és teljes erejével nekem támad, amitől métereket repülök felfelé aztán utánam ugrik és belém rúg ami teljesen beledöngöl a földbe.

- Milyen hihetetlenül kiábrándító - ránt fel - Untatsz engem- lök el, aminek következtében a térdem újra fájdalmas hangot ad ki, de persze nem hagyom annyiban így elkezdem dobálni tűzzel és a többi támadását kivédeni.

- Gyerünk már! Nagyon lassú vagy- kapom sorban a rúgásokat - Próbálkozol egyáltalán?- térdel fejen, de elkapom a lábát, a vállamra veszem, hogy könnyebb legyen felemelnem és teljes erőmből a földhöz vágom a sérült térdem ellenére is, majd összekulcsolt kézzel ütni kezdem a mellkasát.

- Mondd el, amit akarok- fordítja meg a helyzetet és ugyanazt kezdi el csinálni, amit én vele- A fájdalom megszűnik. Igen egyszerű!- akár megint lesújtani rám, de elhúzódok és az idegen arcába könyökölök, amitől elkábul. -Végre - kelek fel lassan, mikor megjelenik előttem Mr. Barnes.

- Ilyen hamar elmész? - hallom meg a fickó hangját- Tudod, mikor Zemo ideküldött csak válaszokra volt szükségem, de muszáj volt olyan büszkén viselkedned, mintha hős lennél miközben ennek még a közelében sem vagy! Mutass meg mindent, amid van- fordulok hátra, de semmit nem látok, viszont azt hallom, hogy Bucky elkezd felém szaladni. Ekkor azonban egy tűzfalat húzok fel elé.

- Jövök már! - ordít fel az idegen valahonnan és végül teli talppal rúg hátba. Próbálom nem elveszíteni az egyensúlyom és sikerül is majd elkezdjük egymást tolni s lassan érzem, ahogy a cipőm belefúródik a földbe.

- Szeretném, ha tudnál egy dolgot, mielőtt ezt befejezzük- néz merészen a szemembe, mire én elkezdem melegíteni a kezeim- Nem érzek ezekből semmit- vigyorodik el. Hogy mi? Mi az, hogy nem érez semmit?

A pillanatnyi gyengeségem kihasználva megint kapok egyet, ami a földre visz és elkezdi begyógyítani a sebeit. Jaj ne már!

-Láthatod a saját szemeddel, képtelen vagy ártani nekem. Semmi sem tud - kezd járkálni a folyó másik oldalán ahol egy erdő is kezdődik. - Ez a harc értelmetlen. Az erőlködésed értelmetlen- mondja, majd észreveszi, hogy felállok.

- Semmi sem értelmetlen, amíg van remény- mondom komolyan. Ekkor elrugaszkodik, felugrik és megint behúz egyet.

- Szánalmas- sziszegi- Én nem a testvérem vagyok- rúg belém többször is, s ekkor látom meg a hasonlóságot közte és Zach között.

- Hányan vagytok még?- köhögök fel vért és lassan feltápászkodok.

- Nem tudsz nyerni- járkál megint- Én nem érzek semmit, de te.... Te mindent elszenvedsz és mégis tovább próbálkozol. Ha megadtad volna, amit akarok nem kellett volna így végződni - tapos bele a fájó térdembe, mire felordítok. - Egy gyenge, gyáva, értéktelen kislány vagy, aki teszi a szépet, de belül nincs semmi- kapja el a torkom, de nem hagyom magam, így ütni kezdem a karját. Amint elenged lerántom magamra és a nyakán átkulcsolva a kezeim elkezdem fojtogatni.

- Reméltem, hogy te, azok közül akikkel szembesültem, végre eléred, hogy érezzek valamit. De neked sem sikerült. - szuszogja, miközben még a lábát is lefogom.

- Elég volt ebből- mondom és egy hirtelen mozdulattal eltöröm a srác nyakát, majd belelököm a folyóba. Ekkor leengedem a tűzfalat, így oda tudnak jönni a Bosszúállók és Brook is előkerül.

- Te megölted őt- néz rám meglepődve a szobatársam.

- Jól látod, hercegnő- mondom kissé bunkón, de nem érdekel.

- Kell segítség?- nyújtja felém a kezét Romanoff, de inkább felkelek magamtól.

- Jól vagyok- megyek bicegve ugyan, de méltóságteljesen a szobába, ahol lezuhanyzok. Kell még az erő a mai napra.