Egymás ellen

Chapter 12

Másnap reggel kivételesen sikerül az ébresztőm csörgése előtt felkelnem, ami nálam szökőévente egyszer történik szóval igen nagy szó. Méghozzá úgy, hogy Brook javaslatára tényleg hideg vízzel zuhanyoztam le, s ettől teljesen feléledtem ellentétben a melegvizes tusolástól, amitől teljesen elálmosodok.
-Brook, wach auf! Es ist schon sechs Uhr! (Brook, ébredj! Már hat óra van!) - beszélek hozzá németül és elkezdem rázogatni őt.
- Guten Morgen! (Jó reggelt!)- köszön vissza, miközben lassan kinyitja a szemeit.
- Unsere erste Stunde wird zusammen sein. (Az első óránk együtt lesz.) - mondom és a szekrényhez sétálva elkezdek öltözni.
- És mi lesz az? - jön oda mellém és ő is felveszi a kapott egyenruhát.
- Ének, természetesen. Mr. Rogers tartja - mondom boldogan- Najó nem tudom mi van velem - rázom meg a fejem.
- Nem muszáj mindig tudni a boldogság okát. Élvezd ki - rakja a kezét a vállamra Brook én pedig bólintok, hogy megértettem.

Miután felöltöztünk én szokás szerint elmegyek reggelizni Misa-val, de most Jessica is csatlakozik.
-El sem hiszem, hogy Steve Kurvára Helyes Rogers fogja tartani az énekórákat- áradozik Jess, amin majdnem felnevetek.
- De már elmúlt száz is - fintorog Misa - Szerintem Clint helyesebb - pirul bele a mondatba a koreai lány, de meglököm őt.
- Vigyázz, itt van - bökök hátra a fejemmel.
- Még szerencse, hogy nem hallotta - teszi hozzá Jess.

Reggeli után még visszamegyek a szobába a táskámért és lemegyek a mínusz elsőre.
-Jó reggelt Mr. Rogers - nyitok be a terembe s látom, hogy Brook már ott van és vigyorogva néz rám.
- Neked is Lisa - néz rám a tanár, miközben leülök a második padba, majd elkezdek rajzolgatni a füzetembe.
- Rendben akkor kezdjük az órát - tapsol egyet Steve, mire felkapom a fejem. Máris nyolc óra? Gyorsan lenézek a lapra, ami tele van firkálva.
- Először is beéneklünk - ül a zongorához és elkezd kis dallamokat játszani. Miután ez megvolt felénk fordul- Az első jegyeteket egy, az osztálynak előadott dallal kaphatjátok. Lisa Müller, lennél te az első? - néz rám.
- Gyerünk Lisa! Menni fog! - ezek azok a kedves megszólalások, amiket meghallok a többit meg elengedem a fülem mellett.
- Rendben, leszek - bólintok- Segítesz nekem Brook? - kérdezem tőle és igennel válaszol.
- Akkor gyere ki kérlek- Mr. Rogers kérésére kiállok mindenkivel szemben.
-Kezdheted - mosolyodik el a tanár.
-Home,
A place where I can go,
To take this off my shoulders.
Someone take me home.
Home,
A place where I can go,
To take this off my shoulders.
Someone take me home.
Someone take me...

Look, I didn't power through the struggle.
Just to let a little trouble, knock me out of my position
And interrupt the vision.
After everything I witnessed, after all of these decisions.
All these miles, feet, inches
They can't add up to the distance.
That I have been through, just to get to
A place where even if there's no closure, I'm still safe.
I still ache from trying to keep pace.
Somebody give me a sign, I'm starting to lose faith. - éneklem, közben pedig Brooklyn a padon dobol, mikor pedig befejezem majdnem mindenki leesett állal néz rám s Mr. Rogers kezd először tapsolni aztán mindenki más is, így szükségét érzem a meghajlásnak.
-Lisa, nem gondoltál még arra, hogy énekes legyél? - kérdezi az asztalnak támaszkodva Steve.
- Nem, nem nekem való a rivaldafény- húzom el a szám, majd leülök a helyemre. Ezek után még vagy ketten-hárman énekelnek utánam és ki is csengetnek.
-Miért nem mondtad, hogy ilyen jó hangod van? - szalad oda mellém Misa- Elképesztő voltál- mosolyog.
-Köszönöm - kuncogok, ezután valahogy túlélem a mai napot is.

Délután éppen tanulok a szobámban, mikor benyit Mark, ha jól emlékszem a nevére.
-Szia Mini-Thor. Mi szél hozott ide? - megyek közelebb.
- Szia Lisa - mosolyog kedvesen - Figyelj, itt van Brook? - kérdezi elhúzott szájjal.
- Nem, nincsen. Tudok szólni neki, ha akarod - indulnék vissza a telefonomért, de megfogja a karom.
- Nincs rá szükség, mert hozzád jöttem - mondja, s ezen még én is meglepődök.
- Tényleg? Milyen ügyben? - kérdezem kíváncsian.
- Nos, az van, hogy Ms. Romanoff azt mondta, mivel te Németországból jöttél, ezért az lenne a legjobb, ha tőled tanulnék - magyarázza, mire elmosolyodok.
- Igen, ez valóban jó ötlet - helyeselek- Itt van a német cuccod? - érdeklődök.
- Nincs - rázza a fejét.
- Akkor hozok én egy füzetet még tollat és lemegyünk az aulába - szaladok vissza az asztalomhoz, majd egy üres füzetet és kék tollat megfogva kiülünk a szintajtókon kívülre s el is kezdem őt tanítani.
-Du bist sehr gut! Ich denke, du brauchst meine Hilfe nicht. (Nagyon jó vagy! Szerintem nem kell a segítségem.) - mondom meglepve.
- Danke schön, aber ich kann nicht immer reden. (Köszönöm szépen, de nem mindig tudok beszélni.) - mondja kicsit szégyenlősen.
- Dann, was machst du jetzt? (Akkor mit csinálsz most?) - nevetek halkan.
- Du hast recht. (Igazad van.) - nevet ő is velem, de ekkor elhalad előttünk Mr. Stark.
- Jó napot, Mr. Stark! - köszönök egy vigyorral az arcomon- Remélem jó lesz a matekdogám - dőlök hátra kényelmesen. Persze, hogy jó lesz, mivel direkt készültem rá a nyáron, mikor megtudtam, hogy felvettek ide.
- Még nem volt időm megnézni- mondja kevésbé lelkesen a tanár és tovább áll.
- Ahogy látom nem igazán kedvel téged - fordul utána Mark.
- Nem bizony. Mióta véletlenül megégettem Brooklynt, azóta nem - vonok vállat.
- Oh, így már értem - bólint Mark- Mit fogsz csinálni a hétvégén? Gondolom nem mész haza- tereli el a szót.
- Nem, tényleg nem. Szerintem elmegyek egy kicsit New York-ba és szétnézek még jobban- mosolyodok el- Neked mi a terved? - kérdezem vissza.
- Tanulok - von vállat.

- Hát ti tényleg összetartoztok Brook-kal- kuncogok.

A pénteki napot úgy ahogy, de átvészelem. Az egyetlen rossz pont a robotika szakkör volt Tonyval, mert olyanokat kérdezett, amikre szerintem senki nem tudta volna a választ. Persze, szivassunk engem. Miért is ne? Azonban délután már nem igazán volt teendőm, így tényleg fogok egy taxit, ami bevisz a városba.
-Szia, gyújtós csajszi - hallok meg egy ismerős hangot mögöttem.
- Zachary? - fordulok meg hirtelen ő pedig átölel és megpörget.
- Picit régen találkoztunk - simogatja meg a hátam.
- Igen, és sajnálom. El kellett intéznem pár dolgot - mondja, miközben én picit végigvezetem rajta a tekintetem, s a pillantásom megakad a pólója ujja alól kilógó égési sérülésen.
- Ez mi? - kérdezem és oda akarok nyúlni, de megfogja a kezem.
- Semmi! - motyogja - Remélem érted miért kell ezt tennem - hunyja be a szemeit, s a másik kezével leüt, aztán már csak azt érzem, hogy bedobnak talán egy furgonba és elhajtunk.
- Az apád örülni fog a zsákmánynak Pierce - ez az utolsó mondat, amit hallok és teljesen elsötétül minden.