Egymás ellen

Chapter 45

Elsőként nekem volt annyi eszem, hogy tapsoltak. Mindenki még le volt döbbenve Lisa miatt. Mivel a Kapitány és én már hallottuk őt az énekórán, meg persze sokszor énekelt a szobánkba is, csak direkt úgy tettem, hogy nem hallom, számunkra ez nem volt meglepetés. Pietro vállát megfogva biccentettem egyet megköszönve a sétát, és visszamentem Markhoz. Ő hátulról átkarolt és összekulcsolta a kezeit előttem, így a karjaiba zárt.

-Ez elképesztő volt! - dicsértem meg Lisat - Még mindig igazat adok a Kapitánynak és szerintem neked már rég a pop szakmában kéne lenned! Egyáltalán minek vagy te Bosszúálló? - tettem fel a kérdést mire a többiek röhögtek.

-Pont olyan beszél, aki még táncolni is szokott az éneklés mellé! - fordult felém Vízió.

-Azt hittem, hogy megbeszéltük azt, hogy ami akkor történt, amikor te még egy mesterséges intelligencia voltál, azt elfelejtjük! - mondtam mire a többiek felcsillant szemmel néztek rám - Nem is tudok énekelni! És falábú vagyok, ezért a tánc se megy, csak próbálkozom!

-Ahhoz képest elég jó a ritmusérzéked! - szállt be Lisa - Az ének órán csuklóból lenyomtál egy olyan számra egy ritmust, amit nem is ismertél!

-Mert tanultam gitározni és zongorázni!

-Hallgatunk! - nyújtotta felém Wanda a gitárját mire levert a víz. Kellett nekem mondani!

-Nem tudok mást, mint Mozartot vagy Bachot! - ismertettem mire elröhögték magukat - A zeneszakkörön ezt tanították!

-Akkor ajánljuk, hogy tanulj meg többet! - szállt be Pietro is mire Lisa meglepődött - Kíváncsiak vagyunk arra, hogy mire vagy képes!

-Hát, nem ígérek semmit, de próbálkozom majd! - adtam meg magam.

-Brooklyn! - szólt nekem Lisa mire ránéztem - Akkor segítesz nekem az anyaggal?

-Természetesen! - helyeseltem majd kibújtam Mark karjai között - Menjünk! - értem mellé majd együtt kimentünk a szobából - Meddig jutottál?

-Őszintén nem tudom, hogy egyáltalán ragadt-e valami a fejembe... Olyan tömör az anyag, hogy képtelennek látom, hogy megtanuljam! Rogers tök kedves volt, hogy odaadta ezt, de...

-Megvannak a jegyzeteim! - vágtam közbe.

-Hogy mi?

-Amiket kértél... Amióta elrabolt a Hydra, azóta külön csináltam neked jegyzeteket! Duplán másoltam... Könnyebben tanultam miattad!

-Te két és fél év óta arra vártál, hogy mikor érek vissza?

-Nem adtam fel! - magyaráztam mire kuncogtunk - Külön kiképeztek arra, hogy hazahozzalak! Ez volt a feladatom! A megmentésed! Készítettem neked jegyzeteket, mert tudtam, hogy egyszer vissza fogsz térni! És direkt meleg színekkel írtam a vázlatokat, mert tudom, hogy a te esetedben a retinád és az agyad a meleg színéhez vannak szokva. Könnyebben tanulsz így. Nálam ez fordítva van...

-Elképesztő, hogy mennyire ismersz! Pedig igazából csak pár hetet voltunk együtt...

-De az lassan már három év, hogy ismerjük egymást! Könnyen kiismertelek... Az ellentétem vagy... A kettőnk ereje által a személyiségünk be van kódolva. Nem kellett sok idő, hogy megismerjelek rendesen! Ahhoz kellett sok idő, hogy felépüljek...

-Ne is mondd! Egy tűzgolyó, egy váll, comb, has...

-Ennyi volt! - zártam le gyorsan. Ha tudná, hogy miből kellett kigyógyulnom...

-Igen! A másik gyomor az Strucker volt...

-Aztán meg Ultron!

-Sajnálom! - hajtotta le fejét.